Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-16 / 29. szám

Hogy tud egy gyermek kérdezni? „Mi az, nagynéni ?“ kérdi egy kis fiú, ki nagynénjé- vel a vasúton utazott, egy szénakazalra mutatva. „Oh, az széna kis fiam.“ — „Mi a Bzéna, néniké?“ — „Széna, fiam, hát széna.“ — „De miből csinálják azt?“ — „A széna fűből lesz.“ — „Ki csinálja a füvet?“ — „Az Isten, gyermekem.“ — „Nappal csinálja, vagy éjjel?“ —„Nappal és éjjel, gyermek.“ — „Vasárnap is?“ — „Igen, mindig.“ — „Mégis rósz lehet, éjjel szénát csinálni. Ugy-e néni?“ — „Eh, nem tudom. Nyugodj már, fáradt vagyok.“ — Egy rövid csend után a kis fiú újra kezdi: „Honnan jönnek azok a kerek csillagok, néni?“ — „Én nem tudom; senki sem tudja.“ — „A hold tojta?“ — „Igen,“ — válaszol az asszonyság, türelmetlenkedni kezdvén. — „A hold tojást is tud tojni?“ — „Azt hiszem hogy igen, gyermekem; hanem most már hagyj békét? — Egy kis szünet után uj kérdések: „Igaz, hogy a baglyok vén asszonyok?“ — „Meglehet, Vilmoskám.“ — „Én azt gondolom, hogy a czethal is tud tojást tojni. Láttál már czethalat a fészkén ülvo, nénikém t“ — „Bizonyosan, gyermekem.“ — „Hol?“ — „Azt akartam mondani, hogy nem, Vilmoskám. Légy csendesen; idegessé kezdesz tenni.“ — „Mi tesz idegessé, nénikém?“ „Nagyon sokat kérdezel, gyermek.“ — „Láttál már kis legyet czukrot nyalni?“ — „Igen, szivem.“ — „Hol ?“ — „Vilmos, ülj helyedre s hallgass, mert megtébolyodom. Csendesen, és egy szót se!“

A. „Füstölő“ antiszemitikus lap múlt számában mellékletkint közölt „Ne vásároljunk, csak keresztényeknél!“ stb. feliratú képecskéket ismeretlen kéz szerdára virradó éjjel Szeghalmon a zsidók által lakott házak falaira ragasztotta, melyek azonban az izraeliták által már kora reggel eltávolíttattak. Mivel Szeghalmon zsidó és keresztény a legbékésebb viszonyban s legszebb egyetértésben él egymással, az egész dolog amaz ismeretlen egyén éretlen tréfájának rovandó fel; s mégis egy izraelita e miatt a szolga- biróságnál a polgári olvasókör bezáratását kívánta; mert, mint vélé, a képecskék a kör olvasó-asztaláról kerültek ki. Valószínű, hogy ez megint az illető urnák éretlen tréfája volt; mert a polg. kör, mint testület, egyes tagjának cselekményeiért nem felelős; mert a „Füstölő“ nincs a tiltott lapok indexében, és mert a polg. olvasókör a „Füstölöt“ nem is járatja. De mire való tüzet kiáltani, mikor nincs tűzr — Mi szeretjük, tiszteljük és becsüljük itteni izraelita polgártársainkat, mint jó hazafiakat, a egytől egyig becsületes munkaszerető polgárokat, s ez érzelmeinkben sem a „Füstölő“; sem az eszlári eset nem fog változást előidézni.

Irányi Dániel orsz. gyűlési képviselő ur Békésváros tanácsához két levelet intézett. Az egyikben annak előrebocsátával, miszerint a legközelebb lefolyt ünnepély tervezésénél eleve kijelentette és kérte választóit, hogy miután ö egyátalán véve nem barátja az ilynemű kitüntetéseknek, de meg a jelenlegi pénzszük viszonyok között az ilynemű költekezések a polgároknak nem kis áldozatába kerülnek, — engedjék el a tervezett kitüntető ünnepély rendezését ; azonban daczára kijelentése és kérelmének, választói parancsolván vele, engedett a felszólításnak, — tudomásuk szerint megjelent, és ez alkalommal élőszóval is kifejezte érzelmeit, — hálás köszönetét irásilag fejezi ki a város tanácsa által személye iránt tanúsított meleg rokon- szén vért és gyöngéd figyelemért. Kijelenti, hogy életének legboldogabb napjai azok, melyeket ez alkalommal Békésen töltött. Kéri továbbra is barátságukat és szeretetüket s ajánlja magát ezu- tánra is nemes hajlamuk s jó indulataikba. A másik levélben — melyet Békés váres birájához intézett — az élővíz csatorna kérdése tárgyában teendő lépések megtételére bivja fel a városi tanácsot.

Az Irányi Dániel tiszteletére rendezett ünnepélyességek, daczára annak, hogy a közbejött nagy zápor a vasárnap délután rendezni szándé költ „népünnepélyt“ megakadályozta, a kitűzött jótékony czélra 150 frtot jövedelmezett.

A dipliteritis gyógyítása. Tudvalevőleg egyetlen egy betegség sem foglalkoztatja a tudományos világ orvosi karát annyira, mint a gyermekvilág fölött az utóbbi évtizedben valódi pusztító vésszé fejlődött roncsoló toroklob. Glasner Ármin gyakorló orvos Szarvason állítólag biztos gyógyszert (?) talált fel a diphteritis orvoslására, amelyre nézve, mielőtt a kormánytól kért szabadalmat megkaphatná, a megye főorvosa körlevél utján hívta fel a megyei orvosi kart, miszerint előforduló esetekben Glasner orvos urat e téreni müködhetésre és találmánya hatásának igazolhatására segédkezet nyújtani szíveskednének.

Debreczeni Károly békési gyógyszerész ur uj találmányu fényképezőjóvei, melyet épen az ünnepélyt előző napon hozatott, a bevonulási díszmenetet megörökítette és pedig két csapatban; az elsőben a lovascsapatot, a másodikban pedig a kocsisort. Igen jól sikerült kép mindkettő. Kár azonban mégis, hogy éppen akkor ho- mályosodott meg az idő, mert napfény mellett

kitűnő (lett volna. A kép — melyet nevezett derék polgártársunk az eredetiről másolni szándékozik — mindkét példánya 50 krért kapható.

A befolyandó összeget a kiállitó ur a kitűzött alapítvány javára a rendező bizottságnak felajánlotta.

Békésről írják, hogy azon egyént, ki f. hó 4 és 5-ike közti éjjelen a járásbíróság helyiségébe betört, a szeghalmi csendbiztos a töviskesi pusztán Csóka Tivadar foglalkozásuélküli n. váradi illetőségű pinczér személyében elfogta. Az illető tettét bevallotta s a békési kir. járásbírósághoz átkisértetett,

öngyilkosság. Djanis Zsófia csabai 16 éves hajadon, ki Okos Istvánnénál állott szolgálatban f. hó 14-én délután, mivel gazdasszonya őt meg- pirongatta, ennek távollétében a padláson felakasztotta magát. Hazatérő gazdasszonya cselédje helyett már csak élettelen hullát talált.

Gyászlap tudatja velünk, hogy Konkoly Jenő békési ügyvéd urat, leánya Ella elvesztésének súlyos csapása érte. A gyászjelentés következőleg hangzik : Konkoly Jenő és neje Déry Ida, gyermekei : Dezső, Tihamér, Richard és Aladár-, a szépanya, nagyszülők és rokonok nevében is, fájdalomtelt szivvel jelentik, felejthetlen. egyetlen kis leányuk : Konkoly Ellának folyó évi julius hó 14-én reggeli 8'/4 órakor, élete 9-ik havában, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A kedves halott földi maradványai folyó hó 15-én délután 4 órakor fognak a róm. kath. sirkertben, a családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. A béke angyala lebegjen a kedves porok felettit Kelt Békésen, 1882. julius 14-én. Adjon Isten a megszomorodott szülők szivére írt és vigaszt!

Békésről Írják: Folyó hó 8-án kisértük örök nyugalomra néhai Asztalos Sándor egyetemi joghallgató barátunkat, Asztalos István békési járási szolgabiró urnák egyetlen fiát, büszkeségét, a szépreményekre jogosító, geniális tehetségű és alapos képzettségű 21 éves ifjút. Igazi őszinte részvétet keltett a helyi társadalom minden rétegében a fájdalmas gyászeset. Igazolja e körülményt, hogy a megyéből is mindenünnen megjelentek osztozni a szülék fájdalmában. Megyénk notabilitásai, az egyes községek küldöttei vegyültek az igen nagy számú gyásztisztesség tevő közönség sorai közé. A temetés délután 4 órakor vette kezdetét. Félórával előbb az udvaron felállított gyász- szál bevont ravatalra tétetett ki a koporsó, mely a drága halottat rejté. A koporsón három igen díszes élő virágból font koszorú volt téve. Ezenkívül az igazi részvét küljelvényei, 29. részint művészies kiállítású, feliratos, — részint gyöngéd kezek által összeállított szintén művészies kivitelű koszom volt elhelyezve egy a ravatal előtt alkalmazott asztalon. Koszorúkat küldöttek: Asztalos Sándornak. Barátai. — A keresztszülők. — Wieland Minka és Lotti. — Emperl Ernő és neje. — A felejthetlen barátnak. A békési ifjúság. — Szentmihályi és családja. Őszinte részvét jeleül.

— Özv. Hajnal Ábelné — Dr. Frey Lipótné.

— Kratochvill Gyuláné. — Szánthó Albert csa- ádja. — Felirat nélkül: Tiraári Alajos és Nagy József, Szegedi Ilonka, Elekes Mihályné, Koszta Sándorné, Igaz Róza, Polgár Mariska és Anna, Kozics Anna és Mária, Zeller nővérek Gerléről. A gyász szertartást ntiszt. Szegedi Károly lelki- pásztor s egyházm. tanácsbiró ur végezte, igen megható rövid imát tartván, melyet a helybeli dalegylet gyászéneke előzött meg. Ezután a gyászmenet megindult a boldogultat örök nyugalmi helyére kísérendő. A sírnál dr. Bróda Gyula az ifjúság nevében tartott rövid és megható búcsú beszédet. Legyen neki könnyű a hant! A kegyelet és áldó emlékezet virasszanak álmainál!

Kétegyházán, f. hó 9-én Lévai Istvánné háza kigyuladván, a nádtető egészen a lángok martaléka lett.

A kígyós-csabai vadvíz-csatorna társulat küldöttsége folyó hó 13-án járt Debreczen- ben a kát. igazgatóságnál, a csatornára fordított költségek liquidatiója végett; ugyanez alkalommal, tekintettel arra, hogy e csatorna szerves összefüggésben áll a Gyula városa és a kigyósi uradalom által épitett fövenyesi és kigyósi vadvíz-levezető csatornával, Gyula városa részéről a polgármester, a kigyósi uradalom részéről pedig Pándy István is a küldöttséghez csatlakoztak, a költségükön létesített védművek költségeinek betudása tárgyában. — Az igazgatóság a tárgyalás folyamán felhívta az illetőket egyetemes eljárásra s a költségek együttes okmányolt előterjesztésére, mi végett folyó évi augusztus 15-én belül a liquidatiora újabb határnap leend kitűzve. — Ugyanez alkalommal Gyulavárosa polgármestere kérdést tett a zsellérföldeket védő Pikó-gát költségeinek liquidálása tárgyában is, a melyre azon felvilágosítást nyerte, hogy miután a zsellérföldtulajdonosok nem képeznek rendszeres alapszabállyal hiró társulatot, költségeik betudása tekintetében forduljanak a járási kát. becslőbiztos- hoz, a ki az osztályba sorozásnál költségeiket figyelembe fogja venni.

A föld. ipar és kereskedelemügyi m. kir. minister a marha és lólevelek elveszése esetében követendő eljárásra nézve a belügyi m. kir. ministerrel egyetértőleg a következő rendeletet bocsájtotta ki: A ló és marhalevelek elveszése, minden esetben az illető levél kiállítására illetékes községi hatóságnál bejelentendő. Ez utóbbinak kötelessége az elveszés tényét a levél számá nak, tulajdonosának és az állatfajnak közlésével a járási szolgabiró, illetőleg az illető törvényhatóság utján a belügyi m. kir. ministeriumhoz esetről esetre azon czelból bejelenteni, hogy az elveszés esetének közzététele a rendőri körözvenyek „megsemmisítés“-ének rovatába való fölvétel által eszközöltethessek, Az elveszett lö- vagy marhalevél helyébe másolat állítandó ki, de ez csak az esetben történhetik, ha a birtokos az elveszés tényét vagy legalább annak valószínűségét igazolja, tartozván e czélból az elveszett levél lényeges tartalmát es netani ismertető jeleit ugyancsak az illetékes községi hatósággal egyúttal közölni. Ezen igazolásra továbbá a netán igényt tartók jelent- kezesere egy havi határidőt állapitok meg, mely az elveszés bejelentésének napjától számítandó s melynek letelte előtt, a másolatot kiállítani nem szabad. Fölhívom a törvényhatóságot, miszerint jelen, azonnal hatályba lépő körrendeletnek megfelelő közzététele iránt intézkedvén, annak végrehajtását eszközölje.

Országos vásár.

Az orságos vásár folyó hó 12-én vette kezdetet szokásosan a sertésvásárral, melyek nagyon csekély számmal, legfelehb 4000 darab, hajtattak vásárra, és mert a kereslet nagy volt, magas áron legnagyobb részben el is keltek, esztendős sertések párja 40—42 frt; ősziek 30—32 írton keltek el. A 14—15-én tartott marhavásárra sok jószág hajtatott, a igen élénk forgalmú volt, az árak csekélyebbek voltak mint máskor, igy : jár- mas ökör párja 340—360 frt, tinók ára 240—270 frt, tehenek ára, minőség szerint 100—120 frt, juhok ára 10—13 frt volt. — Fanemüek a hegyi vidékékről nagy számban és mennyiségben, és tekintve ezen áruezikknek jelen idényét, nagy kelendőségben voltak. — A belvásár, mely inai napon veendi kezdetét, élénknek ígérkezik.

A színkörből.

Csóka Sándor sziutársulata ma egy hete, vasárnap Lukácsi Sándor népszínművét „Árva Zsuzskát“ adta elő. Ezen gyönge férczelmény- nek a műsorba felvételét s előadását egyedül a vasárnap s az úgynevezett vasárnapi publicum igazolhatja, mely utóbbi a darabban előfordult sületlenségeken pompásan mulatott. A szereplők kitelhetőleg igyekeztek a darab hiányait előadásukkal pótolni. A czim szerepben Paj or Ágnes meleg érzéssel, rokonszenves alakítással, értelmes színezéssel játszott és csinosan énekelt. Breznai és Rónaszéki, előbbi Bodner András, utóbbi Blitzstein Kóbi komikus szerepében élénk, ügyes játékukkal és sikerült cseh, illetve zsidó beszédmódjukkal állandó derültségben tartották a hálás és tapsokban bőven fizető közönséget.

Hétf ő u, julius 10-én Hegedűs Ferencz és neje jutalmára Genellé vigjátéka „Tiszturak a zárdában“ adatott. Közönség jó közép számmal volt jelen. Az előadás egyike volt a sikerültebbeknek. Hegedűs Beadeau abbét jókedvvel adta s kitünően alakította; H egedüs- nevel együtt, ki De Lacan Lujzát ügyesen és kedvesen személyesítette, a hallgatók folytonos tetszésnyilatkozataiban részesült. Ró naszéki, mint BrÍ8sac Achille különösen a részegségi jelenetben köztetszést és falrengető tapsokat vívott ki; kár, hogy ezen jelenetből a mulatságos praedica- tiót kihagyták. Vavra Emilia De Pont Cour- lay Mária szende kis szerepét, mint tőle megszoktuk, szépen, átérezve játszotta. C s ó k á n é pompás Ursula volt, s nem csak Brissac Achillenek tetszett, de a közönségnek is

Kedden szép közönség jött össze Chrisztó Miklós, helybeli kir. járásbirósági joggyakoruok vigjátékának, a „Nöemancipáti ó“-nak látására, melynek eszméje Csengey G. beszélyéből van átvéve, A vígjáték meséje a következő. Cséf- fafalvai Cséffai Istvánné, a cséffai nöegylet elnöke, ki magát tudományosan képzott jogásznak, leányát Mariskát pedig természettudósnak és költőnek tartja s ily minőségben Semiramisnak nevezi, a nők egyenjogositása eszméjének megvalósítására törekszik; e végből Cséffán nőegyjetet alakított, költekezett, gazdaságát elhanyagolta s a vagyoni tönk szélére jutott. Mariska, alias Semiramis kezéért ifj. Ilrnéry Miklós fiatal ügyvéd és Zicber- háti Zieher Bendegúz a „Hajnalpir“ szerkesztője versenyeznek; előbbi szeretve és szerettetve, utóbbi a czélból, hogy Semiramis dúsnak vélt hozományából egy napilapot alapíthasson. Miklós figyelmezteti Cséffainét a nőemanczipáczió iránti küzdelemben megroncsolt anyagi helyzetére, igyekszik őt ezen küzdelem jogosulatlan, kivihetlen és hivatas- ellenes természetéről meggyőzni, Mariskát — ő

igy nevezi Semiramist — attól elvonni s a csa- áldiasságra és nőiességre visszavezetni; nem rajong Mariska költészetéért s ezért Mariska szakit vele és Zicher Bendeguznak ígéri kezét, a ki nem csak bámulja Semiramis költői lényét, hanem ki is adja verseit a „Hajnalpirban.“ A költői és drámai igazsagszolgaltatas Zadori Margit személyében jelentkezik, aki mint a nőegylet titkárja bemutatja Cséffaiéknak Dr. Johnson Williám amerikai vándortanárt, a nőemanczipaczió harezosát és hirdetőjét. Ez Cséffaiéknál 1 majd a nöegylet közgyűlésén oly megvető kicsinyléssel nyilatkozik Semiramis természettudományáról s költészetéről, valamint Cséffainé jogtudományáról (a miért Zicher Bendegúz párbajra hívja) és a cséffai nőegylet tagjainak nőemanczipálási hivatottsagáról, hogy Cséffainé és Semiramis átlátják törekvésük meddőségét, s letesznek a nőemanczipáczió gondolatáról. Mariska Miklósé lesz, kinek vagyona megmenti Cséffainét a csődtől; Dr. Johnson a csomó megoldásával leteszi plaidjét és pofaszakálát s mint tőrül metszett magyar ember es Zádori Margit sógora mutatja be magát, a minek legjobban örül Bendegúz, aki nem alapit ugyan napilapot, de megszabadul a párbajtól, mely kihívó létére egészen kétségbeejtette. — A darab cselekménye meglehetős gyér, Dr. Johnson drasztikus fellépése, s Cséffainénak a nőemanczipáczió eszméjével való rögtönös szakítása indokolatlan ; a kidolgozás azonban és a jelenete különösen az első felvonásban ügyes, gördülékeny, a nyelv szabatos és könnyed, a mi a szerzőnek e téren jövőt biztosit. Színpadi ismereteinek gyarapításával bizonnyal méltóbb eszmét és tárgyat fog választani tudni. Az előadás, melyben szép szaval- latával Vavra Emilia (Semiramis), továbbá Breznainé (Cséffainé) B r e z n a i (Dr. Johnson) Rónaszéki (Bendegúz) és Csókáné (Zádori Margit) tűntek ki, — leszámítva egy kis szerep nem tudást, jó volt. — Szerzőt a közönség mindkét felvonás után zajos tapsokkal hivta ki és jutalmazta. — Ugyanezen este a „Házasélet politikáj a,“ Sulyovszky egy felvonásos vigjátéka is szinre került, melyben V e d r e s s (Tátrai Lajos) és Tőkés Emilia (Vilma) a nézők folytonos figyelemé és tetszése mellett szerepeltek.

Szerdán julius 12-én rósz estéje volt a színigazgatónak, mert bajosan volt negyven fizető látogatója, de annál kodélyesebb és kellemesebb órákat szerzett a kis számú közönségnek Moser kitűnő vigjátéka „A könyvtárnok“ Valóban sokat vesztettek azok, kik ez este távol- étűkkel tündököltek. Maga a vígjáték, vagy inkább bohózat úgy cselekménye mint bouyolulata és jelenetei tekintetében egyike a legérdekesebek- nek 8 legmulattatóknak; az előadás pedig eddig határozottan a legsikerültebb volt. A czimszerep- ben Rónaszéki Gibson szabó szerepében pedig Breznay művészi magaslatra emelték a komikumot; különösen az előbbi ezúttal minden túlzást kiküszöbölt játékából. Vavra Emilia és Hegedűs ué tökéletesen átértették és átérez- ték s biztosan alakították Edithet és Évát. Hegedűs Macdonaldot kifogástalanul adta. V á r y Janka jól játszta Dikson aszony szerepét, melynek ezúttal önzetlenül feláldozta külső kellemeit. A mellék alakok is mind derekasan voltak betöltve.

Csütö rtökön Szigligeti Ede örökszép- ségü népszínművét, a Czigányt láttuk, olyan Rózsival (Tőkés Emilia), melynél átgondoltabb és sikerültebb alakítást már kívánni sem lehet; kár, hogy toiletteje nem volt egy kissé czigányosabb. Az öreg czigányt Breznai mesterien mutatta be. Gyuri szerepében Kiss Pista jól játszott és gyönyörűen énekelte a darabban előforduló szép régi népdalokat. Közönség — köztük sok idegen — szép számmal volt jelen.

Pénteken közkívánatra „C z i f r a nyomorúság“ ismételtetett igen jó sikerrel, amelyhez a szereplők mindenike járult teljes igyekezettel. A szereposztás ugyanaz volt, amely első előadásban, kivéve Bálnáit akit a kissé merev s monotonná váló Berki helyett Vedress személyesített és pedig úgy a szerepnek, mint az egész előadásnak előnyére. A színkör csaknem zsúfolásig telve volt.

Szomb aton: Herczegasszony, operette.

Színházi játékrend. Vasárnap, 1882. jul.

16- én „Két drótos tót,“ Kempelen mulattató népszínműve dalokkal, tánczczal. Hétfőn, julius

17- én általános közkívánatra : „Könyvtárnok,“ Mozer kitűnő vigjátéka. Kedd, jul. 18-án Róna- széky Gusztáv jutalomjátékául: „Egy magyar plébános és a muszkavezető“, Lukácsi énekes színműve. Szerda, jul. 19-ón Szathmáry-Laczkóczyné asszony, a budapesti nemzeti színház elsőrendű művésznőjének első vendégjátékául: „Budapesten“, vígjáték. Csütörtök, jul. 20-án Szathmáry-Laczkóczyné asszony és Szathmáry Árpád ur, az arad-nagyváradi színtársulat elsőrendű tagjának vendégjátékául: „Mukányi,“ Csiky G. vigjátéka.