Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-07-16 / 29. szám
39-ik szám Gyula, 1882. julius 16-áxi I. évfolyam Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. .. 5 (rt — kr. Félévre ......... •• 2 „ 50 „ Évnegyedre .. •• i „ 25 Egyes szám ______ ára 10 kr. y Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. a-"5TTTIj^.I SZFOEST-dLiTTB HIVA.TÜLOS KIÖZI.iÖlSrZ'E. szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. MEG-JELENTK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: •Jaiitsovits Emil. Főmunkatárs: Oláh György. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Elmélkedjünk. A világegyetemnek, a végtelen térben mozgó csillagrendszernek meg vam>ak örök változhatlan törvényei- Két összhangzó erő, melyek egyike a testeket a központ felé vonja, a másik, mely onnan eltaszitja, a legbámulatosabb körmozgásban tartja a mérhetlen számú csillagokat. A csillagászok megfigyelhetik ugyan a csillagok csodás mozgásának ütenysze- riiségét, azt a szabatos antik tánczot, rnely- lyel maguk és egymás körül forognak; kiszámíthatják, hogy például a föld a nap körül másodperczenkint hét mértföldnyi, perczenkint négyszázhusz mértföldnyi, órán- kint huszonötezerkétszáz mértföldnyi és naponkint hatszázezer mértföldnyi sebességgel forog stb. stb. ; kiszámithajták évezredekkel előre a nap • és holdfogyatkozásokat, szóval: szemlélhetik, csodálhatják a világmindenség nagyszerűségét, törvényeit; de azokon a törvényeken mitsem változtathatnak, a nap keltét, nyugtát, egy másod- perczczel sem képesek előmozdítani, sem késleltetni. A nemzetek és népek államalakulá- sainak is megvannak alaptörvényei, amaz ős és változhatlan törvények, melyeken, mint alapokon az államok épülete felépült; mert az államok „és az összes társadalom épugy, mint a világegyetem, nem önkéntes és mesterkélt intézvény, mely talán egyes hatalmasok akaratából és tetszése szerint állott elő, hanem mint amaz égi gépezet összhangzó és változhatlan törvényeknek hódol. A nemzetek és népek államalakulá sainak is épugy, mint a világegyetemnek a vonz- és taszitó-erő képezi alaptörvényeit: minden egyes nemzet m a- gához igyekszik vonzani azt, és egyesülni kíván azzal, mely vele nyelv- és v é r r o k o n ság b an van. Az ugyanazon törzsbűi származó ágak ugyanazon törzsben akarnak egyesülni és gátként tekintenek minden oly népelemet és politikai intézvényt, mely ezen egyesülésnek útjában éli. Jaj a gátnak, ha nem elég erős, ha a gátőrök elmulasztották azt szilárd állapotban tartani! A pánszláv és pangermán törekvések eléggé ismeretesek előttünk; hatalmas áramHázasság és a nők. (Irta: Török János.) (Folytatás.) Néhány nap múlva pedig e jelenet után „ő nagysága* gyöngélkedő lesz és — miután az orvost kikisérte — igy szól nejéhez a férj: „Szivem! Beszéltem az orvossal. Azt mondja: a konyhagőz ártott meg drága egészségednek. Nem fogsz többé a konyhába menni,.. Visszafogadjuk Borist.. . . már el is küldtem érte.“ — „Ah, milyen jó vagy te, édesem!“ Hanenj hát alig múlik el másfél év, egy napon a férj-uramat már ismét fölüti a bolondja. „Hallod-e, lelkem! — szól gyöngéd hangon feleségéhez — én úgy vélem, jobban tennénk, ha most majd nem fogadnánk föl szoptató-dajkát, hanem te magad szoptatnád kicsinyünket.“ E mellett aztán fölhoz minden érvet. Látszik, hogy már régen főzi magában, mit most föltálalt. Elmondja, hogy menynyi erkölcsi haszna van annak, ha az anya maga szoptatja gyermekét; hogy az anya csakis ezzel érdemli ki, hogy gyermeke öt „anyám“-nak, „édes anyám“-nak szólítsa; hogy igy majd sokkal jobban tudja gyermekét és ez őt szeretni és hogy ez mily boldogító! stb. áldozatra kész és képes nemzet áll a hadsereg háta mögött. Névleges alkotmányunk hasonlit a festett naphoz; bármily remek utánzat legyen is a festett nap, nem melegit, nem táplál, nem éltet. Ne fogjátok el a nap, a valódi alkotmányosság éltető sugarait, s meglátjátok, hogy e nemzet, melyet csak fejős tehénnek néztetek, hazája és királya védelmében oroszlány lesz! s. J.-^.lispáuni jelerrtés. Felolyastatott Békésmegye közig, bizottságának 1882. jul. 4-én tartott ülésében. Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes közigazgatási bizottság! A hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ágak f. évi junius havi állapotáról szólló rendszeriuti jelentésemet az 1876. évi VI. t. ez. alapján van szerencsém tisztelettel következőkben előterjeszteni: I. Közegészségügy. A közegészségügy megyeszerte teljesen kielégítő helyzetnek örvend, a mennyiben B.-Csabán a több mint egy éven át pusztított s 486 áldozatot követelt vörhenyjárvány, továbbá a kanyaró teljesen megszűnt; a szeghalmi járás mind négy községében szórványosan jelentkező vörös himlő lehető szelíd lefolyású, — Szarvason a roncsoló torok lobnak, Kondoroson pedig a vörhenynek távoleső időközökben alig egy-egy esete mutatkozik; a megye többi községeiben pedig a betegedési hányád, a rendes viszonyoknak teljesen megfelel. II. Közbiztonság. A személybiztonság a lefolyt hóban meg nem támadtatott. A vagyonbiztonság a járásokban 18 esetben lön megháboritva, melyből kiderittetett 14, nyomozás alatt maradt 4 eset; a régibb keletű kiderített lopási esetek száma 7. B.-Gyulaváros területén lefolyt hóban egyetlen bűneset sem fordult elő. Csak röviden érintem itt azon esetet, melynek junius hó 22-én színhelye Gndrőd község volt; hol ugyanis egy helybeli lakos ittas állapotában egyik zsidó boltossal szóváltásba keveredvén, annak során, a nagy közönséget méltán izgalomban tartó tisza-eszlári esetre is utalt. Ezen szárabavehetetlen szóbeszéd eredménye lön, hogy Beuer Zsigmond — a boltos — Gyomán a szolgabiróságnál azon jelentést tette, miszerint Endrődön nagy csoportosulások vannak, s a zsidók kiűzése a bekövet5 mozgalom nyomán, s nem fog-e ennek ntésére a vén Európa államszervezetének ■omjain egészen uj államok alakulni ? Nem festünk falra ördögöt: az orosz rubelek fáradhatlanul vándorolnak, — az ssztrák-német Németország felé kacsingat i a nagy német egységről álmodik; minden mozog, csak Magyarország, a népek oczeánja közé helyezett ezen sziget áll; és — ne adja Isten — de jöhet idő, mikor minden oemzetisé g meg fog indulni, s egyedül a magyar fog rendíthetlen sziklaként koronás királya mellett megállani! — Azt. követeli tehát a józan politika, hogy M a- gyarországot ezen eshetőség megerősödve, megizmosodva találjaÁmde ajelenlegi rendszer és kormányzat mellett Magyar- ország erőhöz jutni soha sem fog; és vegyék figyelembe mindazok, kiket az ország jólléte és fennállása, s ezzel együtt a dinasztia biztonsága érdekel, miszerint egy, századokon keresztül rendszeres kizsákmányolásnak alávetett országot rövid idő alatt erőssé, hatalmassá tenni nem lehet; s még mielőtt a katastrofa bekövet: kezik, még midőn az csak a távol jövő^ ben fenyeget, tegyék meg a szükséges intézkedéseket Magyarország erejének, hatalmának növelésére, megszilárdítására. A kik minden eshetőségekkel szemben a katonaságra számítanak, vegyenek tanú ságot — Königr'átzről; ebből megtanul hatják, hogy gyenge a hatalom, mely csak a szuronyokra támaszkodik. Hitünk és meggyőződésünk, miszerinl az országot és dinasztiát az eshetőségek ellen egyedül a füg get lenségi párt politikája biztosit hatja és hogy ha jól felfogja saját érdekét is, a dinasztia politikája, a „Politik meines Hauses“ nem lehet más, mint < függetlenségi párt politikája. A hadsereg harczképességének emelé sére reformok vannak készülőben. Ám jó van; emeljék | hadsereg harczképességét a mint tudják ; de ne feledjék, hogy neu a.szuronyok, nem az uj szerkezéti gyors-puskák és ágyuk, hanem a; teszi győz hetienné a hadserege ha az önállóságában s független ségében erős és hatalmas s mindéi lat ez, melynek czélja valamennyi szláv, illetve german népnek egy közös fő alatti egyesülése. A politikus ily hatalmas és feltartóz- hatlanul előhaladó áramlattal szemben alig tehet többet, mint a csillagász: megfigyeli ' azt és tapasztalatait javára fordítja. Már a ' nagynak nevezett Napoleon mondá: „L e g- inkább csodálom, hogy az erőhatalom képtelen valamit alapitani ' a világon. E világon csak két ha■ talom létezik: a kard és szellem; i de a kardot végtére mindig meg- 1 győzte a szellem.“ A politikus tehát > a közszellem által vezérelt harezokban ■ nem bízhatik az ágyúk és kard hatalmá- 5 ban; mert azok, kik a kardot kezelik, ■ szintén a szellem befolyása alatt álla■ nak s annak hatalmába kerülnek. > Az európai társadalomban sok nemű ■ forrongás észlelhető; de bizonyára a legér- ! dekesebb valamennyi közt azon tünemény, • miszerint a bár helyi, történelmi és poli■ tikai viszonyaikra, műveltségre és vallásra 1 nézve különböző, de nyelvök- s nemzetiségökre nézve rokon nemzetek egymással- egyesülni, összeolvadni törekszenek. Oly 'j mozgalom ez, melyet általánossága, foly- , ionossá ga indokainak s a legkülönbözőbb ; viszonyok közt is ugyanazonosságánál fogva i önkénytesnek, avagy múló láznak nevezni s alig lehet. 8 E mozgalom gyökerei annyira mélyen t feküszuek a nemzetek szivében, miszerint t meg kell hajolnunk azon bizonyosság előtt c miszerint ennek alapoka a nemzetek természetében gyökerezik, s a népek termé• szetes ösztönének, s mondjuk ki nyíltan i ős, elvitázhatlan, mert velük született jogá- nak tekintendő ; mert a mi a legkülönbö- zőbb politikai és társadalmi viszonyok kö- s zött mindig egy és ugyanaz, annak ok* 3 nem a viszonyokban, hanem sokkal mé- z lyebben kell hogy feküdjék. A mint hasz- talanul emelnénk gátat oly czélból, hog] t azzal a Duna vizének lefolyását megaka- dályozzuk, úgy épen az említett okokná k fogva, hasztalannak fog bizonyulni mindéi g törekvés e mozgalom természetes lefolyá- sának megakadályozására. A 18-ik századot egy hatalmas áta t lakulás zárta be ; ki tudja : nem fog-e eg} m Ar*. Uni nn oowonoviikK <í + O 1 Q 111 G frvv Q n n De mind hiába 1 „Ö nagysága“ nem akarja szoptatni gyermekét •— saját édes gyermeket! És bekövetkezik a jelenet, melynek már egyszer tanúi valánk, azzal a kis kalönbséggel, hogy „ö nagysága“ itt már nem enged. Majd meg azt indítványozza a férj, hogy a szükséges fehérnemüeket és női ruhákat ezután ne vásárolják készen vagy ne adják ki i másoknak varrni, hanem vásárolják be a vász- : nat és egyéb ruhaszöveteket és varrogassa : meg szép lassacskán maga „ő nagysága.“ . „Hisz’ a varrás úgyis női munka — mond —- és ezzel is lehetne valamit megtakarítani.“ —- És erre is bekövetkezik a már ismert jelenet, melyben megint „ő nagysága“ a nyertes, mert r a másik félben több a jóakarat, mint a hábo- rús szándék — a házi békét alaposan meg- 1 zavarni. i íme, igy tesznek eleget a mi „nagyműI veltségü, szellemes és emelkedett keblű“ há- l zasságképes eladóleányaink azon kötelmek- í nek, melyeket a házasság által önkényt ma- gukra vállalnak. így töltik be házastársi s- anyai hivatásukat. így járulnak erejükhöz i képest a család fenntartásához szükséges éle- i fém és ruházat beszerzéséhez. így nevelik, t igy táplálják gyermekeiket. így könnyítik r férjük terheit. i Mintha a házasság tápintézet volna a nAnom fíklnAff faonai R7.Ä.mA.ra. 1 IVTi.nfíha. IhÁzasságot csakis azért kötnének a férfiak, mert innyi pénzük van, hogy maguk már nem képesek magukra elkölteni, hát elvesznek feleségül egy-egy házasságképes eladóleányt, az szzel járó függelékekkel: egy szakácscsal, 3gy szobaleánynyal és egy szolgálóval együtt, tiogy segítsenek költeni. De fölvehetjük, sőt föl is kell vennünk még azon esetet is, hogy a férjet házassága után nem sokára, vagy akár |—6 esztendő múlva oly szerencsétlenség éri, péld. megné- mul, megsüketül, vagy megvakul, minek következtében szellemi tőkéjét többé nem gyü- mölcsöztetheti és feleségét és gyermekeit tovább el nem tarthatja. Ugyan mit tesz ily esetben a „nagy műveltségű és emelkedett keblű“ feleség? Talán — mint Francziaországban szokás — szerez magának egy könyvvezetői állást, vagy elfoglal valahol egy tanítói széket, vagy kezd valamibe, hogy szerencsétlen férjét és gyermekeit eltarthassa? Dehogy! Erre távolról sem gondol. Hiszen ő azt, hogy a feleség köteles férjét és gyermekeit, ha reá szorulnak, élelemmel, ruházattal és lakással ellátni, otthon szülőitől, vagy a „felsőbb helyről engedélyezett felsőbb leánytan- és nevelöintézet“-ben tanítóitól soha sem is hallotta, annál kevésbé neveltetett úgy, hogy arra képes volna. Nem járatták tanítóképző iskolába; nem tanították könyvvezetésre vagy bármi más oly foglalkozásra, miből magát, szerencsétlen férjét és gyermekeit eltarthatná. Mit tesz hát ? Egy szép napon összeszedi-veszi sátorfáit és — érzékeny (?) bucsuvétel után — haza megy (ha még élnek) szülőihez, vagy pedig valamelyik nagybátyjához vagy más rokonához. Tartsák el most már ezek. Miért nagybátyja a nagybátya, miért rokona a rokon, ha nem azért, hogy öt eltartsák!? Ö hát mégis csak megél. Hanem a szerencsétlen férj ? Az elmehet — koldulni 1 Íme, igy viszonoztatik a szerencsétlen férjnek az, kogy |—6 éven át, mig képes volt, éjét nappallá téve, dolgozott azért, ki voltaképen nem is szorult reá, mert ép és egészséges volt. így tesz eleget a feleség házastársi kötelességének férje irányában még akkor is, midőn ez szerencsétlenné lett. Es midőn száz meg száz ily esetet láthatunk és látunk, ki mondhatja, ki meri mondani, hogy ez nincs igy az életben: vagy: hogy ez igy jól van, renden van. Én bátor vagyok hinni, hogy senki. Ámde ezt nem tagadni s elitélni még nem elég, hanem arra is kell törekednünk, hogy mindez másként, jobban legyen már ezután. Jobban pedig mindez csak az által
