Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-02-28 / 9. szám
gyobb részben néhány láb felső szélességgel bírtak, a magasságból 2—3 láb is hiányzott, a rézsűk pedig éppen szabálytalanok, s legtöbbnyiro majd nem egészen meredekek voltak. Később, midőn a viz-bő esztendők bekövetkeztek, midőn a védettnek hitt ártérek sorban elöntettek, s midőn ezen katastrofák által szender- gésőkböl felrázott társulatok újra raunkájokhoz fogtak: akkor ismét hiányzott a pénz a töltések egyszerre kiépítésére. A közönség pedig tapasztalva, hogy a társulatok, a töltéseket egyik évben néhány hüvellyel emelik, egy két lábbal meg is szélesítik, s a másik és harmadik évben ugyan azt teszik, e közben az árvizek többször kitörnek, az ártéreket elöntik, a terv szerinti töltés méretekkel pedig ismerős nem lévén; nera-e méltán meríthette magának azon átalánosan elterjedt véleményt: hogy hiába minden pénz áldozat és munka, hiába a töltéseknek évről évre magasítása és erösitése, mert a viz is évről évre mind magasabb és magasabbra emelkedik és a szabályozás által keskenyre összeszorított szűk medrekben megnem fér. Pedig hát a töltések soha se voltak készen és még most sincsenek, de ezt a közönség nem tudta, nem akarta tudni, sőt ha hallotta is nem hitte; nem vette vizsgálata tárgyául, hogyan van az, hogy egy darabon kocsival is ellehet a töltésen járni, máshol meg oly keskeny, hogy rajta kétgya- logOB alig térhet ki egymásnak; nem méltatta figyelemre azt sem, (például hozom fel) ha az idén Sitka-zugban vagy szigetnél az árviz meghágta a töltést: miért hogy esztendőre is ugyan csak azon tájékon folyt lajta keresztül. Nem gondolkozott a közönség azon, hogy hiszen talán a töltéseknek mindenütt egyforma erőseknek kellene lenni, s ha a viz évről évre emelkedik, akkor annak nem ugyan azon egy vidéken hanem máshol is keresztül kellene a töltésen folyni. Mindezt a közönség látta ugyan, de nem té- pelődött rajta, hanem egyszerűbb volt azt mondani, hogy a viz évről évre emelkedik. S ezt annál könnyebben teheté, mert bizonyos vonalokon csakugyan van vizemelkedés, mely azonban nem áta- lános, s a ki a Körösök előbbi és mostani viz- mozgását részletes vizsgálat tárgyává teszi az, csakhamar felfogja ismerni, hogy ez csak egyes vonalakra szorítkozó helyi baj, de nem átalános viz emelkedés. Sokat lehet még e tárgy körül felhozni, számtalanok még azon körülmények, melyek a közönség nagy részénél a fentebbi elfogult téves nézet kifejlesztésére, mintegy jogos alapot szolgáltatni ösBze játszottak, mint például, némely társulatok csiga lassuságu elöhaladása, minden rendszer nélküli működése, zilált pénzügyi viszonya stb. de mindezek nincsenek kapcsolatban a most szőnyegen forgó élővíz-csatorna kérdésével, és csak ife azon okból, mert azoknál, kik a szabályozás lényegébe mélyebben behatolni nőin akarnak, vagy nem tudnak, vagy arra alkalmuk nincsen; annyira megrögzött a fentebbi vélemény, miszerint akkor, midőn Sztr. E. szaktársam által csak úgy könnyeden oda vettetik, hogy a fehér-körösi töltések, a régi körösi vizek arányához voltak szabva és építve, — egy mérnök és pedig e vidéken igen szép bizalmat élvező mérnök által ily köny- nyeden kimondott és az uralkodó fogalmat nagyban megerősitő nyilatkozatot, némileg megvilágítani és valódi értékére levezetni; ez alkalommal is szükségesnek találtam. Ezen kitérés után vissza menve az élőviz- csatornára, Sztr. E. szaktársam ismerteti azon vál- tólagos terveket melyek, ministeri meghagyás alapján, a Körös-Beretyó szab. közp. kir. mérnöki hivatal által államköltségen kidolgoztattak. Csakhogy ö elcseréli a terveket, az elsőt mondja másodiknak és a másodikat elsőnek, s minthogy ez mással is megtörténhet, világosság kedvéért nevet adok a gyermeknek és nevezem az egyiket nyitott csatornának (Il-ik terv,) a másikat pedig zsi- lipeB-csatornának (I-sö terv,) és tárgyalom őket azon sorrendben, mint Sztr. szaktársara. Sztr. E. szaktársam ismertetvén a két torvet, mindjárt utána azt mondja „mindkét terv megoldja a kérdést, azonban mindkettőnek vannak oly óriási hátrányai, hogy az egyik áldozatnak buknia kell“ és oIbö hátránynak tartja mind kettőre, hogy rendkivül sokba kerül, — szerinte 80 ezer frtba, holott az eredeti csatorna csak 20 ezer frtal jött létre. Erre nézve megjegyzem, hogy a költségvetés 1872-ik év nyarán készült, tehát azon időben, midőn több városok és községek még az állami munkáknak kihirdetését is megtagadták azért, mert a munkás kézre a nagyon hátra maradt, különben mulaszthatlan mezei munkáknál szerfelett nagy szükségük volt. Tehát a költségvetés oly évben készült, midőn a munkáskéz ritka a munka árak pedig — köztudoraás szerint — oly magasak voltak, hogy ngyan oly természetű földmunkát, a melyet akkor 3—4 frtal kelletett fizetni, 1874-ben vagy most is, egy vagy legfeljebb 1 frt 20 krral végezni lehetett s illetőleg lehet. E mellett a föld értéke akkor sokkal magasabb volt, tehát a kisajátítás is tetemesen nagyobb összeget képviselt akkor, mint jelenleg. A költségvetések nem készülhetnek más, mint azon árak szerint, melyek készítési idejük alatt divatoznak, s melyet mindenkor a községek vagy városok elöljárói és hatóságai adnak ki; e szerint nagyon könnyen bekövetkezhet, hogy a költségvetések után néhány évvel véghez vitt munka, a költségvetésnél több, vagy kevesebbe kerül, amint t. i. az árak emelkedtek vagy csökkentek. Az is természetes, hogy időközben magok a helyi viszonyok is változhatnak, foképen ha a költségvetés készitése és a tettleges munka kivitel között több évek folynak le. így az élőviz-csator- nánál egy lényeges körülmény változott. Sternthal varsándi birtokos, a költségvetés készitése alkalmával szóbelileg hajlandónak mutatkozott, a Csohos-ér mentén, hol Baját költségén szándékozott töltéseket építeni, az esetre, ha az érdekeltség épiti fel a töltéseket, ezek helyéül és az anyag gödrök részére megkivántató földterületet ingyen átengedni. Nevezett birtokos ebbeli nézete a tárgyalások közben lényegesen megváltozott, s írásban benyújtott nyilatkozatában nem csak a földterület átengedését megtagadja, hanem még pili malmát az esetben, ha a nádor-malom- csatorna vize a Csohos-éren vezettetnék le, 150 ezer frtban kisajátittatni kívánja. Ezen körülmény azonban akkoron nem volt elhallgatva, mindenki megolvashatja a mü-leirásban. A megcsökkent földárak és munka-bérek valamint a megváltozott körülmények szerint átdolgozott költségvetésekről, később kívánok szólani, itt megvilágítani akartam, mily időben és körülmények között készíttetett az eredeti költségvetés, mely szerint a zsihpes csatorna (I-sö terv) 64.590 frt 48 kr, a nyitott csatorna pedig (Il-ik terv) 74.406 frt 38 kr. kiadással volt előirányozva, nőm pedig mint Sztr. ur monda 90 és 80 ezer frtal. Igaz, mind a két összeg igen tekintélyes mennyiség, ámde nem mindig az a legjobb terv, a melyik legolcsóbb, s legtöbb esetben a túlságos takarékoskodással könnyen az éretik el, hogy „a fösvény többet költ" — különösen műszaki tárgyaknál nagyon könnyen beállhat az az eset, mint Sztr. szaktársam által 16 ezer frtal felépitni javallott zsilip rendszernél, hogy nem csak a czél dugába dől, hanem annak éppen ellenkezője éretik el. (Folyt, köv.) A békésmegyéi régész- és művelődéstörténelmi egylet választmányi gyűlése. (Gyulán 1875. február 10.) (Folytatás és vége.) A felolvasások bevégeztével — s a díszes közönség eltávozta után, vette csak a tulajdonképem választmányi gyűlés kezdetét. Göndöcs Benedek apát s egyleti elnök urnák jelentése, részletesen adta elő az egyletnek mindazon ügyeit, melyek részint az előző választmányi gyűlésen teendőül megái lapittattak, részint időközben merültek fel, — s melyek föképen a megyei muzeum gyarapodása, — s az e tárgyban tett intézkedésekről szólván, időnként lapunkban is közölve voltak. — A gyűlés általános helyesléssel vette tudomásul az elnöki jelentést; — s végül ugyancsak az apát ur által beadott indítványra határozatilag kimOndá, hogy ezentúl a (elolvasásra szánt müvek, — hasonló czélu egyletek és társulatok elfogadott ildomos szokásaként — mindenkor a szerző nevét rejtő jeligés levél kíséretében, idegen kézzel, tisztán Ieirva adassanak be az egyleti titkárhoz, ki az elnökkel együtt, a müveket egy háromtagú bizottságnak adja ki bírálatra, — mind a szerző, mind a bírálók részéről eleje vétetvén igy mindennemű feszélyezettség, és más egyébb — a helyzetből megmagyarázható nem épen kellemes mellék-állapotoknak; — jogában állván azután a szerzőnek — ha nem választmányi tag is — igyon elfogadott müvet, Önmaga felolvasni. Zsilinszky Mihály ur titkári jelentése azon örvendetes tényt hozá a gyűlés tudomására, hogy ez idő szerint már több dolgozat van felolvasásra Bzánva — nála előre bejelentve, nevezetesen Györy Vilmos és Hajossy Ottó urak müvei, valamint az általa tartatni szándékolt ismertetések és értekézések, a Beliczey és Justh család geneo- logiája és megyénket érdeklő előbbi történetéről. Party Fcrencz ur pénztárnoki jelentése szerint — az egyletnek ez időszerint 7 alapitó-, 108 rendes-, 95 pártoló-, s igy összesen 210 tagja van. — Az egyletnek bevétele volt ez ideig 1635 frt 47 kr, — kiadása: 1569 frt 40 kr, tehát jelenleg 66 frt 7 kr készpénzei rendelkezik. Az oklevelek kiállítása, a muzeum átalakítási és berendezési költségei sok pénzt igényeltek, de az oklevelek váltságából 400 frton felüli összeg remélhető, I le nem fizetett tagsági dijakban is van még künn egyeseknél 59 frt. Id. Mogyorossy János tárlati igazgató urnák jelentése, a muzeum örvendetes gyarapodását részletesen tünteté elő; — felemlítvén, hogy a múzeumnak megnyitása óta a gyűlés napjáig összesen 297 látogatója volt. A választmányi gyűlés az évkönyv kiadása felett is határozván, annak kiadásával az egyleti titkárt, — s az évkönyvben is helyet nyerendő múzeumi tüzetes leltár szerkesztésével Haan Lajos alelnök, — Zsilinszky Mihály titkár, — és id. Mogyorossy János tárlati igazgató urakat bízta meg. A változatos és gazdag tárgysorozatu gyűlés »/a 7 órakor ért véget, lelkesen éltetve az elnököt, mint kinek páratlan buzgalma, utánjárása, és lankadatlan előre látó gondosságának köszönhető főleg, hogy a müvelödéstörténelmi egylet, rövid fenállása ideje óta, messze kiható működésének ily szép eredményét képeB már is felmutatni. Miskey. A békésmegyei okszerű méhész-egylet V közgyűlése. Gyulán, 1875. február 10-én (Folytatás és vége.) Az elnöki jelentés egész terjedelmében helyesléssel tudomásul vétetvén, annak utolsó felhívásához képest, az egyleti titkár választása következett, melynek eredménye lön, hogy Brózik Károly ur egyhangúlag megválasztatott. Szivesen üdvözöljük uj hivatalában őt kinek szakképzetsége, melynek fényes bizonyítéka, Hogy jelenleg is mintegy 80 Dzierzonléle tnéh-családja van, buzgalma és jóakarata bizton engedik reménylenünk, miszerint a méhész-egylet egyik fö- hivatalát oly egyénre bízta, ki az egylet érdekében és javára egész tehetségével működni fog, E adja isten, hogy annak sikeres eredményét is mennél több alkalommal tapasztalhassuk ! A pénztárnoki jelentés következvén, abból kitűnt miszerint az egyletnek jelonleg 38 alapító-, 48 működő-, és 54 pártoló-, tehát összesen 140 tagja van. •— Tagsági dijak fizetéséből bevétetett 527 frt; — különfélékre kiadatott 68 frt 99 kr, — tehát igy az egylet jelenleg 458 frt 1 kr készpénz fölött rendelkezik, mely összegből a békésmegyei takarékpénztárnál el van helyezve 420 frt. Tagsági dijakban kinlevő bátrálék 87 frt. Az egyletnek összes tőkéje e szerint 545 frt 1 kr. Ezek után Göndöcs Benedek apát — egyleti .elnök urnák három indítványa vétetett tárgyalás alá. Ezeknek elsejében egy egyleti évköny kiadását indítványozá az apát ur, — „melyben az egylet alakulásának története, az egyleti alapszabályok, a tisztikar jelentései, a tagok névsora, az egyleti kiállítás alkalmával tartott értekezések egész terjedelmükben kínyoroassanak, s ezen évkönyv, az egyleti tagok között is osztatnék ki, hogy igy a tagok, a jeles értekezésekből, a különféle méhlakok czólszerüségét, és kezelési módját megismerhessék, és javokra fordíthassak.“ Az indítvány közhelyesléssel találkozván, az évkönyv szerkesztésére a titkár ur kéretett fel. Az apát ur második indítványát egy egyleti minta méhészet felállítása tárgyában tévé, melynek helyiségéül a megye tulajdonát képező, s Gyulán levő úgynevezett „opreskert“-et vélte elkérendő- vagy ki haszonbérlendőnek és legczélirányo- sabban átalakíthatnak, — a szükséges költségek fedezésére, kérvényileg megkerestetni indítványozván a földmi v. ipar és koresk. ministeriumot, hogy mint a biharmegyei gazdasági egyletnek, egy méhész-ház felállítására, mintegy 600 frtot utalványozott, — úgy egyletünknek is e czélra megfelelő álIamsegélyt adonányózni kegyeskednék, mely államsegélyből az epreskerti helyiségben meglevő épület, minta méhészetié átalakíttatnék. Harmadik indítványában végül — a Dzier- zon rendszere szerint lokszerü méhtényésztésnek megyénkben minél széleebb körbeni elterjesztése, s a mikénti kezelésnek gyakorlati megismertetése czéljából, egyleti vándtr-méhésztanitó alkalmazását indítványoz á az a)át-elnök ur, — s ennek díjazása és a szükséges cöltségek fedezésére, ha- sonlóúl a földm. ipar e keresk. ministeriumot véleményezé kérvényileg megkeresni, hogy mint a dólmagyarországi méhéfc-egyIetnek, úgy egyletünknek részére is, egy yándor-méhésztanitónak fizetésére, a szükséges állaui segélyt utalványozni szíveskednék. Ez utóbbi mindkét inlltvány is örömmel fogadtatott el a közgyűlés áll], mint a melyek létesítése által, az egylet virágzásának és fejlődésének legszebb korszakát érinél. A ministeriumhoz intézndü kérvényezés idejére nézve pedig elhatároztam, hogy a jelen politikai válságos fordulatnak (dőlése várassék be, a midőn aztán az apát nr slmélyesen fogná az egylet nevében, a minister ur\ál a szükséges lépéseket megtenni. Ezek után a számadáséi megvizsgálására s a közgyűlés jegyzőkönyvének (telesitésóre Plank Alajos és Kutschera Jakab urak felkéretvén, a gyűlés esti */s 7 éra után véget ért. Vajha létesülhetnének e hasznos czélu és nemes irányú egyletnek óhajtott kezdeményezései és előre haladó törekvése, hogy igy — megyénk anyagi helyzetének emelésére, közreműködhetne oly mérvben, amint azt tenni óhajtja, s amint arra hivatva van. Miskey. Egy időszerű szó Szarvason. Helytelenül szoktuk a szóról kicsinylölog mondani, hogy csak szó. Ethikusabb fogalmak legében táplálkozott szollemok szentobbet a szónál nem ismernek. Bizonyos viszonyok közt férfitól kimondva, az egy alkotó vagy romboló tény horderejévei bírhat: igy az, melyet ezennel feljegyzek. Mennél sötétebb és visszatetszőbb a szín, melyben a „Békés“ ez évi első számai a Szarvason állítólag folyvást fenekedö osztály- és sze- mélyharcz öidögét lestették : annál szelidebben és kellemesebben érintette a jolenvoltak kedélyét az egyérzelmüség és pártösszeolvadás ama jelenete, mely folyó február 17-íki képviseleti gyűlésünkön miként varázsütésre kifejlett egy különben jelentéktelen s inkább sajnos esemény kapcsában. Ugyan is: városi pénztárunknak évek óta közbecsülésben álló kezelőjét Sz. D.-t az utóbbi pénztárvizsgilat alkalmából a város bírája b főjegyzője azon tapasztalták, hogy a keze alatti közpénzhez 1870 frtig hozzányúlt, — mire szolgabiránk a feljelentettet azonnal felfüggesztvén, s a hiányzó pénzt annak birtokaira jegyeztetvén, a bolyettosités tárgyában egybehítt képv. gyűlésen a megtörtént dolog felett rnegütödő sajnálatát a többi közt ilv val fejezte ki: „éfc emberért a. félváros tűzbe tette volna kezét!“ Félvárost mondott, nem vonatkozás nélkül a korábbról tudvalevő pártszakadásra, a mennyiben hyiivános titok, hogy ugyancsak Sz. D. egyike volt a Kollárellenes párt cselekvő embereinek. Erre, mielőtt még a kárörvendő pártszellemnek árnyéka bárkinek arczán elvonulhatott volna, Kollár János ur felemelkedett, és a meghatott lélek hangján „nem félváros“ — úgymond — de az egész város tüzbe tette volna értté kezét, és én most is tiltakozom az ellen, hogy valaki rósz hiszeraü kárositási vagy sikkasztási ténynek czimezze ezt a szerencsétlen ballépést, melybe egy gondterhelt családfőt a jelen ínséges körülmények kényszere sodort.®*) Osztatlan őszinte fogadj’isten követte ezt az adjistent, miként sokáig odavolt jó ismerőst, mikor visszakerül. Újra hallottuk benne egy felengedett jóízű kedélynek és nemes szívnek alaphangját, mely a szólónak annyi rokonszenves- séget kölcsönzött volt. Közvetlenül érezte mindenki, hogy ez tényleges kezdeményezése a mérsékletnek a önuralomnak, melylyel hogy magunkban azt a bosszulihegö vadállatot — az osztály- és sze- mélygyülölséget — lánczra verjük, saját méltóságunk és a közügy együttes tekinteteinek tartozunk. Egy vezéri jelszó van ezzel kiadva, hogy társadalmunk s közéletünk véréből a viszály seny- vét versenyezve irtsuk; erőnket ne többé egymásnak kisebbítésére és keseritésére pazaroljuk az egésznek romlásával, de szenteljük karöltött működésre egymásnak s az egésznek jóllétén. És ha a kimondottt szónak jelen értelmezése részemről több mint álom, ngy az körülbelül visszaadta Szarvast saját jobb szellemének, s vissza Kollár Jánost e város nem felének, de egészének, időszerűtlenné téve a szakadást is, n ely az itteni balpárt keblében évek óta adva van. Lesz-e a szó- malasztból tett és élet is ? az óhatlanul egyéb tényezők magatartásától is függ. De — akár igy, akár úgy — én a nemes kezdemény jelen üdvözlését elmulasztani nem kívántam. Avagy ba 5 év előtt ellenkező tapasztalat miatt c sorok Írója**) bírt erkölcsi erővel a személyes legjobb viszonyt alárendelni egy magasabb embori és polgári kötelességnek : habozzam-e ma a másult viszonyból fakadó érzést elnémítani ugyanazon magasabb kötelesség parancsa előtt ? T. J. Levelezés. Eudröd, 1875. február 12. Tekintetes szerkesztő ur 1 Községünk minden rendű és rangú lakossága, a csángó magyarok segélyezésére rendezett bálok és lakozásban való megjelenése, részvéte s egyesek kegyes adományozása által oly mérvben emberelte meg magát, melyben a magyar hazafiasság méltóan a keleti testvérekhez érvényesíti vala magát.... Van szerencsém ezt alantabb részletesen és számokban kimutatni. Mind a katb. kaszinó bálja, mind a katb. *) E tisztán politikai nyilatkozat, mint magától értetik, Szkl. menthetlen tettét jogilag fedezni nem kívánja. **) Ki ugyan az emberi csalódhatást a múltban m nyitva hagyja,
