Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-02-14 / 7. szám

Meleg lelkesedés, — ifjúi tűz, folyékony előadás és bő tárgy isrti etet, jellemző előadását, mely a társadalmi élet minden viszonyaiból nyújtott képeket, — s ecsetelte azokat úgy, a mint jövőben alakulniok kellene. — A családi és politikai élet, a gazdászati és iparos osztály érdekei, a tanügy és'nevelés menete, s főleg a hazafiasság a legvalódibb értelemben, és a vallásosság, mint mindezeknek alapja és kútfeje, volt feltűntetve, ajánlva és magyarázva, fejtegetve, e nagy szorgalom, és sok oldalúlag jellemezett terjedelmes műben, mely az egylet évkönyvében is bizonyára helyet foglalandó)

Bár e felolvasás közel egy órát vett igénybe, de a közönség épen néni volt türelmetlen és kifáradt, sőt a legnagyobb érdekeltség feszült figyelme volt minden arczon látható, midőn nagytiszt. Haan Lajos csabai ev. lelkész és egyleti alelnök ur, érdekes történelmi értekezésébe kezdett, „az 1543. évben Gyulán tartott országgyűlésről.“

A nagytiszteletű ur, már első felolvasása alkalmával kedvencze lett közönségünknek ,s jelen értekezés^ még tárgyánál fogva is mély érdeklődéssel és vonzó erővel birt a hallgató közönségre.

Fölösleges lenne a felolvasás hosszabb ismertetésébe bocsátkoznunk, miután mint értesültünk, a ránknézve oly nagybecsű történelmi értekezés, lapunkban egész terjedelmében közölve leend.

Elénk emlékezetünkben maradhatott és kellett is maradni a jeles felolvasás záradékának, mely szerint — „ha eddig kegyelettel tekintéuk a gyulai négyszög várrom bemohosult falaira, úgy ezekután kétszeres érdeklődés és tisztelettel nézhetjük azokat, mint ahol, következményeiben oly nagy fontosságú országgyűlés tartatott.“

Nem mulaszthatjuk el végül elismerésünk hála adóját leróvni városunk széplelkű hölgyei iránt, kik oly szép számmal megjelenve, oly díszes hölgykoszorut alkotva, közművelődési mozzanatok iránt, már másodízben adák pártolásuk és érdeklődésüknek oly kitűnő jelét. A megyei művelődés történelmi egylet, nem kétkedhetik szép jövője felöl, mig e nemes tűz és lelkesedés fogja hevitni hölgyeinek kebleit, mert mint Horváth Sámuel ur felolvasásában mondá: a „nőnek erkölcsileg oly varázs hatalma van, hogy amit pártol, az nem bukhatik meg, — még közönye előbb- utóbb halált hozó.“

Boldog és előrehaladott fog lenni Békésmegye, ha hölgyei, nemes részvéttel viseltet end- nek az oly közügyek iránt, melyeknek terjedése és virágzása, társadalmi életünk kérdése, s ha lelkűk előtt fog lebegni mindig a költőnek azon szava, hogy: „magyar hölgynek születni, — nagy és szép gondolat!“

Miskey.

(Folyt.)

Észrevételek.

az „élöviz-csatorna“ czikksorozatra.

Az élöviz-csatorna keletkezése történetének szellőztetése, bár a mostani, Békés városára veszélyes állapoton mit sem változtat, mind a mellett, minthogy Sztr. E. szaktársam által akkép adatik elő : mintha az élőviz senkinek érdekében nem lett volna, vagy csak legfeljebb Gyula városának, s hogy ennélfogva nem is annyira Gyula és Csaba városok, s a közben eső gazdasági telepek érdekében építtetett volna, hanem egyes egyedül és kizárólag csak azért, hogy az 1863-ik évi Ínséges munkás osztálynak kenyér keresetre alkalom nyuj- tassék; nem hagyhatom el, hogy ezen bevezetésre röviden némi észrevételeket ne tegyek.

Sztr. E. szaktársam mindjárt az első pontban azt mondja „ezen, (t. i. az élőviz csatorna) megyénk legtekintélyesebb községeire életkérdést magában rejtő ügytárgyalást stb. — Tehát szaktársam a megye legtekintélyesebb községeiro életkérdésnek találja az élöviz-csatorna tárgyalását, bár nem mondja meg — miért ? Szerintem ezen életkérdésnek két oka lehet, vagy az: hogy a csatorna a megye legtekintélyesebb községeire veszélyes, a mellett szükségtelen, tehát a folyamatban levő tárgyalások alapján a csatorna végleg be*) E tudósításunk egész terjedelmében le volt már írva, midőn a „Békésm. Közlöny“ 1‘2-ik számában ugyanezen tárgyra vonatkozó közlemény megjelent, melyet szó nélkül egyátalán nem hagyhatunk. Hogy a felolvasás nem azon hatást gyakorolta a t. tudositó urra, melyet talán a hallgatóság legnagyobb részére gyakorolt, arról senkisem tehet; — hogy némely helyeken, és csakis némely helyeken — a nt. felolvasó ur az egyes kivételeket általános helyzetként szerepelteté, azt nem tagadjuk mi sem, hogy mindezeket „minden finomabb gúny nélkül tálalta fel“, arra egész egyszerűen csak azt mondhatjuk, hogy a nt. urnák nem volt intentiója ezen komoly alkalommal a gúnyolódás; — de hogy az egész felolvasásról oly ki- csinylőleg, és kíméletlenül nyilatkozik, — „üres frázisokból összetákolt“, — „történeti hűség nélkül összehalmozott, primitiv módon kidolgozott anyag“, „különczködés és eredetiség utáni viszketegtől vezetett koholmányának nevezve azt a közönség előtt, ez által azt hisszük nem is annyira a felolvasót, mint inkább a mű bírálatára kiküldött és az azt elfogadott és felolvasásra ajánlott bíráló bizottságot sértette meg,»—pedig joggal feltehetjük, hogy megyénknek ama kiváló három férfia, tüzetes és együttes bírálat után, hamarabb rájött' volna mindezen hiányokra, mint közülünk bárki, aki azt csak egyszeri hallásból ismerheti. M,

szüntetését reméllik ; vagy pedig megfordítva oka lehet az: hogy a csatorna szükséges lévén, az, minden áron fenntartandó, de akkép kiigazítandó, bogy veszedelmes lenni megszűnjék.

En azt hiszem, Sztr. E. szaktársam velem együtt ez utóbbi nézethez hajlik, legalább ezt kell következtetnem czikkének harmadik bekezdése értelméből, hol a többi között az mondatik „az akkori cs. k. helytartóság egy keresztvágással, t. i. a gyula-békési nagycsatorna meseszerü megteremtésével akként intézkedett, hogy Gyula, Csaba, Békés s a közben eső puszták és uradalmak, mintegy 70 ezer lakos életfeltétel első szükségessége élőviz nélkül maradtak.“

De ha ez igy vau, ha az élöviz-csatorna életkérdés a megye legtekintélyesebb községeire, ha 70 ezer lakos életfeltétel első szükségessége — élővíz! Hogyan egyeztethető össze ezzel a negyedik pont, mely szerint „daczára annak, hogy a holttá lett s feliszapolt régi Fehér-Fekete-Körös medvének fenekén fü kezdett nőni, az érdekeltek még sem találták viztelen helyzetöket annyira elvisel- hetlennek, hogy a kilátásba helyezett élőviz társulatot azonnal önmagoktól megalakították volna.“

Ezen negyedik bekezdés értelmét, megvallom nem tudom az előbbiekből levonni, vagy azokkal összeegyeztetni.

Az mondatik továbbá ugyancsak a negyedik bekezdésben „Gyula helyzete volt legkényelmetlenebb, de ez is tűrt, mert az élővíz nagyban pótolható kutvizzel.

Hát Csaba hol marad? — Szerencséje Sztr. E. szaktársamnak, hogy Csaba lakosságának '/4-ed részben kender áztató közönsége nem olvashatja, miszerint városi mérnöke az élővizet, mely kender áztatójába a vizet adja, kntvizzel akarja pótolni.

De -meglehet, én nem jól vagyok értesülve,

8 megengedem, hogy Sztr. E. szaktársam szerencsés lévén Békésmegyének régibb lakosa lenni: a helyi viszonyokat nálamnál jobban ismeri. — En azonban úgy tudom, hogy midőn még a Fehér-Körös, a gyula-békési nagycsatorna helyett eredeti ágyában, tehát egy jó fél órával közelebb folyt Csabához; Csaba még akkor is messzellette magától a folyót és egy csatornával azt, egészen városa alá vezette. Vagy ekkor is azért ásta meg Csaba ezen csatornát saját költségén, egyedül egy maga, mert az élővízre szüksége nem volt ?

Tovább megyek. — Midőn a gyula-békési nagycsatorna megásásával, a Fehér-Körös anyamedre Gyulától-Békésig és evvel kapcsolatban a csabai csatorna is szárazon maradt, s midőn ennek következtében az érdekeltség a száraz medreknek élővízzel ellátására társulattá alakult; váljon Csaba városa a költségeknek 7/j5-öd —' tehát az érdektársak között legnagyobb részben viselését azért vállalta-e magára, mert Gyula helyzete volt legkényelmetlenebb, s mert az élőviz kutvizzel nagyban pótolható ?

Az 1863-ik évi végzetes aszályosság bekövetkeztével, Sztr. E. szaktársam szerint, a kormány és megye kapva kapott az alkalmon, hogy az élöviz-csatornát megásathassa, habár e munka reális haszonnal nein is kecsegtetett. — Boldog Isten ! a Körösök mentén, hol 1863 óta több mint négyszázezer köböl föld pártolás történt, s hol ezen óriási földmunka daczára a védgátak tömegének még most is egy nagy része hiányzik; ne talált volna a kormány és megye oly ínséges munkát, mely reális haszonnal is kecsegtetett volna ?

Utána is teszi mindjárt, bogy hát nem is kormány ásatta az élöviz-csatornát, hanem csak 20000 frtot adott reá költsön, s ezt fektették az érdekeltségek a nem reális munkába. — E bókot köszönjék meg az érdekeltek.

Ez, Sztr. E. szaktársam szerint, az élöviz- csatorna létrejöttének története.

E töiténet, a való legcsekélyebb árnyékát se hordja magán, azonban már a bevezetésben érintém, hogy bármiképen jött légyen létre az élöviz-csatorna, annak származása a most folyamatban levő tárgyalásra semmi befolyással nincsen ; mind a mellett nem ok nélkül állitám ösz- sze a fentebbi ellentéteket, jelezni akartam, hogy ha már a keletkezés történetében, melynek a mostani tárgyalásokra semmi befolyása nincsen, egyesek érdekeltsége oly szépen köpeny alá rejtetik; hová irányul a cziksorozat czélja és mely szempontból bírálandó az meg akkor : midőn a tárgyalás utolsó kérdése is az lesz, ki, s mely érdekelt mennyivel járuljon a csatorna átalakítása költségéhez.

Sztr. E. szaktársam a történelmi rész ily eltorzított festése után óriási hibának tartja, hogy az élöviz-csatorna forrásául az aradi nádormalora- csatorna vize lett felhasználva. Szerintem pedig csak is ezen egyetlen egy esetben van értelme az élöviz-csatornának.

Mi a czélja az élöviz-csatornának ? Az, hogy az év minden szakában eleven frís vizet adjon, de főképen, hogy adjon nyáron, midőn máshol nipcsen, vagy csak büzbödt.

Szívesen szolgálok Sztr. E. szaktársamnak a

hivatalos vizmércze adatokkal, melyekből meggyőződhetik, hogy ha a két zsilipet, egyiket t. i. Gyulánál ott a hol ő javasolja, a másikat pedig Békésnél oly czélból felállítja, hogy az élőviz-csatorná- ba Gyulánál a Körösből kapjon vizet; akkor június közepétől deczember végéig a csatorna mindég szárazon álland, vagy legfeljebb Békés környékén marad benne megfeneklö viz, a mi a forró nyári napokon büzhődté válván, a helyett hogy hasznos lenne, a léget teszi dögleletessé.

A Fehér-Körös júniustól kezdve deczomberig rendesen oly kicsiny, s oly kevés vizzel rendelkezik, hogy a libának nem kell benne úszni, szépen gyalogosan átgázolhatja; az elmúlt őszön pedig a két Körösnek t. i. a Fehér és Feketének egyesült víztömegét, majd két hónapon keresztül, két öl széles, három láb mély árkon vezettem el, — ismétlem a két Körös egyesült vizét. — Ugyan kérdem, hol venné Sztr. E. szaktársam ilyenkor a közép magasságú szép tiszta vizet, mely már iszapot nem hord, hanem az élőviz mindenre használható tulajdonával bir V

A Fehér-Körösnek közép vize, minden áradás előtt és után tart legfeljebb 6—8 napig; azért tehát, hogy minden áradás előtt és után — a mi tavasszal szokott leginkább lenni — ezen néhány napon keresztül a csatornába vizet lehessen ereszteni, egész nyáron pedig szározan álljon : Szt. E. szaktársam inkább kiadott volna 16 ezer frtot, mint 20 ezeret a mostani csatornáért, a melyen az év egyetlen napját kinem véve, mindég fris, eleven vizfolyás csörgedez.

Ez aztán csakugyan minden reális haszonnélküli munka lett volna, s ha nem is óriási, de 16 ezer frtos hiba.

Hanem hát nincsen könnyebb, mint gáncsolni és minden adat és alap nélkül tervezgetni, a papiros türelmes.

Abban azonban igaza van Sztr. E. szaktársamnak — de ezt tndja ország világ — hogy a mostani élöviz-csatorna, veszedelmes Békés városára; s ha czikkét itt kezdi, azt hiszem, az ügynek sokkal hasznosabb szolgálatot tett volna.

Ezen veszedelmes állapot miként és ki általi kijavításának kérdése képezi alapját, a most folyamatban levő tárgyalásoknak.

Sztr. E. szaklársam leirja miért veszedelmes Békés városára az élővíz-csatornának mostani állapota, nr ly Ieirás a valódi tény álladóknak megfelel s arra, csak azon megjegyzésem van, hogy a volt Fehér-Körös töltései a régebbi vízjáráshoz szabva voltak ugyan, de egészen kiépítve soha se voltak, s most sincsenek.

Ezen különben -lényegtelennek látszó észrevételt azért teszem, mert úgy tapasztaltam, hogy a Körös völgy közönségének nagy része, ba azt látja, hogy a szabályozási társulat itt vagy amott egy kis pártolást hányat fel; már ezen csekély pártolást kész töltésnek, a háta mögött lévő területet pedig biztosítottnak tekinti.

Ez igen hibás feliogás, a mi nagy csalódásokat és tetemes károsodásokat vont maga után;

E dolog tulajdonképen igy áll.

A szabályozási védtöltések mindenkor és mindenütt, az ismert legmagasabb árvizhez képest egy bizonyos arányban terveztetnek. Békésmegye területén a víz nagysága arányához műszakilag megálapitott, felsőbb helyen elbírált és jóváhagyott töltés méretek következők: a töltés magassága, a legmagasabb árvíz felett 2*/„ láb; felső, vagy korona szélessége 9 láb; folyó felöli rézsűje úgy áll a magasághoz mint 1—3-hoz, száraz felöli rézsűje pedig mint 1—l'/j-hez, vagyis, ha a töltés 1 öl magas, akkor a korona szélétől a folyó felé három, a száraz felé három, a száraz felé psdig egy és fél öles lábának, vagyis rézsűjének kell lenni.

A töltés tervek tehát Békésmegyében ezen szabványok szerint készítetnek, azonban a szabályozási társulatok, minthogy töltéseik igen hosz- szuak, (az aradniegyei társulat töltéseinek hossza 67.448 f. öl; az alsó fehér-körösi társulaté 44.646 f. öl; | hossZufoki társulaté 80.180 f. öl.) nem voltak képesek az egész töltést egyszerre felépitni, pénz és erő hiányában.

A társulatok tehát, a midőn a szab. tervek készen voltak, megkezdették munkájokat oly erővel, a minőt pénzbeli orojök alkalmazni lehetővé tett: az erélyesebb társulatok gyorsabban haladtak, a lányhább vezérlettel bírók ellenben vissza maradtak, de mindegyik oda törekedett, hogy ha már az egész töltést egyszerre el nem készítheti, legalább kissehb töltésekkel a közönségesebb árvizektől mentse meg birtokát.

így keletkeztek a kis töltések melyek, szárazabb években hasznos szolgálatot tevén, a kö' zönség, ki a terveket, s ezek alapján a teendőket benső lényegében nem ismerte, bona fide azt hitte, bogy a töltések készok és az ártérok mentesítve vannak. S ezen bit, a közönségben annál erősebb gyökéről vert, mert a társulatok a 60 as években, részint hazánk political átalakulásának forrongásába hazafiul lelkesedés mámorával bele

merülve, részint pedig az akkori száraz évek tapasztalatain elszenderedve: szabályozási téren magokról élotjelt egyátaljába nem adtak.

(Folytattatik.)

Levelezés.

A hetek bálja.

• (Gyulán febr. 1.)

Azt hiszem senki sem fog dicséret-pazarlás vádjával illethetni azon állításomért, hogy e bál, az idei farsang alatti megyénkboli minden bálok legelsője és koronája volt.

Szomkápráztató tündén szép látvány vala itt, a gyulai jól ismert bájos arezokon kívül együtt látni, Bihar és Jász-Kun kerület szépeit is, — se látvány varázshatalma alatt állva, önkénytelenül ezzel a travestatióva! üdvözöltem egy elkésve érkezett barátomat, hogy:

A „Korona“ terme Kivirult számunkra ....

Fehér rózsa, piros rózsa,

Szőke leány, barna.

Volt itt rózsa elég, és oly szép, hogy ha a hetedik égben hasonlókat lehetne találni, azt hiszem sok fiatal ember, minden gondolkozás nélkül felcsapna Mahomed követői közé.

Valódi elite-bál volt ez Gyulán, és ha meggondoljuk mily sok van ezzel mondva, akkor valóban csodálkózhatun't azon egetostromló cyclopsi merészségen, melyet e bál rendezői elkövettek akkoron, midőn egy „szorosan zártkörűbből“ rendezésére vállalkoztak városunkban, ahol tudva le- vőleg oly sok különböző elemből alakult és ösz- szegyült társadalmi körünk van, hogy ezen elemeket egymástól élesen megkülönböztetni és elválasztani, argusi szemekkel is alig-alig lohet; — ám ök lássák, ha aprehenziókra adtak okot ; (pedig adtak ám elégre!) szabad legyen azonban kimondanom, (ha mindjárt rám is a aprehendálna érte valaki), hogy a bál e miatt csorbát épen nem szenvedett, s a „szorosén zártkörű bál“ csakis a jövedelem rovására számitható fel.

De elkeli ismernünk, hogy e bál sikere, legfökép a vidéknek köszönhető, — s nem csak a szép vendég-hölgyeknek mondhatunk első sorban a jótékonyczél nevében is hálás köszönetét, hanem a vidéki tánezoló fiatalságnak is, — számosán voltak itt pl. Csabáró', a közeli falvak és városokból, s jött egy „transport“ Váradról is, akik aztán „ki is tánczolták“ maguknak az egri nevet.

A hölgyek öltözéke általában egyszerű és ízléssel diszitett volt; — itt-ott hosszú uszályokat is láttunk — rongygyá taposva már a legelső tán- ezok után, hát aztán abban bizony tulajdonosaiknak nem sok öröme tölt, de úgy kell I — mert hiába hangsúlyozzuk ezt örökösen, némely hölgy azt hiszi, nem is lehet csinosan öltözködni félöles uszály nélkül, pedig inkább ellenkezőleg. — Túlnyomó volt a fehér ruha, rózsaszín, — zöld és virágos díszítéssel, volt néhány selyem ruha is, és láttunk egy pár pesti ruhát is, de azt bizony épen úgy megvárták volna itthon is, s a fölösleges kiadást jobb lett volna a jótékony czélra fordítani. Hjah! csak igaz az, hogy „ha mivelödé- sünkre k"II költonünk, akkor a tallér értékét háromszáz hatvan fillérben vesszük; — a mikor mulatságunk kedvéért költekezünk, a tallért csak harmincz ezüstgarasával számítjuk.“ ....

Derültkedélyü, vig mulatság volt ez, daczára annak, hogy a haut-voulé báljairól ezt ritkán lehet elmondani; — a rendezőség elkövetett mindent az est fényének, sikerének emelésére, a jókedv fokozása és megmaradására;— hogyne, mikor a legszívesebben látták még a „negyvennyol- czasok“ megjelent töredékét is, akikről pedig azt hitték, hogy megakarják buktatni az ö báljokat de legyenek meggyőződve utólag is, hogy amint a megbuktatás lehetősége, úgy az akarat és gondolat is hiányzott e rósz szándéktól, melyet az ifjúság oly nagy részéröl egyátalán feltételezni sem lehetett volna széndékos sérelem nélkül.

A bál fénypontját minden esetre a füzér- táncz képezé.

Oly szép kör volt ez együtt, mely festő ecsetjére lett volna érdemes.

Változatos és csinos figurák jöttök e táncz- ban elő, dicséretére válván Dutkay Béla és ifjabb Jancsovics Pál rendező urak ügyességének; — a cotillion-jel vények is bár nem fölöttébb drágák de eléggé szépek voltak.

S mig mások a kifogástalanul jó zene mellett, a legérdekesebb tánezot lejték és járták ki- fáradhatlan tűzzel és lelkesedéssel majd harmadfél órán át, élénken csevegve és társalogva tán- czosnöik mellett, egy-egy nyájas mosolyt, egy sokat mondó tekintetet, vagy talán gyöngéd kézszo- rítust is nyerve mulattató kedveskedéseikért, addig én a terem egyik szögletébo vonulva, gyöngyvirágokat kezdtem rajzolgatni irónommal fehér keztyüm tenyerébe, — s leikom és gondolatom a bál termőn kívül kalandozott, hol-bolnem . . . , ^