Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-05-16 / 20. szám

nagy horderejű tényét, melyhez az ország jelenlegi súlyos viszonyai kedvezőbbre fordultának, az ország jövendő emelkedésének és szabadelvű irányban való fejlődésének éltető reményét fűzi a haza sorsán aggódó bonfikebel. A pártegyesülés méltán ünnepelt ténye ledöntötte azon válaszfalat, mely a haza jobbjaiuak termékeny erejét, s üdvös közrehatást kölcsönösen ellensúlyozó meddő, sőt következményeiben anffyir'ai káros tusákban pazarolta el, s mig a nagy fordulat bekövetkezéséhez a legalkotmányosabb fejedelem őszinte és tönkéit atyai érzületei járultak, addig az uj kormány férfiéi csak fokozzák a bizalmat és reményt, melyek a viszonyok üdvös átalakulásához méltán köttetnek. S ha van ok kormányuk iránt ilyetén reményeket táplálni, úgy bizonyára van ok s méltó alkalom arra is, hogy az élére állított férfiú kiválóbb megemlékezés tárgya legyen; azon férfiú, ki Békésmegye szülötte és neveltje, ki a szabadelvűséig annyiszor fenyegetett, de immár magasan lobogó zászlaja alatt küzdött mindenkor önzetlen odaadással és a kihez öt a fiatalkori barátság soha meg nem szakadt gyöngéd kötelékei is fűzik.

Békésmegye kebelében — igy folytatja az elnöklő főispán — a pártkülönbözetek szintén fen- állottak, fenállottak ama sajnos következményeikkel, melyek a pártvisszavonás veszélyeit olyköny- nyen idézhetik fel; de a hazatiui önmegtagadás erénye itt is érvényesült, s éppen e nemkönynyü erény érvényesülése nyújt biztositékot arra, hogy a megyebeli pártok egyesülése a bizalom és őszinteség hamisitlan kifolyása. Őszinte hazatiui örömmel üdvözli tehát a már tényleg végbement ezen egyesülést, s reményét fejezi ki arra nézve, hogy a pártviszályok megszűnésével a közügyek iránti osztatlan érdeklődés, a megye dolgainak fokozottabb mértékben való méltatása s a közszolgálat érdekei iránti szorosubb kötelességérzet lépend előtérbe ; úgy lévén meggyőződve, hogy alkotmányos önkormányzati életünk legfőbb biztositékát nem csak az Írott törvények, de az öntudatos öntevékenység kifejtése képezi.

E főispáni megnyitó beszéd után felolvastatott a m. kir. összministerium f. évi márczius hó

2-án kelt levele, melyben tudatja, hogy ö felsége elhatározása folytán az ország kormányzatát át ▼ette, s utalva az ez idő szerint hazánkra súlyosodé nehéz viszonyokra, kifejezést ad abbeli reményének, hogy a megye közönsége kellő odaadással teendi meg mindazt, a mi a jelen súlyos ▼iszonyai között fölé méltán elvárható. Erre a közgyűlés következő határozatot hozott: A megye közönsége teljesen osztja s magáévá teszi az elnöklő főispán megnyitó beszédében találó kifejezést nyert érzületeket, s őszinte bazafiui örömét s egy jobb jövő iránt benső meggyőződéssel vallott reményét fejezi ki a végbement országos és megyei pártegyesülés korszakot alkotó tényei felett, őszinte bizalommal viseltetik az uj kormány iránt és ezt, valamint annak az orsz. pártegyesülés létrejöttében fötényezöként szerepelt két tagját: b. Wenckheim Béla ministerelnök és Tisza Kálmán belúgyministert külön levelekben is üdvözölni határozza. A hazafiul örvendezés és a jövőbe vetett reménység diadalának e pillanatát egyúttal kedvező alkalmul veszi arra is, hogy a szabadelvü- ség zászlaja alatt minden időben a meggyződés

Hasonló nem történt ugyan a boltbeli czikkekkel, de az ember szinte hajlandó ezt annak tulajdonítani, hogy megyénk nagyobb helyein is csak kevés és rosznl felszerelt boltok lehettek; legalább idp mutat a körülmény, hogy a mindennapi használatra szükséges némely czikkekot is, a megyén kívüli városokból kellett megszerezni; igy például a megye által szükségelt gyertya és Íróeszközök 1790-ben, sőt később is Szegeden és Aradon vá-l sároltattak be, „mivel itt helyben — úgymond a megye végzése — ilyes eszközök a boltokban nem találtatván, e részben a vármegye némelykor meg is szűkült/

A marhatenyésztésnek ez időben az Erdélyből ide áttelepült örmények adtak némi lendületet. Tanúsítja ezt egyebeken kivülamegye által 1802-ben kiállított bizonyítvány, mely szerint „ezen, a megyében pusztákat árendáló örmények, eleitől fogva nagyot segítettek a kereskedésnek ezen a részen (t. i. a megyében) való lábraállitásán és a szarvasmarháknak s nemesebb fajú lovaknak tenyésztésén.“ De az e téren való emelkedés sokféle akadályokkal találkozott; igy a lakosság kevés volta, a forgalomba hozott pénz ingadozó becse, a belföldi marhák árának a külföldi marhák behajtása által eszközölt erőszakos leszállítása, s

j végül és különösen a bécsi kereskedő-társulatok által a magyarországi marhák vásárlásában űzött monopólium az emelkedést felettébb megnehezítették. Ezen akadályok teljes tudatával bírtak megyénk rendei is, ■ nem egyszer Írtak fel a kormányhoz azok elhárítása végett. Különösebb figyelmet érdemel e felíratok közül az, mely 1794-ben keletkezett, és a Ojsta-gck éje leginkább a bécsi kereskedelmi kőerős következetességével s példás kitartásával küzdött azon férfiút is az elismerés tárgyául tegye, kinek bölcs és tapintatos kormányzata minden időben az őszinte tisztelet és szeretet érzelmeit keltette fel: a megye főispánját, kit ezen őszinte érzelmek a mai napon fokozódva vesznek körül.

Az ünnepélyes s alkalomszerű ilyetén bevezetés után, mint a jelen közgyűlés egyik legfontosabb tárgya: a pénziigyministerium azon rendeleté vétetett tárgyalás alá, mely a földadó szabályozásáról szóló 1875. évi VII. t. czikk végrehajtásáról szól. Az o részben teendő intézkedések különösen pedig a megalakítandó járási becslöbizott- ságok elnökei és tagjainak, a becslöjárásoknak eljárásokra osztása tárgyában teendő javaslatok megtétele végett bizottság neveztetvén ki, ezen bizottság utóbb beadott véleménye alapján a három becslö járás következőkép osztatott fel átjárások szerint. I. A csaba-gyulai becslö járás átjárásait képezik 1. Csaba. 2. Orosháza, P.-Szenttornya, Szabad-Szenttornya, Bánfalva. 3. Csorvás, Szód ás, Kígyós. 4. Gyula, Gerla, Póstelek. 5. Kétegyháza, Vári, Doboz. II. Békési járás. 1. Békés. 2. Mezö- Berény, Körös-Tarcsa. 3. Szeghalom, Körös-La- dány. 4. F.-Gyarmat. 5. Vésztő. III. Szarvasi járás. 1. Szarvas. 2. Gyorna. 3. Endröd. 4. Öcsöd.

5. Szentandrás és Csabacsüd. A járási bizottságok elnökei és tagjaiul a következők választattak meg:

I. Csabai járás.

Elnök: Beliczey István.

1. Csaba. Rendes tagok: Sohár Kálmán, Viliim János, ör. Aradi János. Póttagok: Szalay József, Mudrony Soma, Petroszki Pál. 2. Orosháza P.-Sz.-Tornya, Sz.-Sz.-Tornya és Bánfalva R. t. Székács István, Lázár István, Czikora György. P. t. Horváth József, Hajdú István, Győri Dani István 3. Csorvás, Szénás és Kigyós. R. t. Dáni József, Rácz Lipót, Szabó József. Pótt. Vagner János, Stojanovícs Gyula, Zalai Mihály. 4. Gyula, Gerla és Póstelek. R. t. Thaisz Gyula. Végh József, Japport Simon. P. t. Gr. Wenckheim Géza, iQ. Sánta János és Seres József. 5. Kétegyháza, Gy.- Vári és Doboz. R. t. Szekér Gyula, Passali György és Nagy István, P. t. Farkas Béla, Arató Sándor. Kárnyánszki.

II. Békésijérás.

Elnök: B. Wenckheim László.

1. Békés. R. t. Déry István, Wielandt János, Kocsor Gergely. P. t. Dömény József, Jan- tyik Mihály, P. Szabó Sándor. 2. M.-Berény és K.-Tarcsa. R. t. Kolozsi András, Roosz Mihály, itj. Nagy Sándor. P. t. Petries János, Petneházi Antal, Tóth A. Imre. 3. Szeghalom, K.-Ladány. R. t. Mező Mihály, Tóth Károly, Túri László. P. t. Ambrus Lajos, Rácz Imre és L. Nagy Imre. 4. F.-Gyarmat. R. t. Gr. Blankenstein György, Gyá- ni András, Tóth Zsigmond. P. t. Gyáni István, M. Nagy Sándor és Lázár István. 5. Vésztő. R. t. Kreuchel Soma, Kis György, Csüllög Sándor. P. t. Pardi János, Nagy Mihály, Jakabii Ignácz. ill. Szarvasi járás.

Elnök: Tomcsányi Károly.

1. Szarvas. R. t. Kollár János, Baltazár Lajos, Janurik János. P. t. Jantsovits Imre, Baghy Pál, Melis János Misou. 2. Gyoma. R. t. Unger József, Szerető Imre, Biró Péter. P. t. Krucbió András, Kató József, Gecsei István. 3. Endröd

rök említett eljárása ellen volt intézve. „Mely szabad országban lehet azt méltó felindulás nélkül csak hallani is, — úgymond a felirat — hogy egy külső országi társaság a kereskedést tetszése szerint akarja meghatározni ? — A szabad kereskedés természetével ellenkezik, hogy a vevő szabjon törvényt. Tekintse a kormány, hogy ezen ország szabad és független, hogy a magyarországi érdekre a kivitel betiltása iszonyú káros. Ne tartasson már tovább ezen szabad ország úgy, mint egy colonia a kereskedésre nézve, és a bécsi kereskedőknek markából vétessen ki.“

A mily elismerésre méltó a hang, az erély, mely e feliratban az ország s közvetve a' megye érdekei mellett, az akkori kormánynyal szemben nyilatkozik, ép oly meglepő, mert kivételes volt az Békésmegye rendéinél, kiknél a felsőség iránti feltétlen engedőim esség s alázat, az Ország többi megyéi között leginkább otthonos volt. A későbbi időkben azonban még csak kivételesen sem találjuk az erély ilyetén kifejezéseit, s a felsöség iránti servilismus annyira jellemző vonása volt sok időn keresztül a megye rendéinek, hogy önkénytelenül azon kéidts támadhatott mindenkiben: vájjon meg- érdemli-e egy törvényhatósági autonom testület díszes és sokat jelentő nevét a megye, avagy nem-e egy tehetetlen s nemesebb fellángolasra képtelen testület ez, mely legfőbb dicsőségét abban találja, ha a felsöség iránti vak hódolatának lépten-nyo inon kifejezést adhat ?

(Folytatása következik.)

R. t. Klatisz Lázár, Hunya Mihály, Tóth György. P. t. S'z Timár István, Tímár P. Pál, Uhrin Imre.

4. Öcsöd. R. t. Vitályos Márton, Kis Pál, D. Kis Mihály. P. t. Vérteny András, Hacker Mátyás, Pap J. László. 5. Szt.-András és Csabacsüd. R. t. Sváb Sándor, Hutiray László, Molnár András. P. t. Pintér János, Győri István, Bencsik Elek.

(Folyt, köv.)

A békésmegyei régész- és müvelödéstör- ténelmi egylet választmányi gyűlése.

■ (Gyulán 1875. május 10.)

(M. J. B.) Nem csodáljuk, ha a művelődés- történelmi e’ffvlet felolvasásain minden alkalommal

Óv

oly nagyszámú és diszes hallgatósággal találkozunk, mert nagyitás nélkül elismerhetjük, hogy oly sokoldalú szellemi haszon, oly nemes időtöltés, és oly kellemes élvezet kínálkozik számunkra ott minden ily alkalommal, melytől magunkat megfosztani valódi könnyelműség lenne.

A legutóbbi felolvasásnak tárgyát képezé Hajóssy Ottó megyei főjegyző urnák „Művelődés és müvelödéstörténelom Békésmegyébon“ czimü munkálata.

Valóban sajnálnunk lehet, hogy annak csak egy részletét ismerhettük meg, mert ezen részletből is kitűnt, hogy ezen mii — mely egy felolvasás keretébe igaz, hogy hosszas lett volna egy kissé — megyei életünknek oly hű, oly természetes és részrehajlatlan ismertetője, a korábbi kevéssé ismert megyei viszonyoknak oly történe- lemszerüleg okadatolt, s leplezetlen igazságot mondó birálója, hogy midőn egyrészt a szerzőnek e bő történelmi ismeret, szorgalmas adatgyűjtés és kifogástalan logikával biró értekezését valódi értékes megyei kincs gyanánt üdvözölhetjük, másrészt őszintén gratulálhatunk az egyletnek, mely tevékenységét, ily müvek nyilvánosságra hozatalával képes bemutatni.

Megkísértjük — az értekezés, helyesebben nevezve az érdekes korrajznak rövid — és épen azért előre is gyarlónak elismert — kivonatát adni.

A művelődés, és szorosabban a specialis müvelödéstörténelero ismertetése képezé a felolvasásnak csinos bevezetését.

Előadva, hogy Békésmegye történelméhez a 14-ik század előtti időből alig találunk hiteles adatokat, s nálunk még a hagyomány és mondák sem nyújthatnak világosságot, miután ilyenekkel sem bírunk, s röviden érintve a tatár dulásokat s a másfélszázadig tartott török uralmat, végre áttér az értekezés azon időszakra, melytől müve- löd éstörtén elmünk adatait keltezhetjük.

Érdekes volt hallanunk azon — eddig legalább ismeretlen — vázlatát a Martino vies-féle zavaroknak , helyesebben a magyar-jakobinismus kísérleteinek, melyeknek szövevényes szálai, megyénkbe is eljutottak.

Az értekezés szerint hihetőleg a Biharme- gyében ólt és szerepelt, de Békésmegyében is birtokosok, Kazinczy Miklós és Szlávy György kintegették itt is az uj tanokat, melyek oly sokra veszélyt hoztak, jószág- és életvesztéssel bűnhődvén értök.

Gyula városában az uj tanok elfogadói közt (kiket legkevésbé hinnénk) a német város lakosságát találjuk, s a hagyomány valami Glück ven- déglö-bérlőt nevez, ki aztán szomorú végre is jutott, — de erről a megye jegyzőkönyvében nem találunk adatokat.

Békésmegye viszonyainak újra alkotó és azt a régitől gyökeresen megváltoztató hatalmát a 18-ik század első felében báró Harnckern János György kezeibe találjuk letéve, ki az akkoron Békés-, Csongrád- és Zarándmegyékben feküdt gyulai uradalmat, hü szolgálatai jutalmául 111. Károly (e néven VI. római császártól) nyerte.

Nevezetes tényként lehet felhozni — melynek fontos következményei később látszottak csak meg — hogy az uj töldesur, birtokának elfoglalásakor, a többi birtokosokat, jogigényeiknek törvényes okirati bebizonyitására szóiitá fel, a török- tatár pusztítások alatt azonban ezen okiratok nagyobbrészt elveszvén, eltévedvén, miután a birtokosok jogaikat támogatni nem tudták, Haruckern által birtokaik elfoglaltattak, 1 igy Békésmegye a kisebb birtokosok nagy részét eiveszté, kik később az uradalom mindenben feltétlen engedelmességet követelő vágyainak korlátokat vetni lettek volna képesek.

Nem csoda tehát, ha későbbi időben is mindenkor csak az „uraság“ akarata volt az a nap, mely körül forgott az egész vármegye, tisztviselőivel együtt. (Folyt, köv.)

Gyula, 1875. május 10.

A szabadelvű párt megalakulása Békésmegyében.

Azon varázBhatásu államférfiul actio hatása alatt, mely a nemzetet merev tétlenségéből felriasztva, a hazafias érzelemre való hivatkozással az országos pártokat a múltak kötelékéből feloldotta, b egy szent, közös czélra, a haza megmentésére

egyesítette, a békósmegyei pártélet sem maradt érintetlenül.

Átlátta megyénk túlnyomó többsége is azt, hogy a képviselő házban létesült uj pártalakulás oly tény, melynek következményei alól kitérni nem lehet, melylyel mindannak, ki nemzeti önállásunk törhetlen hive, ki az ország válságos helyzetében fel tudja fogni, mit követel a hazaszeretet elodáz- hatlan kötelességül, — ki a haza regeneratiója nagy müvének előmozdítását támogatni kész: számolni kell.

Megyénk két pártja, a jobb- és baloldal kü- lön-külon tartott párt-tanácskozmányaiban az uj pártalakulás iránt már határozott, s kimondta, hogy az uj hazafias irányú kormányt, programraja alapján a haza megmentésére irányult törekvésében támogatni fogja, a szabadelvű párt zászlója alá sorakozik, s e zászló és elnevezés alatt egyesülni kész.

Örömmel registráljuk azon tényt, hogy a tegnapi napon, azaz május hó 9-én Békésmegye ellentétes politikai irányú pártja a jobb- és baloldal nem csak lényegileg, de anyagilag is egyesült, s mint most már egy tábort képező, a békésmegyei szabadelvű párt elnevezést öltötte magára.

Örömmel registráljuk azt is, hogy az egyesülés kérdésének megoldása alkalmával, mindkét pártot elismerésre méltó eszély és tapintat vezérlé.

Ezzel ledőlt a válaszfal, mely a két pártot nem csak a politika terén, de a társadalmin is annyi éveken át oly mereven szétválasztotta.

Adja isten, hogy ezen egyesülés megszilárdulhasson, hogy egyesült erővel, eredménynyel működhessünk a haza és megyénk javára, végre, hogy a zászlónkra irt liberális eszméket diadalra vezethessük.

A szabadelvű párt gyűlése következőleg folyt le :

Az elnökség tisztében osztozni a volt két párt küldöttségének elnökei együttesen lettek volna hivatva, de minthogy a volt deákpárti küldöttség elnöke, Thaisz Gyula meg nem jelent, az elnöki széket a gyűlés egyhangú kivánatára Nagy Károly foglalta el, ki mellé jegyzőül Moi- sisovits Lajos választatott meg.

Elnök Nagy Károly előterjesztést tesz a küldöttségek eljárásáról, mely szerint ezek a megszűnt pártok által nyert megbízatásukhoz képest a tényleges egyesülés foganatosítása és szervezkedés végett a közös gyűlést a mai napra tűzték ki. Felhívja a gyűlést, hogy az egyesülést foganatosítsa s nyilatkozzék a fölött, akar-e szervezkedni ?

Az elnöki előterjesztésre ezután megeredt a szónoklatok egész sora.

Első sorban Kemény Mihály országgyűlési képviselő ur szólalt fel, indítványozván : mondja ki a gyűlés, hogy mint békésmegyei szabadelvű párt ezennel megalakul, mint ilyen szervezkedik, a kormány iránt bizalommal van, s azt f. évi márczius hó 3-án kifejtett programmja érvényesítésében támogatni fogja.

Bemutat szóló egyúttal egy alapszabályter- vezetet is.

Utána szóló, Beliczey István ur tovább megy, mert midőn ez alkalommal bizalmat szávaz a kormánynak, felhívja a gyűlést, hogy megalakulása alkalmával egyszersmind határozzon a fölött is, miféle alapot választ, mely úton kiván tovább haladni ? — Szóló, midőn elvtársaival együtt — habár elvei fentartásával — a közösügyi alapra lépett, megköveteli azt, hogy a közösügyi törvényben foglaltak betüszerint hajtassanak végre.

Reök István, Hajóssy Ottó, Zsilinszky Mihály, Beliczey Rezső, Eördögh Lajos, Jancsovics Pál alispán, Göndöcs Benedek, Végh József, Szerető Imre, Rácz Lipót urak felszólalásai után Kemény Mihály indítványa elfogadtatott s a határozat akként ki is mondatott.

A most már megalakult szabadelvű párt a szervezkedés kérdését vette tárgyalás alá.

Szervezkedő gyűlését Csabán f. hó 26-án d. u. 3 órára tűzte ki, s egyszersmind az alapszabályok kidolgozására Nagy Károly elnöklete mellett, Beliczey István, Zsilinszky Mihály, Hajóssy Ottó, Jancsovics Pál, Félix Ákos és Ladies György urakat bízta meg.

Ezzel az elnök a gyűlést lelkes éljenzés mellett berekesztette.

A lefolyt értekezlet hangulata bebizonyította különben azt, hogy jóllehet a békósmegyei szabadelvű párt a kormányt kitűzött programmja érvényesítése, de különösen a nemzeti érdekek erélyes védelme tekintetében tanúsított magatartásáért, valamint a jelenben, úgy a jövőre nézve is bizalommal támogatja : „mameluk“ és „vakulj magyar“ politikát űzni nem akar és nem fog, — Megköveteli, hogy a meghozott törvények végrehajtassanak, elvárja, hogy a kormányi ígéretek testet is nyerjenek.

Közli: Moisisovics Lajos,

a Bzab. párt id. jegyzője, .