Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-12-19 / 51. szám

vetkeztetést, hogy addig jó lapunk nem lesz, mig oly egyén nem lesz a szerkesztő, ki a szellemi faktorokat megnyerni és megtartani képes legyen.

Csak azt nem engedhetem meg, hogy ezen Reök ur által kivánt állapot — bármi okból I különösen azért, mert a „ Közlöny“ szerkesztője „a közönségtől elszigetelten él“ — a „Békésmegyei Közlöny“- nél hiányzanék.

Örömmel és elégtétellel kell ugyanis konstatálnom, hogy Reök urat a „ Békésmegyei Közlöny“ belügyeivel való teljes ismeretlenség indithatta csak azon feltevésre mintha a „Békésmegyei Közlöny,“ azért mert szerkesztője állitÓlag elszigetelten élne, szellemi konzorczium nélkül sinlődnék.

Örömmel és elégtétellel kell kiemelnem, hogy a „Békésmegyei Közlöny“ szerkesztőjének állítólagos elszigeteltsége daczára oly férfiak tisztelték meg a lapot különösen a lefolyó év alatt részint állandó munkatársakként, részint néhány gyöngyörü dolgozattal, kiknek közreműködésére min den szerkesztő büszke lehet, s annyian, hogy nem sok vidéki lap dicsekedhetik oly szellemi konzorcziummal.

Ide iktatom becses nevüket, hogy czá- foljanak meg, ha nem igaz az, miszerint különösen ez évben becses közreműködésükkel a „Békésmegyei Közlöny“ szellemi kiállítását, többen igen sok dolgozattal, némelyek egy nehánnyal elősegíteni szívesek voltak. így nt. Haan Lajos ur jeles régészünk, Göndöcs Benedek apát ur, Horváth János gymnasiumi igazgató ur, Zsilinszky Mihály ur, (ki akkor is szi veskedett nehány dolgozattal megtisztelni, midőn a „Békés“ szerkesztője volt); Dr. Bende Albert, dr. Réthy Pál, dr. Hajnal István urak ; Bihari István, Benka Gyula gymnaziumi tanár urak Garzó Gyula lelkész in*, Pásztor József, Braun Jónás, Winkler Lajos tanitó urak; Bloch Henrik ur, Haviár Dániel, Bakay Gyula ügyvéd urak, Vecsei Nagy Zsigmond, Baross Károly, Gajdács Pál lelkész urak ; a fiatalabb és eléggé meg nem becsülhető erők közül: Sípos Soma, M'iskey-Jugovics Béla, iß. Jancsovics Pál, iß, Trukker József, Chriszló Miklós, dr. Friedmann Arthur, (pesti ügyvéd), Endrey Gyula urak és többen, kiknek nevét elkeli hallgatnunk, mert ők, úgy ki- vántákr

Úgy hiszem, ez oly „szellemi konzorczium, melynél szebbet egy vidéki lap sem kívánhat, sőt mondhatom, sok fővárosi újság is örülne, ha a munkatársak ily qualitativ és quantitativ számával dicsekedhetnék. Pedig nem is említettem magát Reök István ural, ki szinte szives volt ez évben is kitűnő tollából folyt egy pár czik- kel szerencséltetni.

Iparkodtam különösen arra — mint a lenti névsor is igazolja, a mi egy lap jó szerkesztésének főfeltétele, hogy minden szakmára szakembereket nyerjek meg, mi tekintve, azt, hogy a „Békésmegyei KözSzabo György Uramra találók, ha szólna, I Salvé mondásomra, és ha nem pásolna.

Kegyelmedre azért e’ György nevet adom, Pap is Keresztségben rá ruházta tudom, Maradjon kiende’n, majd én is még áldom, Rövide’de’n, égy-két szóval majd rá mondom.

Hogy Isten kegyelmed éltét eddig hozta.

Mint sokakét a’ föld alá ne'm halmozta,

De’ mint e’gy rab szijbul, ugyan kióldozta, Napjait élettel, ’s napokkal tóldozta

Vigabb György napokra’ az Isten virraszsza, Ily sáros Tavaszszal kedvét ne’ he’rvaszsza, Áldását, sőt inkáb házára áraszsza,

Háza népét soha búval ne’ fáraszsza.

Nagy jó béke’séges napokat érjen György, Egéssége’ fénlyék, mint drága Gyémánt ’s

Gyöngy,

Az Arany házában több legyen mint gö’röngy Sok jókban, jó uram kívánom hogy örvöndgy.

Kiénd élete légyen Isten előtt kedves,

Hire’ ’s be’tsülete’, ne’ lehessen redve’s, Kancsója, ’s Asztala, sőt inkáblan ne’dve’s Légyen, és jó bortul ne lehesse’n üre’s.

Jószágát ellenség soha ne tsipdellye. Jóakaróival, sőt maga szegde’llye’

Kedves száp falattyát örömmel metéllye’, Ke’nyér ’s pe’csényéjét Cselédivei éllye’.

löny“ egészben véve nem igen régóta áll fenn, reményen felül sikerült.

Hol kell, fizetek is, csakhogy a „Békésmegyei Közlöny“-t a kor kiván almaihoz méltóan kiállíthassam.

Mindezeket azért emlitem, hogy Reök urat felvilágosítsam, miszerint egy lap szerkesztője, ki azonkívül ügyvéd is, és ebbeli teendőit sem szereti elhanyagolni, bírhat azon gyöngeséggel, hogy a napi munka bevégeztével inkább családjának élve, nem sokat alkalmatlankodik társas körökben (melyeket mindazonáltal nagyra becsül); de hogy azért még is szerezhet a lapnak szellemi támogatókat, mert sokan elég méltányosak elszigeteltségének indokait latba vetni és azért szellemileg még is támogatni őt, ha iparkodását becsületesnek tapasztalják, ha helyeslik az irányt melyben működik. Lesznek, sőt voltak tényleg olyanok is, kik elszigetelt életmodoromat épen előnyömre magyarázták és qzt mondták, hogy azért élek úgy, mert függetlenségemet alulról és felülről megóvni akarom, és senkinek lekötelezettje lenni nem akarok, hogy nézetemet mindenkor nyíltan kimondhassam.

Akár hogy legyen, elég az hozzá, hogy elszigeteltségem, — mely különben nem oly rideg, mint Reök ur hiszi — mert hál’ isten igen sok hű, és őszinte barátra is tettem szert azon társadalomban, melyben most élek — nem akadályozott abban, hogy minden megyénket érdeklő eseményt figyelemmel ne kisérjek és vagy magam megbeszéljem, vagy mások által megbeszéltessem, és jövőre sem fog akadályozni hogy tisztelt munkatársaim számát még belterjesebben szaporítsam, hogy még több szellemi összeköttetést szerezzek, habár ritkán részesülök azon szerencsébne anyagilag velük együtt lehetni, ott hol Reök ur szerint, a művelt társalgás és eszmecserének csak két megfogható nyele van: a „dákó1' és az „melyet Giergl készít.“

Végre legyen szabad t. Reök urat egy vastag logikai következetlenségre figyelmeztetnem, mely czíkkébe észrevétlenül belecsúszott, midőn egy részt csekélységemnek a társadalomtóli elszigeteltségét veti szememre, másrészt pedig azt adja elő hogy társadalmunk nincsen és hogy a művelt társalgás -és eszmecserének nálunk csak a fentemlitett vége van, a dákó és az, mit Giergl készít. Mert ha igaz volna a mit éppen Reök ur állít, akkor elszigeteltségem teljesen jogosult volna és azért épen tőle szemrehányást nem érdemelnék. Hanem szererencsére Reök ur alkalmasint a jó viczez kedvéért — ebben is nemcsak túloz, de épen méltánytalanná válik, mert épen az nap, midőn Reök ur czikke a „Békésiben megjelent a megyei közönség egy nem megvetendő része, a csabai közönség nagyja és apraja, fiatala és véne, összeseneglett az első' nyilvános felolvasáshoz, alig remélt nagy számban, a legnagyobb érdeklődését tanúsítva ezen megindult szellemi mozgalom iránt!

Kívánom három B hogy Házára szállyon,

Bor, Búza, Béke’ség, asztalán meg hállyon: Gazdánál mind három hogy ke’d vet talállyon: Melly Gazdaszszonynakis kedvére szolgályon.

Kedves Cselédi közt az Isten éltesse,

Szép szérencséjekre' éltét fényelte’sse’,

Jó emberek előtt névét becsültesse',

Ide’gen nép közt is, fő helye’n ültesse’,

Sze’relme’s párjával érje’n sok időke’t.

Kívánatos, cse’nde’s, sok bő e’sztendőket. Fordítson el tőlök bútévő híreket,

Vígan m .lathassák e’gész életeket.

Tavaszszal kívánom ujúllyon mindene. Ujúllyon köntöse’, ne hervadjon színe’,

Mint a Tavasz ujúl, úgy ujúllyon szive, Soha bút ne’ lásson, a Györgynek jó ke'dve’.

En tsak jót kívánok, az én jó Uramnak,

Ez néma szolgáknak kivált ha helyt adnak, Kik az én képemben Györgynek jót mondanak. Rakodjanak reá áldási az Urnák.

Ez köszönetemben hogy ha esett tsorba,

Mint hogy nincs olly elme, a melyben nints

hiba,

Sokat esik még az erőtlen kis liba,

Jó uram ke’dvébül, ezt meg-botsássa ma,

Tiszta indulatbul Szent-György-Völgyi Tamás Irta ez verseket, kivülötte nem más.

LÉVÁN.

Világos tanujeléül annak, hogy ha gyarló emberek módjára néha a dákóval és azzal is foglalkozunk „mit Giergl készít,“ minden szépért és jóért is hevíilni tudjink, csak legyen alkalom reá.

1 miért nem nyújt Reök ur nekünk erre minél több alkalmat ? — — Erre választ kérnénk!!

Mindenesetre jól cselekednék t. Reök ur, ha legalább ő volna az, ki vagy a megyei lapok útján, vagy máskép, állandó szellemi tápot nyújtana közönségünknek, hogy a Reök ur által érintett két „véggel“ minél kevesebbet kellene foglalkoznia, mert egy oly képzett férfi is, mint Reök ur sokat, nagyon sokat tehet azon kor szellemi haladásának előmozdítására, melybe a gondviselés helyezte.

Fel kell kérnem még Reök urat, hogy ne vegye kész péuznek azon vénasszonyi pletykákat, melyeket jóakaróim a „Békés- megyei Közlöny“ megszűnéséről terjesztene l<, mert meggyőződhetett róla, akkor mikor először „hallatszott“ hogy e lap megszűnik, épen erősbülve, mint kétszer hetenként megjelenő lap folytatta pályáját, most pedig szinte kétszer hetenként de nagyobb alakban fogja pályáját isten segítségével és munkatársai hű támasza mellett folytatni.

Legeslegvégül pedig bátor vagyok megjegyezni, hogy azok a „hosszú“ megyei mozgalmakról szóló, a „Közlönyében közölt jegyzőkönyvek, alispáni értesítés sat. korántsem sem oly feleslegesek és unalmasak mint Reök ur hiszi, mert habár ő azokat ismeri; a megyei nagy közönség mely, a megyegytíléseken nem vesz részt, és melynek egyáltalán nincs más alkalma a megye beléletének történtével megismerkedni, bizonyára igen kedvesen és hálásan veszi, annak idején, mikor épen napi renden vannak az ily tudósításokat, közleményeket is, mi azonban nem gátolta soha a „ Közlöny '-t abban, hogy minden másra is terjessze ki figyelmét és a lap ez évfolyamából ki tudom mutatni, hogy nem volt egyetlen nevezetesebb mozgalom, melyet ha napi renden volt, alkalmi vezér- czikkekben — még a megyei orvosegylet működését is, melyre eddig semmi figyelmet nem forditott a sajtó — meg ne beszéltünk volna, és közvetlen tapasztalásból biztosíthatom Reök urat, hogy peszimiszti- kus nézetei e tekintetben teljesen alaptalanok, mert nemcsak hogy megyei társadalmi és nyilvános életünk mindig elég anyagot nyújtott a lapnak, de többnyire tárgyhalmaz miatt mindent nem is közölhettünk, és ez egyik főoka annak, hogy lapunk alakját ismét megnagyobbítani elhatároztuk !

*

* *

Hajóssy Ottó ur és tisztelt társai fent érintett nyilatkozatára csak kevés szavam van, mert az inkább Dobay urnák szól, mint nekem.

Engem e nyilatkozatban csak az érdekel, mit Zsilinszky úrról mondanak és az, hogy megyénkben egy politikai lap léteiét egész felesleges, unalmas dolognak mondják.

Az elsőre nézve, kész vagyok akár kinek kit érdekel, kimutatni, hogy akkor mikor Zsilinszky ur volt a „ Békés“ szerkesztője-, a „Békésmegyei Közlöny “-nek nem sokkal kevesebb előfizetője volt mint a „Békés“-nek, habár az utóbbinak, azért mivel szerkesztője megyei ember és már régtől fogva nagy összeköttetésnek örven- dect, beismerve azt, hogy Zsilinszky urnák kiváló egyéni tulajdonai is méltán meg- érdemlék, e tekintetben sokkal könyebb dolga v>lt mint nekem, ki csakis azon előfizetőkre számíthattam, kik önkényt jenek, nagyon kevés lévén azok száma, kik helyettem úgy „gyűjtöttek“ mint Zsilinszky ur részére. S igy, habár annyi személyes ismerősöm és jóakaróm nem volt mint t. Zsilinszky urnák, s annyi előfizetőre sem tehettem szert: de mivel lapom mindannak daczára, az adott körülményekhez képest, szépen támogattatott: ez fényesen igazolta, hogy én sem sértettem — ép úgy nem mint Zsilinszky ur, — az irodalmi illemet és én sem vétettem az időszaki sajtó „méltósága“ ellen, hacsak annak nem veszik némelyek azt, hogy a „Békésmegyei Közlöny“ némi gunynyal, de soha senkinek egyéni becsületét meg nem támadva, némely hivatalos, nyilvánosság elé méltán tartozó visszaéléseket kritika alá vette. Az ily eljárás azonban nemcsak hogy nem sél ti a sajtó méltóságot, de annak egyik legszentebb kötelessége, és épen azért furcsának tartjuk, midőn oly egyének, kik maguk is hivatalban vannak, kiknek tehát, épen okaik vannak eshetŐle- gesen ily kritikától tartani, egy időszaki irodalmi vállalat élére lépnek, mert ép ők lesznek azok, kik az időszaki sajtó e feladatát már állásuknál fogva gyakorlatilag nem űzhetvén, annak „méltósága“ ellen fognának véteni.

Nem oszthatom továbbá a t. konzorczium azon nézetét., hogy megyénkben egy politikai lap felesleges dolog volna. Eltekintve attól, hogy nincs egyetlen egy nagyobb megye, melynek ilyen lapja nem volna, s eltekintve attól, hogy alaptalan állítás, miszerint e megye közönsége kizárólag egy pártnak volna hive, mert a békésiek, herényiek, orosháziak, kétegyháziak egy része független párti, s ezeket mégté- riteni nem háladatlan feladat, eltekintve ezektől ; ily nagy megyének nem illik politikailag mindig másnak szájával beszélni és magát auf „Gnade oder Ungnade“ kizárólag a fővárosi sajtó supremacziájá- nak alávetni, — Azután vannak speczialis megyei politikai mozgalmak pl. a választások stb. melyekről csak politikai lap nyilatkozhatik bátran és körülményesen

Egyébiránt a „Békésmegyei Közlöny“ azon okokat, melyek akkor vezették, midőn politikai lappá változott, a jövő évre szóló mutatványszámában bővebben előadá, itt még csak azt emlitem. hogy mindenesetre jobb ha valamelyik lap abban a helyzetben van, hogy szükség esetén politikáról is szólhasson. Ha nincs szükség reá, jó akkor, nem árt, ha szükség van reá, annál jobb, legalább szólhat a dologhoz !

Végül biztosítom a t. konzorcziumot, hogy addig mig ők tisztességesen és kol- legialiter fognak bánni a „Közlöny“-nyel, e lapra semmi panaszuk nem fog lehetni, azt megmutatta Zsilinszky urnái, ki hatalmasabb versenytársa volt, mint — legalább eddig — ők. Csak akkor, ha mint előfizetési felh’vásukkan tették, maguknak csalliatatlanságot vindikálva, más létező és figyelembevételre jogosult faktorok mellőzésével, magas lóhátról úgy fogják gerálni magukat, mintha csak ők volnának hivatva e megyében „egészséges közvéleményt teremteni ;“ csak akkor leszünk — sajnálattal bár — kénytelenek az ily fenhéja zó fellépést kellő mértékére redukálni.

B.-Csabán deczember hóban

Dr. Báttaszéki Lajos,

a „Békésmgyei Közlöny“ szerkesztője.

— A szarvasi ipartásulat a következő kérvényt intézte a képviselő házhoz: Mélyen tisztelt Képviselőház! A haza« kisebb kereskedőiéin és ipar napról napra rohamos léptekkel siet a hanyatlás felé miáltal mi a legmélyebb tisztelettel alóljegyzett iparosok és kereskedők lételünkben lévén megtámadva, talán megbocsátható nekünk, ha a kétségbe esés küszöbéről jelen alázatos sorokban segélyért s a bajok orvoslásáért emeljük szavunkat.

Igen jól tudjuk, hogy a mélyen tisztelt Képvi- solöházra a vagyoni bukás szélén álló ország mentésének nagy munkája vár, s hogy ezen általános teendők mellett a mi égető sérelmünk első sorban napirendre nem tűzhetek, megvagyunk szentül győződve arról is., hogy a in. t. Képviselöház előtt nem ismeretlenek bajaink és szenvedéseink, s hogy ezeken enyhitoni a közöl jövő feladata; mindezek mellett talán nem esünk szerénytelenség bűnébe, ha bajainkat a honatyák előtt őszintén feltárjuk, 1 azok orvoslásáért feltétlen bizalommal könyörgünk.

A hazai kisebb kereskedelem és ipar hanyatlásának okait legalább a mi szerény belátásunk szerint következő három tényozöben véljük rejleni,

u. in. mert a) olcsó hitel híjában oly magas kamatra kénytelen kölcsönhöz folyamodni, mely az ipar és kereskedelem szorgalmának minden gyümölcsét fölemészti, miből önkényt folyik hogy, — kivált ha ehez a túicaigázott. adókat vesszük a megélhetés a legnagyobb takarékosság mellett is lehetetlenné van téve, — mert b). a hazai iparosok és kereskedők a szabad ipar és' kereskedelem révén egyrészt túlszárnyaltalak I fejlettebb osztrák I cgyébb külföldi ipar által, másrészt pedig a magas kormány sem méltatta kellő figyelemre, illetőleg nem juttatott nokik munkát; a mely öket: illette