Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-01-24 / 4. szám

a tájékozás azon kívül, hogy kötelesség.még ma­gának a közügynek is igen jó szolgálatot tesz, mert kényszeríti mintegy a közönséget a közü­gyek megfigyelésére és megismerésére; ez által felkelti benne az irántuk való érdeklődést; oktat­ja és előkészíti a fogékonyabbakat az önkormány­zásra ; alkalmat nyújt a képviselő testületen kivül állóknak arra, hogy a netalán gyarló, vagy ép­pen káros határozatokra a képviselő testületet fi­gyelmeztessék s a belölök következhető bajoknak útját vágják. A határozatok közt különös fontosságúak a közönség erszényét illetők. Tudvalevő dolog, hogy fizetni általában nem, vaktában fizetni pedig ép­pen nem vagyunk hajlandók; de feltehető, hogy a mely arányban kimutatjuk a közönségnek, hogy pénze mely közszükségek fedezésére fordittatik, azon arányban emeljük fizetési kedvét is. E sze­rint a képviselő testület önmaga gördit önnön út­jába akadályt, a midőn a költségvetést a közön­ségnek ki nem tárja. Ezen alkotmányos ábéczét minden képvise­lő testületnek tudnia kell, meg kétségkívül tudja is. Tárva is van előttünk az országgyűlés minden mozzanata, még pedig magának a képviselő ház­nak a rendeletéből; olvashatjuk a vármegyének, sőt még Gyulav árosának a működését is az illető urak belátó buzgóságából: de hol van a községe­ké, nevezetesen B.-Csabáé ? Avagy neki kevesebb kötelezettsége van közönsége irányában, mint bár­mely más testületnek ? Avagy abban van a tisztelt képviselőség, hogy a kit a határozatok érdekelnek, menjen utánuk a városházába ? Lehetségesnek ugyan ez is lehetséges, csakhogy az ily utánjárás­nak két bibéje van : inkább szomjazunk, mintsem messze menjünk vízért; ha a jegyzői hivatalos szo­bát társalgóvá tesszük, késleltetjük a községi ügyek, menését. Avagy a közzétevés eszközében lát hiányt a tisztelt képviselő testület ? Két helybeli lap áll szolgálatára — ingyen. Avagy nincs, aki a hatá­rozatokat lemásolja ? A szóbeli felvilágosítás sok­kal több idejébe kerül az illetőnek. Szóval semmiféle ok sincs arra, hogy B.-Csa- ba képviselő testületé a maga működését még to­vább is mintegy titokban tartsa; ezért remélhető is, hogy ennek utána tekintettel lesz választóira sőt magára a község érdekére s jegyzőkönyveinek közzétevését elrendeli. Levelezés. Gyula, január 18. 1875. A gyulai magán dalkör e hó ]6-án ismét kellemes meglepetésben részesítő közönségünket, még pedig a szó nemesebb értelmében, mert bár az élvezet reményével vártuk annak bekövetkez­tét, s a múlt évi hangversenyek sikere nyújtott is alapot e reményre, meglepő volt e haladás még is az orgona concerten hatványozva felmutatott siker után is, s ha eddig elismerésünkkel adózánk zonészetünk e derék bajnokainak, ma már tiszte­letre .késztetnek. Es e tiszteletünknek adunk kifejezést, midőn a mtisorozat egyes tételeinél nem csupán a zenei érték s kivitel művészi voltát, de annak egyéb szellemi értékét is méltatjuk, mely egyúttal adat­kör vezetésének tervszerű volta, s irányának he­lyes választása mellett legerősebb bizonyitékot ké­pez. E müsorozat nem csupán a pangó cári'almi élet felélénkitése, s a müveit irány fejlesztésének rugója, hanem ismételt riadója nemzeti legfőbb erényünknek, a lángoló hazaszeretetnek : hisz „Jel­igéje“ mindannyiszor hőn élteti a drága hont, „Dalverser.y“-e vígan koccint a „barátságért“ Io- vagiasan hódol a nők varázs-hatalmának, de min­denek felett halni vágy a honért. „Ni"-pdal“-a má- moritó zamásáyal minden izében magyar, „Isten veled“-je ábrándos imája a legtisztább szerelem­nek, „Ki a gonddal“ nom-e a helyes utat, a tár­sadalmi nemes működést jelzi-e addig is, míg drága hon int. E müsorozat után hisszük, hogy a gyulai magándalkör irányát s törekvését kellő világlatba helyezők e nehány sorral is, s hogy fentebb kife­jezett tiszteletünk nyilvánítását fentartás nélkül is­mételhetjük. A dalkör által előadott müdarabok a zene- irodalom koszoruzott szerzőivel, milyenek Erkel Ferencz, Ábrányi Kornél, Rieger György, Zimay s Nyizsnyai Gusztáv nevei mellett, a mübirálat részünkről elkésett, megádván az elismerést inivelt közönségünk az említett nevekkel szemben kü­lönben is. A magán dalkör tehát nem csak az ének művészi fejlesztésében, a helyes színezés és sza­batos kivitel körül mutat kellemesen meglepő ha­ladást, hanem a helyes irányban teljes öntudattal való törekvését is félreismerhetlenül igazolja. Terünk kiszabott volta nem engedi, hogy a müsorozat ének darabjainál tovább időzzünk, de kárpótlást találunk azon kellemes kötelesség tel­jesítésben, melylyel Császár Emma k. a. művé­szetének hódolunk. Nem az udvariasság, hanem a jelen volt műértő közÖDség-nrczáról leolvasott s a miénkkel teljesen egyező erős meggyőződés mon­datja velünk, hogy az est fénypontját a kisasszony zongora játéka képezé. Kellemes jelenség volt a k. a. szerény fellépte s ennek hatása alatt a kö­zönség szokatlan kegy nyilvánítása, de sokkal kel­lemesebb volt Székely ábrándjának magasztos át- érzetében a művészi ihletnek a rokonszenv útján átérzett hatása. Mert bár Székely elérhetlen szép­ségű, s határozott műérzékkel bíró ábrándjaiban utánozbatlanul magyarul ér-őz, véghetlen erős tech­nikát követelő hang-halmazának, 1 mély érzelme szabatos visszaadását és kifejezését csak Császár Emma kisasszonyéhoz hasonló képzettség lesz ké­pes a belérzék koczkáztatása nélkül megoldani. Megragadó, a végletekig tiszta és szabatos volt a k. a. játéka, méltó bizonyitéka az agg apa, mint tanítója fáradalmainak és értékes zene tudo­mányának, de egyúttal félreismerhetlen jele a dal­kör finom tapintatának, melylyel a, művésznőben hangversenye drága gyöngyét fellelte. — Remél­jük, hogy a k. a. fellépte nem lesz az utolsó. Nogáll Károly ur salonias fellépése, s ajánló külseje a zenedarab választásával egészben talál­kozott, mert Chopin „'mpromtu“-ja feltétlenül sa­lon d%rab, rohamosságában szintúgy, mint dalla­mában újszerű és meglepő, és ba figyelve érint­jük ezen jeles szerzemény akaratvázlatát, benne az előtérbe állított rohanó szenvedély és megadó fájdalom oly hü kifejezését fogjuk fellelni, hogy csak természetesnek találjuk, ha e mü conserva- toriumok hangversenyén is szerepel, s hogy ren­detlen hangjegy beosztása, tehát feltétlenül erős képzettséget követelő szerkezete miatt — művé­szek által kerestetik. Nogáll ur e nehéz feladat­nak egészben megfelelt, s előadása az avatott zongora játékost jelezte, — erős aquisitio a szor­gosan kutató dalkörnek, s reméljük, hogy jövőre sem fogja elveszteni. * , * * A mi a bálát illeti, az ép oly kitünően si­került, mint maga a hangverseny. Hölgyeink di­cséretére legyen mondva, keresetlen egyzserüség jellemzé a bált, minden fényüzési kór-tünetek ár­nyalata nélkül. Nem láttunk hosszú uszályos ruhá­kat sem, a tánezosok örömére, — vajba ugyan­ezeket mondhatnánk el a farsang minden báli tu­dósításában. A tánezterem elég népes volt, — sőt az első négyesen a szorulásig sokán' tánczoltak. Hanem mondjam .... no mondjam .... mond­jam ...) azt suttogta a hír, bogy bizonyos körök­ben csupa tüntetésből, a dalárda hangversenyén való megjelenésről nem csak hogy hallani sem akartak, sőt igyekeztek volna másokat is lebe­szélni az elmenetelről; — ha ez igaz, pedig igaz, mert „nem zörög a falevél, ba szél noui tú,“ ak­kor tegyék ezivökre kezüket az illetők, és vall­ják be csak úgy önmaguknak, hogy dicséretes, szép volt-e ez, bármi lett volna is rugója és tet­tüknek indoka ?. .. erre nézve nincsen egyéb mondani valónk. A báli hölgyek névsorát térszüke miatt el kell hallgatnom, de hogy szép koszorút képeztek, kitűnik onnan, hogy a mulatságnak csak úgy reg­gel 6 óra felé szakadt végeés még akkor is volt ott uagyon-nagyon sok, a ki szerette volna a nóta szerint, hogy „bár csak ez az éjszaka, há­rom napig tartana,“ — mert az: ilyen-jóból az se volna sok. A kis utazó másod magával. Szarvas, január 17-éu 1875. Tisztelt Szerkesztő ur! Ä*„Békés“' 2-ik szánra a szarvasi r. levele­zőtől (kit nincs szerencsém ismerni) egy közle ményt hoz az isteni társadalmi életről, mely köz­lemény fonalán Ön aztán megemlékszik mint szerkesztő, azon méltatlanságokról, melyek • szemé­lyemet újabb időben érték. Részemről mindig nagyra becsültem barát­ságát, s most is jól esik lelkemnek, hogy sorsom iránt oly melegen érdeklődik; mindamellett jobb szerettem volna, ha a csekély személyem körül történt dolgok ez idő szerint nyilvánosság elé nem hozatnak, mert egyrészt úgy tapasztaltam, hogy hasonló eljárás inkább élesbiti a társadalmi ellentéteket ahelyett, hogy kiegyenlitené, másrészt bizton remélem, — és erre positiv adataim van­nak — miszerint a velem meghasonlásbán lévő polgártársak belátva jogosulatlan maguktartását, őszintén készülnek kibékülni. Arra kérem tehát t. szerk. urat, hogy a fent- jelzett s személyemre vonatkozó közleményeknek mint ez most történt, ne adjon helyet lapjában. Hátha inkább sikerül, minden külső pressió nélkül itthon úgy magunk közt, a félreértések eloszlatása s a szenvedélyek lecsillapítása által az annyira óhajtott békét létesíteni és állandóvá tenni 1 Annak idején tudatni fogom Önnel, hogyan teljesültek re­ményeim ? Szíveskedjék e pár sornak helyet engedni becses lapjában s ezáltal megnyugtatni őszinte barátját. Pól Dani, főjegyző. Főjegyző urnák kívánsága szerint itt köz­lőit becses soraira meg kell jegyeznünk, hogy a szerkesztő nem zárhatja el lapját semmiféle oly közleményektől, melyek nyilvános hivatalban mű­ködő személyekről tisztességes müveit hangon szó­lanák. Ez félreismerése volna a sajtó feladatának. Egyébiránt örülnénk azon hírnek, hogy a békét- lenek „őszintén készülnek kibékülni“ ha nem tud­nék, hogy az illetők csak a készületnél ma­radnak. E tárgyról a békétlenek egyik legtekintélye­sebb tagjától, Tóth Pál úrtól is vettünk egy ter­jedelmes „Helre ötést“, melyet azonban éppen terjedelménél fogva nem lehet közölnünk szórul- szóra, bár szerző erősen megsürgetett. Mindazál- tal legalább röviden megemlítjük, hogy 5 határo­zottan „visszautasítja“,r. I.-nekazon állítását, mintha valaki lótott-futott volna kegyelemért a főispánnál; a „rendpárt“ elnevezést is roszalja; végül pedig K. J. úrra. nézve kijelenti, hogy ők ugyan nem akar­ják főjegyzőnek; „de maga K. ur sem akarja asztt—[mondjaTóthur — hisz K. urnák terjedelmes birtoka livén, töbi köztt Regalyi közbirtokosog ölneke A. K. égj Ház éspektora, köz is váltó ügyvíd nem szorult a féle 4-kros marha levél írásra.“ Felkéri azért r. I. „ezég érót, hogy más­kor úgy Írjon, hogy aztt nekejen inasnak Helre öttni.“ — S ehhez már mi is csatlakozunk ! Szerk. A békés-szendandrási népkör állása. Jelen alkalommal a szentandrási népkört, mint a mely 7 és J/s év óta virágzó egyletté nőtte ki magát, óhajtom bemutatni olvasó közönsé­günknek. Január 10-én tartatván meg évi közgyűlése örvendetes tudomásul esett az, hogy a múlt év folyamán 280 kötetből álló könyvtárából 75l könyvforgalom jegyeztetett be, mi csalhatlan bi­zonyitéka annak, hogy népünkben nagy mérték­ben megvan az olvasási vágy. Továbbá a számadás felolvastatván, van a népkörnek (amellett, hogy saját házzal és két be­rendezett szobával bír) 297 forint 31 kr. és van magtára 71 véka búzával. Átlátva népkörünk, hogy az ínség nagy mértékben nehezül egyes lakos­társaink vállára; átlátva, hogy sokan úgyszólván a kétségbeesés örvényébe sodortattak a megélhetés gondjai miatt, elhatározta, hogy a 297 frton búza vásároltassák) s a 71 véka inagtári búzával együtt osztassák ki községünk szegényebb sorsú lakosai közt — ősszel leendő visszafizetés mellett. E hatá­rozat úgy hiszem eléggé éléóken elénk tükrözi népkörünk állását s hozzászámítva az is, hogy ha látja egyletünk, hogy a segély a szükséghez ké­pest nagyon csekély, az'-osotben felhatalmazza a választmányi gyűlést 200 f. kölcsön vételre, s »meny­nyire lehet a szegényebb soreuak közt kezes mel­lett kiosztásra, hogy ezáltal mentek-legyenek a túlságos/ uzsorára való . kölcsön vételtől. . • A .népkörbe a következő lapok járnak: „A Hon“, „Üstökös“, „Igazmondó“, „Vasárnapi és politikai újdonságok“, „Képes Néplap“, „Nép­zászló“, „Békés“, „Természet“, „Községlapja“, „Falusi Gazda4, és „Gyakorlati Mezőgazda“. E 12 lap úgy. hiszem-eléggé kielégítheti ol­vasó közönségünket, főleg' meggondolva azt, hogy évi tagdijj egyedül csak 1 frt. 50 kr. A tisztikar ekkép alakult meg; elnök: Da­rabos Sándor, rcf lelkész; alelnök: Zih Károly, ref. néptanító; jegyző és könyvtárnok: Nyári Bá­lint; ref.'néptanító; pénz tárnok: Kovács Imre. Választmányi tagok: főtiszt. Lehóczky József (plébános ur, Győri István, Peskó János, Tóth La­jos, Vasadi András, Sviczer Ignácz, Molnár And­rás, Farkas László, Győri Antal. Népkörühk elöhaladása évről évre nagyobb mérvben mutatkozik s ha községünk lakosai még jobban tömörülni fognak (jelenleg van 107 tag) Úgy méginkább erösbödni fog és több nemes tet­teket képes lehet kivinni Vajha községünk polgárai átlátva a népkör hasznát, mennél többen csoportosulnának népkö­zünkbe! Zih Károly. M.-Berény január 13. 1875. Városunk lakossága ma gyakorolta másod­szor a községi rend. törvényadta jogát, azaz vá­lasztotta meg elöljáróit. A választás járásunk t. szolgabirája vezetése alatt szép renddel folyt le. Azonban a községi képviselő testület túl tette ma­gát a községi törvényen, mert önhatalmúlag — bár jelentkező is volt — a közgyámot választás utjáni betöltésre nem bocsátotta. Mivel a jelenlegi közgyám a választásakor elébe szabatt kötelezettségnek, „hogy biztosítékul 1000 frtot betábláztasson vagyonára“ mindez ide­ig eleget nem tett, mivel a jelenlegi közgyám a kezelése alatt levő pénzből több százakra menő összeget kölcsön­zött s erről adott kötelezvényét saját maga őrzi, mivel mindázok, kiknek vele pénzkiadás vé­gett érintkezésük volt, ellene panaszkodnak, végül, mivel a törvény határozottan mondja, hogy az összes elöljáróság egy és ugyanazon idő­ben újra választandó; Vagyunk bátrak interpellálni Békésmegye tek. alispánját: váljon M.-Berény város képviselő testületé azon önkénytes 'eljárását, hogy a közgyám­ságot választás utján nem töltöttebe, nem tartja-e törvénybe ütközőnek, vagy ha igen, szándékozik-e a törvény tiszteletét fenntartani. Többen. Békés; január közepe, 1875. Mozgalmas napok az uj év kezdetén. Követválasztási előmunkálatok: a választók számbavétele, tehát a névjegyzék elkészítése, amint azt az 1874. XXXIII. t. ez. parancsolja; községi képviselő-testület s elöljáróság alakítása az erre vonatkozó 1871. XVIII. t. ez. alapján; — píolgári iskola létesítése az 1868. XXXVIII. t. ez. meghagyásához képest: ezek foglalkoztatják mos­tanában városunk közönségének figyelmét, ezek­ről kivánok én is ez úttal szólani röviden. A központi választmány még a múlt év vé­gén megalakult. — Sajnos és egyátalában nem in­dokolható azon közömbösség, mely az értelmiség részéről e választmány megalakításánál tapasztal­ható volt. így van-e másutt: nem tudom; de ha igy van: nem helyeselhetem. Megyénk értelmisége, gondolatom szerint, hibásan tesz, ha az adott, tért el nem foglalja, minden egyébtől eltekintve, már csak azért is, mert lehetetlen, hogy jótékony be­folyással ne volna a nagy többség értelmi fejlő­désére, ha a közügyek intézése körül a hivatot­tak által oktattatik, vezettetik, világoeittatik. — Tárgyamhoz visszatérve: mindgyárt az első ülé­sen, mely az összeíró küldöttséget is kinevezte, szóbajött az uj választási törvény egy némely ne­hézkes, — mondhatnám: — neheztelt § a. így pl. a 4. § utolsó bokezdése, hol ez mondatik-, növe­lés alatti földnek veendő a belsőség, kert, s/.i> í>, szántóföld és rét, kérdésbe tétetett, hogy v.< j >n ez a polgárosított határőrvidékre s ahhoz tartozik-e csak, vagy pedig az ország minden részeire átalánosan? A 5. §. b. pontja szírién vita tár­gyává lett.) A többség nézete szerint itt nem az ádómennyiség) hanem az adóalapul szolgáló beval­lott jövedelem az irányadó. Itt válik aztán fon­tossá a inivulés alatti föld mikénti értelmezése.- — Ugyancsak a 6. §. c.) pontja a kereskedőket, gyárosokat üti, kik ha fizetnek is. más czimen annyi adót, mennyi üzletük után bevallott jöve­delmükre' kivetett adójokkal együtt megfelel a 105 fiinak, vagy épon egy nagyobb összegnek; a névjegyzékbe fel nem vehetők. Ugyanezen ,í. §. e.) pontja a kézműves osztályt zárja ki a vá­lasztók sorából. Mert azt hiszem, hogy városunk­ban 4—5 száz kézműves közöl alig találkozik tiz, a ki a múlt évben segéd után fizetett. De ez le­hetetlen is; 37 segéden, hogy osztozzék meg 4—5 Száz kézműves?" Érdekes a 14. §. negyedik be­kezdése is. Több egyénre telekkönyvezétt birtok tulajdonosai csak az on esetben választók, ha ab­ból a törvényszabta ‘ akár birtoki' terjelein, akár ádómennyiség kitelik. Ergo: ha csak egyre vagy kettőre nézve telik ki: ezek sem választók .... csupa kegyeletes figyelemből a többiek iránt (!?). Furcsa eredményre vezet a 12 és 108. §§. egy­bevetése is. Az első szerint, akinek utolsó évi adója fizetetten: nem választó; — hanem a ki több évről van hátralékban: az utóbbi -szerint felveendő a választók névjegyzekébe) ha annyi' lefizet összes hátralékos tartozásából, mennyit utolsó évben kellett vala fizetnie. Sió t a nagy bűnös — ha bár átmenetileg —1 kedvezménybe», részesül. Sokról - volt még sző, s megjegyzésem volna még elég nekem ie az uj választási törvény minket érdeklő §§.-ra. E lap szűk tere azonban nem engedi, hogy azokkal bővebben foglalkozzam. Csak azon óhajtásomnak adok kifejezést: vajha megyei nagy községeink, különösen Csaba, Szar­vas, Orosháza sat. s átalában az érdeklcttek ten­nék közzé e tárgyra vonatkozó gondolataikat a „Békés“ hasábjain rendes levelezőik által, hogy legalább bizonyos egyöntetűség jönne létre me­gyénkben a követválasztási előmunkálatokra, te­hát a névjegyzék elkészítésére nézve. Arról szó­lani sem akarok, mi pedig, fájdalom, sokakat elejt, hogy a törvény az adóbefizetéséhez kötötte a választási jogot. Bármily különösnek tessék is ez, kivált jelen kedvezőtlen pénzviszonyaink kö­zött: részemről igazságosnak tartom, igazságosnak azon kiindulási alapon, hogy a milyen mérvben teljesíti valaki állampolgári kötelességeit, egyebek között adóbeli tartozásai törlesztését: kell, hogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom