Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-04-11 / 15. szám
Negyedik évfolyam 1875. 15-ik szám. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája es Winkle Gábor könyvkereskedése. pt lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csütörtökig beküldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ : ZSILINSZKY MIHÁLY. Gyulán april 11-én. i Előfizetési feltételek: ; Egész évre helyben házhoz hordva f vagy vidékre postán küldve 5 frt — kr. Háromnegyed évre 3 * 75 Félévre .... 2 „ 50 Évnegyedre . ,, .. 1 •„ 26 j Egyes szám ára 10 kr. i li: i 110 S | <» Hirdetési dijak: ‘ Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. i (jj Kétszeri közlésnél . . . 4 „ h i , Háromszori közlésnél . . 3 „ j > i Többszöri hirdejtéseknél enged- f t i mény adatik. Béljegilleték 30 kr. 1 A nyilt-tór sora 10 kr. 1 ■— Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. Bézsben Naí'feles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ — Budapesten Haasenstein és Vogler, — kiadó hivatalához“ czimezve is. Mindig csak a nők! Ha a dolog még tovább is igy tart, maholnap szégyen lesz nőnek lenni. — A „Békés“ mindjárt az első számában, a „Békési Közlöny“ a tizenhetedikben, a közoktatási minister meg most legújabban, az ő költségvetésének védelmezésekor, úgy mutatták be őket, mint a fényűzésnek és a tékozlásnak nagy kedvelőit, tehát mint a családi életnek, a nők sem egyetlen életterének átkát. Aszó ugyan nem az volt, de maga az értelem igen. Én a nőnek soh’sem voltam, most sem vagyok egekig magasztalója ; soh’sem tekintettem őt a társadalom első tényezőjének, irányadójának: ennélfogva következetes és igazságos tőlem, hogy valamely nagy társadalmi bajért, mint a minő a tékozlás, ne őt tegyem felelőssé. De hát ugyan bit ? Keressük; de keressük azon velünk született tulajdonságok alapján, a melyek kinek-kinek egyéniségét, cselekvés- terét és cselekvésének minőségét előre kijelelik. A férfiúi alap-jellemvonása az önállóság, mely az ő gondolkodási s cselekvési erejének az eredője ; a férfiúé a kutatás, a tudás, a meggyőződés, a melyekhez értei mének élessége juttatja el; övé a határozottság, a szilárdság, a kitartás, az egyenesség, mint a komoly meggyőződés gyümölcsei ; övé az önérzet, mint becses sajátságinak mértéke s egyúttal védelme övé a nagy szenvedély, a mely őt kitűzött czélja felé ragadja; övé ama nemes engedelmesség, mely szerint az erkölcsi erőnek szolgálni tud is, akar is. Általában beszéltem; a kinek nem szűre, ne vegye magára. A nő jellemvonásai aprók, de számosak. Legkiválóbb közölök a függőség. E körül csoportosul uak : a tetszvágy, az óvatosság, aggodalmas törekvés a látszat megmentésére, engedés a pillanat hatásának, a rokon- és ellenszenvek követése, fogékonyság, félelem, odaadás, remény, tapin tatosság, állbatatlanság, ravaszság, hiúság, piperéskedés. Még itt nincs végok ; — de nekem most elég ennyi. A rózsa változik színben, nagyságban, illatban; de biz a szervezete mindnyájá- uak egyenlő. Állítsuk szembe a két nemnek természetadta tulajdonságait: a férfiuál önállóság, a nőnél függőség; annál , állandó meggyőződés, ennél esetleges felhevülések, annál erélyes határozottság, ennél aggodalmas ingadozás ; annál az. önérzet súlya, ennél a külsőségek repkedtető hatalma ; annál egy-egy nagy szenvedély, ennél apró szenvedélyek ; annál az értelem és erkölcsi erő uralkodása, ennél az ötletek és a „mit mondanak.“ Ezen összevetésből következik, hogy a társadalomnak, tehát a családnak is, természet szerint,nem a nő, hanem a férfi az ő mozgató és irányadó eleme ; s mivel a férfiúnak ezpn természetadta felsőbbsé- gén a férfiú jogi helyzete sem változtat,, következik az is, hogy a társadalom avagy a család cselekvés iránya helyességének avagy helytelenségének okát általában ne a nőben, hanem a férfiban keressük, különösen azon cselekvéseknél, a melyek az erszénnyel érintkeznek, a melyek tehát a valamire való férfiú tudta és akarata nélkül végre sem hajthatók, a minő az éppen szóban forgó fényűzés is. Hanem úgy vagyunk mi a nőkkel is mint a ministerekkel: szidjuk ezeket is mint a bokrot, hogy fülig belevittek bennünket az adósságba; de elfeledjük azt a körülményt, hogy a ministerek pénzforrása és cselekvésüknek irányadója egyedül azon képviselőház, a melynek minden egyes tag ját mi bíztuk meg a rendelkezéssel, s hogy tehát a ministerekre dobott minden egyes szitok tulajdon képen nem egyéb, mint meg rovása a mi képviselőink gyarlóságának még hátrább pedig,a-'“mi önnön, választási belátásunknak. Mert liisz-‘,már az csak tiszta dolog, hogy kitűnő emberek közöl hasznavehetetlen ministerékeOkinevezni lehe tetlen. Hogy csakugyan gyünk a nők kel is, annak végokát a rfcf kevéssé szívós munkásságunkban talárjuk meg. Nálunk í munka sem nem ösztön, mint a hangyá nál, sem nem élvezet, mint a művelt em beméi; hanem vonakodva engedés az ön fentartás taszigálásának, kínos hordozása az élet terhének. Ez a fészke minden mi nyomorúságunknak. A kinek a munka nem kell, annak a munkák legnagyobbika, a tanulás sem kel hét, a kinek a tanulás nem kell, az a tu dúsra, a nyomon járó gondolkozásra, — a mélyebb belátásra, a valóságos meggyő ződésre szert nem tehet; a kinek meg győződése nincsen, az az erkölcsi erőt, az önérzetet, a határozottságot az önállóságot legfölebb magán tettetheti, de magában ugyan hiába keresi. Mert hát megjegyezni való ám, hogy a férfiasság mindezen kel lékét csak csirában adják ingyen az istenek ; de a kifejlesztés, megérlelés árául hosszú munkát szabtak reánk. És ha mi ezen nemes csirákat dologtalanságunkkal agyon nyomtuk, ha mi önmagunkat meg íérfiatlanitottuk: mit állítsunk akkor szem be a nő tapintatosságával, ravaszságával hiúságával, hatalmas rábeszélő tehetségével ? Aztán a dologtalan embernek nagyon sok az üres ideje. Az üres időt unalom mai betölteni senki sem hajlandó. Nincs mm e, mmt időtö egyebet mit tennie, mSft időtöltést keres" ni. Az időtöltés ily$u/hajhászása mindig a családból ki, az érzékiség izgalmas terére kergeti az embert.VE téren pedig ingyen semmit sem. adpak, nevezzük bárhogy is azt az éppefi^^^bik ügyébe esett esetleges idötöltÓst^Sehet, hogy a napi költség nem sqJgräSjj^K, —I de már az bizonyos, hotfix ezqBWWtoi költségnek 365-szöröse a nő^égyfénytízési kiadását jóval meghaladja! jKo már most világos tudatában annak, hogy mi a nőnek sok magános, talán könnyek közt lefolyt órát szereztünk, hogy mi őt a mulatság és a kiadás dolgában nagyon megelőztük: milyen képpel tagadjuk meg tőle, hogy ő még némű kárpótlást a piperéskedésben ne keressen? Avagy abban vagyunk, hogy a takarékosság a nő, és csak a nő dolga? Ez annyit tesz, mint kívánni, hogy, a midőn mi hasábszám hányjuk a fát a mulatság oltárára, a nő az elhullott forgácscsal tartsa melegen a család tűzhelyét; annyit tesz, mint kívánni, hogy a nő a meggondol tság és az előrelátás tekintetében felettünk álljon ; annyit tesz, mint a természettől erősnek szánt férfi hitványságáért a természettől gyengének teremtett nő gyengeségét tenni felelőssé ; más szóval annyit tesz, mint saját élhetetlenségünket a nő czifra szoknyájával takarni be. És ha még szereztünk volna valamiféle jogot ahhoz, hogy a nőtől nagy, a mieinknél nagyobb lelki erőket követeljünk. Hány nőnek a nevelése kerül annyiba, mint közölünk egy-é ? Hány nőt juttattunk el az ismeretnek csak századrészéhez is, mint a mennyivel nekünk kellene rendelkeznünk ? Hány éltes nőnek van annyi tapasztaltsága,r mint közölünk akárhány lerr^n \rlr£tTö!us V K.s a mi tán IfloríKhli lián van TÁRCZA. A szikra végső lobbanása. Föl a dalra utoljára lantom! Még egyszer és aztán — sohasem! Szólj kesergőn, mintha siri hanton Termett volna végső énekem ; Mond „el a dalt, melyet a képzelet Szilit elhagyott roskadó sír felett. Húrjaid ha dalra pendültek meg, Dalba öntve szivem ihletét, A hírnevet, mint pillét a gyermek, Vágyaidban soh’sem kergetéd; Nem dicsőség- s nem babérra várva, Zengett egykor húrjaid zsoltára: Lelkemet ha olykor bú zaklatta, BölcBŐ-dal volt akkor éneked, Mely szenvedő szivemet altatta. Mint anya a síró gyermeket, S mint csecsemő az egyszerű dalon, Elszenderült sokszor a fájdalom. És midőn a bánat éjjelére Rám hasadt az éden hajnala, TitkoB öröm- s élvekről regélve, Minden dalod szent ihlet vala; 8 az ég üdvét élvezém már itt len: Hisz a legszebb lányt enyémnek hittem. Óh enyémnek, de a liliomszál Ingatag volt s én erötelen, jÜt mig én oiak félve jártam hoisá, Más letörte játszva, hirtelen { S most, kiért a lantom eddig zengett, Annak lelke mást ölel, melenget. Boldogságom s vágyaim egyháza Zord romokban elhagyatva áll, Melyre már most, szomorún mélázva, Csak bánatom vészsirálya száll ....... A templomok romba ha dülének, Oh minek szól akkor még az ének!! Minek szólnál !?.... nómulj el hát lantom, Hisz dalodra senki sem felel, Most a bú csak újul minden hangon, 8 nem üdül fel a sebzett kebel, 8 mely egykor a boldogságot dallá, Éneked vált bus halotti dallá. — Nekem ez lesz végső sóhajom már, Neked lantom, hattyú-éneked, S mint lágy szellő, mely a sírokon jár, Ez lebegjen majd sírom felett, Hol megnyugszom csendesen pihenvén Mint a fáradt gyermek anyja keblén. S élők közt ha többé helyem nem lesz 8 sir ölén a roncsolt szív pihen, Lanyha szellő szállj el hűtlenemhez Bús-fájdalmas sóhaj képiben, S mondd; csendes volt szívem kimúlása S övé annak végső dobbanása! P. Lissovinyi Karolin. (Jellemrajz.) Mindazon feladatok között, melyek a nőre mind családanyára várakoznak, következményei* fpi legfontosabb, lelkiismeretes végrehajtásában legnehezebb a család gyermekeinek nevelése. Az anya tiszte megvetni már jó korán azon alapot, melyen később az ember tehetségei az élet szent czéljainak megfelelöleg helyesen kifejlődhessenek, s melyen szilárd épületként folmagasodjék az élet minden viszontagságaival megküzdeni kész jellem. Ha az anya alapjában eltéveszti gyermekeinek nevelését, megfosztotta őket legtöbb esetben a szellemi és testi erők sikeres fejlődésének feltételeitől s utat nyitott a télszegségek felé, hol a tájékozatlan ifjú lelkek czéltalanul bolyganak s igazi rendeltetésük végponját sohasem közelitik meg. Ez alapvetést pedig nem lehet eléggé korán kezdeni — már az emlőnél indul az meg I — Szerencsés gyermekek, kiknek édes anyjok e biztos alapot nemcsak megvetheté, hanem azon tovább is építhetett ; kik édes szüléik szárnyai alatt fölnevelted, vén az élet küzdterére mint lelkületileg és jellemi- leg kiképzett lények lépnek ki; de jaj azoknak* kik neveltetésüknek kezdetén vagy fele utján elvesztik az édesanyai kalauzoló kezet, mert ritka eset, hogy azt valaha valaki pótolni tudná, legritkábban az uj anya, | mostoha. A dolog természetében fekszik tehát az is, hogyha már a gyermek- nevelés legnehezebb feladata az édes anyának, még nehezebbé lesz az a mostohára nézve. Annyira áta- iános már az eset, hogy a. mostoha nem felel meg az anyai feladatának, hogy a mostohaság fogalmát megszokták egyértelműnek venni a szívtelenség, gyülölség, sikertelenség fogalmával. Még ott, hol az elköltözött édes anya valami tökéletlen lény volt, ki magasztos anyai feladatát nem értette, nem érezte, a mostoha is, ha anyai rendeltetését komolyan tudja felfogni, több lehet a valódi anyánál; de hol az elhunyt anya, anya volt a szó leg- „agasstosabb értelmében, azt pótolni a mostohának határos a lehetetlenséggel. S mégis erre is vannak példák. Legyen szabad ez alkalommal egy ilyen, szerepét tökéletesen betöltő mostoha anyát bemutatnom a múlt század egy szerény hölgyében Lissovinyi Karolinában, Tessedik Sámuel szarvasi lelkész második nejében. Tessedik Sámuel első nejével Markovicz Te- rézzel a legboldogabb házasságban 22 évet töltött és számos gyermek atyja lett. E gyermekek nagyobb fele kis korában, az akkor irgalmatlanul dühöngő himlő járvány áldozata lett. Édes anyjok halála után csak 3 fiúcska maradt életben, melyek iegidösbike is alig lehetett 12 évesnél valamivel idősebb. Elveszteték egyermekekaz édes anyai kezet akkor, midőn azt nélkülözni még nem lehetett. Édesatyjok, hogy az elköltözöttet legyen ki pótolja, ötven éves kora daczára megnő- sölt másodszor is, feleségül vevén Zipser Mátyás özvegyét Lissovinyi Karolinát, hozzá s első neje emlékéhez teljesen méltó nőt, kinek életét és jellemét itt egynéhány vonásban rajzolni törekszem. Lissovinyi Karolin1) született 1760-ik év február 23-án Solmeezen. Szülei valának Lissovinyi András hontmegye törvényszéki táblahiró és Mas- cov Zsuzsanna, leánya egy porosz királyi ezredesnek. A szegény gyermek négy éves korában még két testvérével együtt árva lett. Az árvákat magához vette Antalfalvára Hontmegyében egy gróf Koháryné, ketesztanyjuk s elvolt tökély ve őket felnevelni, midőn az a körülmény hogy a gyermekek egyike, egy ti éves fiú, hirtelen eltűnt3) rábírta hogy a gyermekeket átadja hü barátnéja b. !) Denkmal der Carolin von Tessedik gehörten von Lissovinyi. Fest 1820. ’) Később kiderült, hogy túlbuzgó rokonai csábították sl a évekig rejtegették, hogy oaélj&ikat elérjék.
