Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-04-04 / 14. szám
Negyedik évfolyam 1875. lá-ik szám. Gyulán april 4-én. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvke- reskedése. ál A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csötörtökig beküldendők. BÉKÉS. 1 ÉS TÖBB BEKBSMEGYBI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS a||LQNYEFELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY MIHÁLY. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva ( vagy vidékre ' postán küldve 5 frt — kr. Háromnegyed évre 3 „ 75 „ Félévre ....................2 „ 60 | Év negyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . ! 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, — Béesben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levólbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Előfizetési felhívás. Márczius végén lapunk ez évi folyamának első évnegyede lejárt. A n. é. közönség idáig tájékozhatta magát arra nézve, mit várhat tőlünk a jövőre is. Uj Ígéretet nem teszünk. Munkatársaink tevékenysége és kiadónk áldozatkészsége, mint eddig, úgy ezután is oda fog irányulni, hogy lapunk a legjobb vidéki lapokkal kiállja a versenyt. Felhívjuk évnegyedes t. előfizetőinket e hó végével lejárandó előfizetéseik megújítására, hogy a szétküldésben fenakadás ne történjék; felhívjuk egyúttal lapunk minden barátait, hogy azt ismerőseik körében terjeszteni szíveskedjenek. Előfizetési feltételek: Egy évnegyedre . . . . I frt 25 kr. Félévre ....... 2 „ 50 „ Háromnegyedévre . . 3 „ 75 „ Végül felkérjük azon lapkollegáinkat, kik cserepéldányaikat eddig Gyulára czimezték, hogy azokat ezentúl B.-Csabára a „Békés“ szerkeztő- ségéhez küldeni méltóztassanak. A szerkesztőség. Az iparosok vásározása. Egyik község iparosa el szokott menni a másik község vásárjára készítményeinek eladása végett. Ezen neméről a vásározásnak van egy kis mondani valóm. A vásározásnak is megvolt a maga kora. Mikor még a közlekedési eszközök TÁRCZA. HMJJtfl ÉSSS.*i Édes hazám, Magyarország, A te fiad vagyok én; , Bölcsőm, sírom egyedül te, Az egész föld kerekén. Édes hazám, Magyarország, Bánatom és örömem A legdrágább e világon Egyedül te vagy nekem. Imádság az ajakimnak Kimondhatni nevedet; Kötelesség feláldozni Mindenemet teneked. Addig élek a mig te élsz, Ha te vigadsz, — vigadok; Ha keseregsz, sírok én is, Ha te hervadsz, meghalok. Ezeréves édesanyánk, Ezeréves örökünk, Millióknak vére, könyje Tartott meg eddig nekünk. S a mit kincsül reánk hagytak A dicsőült ős apák Tőlünk kérik számon egykor Későkori unokák. *) A« orosházi volt deák- és balköiéppáft egyesülésinek ünnepélyéh 1QT5, év mércsiua 28-én felolvasta a hiányoztak, az iparosok úgy szólván mind városi polgárok voltak, a czéhek egész merevségökben fennállottak, a vásárok kevés helyre szorítkoztak: akkor a vásározásszükséges is volt, meg hasznos is, azért, mert akkor a falusiak, nem lévén saját iparuk, ebbeli szükségeiket csak a vásáron elégíthették ki; mert a helybeli iparosok idegen iparosok közbejötté nélkül vagy nem tudtak volna megfelelni a nagy keresletnek, vagy a közönség rovására egyedárusá- got űztek volna czikkeikkel; mert az iparosoknak egymással versenyzése mellett módjában állott a közönségnek jutányosabb áron is válogatni; mert a sok vevő az iparost biztosította a vásár sikerét illetőleg. Ma már mindez máskép van: a közlekedés könnyűségben, biztonságban és olcsóságban nagyot haladt; a czéheket félretolta az iparszabadság; minden nagyobb falunak megvannak a maga legszükségesebb iparosai; a vásárok száma folyvást szaporodik, népessége, tehát hasznossága folyvást csökkenik. A helyzet ezen megváltozása nem hagyhatta érintetlenül azon előnyt sem, a melyet a régi vásárok egyfelől a vevőnek, másfelől az eladó iparosok nyújtottak. Itt csak az iparosok vásározásáról lévén szó, mellőznöm kell a vevők érdekének kutatását s csupán azt keresnem, hogy az ipa rosoknak mit tanácsol a megváltozott helyzet. Valamely szokásos cselekvénynek jó vagy rósz voltáról úgy Ítélhetünk legbiztosabban, ha következményeit egyenként magunk elé állítjuk. Tegyük ezt az ipa rosok vásározásával is; aztán a következtetés magátul jő. Sok vásár és kevés vevő, szabad ipar és sok iparos, sok iparos és nagy verseny, nagy verseny és olcsó ár — ezek szűk- ségképen együtt járnak. Szemben azon olcsó árral tegyük fel, hogy ugyanazon iparágból az egyiknek jó, De nem tud az beszámolni A ki tisztét nem teszi; Méltó reá ha bűnéért Büntetését elveszi. A te sorsod fiaidnak Hűségihez kötteték, ügy ragyog a te csillagod A mint ezek szive ég! Áldozatot a hazáért Hozni nem is áldozat; Kötelesség, a mely alól Ki nem vonom magamat Életet ád, éltet adok S ha javait elveszem, A mi szent kötelességem Szent hazámért megteszem. Megőrizem Istenemhez ' Szilárd, igaz hitemet; A mely nép Istent nem ismer, Boldog és nagy nem lehet. Ezer éves viharok közt 0 tartotta meg hazám: Méltó lennék az átokra Hogyha őt nem áldanám. S a kire ogy egész nemzet Teszi fel a koronát: Tisztelem én a királyt is Mig ő tiszteli honát. Kész vagyok hű fia lenni Mig ő hű atya leeud; a másiknak rósz készítménye van. Az, a kinek jó készítménye van, vagy elfogadta az olcsó árt, vagy nem. Ha elfogadta, elvesztette munkadijjának nagy részét, a vásárra fordított idejét és költségét, ha nem fogadta el, vesztett ugyanennyit, leszámítva munkadijának illető részét. Ellenben az a kinek rósz készítménye van, habozás nélkül elfogadja az olcsó árt, mert hisz még e mellett is van annyi nyeresége, mint a mennyi veszteséget az a másik becsüle tes iparos szenvedett. Mert hogy a vevők előbb észre veszik az ár-, mint az anyag-, és a munka-különbséget, hogy tehát inkább nyúlnak az olcsóhoz, mint a jóhoz az ugyan nem szorul bizonyításra. Mi következik már a rósz munkás nak nyeressége és a jó munkásnak veszteségéből? Az, hogy a jó munkás is rosszá válik; az, hogy mindegyik selejtesen, látszatra, vásárra dolgozik; az, hogy a jóra- való munkát abban hagyják, szinte elfeledik; az, hogy a vásári munkát nem kereső részét a közönségnek nem tudják kielégíteni ; az, hogy az iparosok Hitelét tönkre teszik; az, hogy a csekély vásári nyereség miatt a helybeli nyereségesebb munkákat elszalasztják; az, hogv jövedelmüket az időtől is nagy részben föggő bizonytalan vásárokhoz kötik; az, hogy napról napra élnek minden lehetősége nélkül a tokemegtakaritásnak; az, hogy rá- kapatván tanítványaikat is a hitvány munkára, még a jövő nemzedéket is megfosztják a haszonvehető iparosoktól. Ezen következmények összege már magában véve is lenyomja a vásározás uiján elérhető nyereséget'; ehhez azonban még azon ámító körülmény is járul, hogy a vásározás nyereségével úgy vannak az iparosok, mint mikor egyik zsebükből kiveszik, a másikba meg bele teszik pénzűket: de biz az nem szaporodik útközben. Mert mit is tesz az, a midőn például a csabai iparos a szarvasi vásárról hazahoz Szent az a fej, a ki előtt A hon alkotmánya szent. Megfizetem az adómat Mint a haza kívánja; Nem a garas, — de az ország Az én szivem bálványa. Rósz fiú az ki megvonja Anyjától a falatot, A ki áldott emlőjével Neki életet adott. És ha kél harcz, és ha vész jön És ha kell a védelem: Eredj fiam! zsarnok-ellen Ne legyen ur népeden 1 Te vagy ugyan szemem fénye, De ha Hlyen harcz temet: Isten veled! — megsiratlak, De megáldlak tégedet! Azt is mondták, hogy a magyar Kerüli a tudományt, S többre becsül egy ital bort Vagy egy pipa jó dohányt: Ne úgy légyen! Ez a szégyen Legyen álnok rágalom; Tanulással, virulással Dicsekedjél drága honi Tisztelem én a mi másé, De ő is az enyimet; Gonoszságból irigység leazt Irigységből gyűlölet 100 forintot? Azt teszi, hogy a szarvasi iparos zsebéből kivesz ugyanennyit. És mit tesz az, amidőn a szarvasi iparos elvisz Csabáról 100 forintot? Azt teszi, hogy a csabai iparos zsebéből kivesz ugyaneny- nyit. E szerint mindegyik a maga pénzéért megy el a vásárra, fizetvén behajtási költségül drága fuvart és még drágább három — négy napot. Még itt sincs vége a veszteségnek. Az ember mindenre rákapathatja magát: sok ismétléssel a jóra is, a roszra pedig kevéssel is. Vásárokra járni annyit is tesz, mint korcsmáztatni kénytelenségből, iddogálni üdülésből, kártyázgatni unalomból. Havonként csak egy vásározás, minden vásár alkalmával naponként csak egy betérés a korcsmába, s ime egyetlen-egy esztendő harminezhatszor kergette be a vásározó iparost a korcsmába. Ily gyakorlat mellett csak egy kicsiny kis arravalóság, s egyszer csak azon veszi észre magát, az iparos, hogy saját műhelye büdös neki. Amint e ponthoz eljutott, lelépett azon különben éppen nem szűk térről, a melyen a boldogulás, a megelégedés, a becsület még megélhet. Ezek után amondó volnék, bogy a nagyobb helységek iparosai, saját érdekeikben, szorítkozzanak saját helységük vásáraira. A b.-csabai városi kórház és szegénygyánioldának történeti vázlata. Az 1874. év végével tíz éve múlt hogy B.- Csabán a városi kórház létesült. Már az 1843-ik évbon egy presbyterialis gyűlésen az akkor roskadozó félben lévő koldusok házát Steiner Jakab és Brozman Dániel kijavíttatni indítványozták, leginkább azon czél elérése végett, hogy ezen házban ne csak ktildusok, hanoin általában minden segedelemre szorult betegek is ápoltatnának. — A presbyterium ezen üdvös indítványt magáévá tévén, ez alkalommal Dr. Réthy Pál városi tiszti orvos urat „egy szegény betegek Szent kapocs az összetartás, Fel ne bontsa gyűlölés; Nyomorú egy nyeremény az Mi a honnak szenvedés! Europa nemzete mind Emelkedik, növekszik; Elmarad az, el örökké A ki ma nem ügyekszik; Sokszor egy év századot ér, Hirtelen az elhalad: Buknia kell a kiben nincs Szorgalom és akarat. Te ne bukjál, drága hazám 1 Te virulj fel nemzetem! Nemzetek koszorújában Neved a legszebb legyen. A ki hallja, magasztalja Ezt a drága, szép nevet, És csodálja, a ki látja Felviruló éltedet 1 Mi pedig mind, kiket Isten Oly áldásra méltatott, Hogy az ő szent kegyelméből Magyarokká alkotott: Töltsük azt bé, tegyük azt meg A mit e név szab reánk, Élni érted, halni érted Hűn szeretni, szent hazánk! Győri Vilmos.
