Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-03-07 / 10. szám

Negyedik évfolyam 1875,

Gyulán márczius 7-én.

10-ik szám.

Megjelenik

hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőseg:

Békés-Csabán, kastély utcza , 8-ik szám.

Kiadó hivatal:

Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvke- rcskedése.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden CBÖtörtökig beküldendők.

FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY MIHÁLY.

Előfizetési feltételek:

Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre

postán küldve 5 frt — kr. Háromnegyed évre 3 „ 75 „ Félévre . . . . 2 „ 50

Évnegyedre . . . 1 „ 25 „

Egyes szám ára 10 kr.

Hirdetési dijak:

Egy 4 hasábos petitsor 6 kr. Kétszeri közlésnél . . 4 5 •

Háromszori közlésnél . j 8 | Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor 1 könyvárusnál.

Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidéki éi levélbeni- B -Csabán a nyomdában, megrendelés által „a „Békés“-j— Budapesten Haasenstein és Vogler, — kiadó hivatalához“ czimezve is.

Melyik útja czélszerübb a leánynevelésnek ?

(Folytatás ét vége.)

A neveldei leányok nem csak képzettségökre, hanem polgári sorsukra nézve sem egyöntetűek. Képviselve van ott a középosztály minden fokozata, sőt még a sze gényebb mágnás is. Hogy a nevelde szelleme az egyes fokozatokhoz külön-külön alkalmazkodjék, az lehetetlen ; bogy a szegényebb sorsuakhoz alkalmazkodjék, azt nem töri nyerészkedési érdeke. Ebből szlik- ségképen következik, hogy a nevelde iránya nagy úri legyen. Ezen irányra az ember általában, a magyar, különösen a nő még különösebben hajlandó. A hajlandóság a megszokást igen megkönnyíti; a megszokás a nőnél körülbelül olyan hatású, mint a férfinál az elv. Egy-két évi neveldei élet a neveldebeliek gondolatait, vágyait feljuttatja a szokás lejtőjén a nagy úri színvonalra, kiemeli a nevendéket szülei sorsából; a szegényebb sorsuak kezdik restelleni becsületes szüleik rang- vagy vagyonbeli helyzetét; Laza jutván, idegenek lesznek a többé nem édes otthonban; szüle, testvér, gyermek nem értik meg egymást,nem éreznek együtt; akifestett bábut a valóval való elégedetlenség az ábrándok világába tereli ; az a kicsiny józan ész is, melyet a nevelde még meghagyott benne, irányt veszt; képzelt tökéletességében kicsiuylő birájául veti fel magát szü- kebb és tágabb környezetének; tele igények- és szükségletekkel, szüleinek zsar- lójává válik. Ezen néhány vonással arra akartam rámutatni, hogy a nevelde az osztályokat eltávolítja egymástól, s az állam alkotmányának democraticus alapján féregként rágódik.

A festékek, a csecse-becsék nem magyar gyártmány. Bevonhatják arczunkon a természetadta szeplőt, eltakarhatnak egy-egy alaki fogyatkozást, de meghamisítják vonásainkat, képmutatóvá teszik alakunkat.

TÁRCZA.

Mint vakitó-köd téli reggelen. —

Midőn a vándor útját nem leli. —

Szivem önzéssel volt eddig teli,

S részvétlenség ült eddig lelkemen.

♦ _ * __ *

* _ *

*

Kic

siny a láng mely keblemben égett —

Ha nem őrizném is óva; védve,

Hogy élesztő lágy szellő ne érje —

Nem ragyogná be a messzeséget.

Kicsiny láng vagy oh én költészetem I

Idegen szem nem látta még fényed;

— Naptüzénél egy sugár eltéved I —

Oh ne menj még el... maradj meg nekem t

Bimbó vagy még oh én költészetem 1

Harmatcsepp is, — mely az égből ráhull — Letörheti a bimbót az ágról...

Ne menj még ol, ne !■... maradj meg nekem.

Kicsiny lángod napként ragyog nekem.

Nekem te adsz fényt, te adsz meleget,

Te űzöd messze a fellegeket,

Hogy be ne fedjék mosolygó egem.

Nekem virág vagy — illatos virág:

Gondolatom mindegyik leveled,

Szivem mélyéről fakad gyökered...

Oh ha onnan kitépne a világ... I

Kis madár vagy oh én költészetem I

Künn az életben — zúg a zivatar. —• —

Egy-kót év alatt három nyelvet szellemi épüléssel megtanulni — nem engedi a gyér mek erejének korlátoltsága, nem engedi a neveldei tanitás felületessége ; egyet tehát csak úgy piszkálgatni szabad, hogy a másik kettő felszínére, valahogy eljuthassunk. Melyiket tegyük első, második, harmadik helyre, a fölött a nevelde előkelősége, fen- héjázása határoz úgy, hogy a legszükségesebbet, a hazait, a harmadik helyre.! a ke vésbé szükséges németet, a másodikra a legkevésbé szükséges francziát, az elsőre teszi, gondolván, hogy hisz magyarul a kocsis is, németül a mesterember is tud ; de parlirozni — ez aztán előkelő. A par- lirozás kezdetben követi, utóbb kíséri, aztán elhagyja az anyanyelvet, mint afféle szegény hamupipőkét, mivelhogy két nyelvet — egyik az anyai — egyenlőn szeretni éppen úgy nem lehet, mint egyenlőn tudni. Pedig a nemzeti nyelv megvilágított kamrája a nemzet eszének, szivének, összes szellemi és erkölcsi életének, tehát egész egyéni értékének, s e kamra ablaka a nemzet egyes tagjának az anyanyelve. Minél gondozottabb, annál tisztább, s minél tisztább, annál átlátszóbb ezen ablak. A ki ezen ablakon át nem lát vagy átlátván, ama kamra minden egyes tárgyában nem az | édes sajátjára ismer rá I az elpártolt nemzetétől, megtagadta véreit, élős- diként teng népe életfáján. Mindannak, a mi az emberben kegyeletes, komoly, tartalmas, emelő, a nemzeti nyelv a tenge lye; mindaz, a mi látszat, hiú, ledér, csatlakozik az idegen nyelvvel való kaczér- kodáshoz. Ezért a neveldei czafrangokat külön-külön megbeszélni felesleges is, mint ugyanazon gyökérnek fattyu-hajtásait. Ezen bekezdésben azt akartam mondani, hogy a nevelde a nemzeti közmivelődésnek ellensége.

Mai időben már — mo ndogatja a rósz világ — nem is úri nő, ha nem dologta- lan ; nein is úri nő, ha nem beteges ; nem is úri nő, ha nem pletyka. Elismervén a tudtommal levő és a tudtom nélkül lehető

Gyenge szárnyad elfárad ott hamar-------r—

Oh ne hagyj még el... maradj meg nekem.

De nem, nemi repülj!!... a latkor tiszta Zivatar se zúg; szellő se lebben —

Kedves vendég légy az idegenben, —

Szeressenek; —---------ne vágyj hozzám vissza.

_ * _ * *

*

Szivem, lelkem a reménytől dagad!

Menj első versem: előtted a tér, —

Zöldül tán ott még neked is babér ? !...

Menj első versem!... a pálya szabad.

Z. M.

Szakái Lajos emlékezete.

Szakái Lajost, megyénk szülöttjét, a tőről metszett eredeti magyar- s tiszta becsületességü emberek egyikét, a meleg keblű jó barátot, — az egykor minden szépért, jóért s hasznosért buzgól- kodó tevékeny férfiút, a hazáját forrón szerető valódi honfit, a költői ihletettségű nép dal-írót, múlt hó 18-án délutáni órákban kísértük örök nyugvóhelyére a köröstarcsai köztemetőbe.

Ezen váratlanul elhunyt, jeles embernek halálát, azt megelőzőleg két héttel egy, a tarkója felett kapott, s általa több napig jelentéktelennek tartott pattanásféle daganatból kifejlett, utóbb gyógyíthatatlanná vált s kínosan végződő pokolvar okozta.

Született Körös-Tárcsán, az 18l6-ik év február 12-én. Miutáu elemi iskoláit helyben kijárta, elébb a mezőberényi volt gymnasiumban, későbWT Mai számunkhoz egy fél

tiszteletre érdemes kivételeket; nézzük, nem szórogatja-e a nevelde ezen tulajdonságok magvait is. A nevelde fegyelmének egyik tényezője a koplaltatás, másik afoglalkod- tatás. A nevelés szempontjából egészen czélszerü eszközök, mivelhogy a koplaltatás nyerészkedésének, a foglalkodtatás kényelmének kedvez. Minthogy ezen tényezők úgy együtt járnak, mint a forintos bankóban a száz krajezár, bizvást egy füst alatt beszélhetpi rólok.

A neveidének a polgári négy osztályú leányiskolával kellene párhuzamosnak lennie. Ennek van 16 rendes tantárgya 24- 26 heti érával. Ezen tantárgyak közöl a nevelde egyet sem törölhet, sőt hozzájok kell adnia legalább egy idegen nyelvet és a zenét. Ezen két tantárgyra csak hat órát számítva hetenként, —- lesz a neveldei heti órák száma 30—32. Szaporíthatja, meg szaporítja is az órák számát az a körülmény, hogy a gyermek ritkán tölt a neveidében többet egy évnél s mégis készen akar belőle kijutni, úgy, hogy a naponkénti tanórák számát hatra nagyitás nélkül tehetné. Tegyük hozzá még1 az előkészü- lésre szükséges időt, meg azt, hogy a gyermeken munkaóráin kívül is folyvást rajta a fék, látnunk kell, hogy ' egész nap feszültségben van. Ha ezen feszültséghez még egy kis koplaltatás, még egy kis büntetésül való'dolgoztatás is járul, akkora visz- szahatás mnlhatlan. A gj/ermeknek sem figyelme, sem ereje, sem akarata nem kau- csuk, hogy azt a nap, vagy éppen a tanfolyam egyik végétől a másikig tetszésünk szerint nyújtsuk ; vagy ha kaucsuknak tekintjük és nyújtani erőlködünk, pillanatról pillanatra vékonyul, elszakad. Fogytával a figyelemnek, fogy a* munka érdekessége ; fogytával az erőnek, szaporodik terhessége; fogytával az akaratnak, kezdődik a gyűlöletessége. így képződik a munkaiszony, mely aztán az embert a gyakorlati életbe is kikiséri s magát még a szegénységben, sőt még a nyomorban is érvényesiti.

ben Debreczenben, majd ismét az eperjesi colle- gmmban folytatta és végezte be tanulásait: és pedig midőn Eperjesen, a jogi tanfolyamot végéz- le, ottan az ifjúsági nyelvmivelő társaságnak, unó katestvérével Sárossy Gyulával, — kivel a sors különös játékából egy évben és egy napon láttak két testvéranyától napvilágot, — egyik mozgató lelke, s munkás tagja, egyszersmind főjegyzője is volt.

A jogi tanfolyam végeztével, joggyakorlaton először Debreczenben a kerületi, majd Pesten a királyi táblánál négy évet töltött, Az 1839—40- iki országgyűlésen pedig b. Wenckheim Béla, akkoriban Békésmegye követe oldalánál, mint kedvelt magániníoka működött, mely idő óta ő, nevezett fonnialc személye iránt, egész élte fogytáig folytonos határtalan hálás tisztelője volt.

1840-ben ügyvédi oklevelét megkapván, a mi megyénkben, először mint tiszteletbeli ügyész, utóbb rendes aljegyző, majd 1848-ban először, — 1849 ben pedig mint másodszor megválasztott főjegyző hivataloskodott, s midőn ez utóbbi időkben, a forradalomban is — hivatalos működésképen résztvett, a fegyverletót után, többszöri feladásnak, kutatásnak és zaklatásnak volt kitéve.

Ezen időszak, — annyi hazafiak közt, az ő életében is forduló pontot képezett. A hivatalviselés nem füllött leikéhez, s magán életbe vonult ívissza. Maga kevés úrbéri földdel bírván, haszonbérleti gazdaságot, s terménykereskedést kezdett, csakhogy megtarthassa függetlenségét; s,bár többiv melléklet van csatolva.

Ha nem állítom is Büchnerrel, hogy az a valami, a mit léleknek nevezünk, nem egyéb, mint anyagi szervezetünk kisugárzása ; az mégis tapasztalat marad rniuden észlelő előtt, hogy a test hordozza a lelket és viszont, s hogy a testnek sanyargatásával elsilányul a lélek és viszont. A neveldei élet feszessége megfosztja a gyermeket az önkéntes mozgástól; a naphosz- szat való szobához kötöttség elvonja tőle a testi edzés leglényegesebb feltételét, a szabad levegőt; az örökös és nagy részben hajlott ülés gátolja vérkerengésének szabadságát ; a dorgálás és büntetés előidézi izgatottságát; a családi melegség hiánya megfagyasztja érzelmeit. Ennyi, és pedig huzamos baj, hogy különben a legépebb szervezetnek is ki- és jól fejlését kisebb- nagyobb mértékben ne gátolja s a divatos asszony-nyavalyáknak állandó alapot ne vessen, szinte lehetetlen.

A leányban a csevegési vágy nagy mértékbeu megvan. Bármily szoros kordában tartsa is őket a nevelde, akad néhány üres perez, a midőn nyelvűket szabadjára ereszthetik. A meghajlított vessző a hajlító erővel ellenkező irányban vág vissza. Az ilyenkor megindult szóárban kerül szapuba a növeldés összes személyzetével együtt; az észlelt gyarlóságokat apróra szétszedik, gúnyolják s a jövőre annak is figyelme tárgyává teszik, a ki még eddig azokkal nem bíbelődött, a szenvedett dorgálásokat és büntetéseket az igaztalanság és személyeskedés ruhájába öltöztetik s kijátszásukról gondoskodnak; a háztartást az otthonival összehasonlítják, s egymásra az elégedetlenséget rábeszélik; a rósz nevelés folytán — mert van ám ilyen is — kívülről idehozott nem gyermeknek való hallomások, tapasztalatok, vágyak közrekerülnek, kíváncsiságra találnak, s egyik-másik szivébe be is lopódzanak. Mert hát a mit a gyermek egyesleg sehogy sem tenne meg, a sokaság fedezete alatt könnyen megteszi. így készül a benső élet, a nőiség roféle balsors sújtotta ekkor is, s az élet gondja súlyosan nyomta, mégis megállta a sarat elvei mellett

Mindez biztositá nékie, a sok oldalróli elismerést és a nép valódi bizalmát, úgyhogy 1856- ban Gyulán, majd későbben Körös-Tárcsán, a ta- gositási é$ legelő elkülönzési kényes ügyben, a nép által ő bízatott meg az ügyvezető elnökséggel, melynek, illetőleg a nehéz feladatnak, nemcsak valódi buzgalommal, ügyességgoi, de minden oldalról kitűnő elismeréssel is tett eleget, mert mindazon fáradozásait — ama két községre nézve, a leghasznosabb eredmény koronázta.

Fáradhatatlan sikerrel fáradozott ő, a lelkes b. Wenckheim, László és a néhai lankadatlan tevékenységű Bodoky Károly mellett, a békésmegyei virágzó takarékpénztár létrehozásán is, melynek eszméjét ő, a középrend, sőt a nép előtt is megkedvel tetni, s a társadalom minden rétegét részvétre buzdítani nagy kitöréssel törekedett. Alakuláskor aleluökké is megválasztatott.

1865-beu, az alkotmányosság föléledtével, az „ad hocu bizottmányi gyűlésen ismét neki kelle vezetnie azon jegyzői tollat, mely mintha kezébe termett volna, oly könnyűséggel és lélekemeltség- gel irá le, hatásos fogalmazványait, valamint a magyar miuisterium kinevezése után, 1867-ben a visszaállított megyei élet újbóli dicső megkezdését.

Az 1865-ik deczember 10 én megnyílt törvényhozásba, Békés városa, két vetélytárs felett őt választá meg képviselőjéül, a holott őt, meggyőződése a „deákpárt“ soraiba vonta.

Ennyi kitartó, de soha ki nem fáradó tévé-