Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-01-17 / 3. szám
Szarvas, január 14. 1875. Újdonságot általán, de különösen rablókról, gyilkosokról szólót irni, valóban nem elemem. És ha most kivételkép mégis megteszem : arra két indok készt, — egyik az emberiség vérző, másik a barátság szelid indoka. Ama szerint közleményem tartalma egy kiáltó szó azokhoz, kik népünk vallás-erkölcsi nevelését kezelni hivatvák , eme szerint megragadom a szomorú alkalmat arra, hogy fiatal biztósunk, Práznovszky Feroncz remekét átadjam a megyeközönség koszorúzásának. Január 10-én (vasárnap) d.tt.3Y2 órakortörtént Szarvastól egy mértfoldnyire, túl a Körös-átmet- szeti hídon az a vakmerő rablógyilkosság, melyről az olvasók bizonyosan — ki ilyen, ki olyan változatokban — már hallottak. Mezőtúrról az aznapi posta nem jött meg a szabályszerű időben (4 óratáj); ellenben esti 6 órakor egy szekér, rajta 3 szarvasi férfi 2 növel megállott a postamester, Pokomándy Sándor barátunk háza előtt, s hozta a kifosztott postaszánt s rajta a megölt postai bérkocsist Tusják Györgyöt. E jó emberek Szolnok felöl érkeztek, és mielőtt a mondott hiúhoz felkanyarodtak volna, egyikük Tusjáknak komája egy ott lézengő gazdátlan lóban felismeri a lovat, melynek a postát kellene szállitnia, s mely m. e. jelentés tétel végett, egészen a kocsihoz közeledik. Megállván, 1/i órányi távolban megpillantják a postaszánt is s úgy okoskodnak, hogy a szán bizonyosan eltört, s Tusják magában bajlódik vele; segítségül tehát, az elszabadult lovon el- nyargul hozzá a jó pajtás. Ott elbul vére a látványon : a rúd visszafordulva Túr felé, végén egy kalap, nehány ugrásnyira Tusják bundája, s mellette önmaga megölve, még melegen s halkan nyögve. Mig az ember a többiekért visszavágtat, s a jelenetre elájult nőket eszméletre hozzák, s a még szinte Szarvasig folyvást nyöszörgő áldozatot lassan beszállítják, — eltelt 2 őrá és besötétült. Salacz Ferencz szolgabiró még azon este és éjszaka minden irányben megtett minden lehető intézkedést ; Práznovszky biztos szintén kisietett a tett színhelyére, de a nyomozást kénytelen volt másnap virradóra halasztani. Ekkor azonban élesen figyelő szeme észleié, hogy a színhelytől jobbra a Körösparton áll egy leshelynek kínálkozó pásztorkunyhó, s hogy ettől a szinhely felé egy pár ember nyomai vezetnek. E nyomok kicsi lábakat, s a menők egyikénél túlmagas csizmasarkokat, milyeneket szarvasi férfiak nem használnak, s végre együttvéve ütemszerü katonalépéseket mutattak. A véres színhelyre visszajutván, biztosunkat ugyanazon méretű s idomú nyomok ellenkező irányban egy távolabbi, a Körös átmetszete mellett álló kunyhóhoz vezették; de már e vonalon a kémlő szem a két menő vözt végig egy posta - ládányi távolatot s helyenkint a pihenőre leeresztett postaláda élének nyomát is látni vélte. Igazolták csakhamar biztosunk felfogását a kunyhóban lelt tárgyak: egy rakás levélfoszlány és uj- ság, egy postaláda, ez utóbbi felfeszitve, egy vékonyra faragott, de benntörött végű bottal, egy rósz bicska, mely a feszítésben meghajlott. E tárgyak kocsira szedettek; a nyomok pedig, daczára annak, hogy helyenkint szándékos összevisszajárás által voltak zavarva, biztosunkat folyvást az átmetszetnek, majd az Anya-Körösnek mentiben határozottan elvezették egészen — Öcsöd alá. (Oh te daliás népű Öcsöd, mely a leghangzatosabb magyar családnevekkel díszelegsz!) Ez alatt itthon a bonczolási látlelet a megölt emberen semmi erőszak-nyomot nem tüntet vala fel, csak egy szűk átméretu fúrást, mely kezdődve a felső álkapcza balfelén rézsűt hatolva fel, átszurta nemcsak a pofacsontot, hanem még az agy csontfalát is ; s j az agyban maradt szilánkok által arra a véleményre utalta a bonczolőkat, hogy ez egy rohamos kézdöfésnek vékony botocskával talán véletlenül eredményezett müve. Öcsödön a vizsgálatok egész tegnap d. u. 1-ig inkább csak gyanúper alapján folyhattak, köztük ugyan már azok ellen is, kikről a tettesség sülend ki. Salacz szolgabiró azonban szemügyre véve a postaláda szerkezetét s rájővén, hogy azt egy hitvány botocskával felfeszithetőnek csakis oly egyén tudhatta, ki szarvasi postalegé- nyi minőségben eme szerkezetnek minden csinja- binjával megösmerkedett volt. Ez neki támpontot nyújtott, hogy az Öcsödön működő biztosnak figyelmét határozottabban Izsó Ambrusra irányozza, mi meg is történt. Izsó még egy év előtt szarvasi postalegény volt, különben családföntartó czimen elbocsátott katona, s termete arányai is megfelelők a fennjellemzett kicsi lábnyomoknak. Elég az, hogy már tegnap délután, épen 48 órára a bűntény után, kézre került a 2 tettes, még pedig Izsó Ambrus, mint főczinkos és Makai Sándor czinkos- társ, amaz 24, emez 23 éves legónyke. Megkerült 151 frt híján az elrablott 1400 írt s egy aranyláncz, — (egy százast Izsó rószegségi őrületben eltépett.) A gyilkosok vallomásai az agyban maradt szálkák rejtelmét is felderítették: Izsó t. i. szegény Tusjáknak fejét egy töltövesszö idomú botocskával pisztolyból lőtte át közelből, s utóbb a vesszőt kirántották.*) Ma reggeli 8-kor terelte be Szarvasra biztosunk 4 csendlegény kiséretében a két gyilkos legényt, s velük Rácz Jánost, Makainak unokavérét s Izsó Dénest, Ambrusnak bátyját, orgazdákat. E látvány a mily bánatos reflexióra kényszerít minden érző honfikedélyt: Oly koszo- ruzó volt rendészeti közegeinkre, s oly elégtétel- nyújtó a szarvasi népnek, mely nem kis megnyu- govást lel a tényben, hogy a gyilkosok nem szarvasiak. A további müvet a statariumos hevesi bíróság fogja végezni — ha a királyi járásbiró megengedi. T. *) A rablók egyike megragadván a szán elé fogott egy lónak kantárát, ez oly hirtelen fordult a szánnal, hogy a szán oldalt fordult és Tusják bundába gom- bolózva tehctlenül kidült; e perezben Izsó a pisztolyt Tusjáknak fejéhez irányozva elsütötte, deczél- ját nem találta; ekkor Makai a fekvőre rátérdepelt 8 nem engedte felkelni, Izsó pedig újra töltött, de a lefojtott lőportól a töltővesszöféle maga csinálta botocskát nem birta kihúzni, s azért a töltővesszőnek kiálló végét a lenyomott ember szájába erővel bedugta, s az összecsikoritott fogak feletti pontból rézsútos irányban az agy felé elsütötte. T. M.-Berény jan. 12-kén 1875. Folyó hó 7-én tartatott' meg megyénkben a farsangi bálák elsője: Berényben. — A „Casino“ neve alatt rendezett a pesti egyetemre visszatávozandó ifjúság egy csinos kis búcsú tánczmulatsá- got a herényi „nagy vendéglő“ kissé „kis* és alacsony termében. — A terem csakugyan kicsiny, s alig képes határt vetni a rendesen majdnem kirugó jó kedv határtalanságának, mely Berény egyszerű kis báljain oly megszokott, mint mily nohe- zen feltalálható több más, s megyénk némely városaiban is. A családias kiesebb kör, az oly hamar barátságossá, bizalmassá, s meghitté vált arezok, s társalgás, — hamar végit vetik még az idegennél is a fesznek, s mintegy családias mulatságba vezetik az idegent is, ki csakhamar lekötve, feszély nélkül, felvidítva, elragadtatva érzi magát e kedves körben, — melyből csak nehányat említünk meg, hogy az olvasó csak fogalmat szerezhessen a jelenvoltakról : mint vendéget első helyen említjük Ve* csey Juliskát, —-------úgy Blahó Blanka, a szende Katy Mariska, Gozmann Róza, Megele Róza Kimer, Petz és Urszinyi Matild stb. stb. kisasszonyokat névsorban, — kiknek kecsteljes kicsiny, de szép körét, díszesen ékítették a Horváth Jánosné, Hofferné stb. kedves menyecskék. Sajnos, hogy sokan hiányoztak, s a szépleány koszorú is csak felesen volt képviselve, — kik bizonyára nem kevéssé emelték volna a kedves, s majdnem kivilágos kiviradtig tartó tánczmulatságotA cottilion ordrék nem érkezvén meg a bál éjjelére, — azon örömteljes reménnyel zárjuk be levelünket, hogy tán nem sokára „a cottilion ordré“ tiszteletére, s felhasználására rendezett bálról lesz szerencsénk hosszabb referádát irni. D.. C........ Endröd, 1875. január 12-kén. (A csángó-magyarok ügyében.) Most a farsangi idényben, midőn — a költő király szavaival élvén — „Örömre, búra változón a szív mulat kéjjel tele s könnyűden lejt az óra le“ ... önkénytelen jutottak eszembe a moldvai és bukovinai csángó-magyarok, hogy azokon a mai modern szokás szerint Békésmegye lelkes fiatalsága is segíthetne az által, hogy minden egyes községben egy-egy az ő javokra jövedelmező tánezvi- galmat rendezne, hiszen sírva vigad a magyar!... mely összegek aztán e lap utján nyugtázva, ugyancsak elap szerkesztője által juttattatnának illetéke» helyére. László Mihály, ezen csángó-magyar iró a „Hon“-ban a „Keleti testvéreinkről“ irt befejező közleményét ekként zárja be:... mit tehet a szegény csángó nép ?! — Tűr, vár és remél, s azzal vigasztalja magát, hogy a csángó-anya, a csángó-nő be nem veszi az oláh szót, s egyszer mégis csak érkezik segély Magyarországból. Csak későn ne érkeznék !... mert egy moldvai o ... politikus mosolyogva jegyezte meg egy alkalommal, hogy harmincé év alatt egészen elnémul a magyar szó Moldvában , .. Tehát még csak 30 esztendő, s aztán elvesztettük fajunk élet-erős ágát, mely ősi, tiszta, romlatlan erejével a keletről jövő válságos időkben támaszunk, és a magyar korona egykori provinciájában mindig emlékeztetett volna — ha nem is a históriai jogok fölelevenitésére, de igenis arra.... ez már politikába vágna, e lap pedig nem politizál. „Elvesztjük csángóinkat I — írja továbbá László M. — mert... mi, kik ábrándokért, ha- szontalau álmodozásokért százezreket dobunk ki, — ugyanezt sajnáljuk csángóinktól. |Magyar iskolák kellenek nekik s akkor mentve .lesznek. Szomorú tapasztalatokból állítom) hogy 30 óv múlva — ha csak a magyarok Istenének csodálatos jóvoltából nem történik, történhetik meg! — csakugyan nem sok menteni valónk lesz.... ... Nemzetünknek egy életerős ága nyög mész! sze keleten, idegen járom alatt, amelynek segédkezet kell nyújtani, minden áron felhasználni minden nemes eszközt, kínálkozó körülményt, s hisz- szük is, hogy keleti testvéreink megmentése visszhangra talál minden igaz magyar szívben.... tehát Békésmegye lelkes fiatalsága is megteszi a tenni valót, rendezzünk — Lisznyai Kálmán szerint „dalidókat“; „hisz ily áldozat — mindig szabad; mert neked szeretned kell keleti testvéreidet óh anyahon, vagy szégyen rögzík minden fiaidon.“ Most egyelőre is ragadjuk meg a legkinálko- zóbb s legközelebbi dalidós szép alkalmat,*) mig majd egyéb tettekkel is segíthetünk édes hazánk ez égető báján, keleti testvéreink, a csángó-magyarok megmentésén. Bis dat, qui cito dat! Fajodnak rendületlenül légy bive óh magyar ! Idősb Bus Magyar. *) Itt Endrődön is erélyes előkészületek tétetnek immáron egy valódi dalidó tánczestélynek (a csángó-magyarok javára) rendezése érdemében. Bendezőkül, a lelkes ifjú erejű férfiú Vidosits Antal vezérlete alatt, deli iijairk már a programmot elkészítek. Közlő. Szarvas jan. 14-kén 1875 A szarvasi nőegylet által saját alaptőkéje gyarapítása czéljából jan. 9-én rendezett bál rendkívül sikerültén folyt le. Szarvas városának valamint a vidéknek mindkét nemű ifjúsága szép számban volt képviselve. Átalános jó kedv uralkodott. A tombola jegyek még a bál előtt mind elkeltek, úgy hogy a bál estéjén már csak omelt áron, voltak jegyek kaphatók. A pénztár jövedelmének gyarapítása czéljából t. i. többon saját jegyeiket adták el s azok egész árát beszolgáltatták az egyletnek. A tiszta jövedelem 280 forintot tett. Ebbe bele vannak számitva a felülfizetések is, melyek a nőegylet köszönetének nyilvánítása mellett, ezennel nyugtáztatnak. Felülfizettek ugyan is a következő urak és hölgyek : Mikolay Mihály ügyvéd 5 frt, Kossá N. 1 frt, Medveczky Adolf 1 frt 50 kr., Péchy Kálmán, 50 kr., Ponyiczky Máté 50 kr., Bakay Sándor 50 kr., Brenngartr.er Sebestyén 4 frt 50 kr., Ifj. Sipos Sándor 50 kr., Lévay Imré- né 1 frt, Dérczi Ferencz 1 frt 50 kr., Lustig Sámuel 4 frt, Névtelen 1 frt 50 kr., Névtolen 2 frt, 5Ó kr., Rabloczky Pál 50 kr., Lehoczky József pléb. 2 frt, Simonyi Gábor 4 frt, Spét asszony 30 kr., Id. Bakay Péter 50 kr., Szlovák Pál orvos 1 frt, 50 kr., Füchszl Bernát 2 frt, Oesterreicher Ede 1 frt, Danes Árpád 2 frt 70 kr., Dr. Fuksz Ede 4 frt 50 kr. Kohn Márton Öcsödről 2 frt, Deutsch Adolfné 2 frt, Báró Podmaniczky Frigyes 10 frt, Stern Lajos Budapestről 5 frt, Torkos Vilma kisasszony 2 frt, Egy ismeretlen 2 frt, Tom- csányi Károly 10 frt. Az itt elő sorolt adományokért, valamint azon sok és becses tárgyakért, mik nagylelkűen a tombola-játékhoz nagy számban beküldettek, fogadják a kegyes adakozók a szarvasi nöegyletnek őszinte köszönetét. Közli: Mihálfi József, egyleti titkár. Nyílt válasz Rimler Pál urnák. Ön a „ Békésmegyei Közlöny “ idei 2-ife számában kérdőre von: miért nem teszem közzé a g. egylet hivatalos értesítéseit a B. K -ben is ? Ennek több oka van : 1. Az egylet számos határozatában oda utasított, hogy hivatalos ügyeit a „Békés“-ben pegyem közé, utasított nem egyszer azon időben is, 'inidőn már a B. K. létezett. Az adott utasításnak -szorosan megfeltem, „kötelességmulasztás“-ról tehát szó nem lehet. Tettem azonban ennél többet is: küldtem közleményeket, utasítás nélkül, a pesti nagyobb lapoknak pártkülönbség nélkül és gazd. szakközlönyeinknek, hogy ne csak megyénk azon lakosai, kik csupán nagy lapokat olvasnak, hanem az összes hazai közönség is értesülhessen egyletünk működéséről. Ez talán még több, mint kötelességtelj esités ? 2. A mi azonban az önkénytes többletet illeti, annak határa van. Ha ugyanis azon körülményt venném közleményeim önkénytes szaporításának ösztönéül, hogy néhány g. egyleti tag nem a „Békés“-1 hanem más lapot olvas, akkor, csak a vidéki lapokat véve a B. Iv.-ön kívül a két aradi, a szegedi és a nagyváradit több joggal kellene szintén közlönyül használnom, mert tudtommal azoknak megyénk határszélein több oly olvasója van, kik g. egyletünk tagjai, mint a B. K.-nek. Hova vezetne ez ? a titkári iroda személyzet szaporítására; mert ad impossibilia nemes obligatus. 3. A harmadik ókot nem szívesen mondom el, de mert a tisztelet önnek gazd. szakértelme iránt a válaszolásra kényszerít, kérem ne vegye ez ok előadását kérkedésnek. Pusztai magányomban kevesen kísérhetvén szemmel a titkári hivatal munkásságát, hajlandók azt talán sinecurának tekinteni. Legközelebbi gyűlésünkre beviendera e hivatal írásban végzett ügyeinek naplóját, a melyből kiki — tartalmilag meggyőződhetik arról, hogy pl. az elmúlt 1874-ik évben ezerszáz tizenhat közügyét, köztük sok igen hosszút és fejtörőt végeztem Írásban. Kérdem önt, miután most erről értesült, méltányos dolog-e kívánni, hogy ily munkahalmaz mellett, melyhez még az értesítők, programotok, catalogok, ajándék könyveknek stb. 700 példányban gyakori és napokig tartó szétexpediá- lása is járul, utasításon felül proprio motu még többet dolgozzék az emberi Meggondolván, hogy a B. K. és olvasói, ha közléseimet megkezdem, nem fognak beérni a gyűlés egybehivások rövid szövegeivel, hanem' — l’appetit vient en mangeant — a gyűlések, kiállítások, versenyek, szemlékről itt szóló terjedelmes jelentéseket is megkivánandják. Egy megyei és egy országos lapban legalább is kell közleni azokat, azonkívül az egylet számára két példányban leírni és pedig minél elébb, hogy a tárgy el ne avuljon. Melyik legyen a részesített lap, azt eldönteni az egylet dolga, mely nézetem szerint helyesen járt el, midőn más testületek példájára hivatalos közlönyéül csak egy lapot választott és a létező megyei lap közül azt., a mely ez idő szerint elterjedtebb. Ha idővel a B. K. túlszárnyalja nem csak Csabán, de a megye egész területén vetélytársát, akkor szerintem ismét helyesen jdrand el az egylet, ha emennek mellőzésével amazt használja hivatalos közlönyéül. Lehet-e ennél tárgyilagosabb felfogás? Ha igen, világosítson fel. En azonban ez idő szerint azt tartom, hogy ha az egyesek igényeit egészen a sou ve rain it ás ig respectáljuk, az ebből eredt munkahalmaz és annak költsége agyonfojtja a testületeknek jontosabb, közérdekű munkásságát. Ön nyílt levelének éles hangja azonban az a feletti neheztelésből látszik eredni, hogy a B. K. szerkesztőjének e tárgyú ismételt „interpellatio“- jára hallgattam. Ám elmondom ennek okát is. Ha ama Közlöny szerkesztője, mint lapjuk érdekét emelni törekvő egyéb miveit szerkesztők szokták, magán levél utján, — s ha már lapjában akarta, kevésbé kihívó modorban és számoltató hangon, hanem a tárgyilagosság egyszerű nyelvén s/.ólit fel arra, a mi egyl. utasítás hiányában nem tartozás, csak szívesség műve lehet: akkor bizonyosan felvilágosítom őt s talán még proprio motu meg is szaporítom munkámat, hogy „szép szemének“ kedveskedjem. Noblesse (a szerkesztőség részéről) obiigáit volna (engemet.) Ha mindezek után ön még továbbra is sérelmet fog látni a B. K. mellőzésében s annak „orvoslását illetékes helyen“ kieszközlendi, magától értetik, hogy az egylet határozatának, erőm még nagyobb megfeszítésével, tudni fogok engedelmeskedni. Gerendás január 11. 1875. Mokry Sámuel. — Jegyzéke a b.-gyulai kir. törvényszéknél 1875. évi január 18. s következő napjain előadandó polgári pereknek: Előadó Teleszky: 3067. Legifj. Szemenyei Pál és társai felpereseknek ifj. Szemenyei Pál alperes ellen 200 frt kártérítési összeg s járulékai iránti pere. 4401. Fekete István és társai felpereseknek, Nagy Sándor és neje elleni 550 frt s járulékai iránti pere. 5547. Méhes Lajos megyei tiszti ügyésznek, özv. Boros Cs. Sándorné és társai elleni örökségi osztályrész s járulékai iránti pere. 7544. Barabás Istvánnak Sarkady Erzsébet elleni végelválás iránti pere. 9042. Harmati Sándornak Kiss Rebeka elleni végelválás iránti pere. 5370. Dr. Báttaszéky Lajosnak Schvarcz László elírni okmányok kiadatása, 500 írt birság alkalmazása s jár. iránti pere. 4895. Török P. Sándornénak Török P. Péter s társai elleni 250 frt hitbér s jár. iránti pere. 19. Nyilas Jánosnak D. Hegedűs Sára elleni házasság iránti felbontási pere. 25. Theodorovics Jánosnak Pasku Sándor elleni 317 frt töke s jár. iránti pere. Előadó Huszka: 7616. Pap István és Gy. Nagy Istvánnak, özv. Szabó Gurgolynó és ifj. Szabó Gergely ellen néh. K. L. Szabó Gorgely utáni örökrészük iránti pere. 7997. Kegel Ignácznak latrai József ellen 100 köböl árpa és 40 köböl kukoricza iránti pere. 7998. Gr. Károlyi Györgynek Berger Ede elleni 460 frt s jár. iránti pere. 9185. Berbekár Péternek Árgyelán Oinucz és társai ellen */4 telokföld tulajdona s jár. iránti pere. 10126. Bene Erzsébetnek Ágoston István elleni házassági kötelék végképeni felbontása iránti pere.
