Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-12-19 / 51. szám
Negyedik évfolyam 1875. 51-ik szám. Gyulán deczember 22-én ar Megjelenik hetcnkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: B.-Gyulán a szerkesztő saját házában. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése.-A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Gyulára czimzendők, és legfeljebb minden péntek estéig beküldendők. I ÉS I TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: £gész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 frt — Háromnegyed évre 3 n 75 Félévre . S . . 2 50 Évnegyedre . . . 1 n 25 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 6 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 8 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr. ii Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. - B -Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler,— Braun :Ede (Józseftér, 10. sz. I. emelet.) — Bécsben Naí'tles J. hirdetési irodájáéin — Elfogadtatnak Tihxlétéselt'vidékről levélben! megrendelés által ,a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Előfizetési felhívás a politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, kereskedelmi és lap 3-ik évfolyamára. izdászati A „Békésmegyei Közlöny“ a „Békés“ megszüntetése alkalmából az eddiginél jóval nagyobb alakban csinos papiron kétszer hetenként vasárnap és csötfirtökön mint politikai lap fogván megjelenni, az előfizetési ár mégis a régi marad; — és pedig : Egy évre 8 frt, fél évre 4 frt, negyed évre 2 frt, egyes szám 10 kr. Nyolcz egyszerre beküldött előfizetés után tisztelctpéldány jár. r Az előfizetési összegek legczólszerübben 5 kros postautalvány utján küldhetők B.-Csa- bára a „Békósmogyei Közlöny“ kiadóhivatalához, vagy Biener Beruát úrhoz czimezve; Gyulán: Dobay János nyomdájában, és Winkle Gábor könyv- és papirkereskedésében lehet előfizetni. F Hirdetések jutányos áron számíttatnak; — többszöri hirdetésnél nagyobb árelenge- désuek van helye. B.-Csabán, 1875. deczember havában. A „Békésmegyei Közlöny“ kiadóhivatala. Felhívás. Emlékezetesek azon nyári esték, melyeken a fiúzenekar a sétatéren szabatosan előadott zenederabokkal a közönséget gyönyörködtető. Ezen fiúzenekar bárom évi szerződése — mely idő alatt a szülők fizettek gyermekeik tanításáért; azonban továbbra egye? . dűl az összes költségeket viselni nem hajlandók — megszűnvén; e zenekart csak úgy lehetne fentartani, ha a nagyérdemű közönség jövőben segédkezet nyújt, és bármi, csekély pénzáldozattal járul ahoz. Felkérjük tehát a nagyérdemű közönséget ne hagyja e virágzásnak indult zenekart feloszlani most, midőn oly szakavatott és fáradhatlan karmester áll élen, mint Jirsa József ki számtalan alkalommal zenetehetsége, — tanitási képessége és vasszorgalmáról tanúbizonyságot adott. Járuljunk tehát e korszerű As nemes intézmény feu- tartásához hogy az ifjúságnak zenébeni ké- peztetése városunkban továbbra is fennállhasson. Ezen ifjú zenekar a nagy ünnepélyeken, nyilvános isteni tisztelet — és temetéseken ezhntúl is mint eddig közre fog működni. - A jövő nyári idény alait pedig Mébatadását- minden héten egyszer a nagyérdemű közönségnek az ismert és kedvelt sétatéren bemutatandja. A fiúzenekar további fentartása végett az aláírási ivek e napokban fognak szét küldetni. Keit B. Gyulán 1875. december 19-én. Göndöcs Benedek, a társulat nevében — mint tiszteletbeli elnök. Válasz Reök István urnák „A „Békés“ beszüntetése alkalmából“ ez.inifi czikkére és „Hajóssy Ottó ur és t. társai „Nyilatkozat“-ára. Engedje meg t. kartárs ur, hogy a feutezimzett két enuncziaczióra igénytelen észrevételeimet röviden és tárgyilagosan ugyanazon közönség előtt előadhassam, a mely e felszólalások elolvasásának malaszt- jában részesült. Először is t. Reök urnák leszek bátor felelni. Nekie sem a „Békés,“ sem a „Békésmegyei Közlöny“ nem volt jó és nem kell; az elébbinek megszűntével, az utóbbinak prosperacziójához mi reményt sem köt. — Fő érvei: mert szellemi conzorczium nélkül laput szerkeszteni nem lehet; mert a „Közlöny“ szerkesztője — igénytelem személyem — „a közönségtől teljesen elszigetelten él.“ Ezen érvekből azt következteti azután t. Reök ur, „hogy addig megfelelő lapunk nem lesz, míg a szerkesztőben oly egyént nem nyerünk, a ki képességén kivül még azon tulajdont is nem , bírja, melylyel a szükséges faktorokat a lapnak7 megnyerni s megtartani képes legyen.“ Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy t. Reök urnák első állítását és az ebből vont következtetést teljesen helyesnek tarthatom, t. i. azon állítását, miszerint csak szellemi konzorcziummal lehet jó lapot szerkeszteni és az ebből vont köTilECZ^.. k Krach tette hmldeggá. (Beszélyke.) — Ifj. Jantiovits ?áltól. — (Folytatás.) Godányi Tamás úr a leggazdagabb ember Otegybázán. Fiatalabb korában kereskedő volt, a „Kék oroszlánhoz,“ — most már az üzlettel felhagyott, városi és megyei bizottsági tag, trvszéki kér. ülnök s tőkepénzével börzemüreleteket folytat, — és a kedvező szerencse egész elbizakodoltá tette. Természetének fő jellemvonásai: nagyralátás, kapzsiság és bizalmatlanság. Neje, kit szerencsénk volt már egész terjedelmében látni, mérséklé benne e tulajdonságokat. Igen derék, jó szivü asszonyság volt, kevés műveltség, de dupla adag szívvel. Vilma, a tisztelt pár egyetlen gyermeke, gondos nevelésben részesült, tizenhat éves koráig városi nevelőben vo't, két év óta pedig, otthon saját igyekezete által gyarapította magát tanulmányok és művészetekben. Már most beszéljünk Vaséry Antalról. Mint már snját szavaiból ki vehettük, szegény embor volt. A jogi tanfolyamot elvégezvén, a helybeli kir. törvényszéknél aljegyzői állásból tartá fen magát, és készült az ügyvédi vizsgálatokra. Egyike volt a város legsolidabb firmáinak, — miveit, okos ifjú. Igen, — de sem báró, som gazdag nem volt, • így Godányi nr ki nem állhatta, — és tudni sem akart arról, hogy Vilma valamikor Vaséry Antalné legyen. De nem hiában van az asszonyoknak több esze: mint férjeiknek, valahányszor Godányi urat üzlete Pestre szólította, — még akkor két város volt Buda és Pest, — került egy-egy pásztorórája az ifjú szerelmeseknek. II. Végre teljesültek a szép remények. Megérkeztek a katonák, dobszó, trombitaszó, vezényszó hallatszik az utszán. Nyolcz honvéd tiszt lett Otegyházának rendes lakosa. De mint minden reményben, a leányok szép reményeiben is volt egy kis csalódás. Az őrnagy s két főhadnagy feleséget is hoztak magokkal, sőt az elsőnek két szép leánykája is van, tiszta nyeroség tehát, kettőt a tisztek közül a két leánykára, hármat saját feleségökre leszámítva — három férfi! Harmincz dobogó szüzi-kebelre — 3! No, hanem Dombosy Laczi huszárfőhadnagy az első héten bebizonyitotta, hogy fránya fickó, hogy harmincznak is tud udvarolni, és egy hónap alatt példát mutatott arra, hogy: „Addig jár a korsó a kútra, mig einem törik.“ O, ki már udvarolt 999 — bájosnál bájosabb nőnek, ki hódított, de soha meg nem hódittatott: mint madárka a lépvesszőn, megakadt Godányi Vilma kisasszonynak sugár szemöldökén. Dombosy Laczi, mint mondtuk — fránya ficzkó volt; úgy ült a lovon bordájához szorított könyökeivel, mint Szt.-György lovag, s csak egy sárkány volt, kivel nem bűt, és az — saját maga. Mindent a tulságig hajtott; lovaglásban a lovat, a tánezban önmagát, a táncz után apoharat, a nemzeti játékban a „kutyát,“ s szép társaságban az udvarlást. Az ilyen természet rendesen ki vivja a nők előtt általában azt, hogy kedveljék, ]de nagyon ritkán azt, kogy valaki szivböl megszeresse tulajdonosát. De Dombosy Laci szerencsés kivétel volt. Hogy is ne? — mikor oly szépen tudta elősorolni gazdag tapasztalatait, oly gracieuse ugratta át a promenád karfáit, oly hetyken űzött csúfot az ötegyházi civil ifjúságból! * * * Fél év óta volt már Otegyházán a vitéz hadfiak lakhelye, midőn a város lakosságát egy meglepő hirrel ejtette bámulatba a helybeli lap, az „Otegyházi Közlöny“ : „Nagy-Dombosi Dombosy László honvéd lovas főhadnagy ur tegnap este váltott jegyet városunk legszebb, i legkedvesebb hölgyeinek egyikével, Godányi Vilma kisasszonynyal “ A hir egy éra alatt végig futott a városon, sokan nem akarván hinni, a kiadóhoz futottak a valódiság constatálásáért. Miután azt maga az öreg Godányi íratta be az „Otegyházi Közlönybo,“ — kénytelen volt mindenki felhagyni a taraáskodással. Rendesen örül az ember, ha valami jóslata teljesül, — de szegény Vaséry Tóni ebben is kivételt képezett. Epen az nap jött haza Pestről az ügyvédi diplomával, s azon boldog reménynyel, hogy most már Vilmája igazán az övé lesz, most már módjában van akár elrabolni, ha szép szorévol nem adja az apja. És itthon a borzasztó hir fogadja mindenütt; ez a losujtó, megszégyenítő hir! — a félváros tudta — kis városban mindent tudnak — Vilmával! viszonyát; hogy nézzen | ezentúl azok szemébe, háta megett mindenik kineveti, vagy szánja ; egyik sem irigylendő. Az igaz ; Vilmával nagy fachéban volt egy hónap óta — épen Dombosy miatt, — de hát a múlt emléke annyi erővel bir, hogy az első kopogtatónak azt kiáltjuk : „szabad“ ? Es a solid ifjú ezentúl soha sem feküdt le hajnal előtt. Nem a tudományok szentélyét kutatta, — hanem a boros palaczkok mélyét. A pajtások közt nem egy mondá most: „Ez a Tóni egészen megváltozott, milyen jó fiú lett* Valóban, Tóninak volt az orgiákon legjobb kedve, csapongó, észvesztő jó kedv. Csak néha lett komoly, — komor, ha egy- egy bús nóta a szivéhez tadott lopódzani. Ilyenkor magával vitte a czigányt, — elment a Dombosy menyasszonyának az ablaka alá, és elhuzatta hogy: „Jusson neki az eszébe mégegyszer* ; ■— s a fölérzö leányka ? — bizonyára hálával gondolt Dombosyra — a meglepetésért. Elérkezett az esküvő napja. Gódányiéknál nagy a felfordulás; — a nyo- szolyó leányok s vőfélyek serege közt a hosszú sleppekkel ellátott selyemruhákba bujt mamák alig bírnak elcsoszogni egyik teremből a másikig. Csak a vőlegény nincs még itt Eleinte türelmetlenkednek, azután bosszankodnak, végre aggódni kezdenek. (Vége következik.) Nemzetes, Vitézid Krisanits Sz. GYÖRGY, nagy jó Uram emlékezetes napjára irt köszöutö Magyar versek: Anno D. 1718, 24 April*) Kalándáriomban hogy belé tekinték, Ottan ina'somnak nagy örömmel inték Hogy piros’ nyomtatást kale’ndárban látók, Nézém, 's hát én ottan György napra találókEnnek penig Urát keresém, ki vólna, A’ ki illy szép nevet magára válolna, *) Eme névnapi köszöntőt ft. Göndöcs Benedek apát ur szívességéből közöljük az eredeti kéziratról szóról szóra. — Az irás igen szép, a czim és versek első sorai Antiqua betűvel vannek írva, a kövér betűk pedig zöld festékkel. A kézirat a békésmegyei muzeum könyvtárába fog letetetni. Szerk.
