Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-12-12 / 50. szám
vő január hó 1-én megszünteti. Azonban mindannyiszor, valahányszor e végett komolyan interpellálva lett, azon választ adá: Hogy ő a „Békés- megyei közlöny“ szerkesztőjével még semmi megállapodásra nem jutott s ezen semmit nem mondó s épen ez által egy másik lap megjelenéséért érdeklődőket mystificaló nyilatkozatát még akkor is fentartá, midőn a Gyulán alakult consortium egy uj lap megindításának eszméjével, már nemcsak komolyan foglalkozott, de a tettek terére is lépett. Azonban feltéve, hogy ö már ekkor a „Békésmegyei közlöny“ szerkesztőjével megállapodásra jutott, vagy legalább bensőjében meghatározta azon irányt, melyet e tekintetben kővetni fog: minő lélektani magyarázat adható józanon azon eljárásnak, melynél fogva akkor, midőn a gyulai consortium végrehajtó bizottsága némi hivatalos színezettel interpellálta s lapjának nyomdájába leendő kiadásért telszóllitotta, sőt kérte: e kérést Báttaszéki urnák adott szavára történt hivatkozással határozottan visszautasította ? — Kérdezzük Dobay urat s kérdezzük a nagy közönséget. — Hiszen Dobay ur nyomdája üzletének egy általa nyomott politikai s egy másik társadalmi lap csak előnyére fogott volna válni, s igy üzleti szempontok ez eljárást nem igazolák, a szellemi verseny pedig két lap megjelenése által csak ayert volna. Szemben ennélfogva az elvitázhatlan igazsággal — mely ellen még csak érv sem hozható föl — Dobay ur közleményében mentségül felhozott tömöritéso a szellemi erőknek egy politikai irányú lap körül, annyira naiv, hogy épen e naivságában van egyszersmind czáfolata. És ha a szellemi erők tömörítéséről s ez által az eddigieknél magvasabb tartalmú lap kiadásáról volt közte s a „Békésmegyei közlöny“ szerkesztője között szó: miként gondolták ők — kérdezzük — a szellemi örök tömörítését ily kényszer eszközök által keresztül vihetö- nek? Vagy talán lapunknak e nem is reménylett s a gyulai polgárság egész egyetemét bántólag érintő kizárásában rejlő kerülő ut akart lenni, a „Békésmegyei közlöny“ javára, a szellemi erők s előfizetőkre szabott kényszer köntös ? E kérdésre teleltek a bekövetkezett események s e feltevést egyszerűen dcsavouálták. A mi a „Békésmogyei közlöny“-ro zengett apológiáját illeti, erre nézve csak annyit mondunk : hogy izléz dolga. De hogy Dobay urnák izléze, nem rég fajulhatott ez apológiáig, legfényesebben igazolja az, hogy a nyomdájában megjelent Közlöny mellett javaltnak látta a tulajdonát képező „Békést“ is ugyanott kiadni nemcsak, hanem annak szerkesztése vei egy férfiút, a miudnyá- junk által tisztelt Zsilinszkyt bízta meg, hogy ez által a megye időszaki sajtójának megadja a be- csülés, tisztelet, s irodalmi méltóság varázsát. Nem igy volt-e, nem nyilvánitotta-e többször megelégedését a siker felett s nem viszonozta-e a közönség e nemes intentiót az előfizetők oly számával, milyennel az előtt a „Békés“ soha nem dicsekedett? Kérdjük továbbá: mi értelme van nálunk ma — akkor, midőn a megye nagy közönsége egy politikai tábort képez — politikai irányú lapnak? Hiszen a nagy politika kérdéseit egész az unalomig megvitatják még ellenzéki irányban is a fővárosban naponta megjelenő politikai lapok. Ha pedig a lap az ellenzéki lapok számát fogja gyarapítani, nem joggal mondhatjuk-e hogy : vatta sine viribus ira ! aranypaszomántos lakót fogadott be ; úgy szólott a szívdobogás, mint ifj. Másik ur órásmühelyében a számtalan óra ketyegései20-at egy perez alatt. De nem is lehet csodálni. A városban alig van himnemü fiatalság, — s az-az egy kottö is mintha nem is volna! — Képesek egyesült erővel egész éjjel a „nemzeti játék“ négy lapjánál, vagy a rabvallató idei termés karcos Ievénél éjkosszanta elülni, négy öt napig szabadég alatt lenni a nyu lak vagy vadkacsák kedvéért, — do másban nem mutatkozik az élet... éj jeli zeno, kránzehonok ? — mióta elment Dronszki, nem volt egy sem ; — sőt még úri esküvő is alig volt az utóbbi években egy kettő. Hisz a férfinkért nem kár, — úgy is olyan élhetetlenek! de kár a pártában maradt szép nemért. Hanem majd más világ lesz ezentúl! A nyalka tisztek bálákat, lóversenyeket rendeznek, lesz éjjeli zene, udvarlás — s talán talán lakodalom is ... S ez versenyre kelti az itteni fiatalságot is, s Otegyházának elterjed a hire szép báláiról, leányairól, deli tánczosairól. Az édes képzelődés a sz'vecskékben 48 R. o-ra emelte a hőmértéket 1 * * * Van ebben a városkában egy szép kilencz- ablakos ház, s ebben a házban lakik egy szép kis szőke leány, a kit kivételkép nem érdekelt oly nagyon a szállongó hir. Hogy miként lehetett ez ? — azt nyilván Távol van tőlünk Dobay és Báttaszéki urak intentioit legkevésbé is gyanúsítani, azt mondjuk mi is: győzzön a jobb! De ha önöknek jelszavuk komolyan vehető, miért akarták a jobb győzelmét lehetetlenné tenni a jó mellett az által, hogy a versenytársat elég lovagiatlanul a küzdtérröl le intri- guálták. Azonban egyet kikérünk, a gyanúsítást mintha lapunk megjelenése csak legtávolabbról is a székhely kérdésével kapcsolatos vállalat lenne. Lapunk megyei érdekű lap fog lenni, megfogjuk mutatni, hogy nem fog izetlen polémiákba bocsátkozni, mitől Dobay ur annyira fél, mire pedig nem régen épen ö szolgáltatott alkalmat. VégüL még egy kérdés Dobay úrhoz, miután czikkében épen csizmadiákról is beszél. Ha Dobay ur egy pár csizmát akarna csináltatni, azt Trucker gyulai csizmadia neki megtagadja, nem fog-e egy másik csizmadiához fordulni, hogy csizma nélkül ne maradjon ? És most: fiat aplicatio. Ha ő nekünk lapunk kiadását megtagadta, nem találja-e bárki is természetesnek, hogy mi egy másik sajtóról gondoskodtunk s Gyulára hoztuk a Szita testvéreket? Hiába : parva sapientia regitur mundus, s most az egyszer ez a parva sapientia hagyta el önöket, mely nem engedé vala meg, hogy markokba nevetve előre igyanak a medve bőrére s hogy a szellem fegyverével monopóliumot űzzenek. Gyula 1875. deczembor 7-én. Endrefi Károly. Végh József. Hajóssy Ottó, Ormós János. Dr. Kovács István. Szigethy Lajos. A gyulai r. hath, templom 100 éves fennállásának jubileuma. Orömnapra viradtunk e hó 8-án. Ugyanis e napon tartottuk anyatomplomunk százados és a hírneves Moozer Lajos organa művész által készített 26 változatú nj orgonánk fclszontelési ünnepélyét. A gyönyörűen folékitett templom zsúfolásig megtelt ájtatoskodókkal. Az ünnepély reggeli 8 órakor az orgonaszenteléssel vette kozdotét, melyen a vallásos lelkületű özv. gróf Wenckheim Józsefné szül. Jankovics Stefánia ö méltósága is mint orgonaanya megjelent. — Az oltár olött városunk polgárainak leányai — mintegy negyven — kik szinte a templomban nyertek lelki életet, koszorút képezve álltak körben, égő gyertyákat tartva kezeikben, mint a hit világitó szövotnokét, s előttünk állott az élet tayassza logbájosabb vi- rágkoszorujában. Az orgona--szentelést szent mise, követte, melyet- Göndöcs Benedek apát-plébános fényes sogédlet mellett (nómet-ajku hívek részére) végzett. — Evangélium után Schiefner Ede end- rödi prépost-plébános lépett a szó izékre, s fcnkölt szellemű német szónoklata bevezetésében előadta, hogy midőn Gyula 1695-ben a törőktől visszafoglaltatott. Békésmegye területén nem volt kath. templom, s a jelenlegi templom helyén is török mocset állott és ezt alakították át templomnak. E templom keblébe vette azon katholikus elődöket, kik különféle országokból jöttek ugyan ide, de mégis egyek voltak hit, remény és szerotetbon. Később a templom a hívőket bohém fogadhatván, a jótékony kegyur báró Haruckern Ferencz ugyan-e helyre 1744. évbon uj templomot épitte- | teteit. — Azonban alig 30 óv lefolyása alatt e templom sem fogadhatván be a hi vöket, a valómegtudjuk, ha meghallgatjuk azon itjuvali párbeszédét, ki a zongora mellett ülő leányka kottafor- gátója volna, ha ugyan a picziny kezecskék nem pihennének az ifjú kezeiben, s a tündöklő sötétkék szemek a kotta helyett nem az ifjúnak ábrándos fekete szemeibe merültek volna el. „Ugyan édes Tóni, ne mondja mindig azt, tudja hogy az nekem roszul esik.“ „Édes angyalom, hisz a ki úgy szeret, mint én kegyedet, annak féltékenynek is kell lennie. Hogy veheti azt rósz néven ? „De igen, haragszom érte; mert féltékeny- kedni, anyi mint bizalmatlankodni; — ha én nem bíznék valakiben: szeretni sem tudnám, s ha én valakit szeretek, bízom is benne feltétlenül.“ „Kedves, egyetlen angyalom 1 suttogá az ifjú, s a picziny kezet, — azután a uiég piczi- nyebb rózsa ajkat csókolta meg ; — a leányka nem viszonozta ugyan, — de engedte, s a menynyiben a pedantériáig szigorú önmaga iránt, — ez tőle annyi, mint más nőtől, ha egy helyett két csókot ád. Most már érthetjük, hogy a szép Godányi Vilma mért nem epedett oly nagyon a honvédtisztek után, — mert az a nyalka barna gyerek, Vaséry Tóni, elrabolta tőle azt a kedves kis szivet, mely után bizonnyára nem egy porte-epée birtokosa fog áhitozni. Még egy csók — s a leányka elvonja magát Tóni öleléséből. „Oh, édes kis kegyetlenem!“ „Bánom hogy először engedtem, maga rósz ember !“ ban kath. szellemű kegyur elhatározta egy tágasabb és díszesebb templom építését. Ezen elhatározás 1775-ik évben ment teljesedésbe, midőn ugyanazon év szeptember 10-én Mária nevonap- ján az alapkő le is tétetett Jósa Ferencz akkori esperes plébános által. S igy mig az első temp lom 40—50, a második harminca évig állott, e harmadik már száz év óta áll s tanúja volt némely szomorú, de örvendetes eseményeknek is. Fölemlíti, hogy e százados ünnepély emlékére a fárad- hatlan buzgó lelkész Göndöcs Benedek uj orgonát építtetett a bőkezű Wenckheim grófi család, mint kegyur, — boldogult Neumann plébános tömege, Göndöcs Benedek lelkész és a buzgó hivek összegyűlt adományaiból. S végre, hogy száz óv lefolyása alatt kilencz plébános és 76 káplán működött e templomban. Szent mise alatt a tanítói kar quartettet zengett. Tíz órakor a második szent mise-áldozat vette kezdetét, a magyar ajkú hivek részére, melyet báró Bemer Pál nagyváradi apát-kanonok fényes segédlet mellett mutatott be az egek urának. Evangelium után Vass Zsuzsánna ünnepélyesen letette a hitvallást, s igy azon egyháznak lett gyermeke melyet ősei elhagytak. A hitvallás letétele végeztével Széchenyi Lajos k. helyettes esperes és ki- gyÓBÍ plébános remek magyar szent beszédet tartott^ melyben szépen bizonyította, hogy a templom istep háza s a kegyelem hajléka. Szent mise alatt a gyulai dálköi „alkalmi éneket“ zengett quartet- ben, melynek dallamát e százados ünnepélyre városunk fia a hirueves Erkel Ferencz zeneköltő irta. Délután egy órakor Göndöcs Benedek apátlelkésznél hetven terítékű diszebód volt, melyen az orgonaanya özv. gróf Wenckheim Józsefné, Al- másy Erzsébet grófnő, Bors bárónő, a megye-, város-, törvényszék-, honvédség ós uradalmak főtiszt- viselői, érdemes polgárok és földészek voltak jelen. Jó kivánatok mondattak a bőkezű vallásos Wenck* heim gróü családért, mely grófi család századokon át mindig gazdagon látta el az ur házát! továbbá az orgona-anyáért, megyei püspökért, báró Bémer Pál apát-kanonokért, — Erkel Ferencz zoneköl- töért, — Schietner és Széchenyi szónokokért s a szives házi űrért Göndöcs Benedek apát-lelkészért. Legyen áldott o nap emléke I L ......J......... Le velezés. Budapesten Deczembcr 8. 1875. Tisztelt Szerkesztő ur! Folyó év augusztus havában az öcsödi ifjúság „öcsödi műkedvelői társulat“ czim alatt egy jótékony czélu egyletet alakított. Ez egylet létének első időszakában izraelita tanuló ifjakból állott, kiknek minden nemes iránt fogékony keblében, legelőször talált viszhangra e szent eszme Ismorvo azonban tisztelt földioim gyengéjét és előítéletét, tudva, hogy az idegenkedés más con- fessiók, nevezetesen izraeliták iránt achilles sarkuk, ezt legyőzendő azon igyekeztem Forschnor J. es Kohn A. barátaimmal hogy egyletünk keresztyén tagokban is gyarapodjék. így történt hogy Tóth Vincze jogász tirat az egylet tagjai közzé választottuk. Hogy az egylet méginkább veszítsen, — hogy úgy fejezzem ki zsidóé színezetéből Tóth V. „Még visszadhatja mind — még mindössze tízszer csókoltam meg, — kamatostól épen száz, adja hát vissza !“ „Soha sem adom!“ kaczagott a kis fehér galamb. „Jól van, legalább nő a kamat!“ „Hátha soha sem kapja meg?“ „Nem szeret ?“ „Mondtam valamikor, hogy szeretem ?“ „Az igaz hogy nem; — épen azért félek én, mert nőm is meri Ígérni, hogy engem fog szeretni, mindig-mindig!“ „De az istenért — ne kezdje azon a hangon ! — mondja hát, kire is lehetne ön féltékeny ?“ „Kire! az egész világra! — a napra, a szellőre, a virágokra, a levegőre!“ „Bohó !“ „De látja édes Vilmára, — én bennem van ugyan önbizalom, de ha kegyedre gondolok, lehetetlen nem érezni azt, hogy könnyen elveszthetem. Én csak huszonkét éves vagyok, vagyon s hivatal nélkül, lehet hogy évek kellenek, mig enyémmé lehet isten és a világ előtt. — Atyja ellenem van ; miért ? — azt talán ő sem tudja ... Kegyed ellenben egy ünnepelt nő, egy kikiáltott bálkirálynő, kit vagyon, szellem, szépség emelnek ki a többi közül; ha kegyed — hiába tagadná — szeret ma, ki tudja, holnap hogy lesz ? sok kisértésnek, próbának lesz a kegyed szerelme kitéve !“ „Tóni, Tóni, nem hittem volna, hogy igy beszélhet rólam 1“ urat az egylet elnökévé választottuk. Tóth ur, di. cséretére legyen mondva, az egyletnek igen buzgó tagja volt és igon sokoldalú munkásságot fejtett ki ennek érdekei körül; nevezetesen nemsokára meg unván az elnökség szükkorlátait, egész önkényesen tette magát majd az egylet jegyzőjévé majd rendezőjévé; majd pedig az előadást követő napon pénztárnokává noha ezen tisztségek mindegyike, külön egyének által voltak képviselve. Az egylet miután teljesen megalakult elhatározta, hogy egy szini előadással egybekötött tánczvigalmat rendezend, melynek tiszta jövedelmét a budai árvízkárosultak javára ajánlotta fel. Az egylet ez alkalmi összes bovévétele 96 frt és nehány krezár volt, mely összeget Tóth ur vett kezelése alá. — Ezen összegből a kiadások fedeztettek, melyek Tóth V. ur szerint (magara sohasem győződhettem meg róla) 72 frra rúgnak. Én bár teljes hitelt adtam a kiadásokra vonatkozó állításának, mind a mellett nem szűntem meg kérni Tóth urat és a többi egyleti tag urakat, hogy saját kezünk tisztázása érdekében a helység distinguáltabb egyéneiből egy felülszámitoló bizottságot alakítsunk, mely a kiadást a bevétellel egybevetvén, a tiszta jövedelmet csak igy azután küldjük az illetékes helyre. Szavaim azonban hatás nélkül elhangzottak és nemcsak felülszámitoló bizottság nem alakíttatott, de tudomásom szerint a pénz sem küldetett a szánt helyre hanem még most is, négy hó eltelte után, ez Tóth V. urnái van. Tóth V. ur, a kegyetlen tanulói kötelmek által baráti körünkből legelőször szolittatott ol, melynek folytán lakhelyét Öcsödről Kecskemétre tette át, az egylet pénzét magával vivén. A vakatió véget ért az egylet oszladozni kezdett ós kiki munkájához sietett inollöz- ve az árvaságra jutott egylet érdekeit. Én látván többi tagtársaimnál a hideg közönyt, kénytelen vagyok egy évharmad eltelte után még egy szót nz árván hagyott egylet érdekében koczkáztatni melynélfogva kérőm Tóth V. urat, hogy eddigi halasztását, történt legyon az hanyagságból vagy ma- litiából, üsse helyre és tartsa morális kötelességének a pénzt rövid idő alatt a „Békés“ szerkesztőségéhez elküldeni; szemelőtt tartván ezen latin axiómát, mely ellen már mostanáig is sokat vétett : „qui cito dat, bis dat. Itt helyén látom tagtársaim órdokóben és saját szoniélyom védelmére szót emelni. Bokán azon gyanúval élnek, hogy mi azért késtünk eddig a pénz beküldésével, mert a bevett pénzen 'megosztozkodtunk. Ezt csakis oly emberek mondhatják, kik vagy személyünknek vagy a nemes czélnak ellenségei és tudják meg az illetők, hogy sokkal nemesebb volt az előttem lebegő czól, semhogy ily aljasságra vetemedhettem volna, miért is kénytelen vagyok e gyanút mint alaptalant visszautasitani és az illetőket a fönt mondottakra utalni. Végül ongodje meg tisztelt szerkesztő úr, hogy a mindennapi lelkek sürü sorai közöl nemesebb érzelem józan gondolkodás emelkedettebb szellőm és humanismus által kiemelkedő uraknak és hölgyeknek köszönetem nyilvánítsam. Fogadják csekélységem forró köszönetét mindazok, kik szerény társulatunkat bármenyiben és bármiben is segélyezték, kik közziil há'ával kell folemlitenem tek. Soós Dánietnó asszonyt kedves leányával Irma kissasszonynyal együtt. Vekele Irma urhölgyct Vitályos Márton urat családjával úgy szintén „Bocsásson meg édes angyalom, de ón nagyon, nagyon szeretőm !“ s a picziny kezek minden ujja csókkal lett beborítva. Pár pillanatnyi csend — azután ajtónyitás zaja, — s a mama lett látható a küszöbön. „Alig bir az ember megszabadulni! — any- nyi baj van ezekkel a cselédekkel!! kezdé ezen kedves themáján a t. asszonyságoknak. Egyebet — sem tudnak a nyclvolésnél, s hiában fordul az ember a kapitánysághoz, nekik ád igazat!“ „Bizony elég baj az, kedves néni“ kontrázott Tóni, — ilyenkor igy kell tenni. „Hát mit játszottál, édes Vilmám ?“ Játszad el azt nz én kedves darabomat, — a Pines urfi lakodalmát, vagy minek is hívják 1 A leányka elkezdte Figaro raenyogzöjét — elég könnyodség és futamossággal játszani, midőn az ajtón kopogás hallatszott. A Hammermayer kisasszonyok voltak az ujonjöttek, — Hammermayer Fordinánd táblabiró ur szellemdús leányai, kik meghozták a hirt a honvédtisztekről, leendő bálákról, stb. stb. és elmondták a kritikát Marosi Fannynak a tunikája, a postamesternő tournurje, Agárdi táblabiróné rózsaszín kék kalapja s más eféle világra szóló dolgok felett. Hagyjuk őket magukra, — mint tette ezt nemsokára Vaséri Tóni is, — s engedjék meg, hogy bemutassam szini'ŐI-szinre az előbbeni párbeszéd személyeit s családi körülményeit. (Folytatjuk)
