Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-10-24 / 43. szám
Az öt öngyilkosság közül mindenik akasztás I által hajtatott végre. — Három esetben az ön- gyilkosság oka elmezavar, ogy esetben zilált vagyoni helyzet volt, egy esetben az öngyilkosság oka nincs tudva. Az elhaltak közöl orvosi segélyt keresett 532, nem keresett 1761, látlelclet kiállíttatott köny- nyü testi sérelemről 56, súlyos sérelemről 4, törvényszéki czélokból hullabonczolás eszközöltetett 3, házasság köttetett 152. III. Állategészségügyi viszonyok. Hasznos házi állataink közül a kérődzőknél nevezetesen az igavonó szarvasmarháknál és gulyákban a száj és körömfájás mutatkozott járványosán. Gyulán, 1875. október 17. Dr. Kovács István, m. főorvos. Gyula városa építkezési rendszabályai. (Vége.) 68. §. Köteles minden házbirtokos, vagy az épületben magában, vagy azon kivűl rendszeres födött árnyékszéket tartani, és falazott, boltozott, vagy pallóval födött emésztővei ellátni Az emész- tőnek 12” (0‘30 mt.) falvastagsággal kell bírnia ha lehetséges hydr. vakolattal építve, de minden esetre az alja vízhatlan vakolatba fektetett burkolattal, úgymint belülről vízhatlan vakolattal kisimítva lennie. 69. §. Emésztő gödörnek a szomszéd telektől mindég legalább 1 öl (2 mt.) távolra, a kut- tól azonban a 67. §. értelmében 3° (6 mt.)-nyire kell lennie. Az emésztők rendes éjjel történendő tisztításáról az illető háztulajdonosnak kell gondoskodnia. 70. §. A belvárosban csakis rendes szemét gödrök vagy szekrények használhatók, és azokból a hulladékok időnként a városon kívüli helyre távoli tandók. Bármi néven nevezendő szemét vagy piszoknak az utszárai kihányása a belvárosban 2, frt a külvárosban 1 írttal birságoltatik. 71. §. Sertést vagy marhát nagyban hizlalni csakis a tanács által e czélból kijelölt városon kívüli helyeken engedtetik meg. 72. §. A város többi részében az illetők szeroélyszükségletéhez képest sertés tartható és hizlalható ugyan, de annak száma egyszerre 20-at meg nem haladhat, és úgy az e czélra kijelölt helyeken, mint különösen a városban az illető birtokosnak, úgy az ólak vagy sietáUók tisztántartásáról, mint a keletkező hulladékok rendes eltávolításáról gondoskodnia kell. 73. §. Sertés hizlalók úgymint kisebb ólak mindég téglával kirakandók, csak az udvarban épitendők, és a víz lefolyásáról olykép kell gondoskodni, hogy az panaszra alkalmat ne nyújthasson. Ez ellen vétők ő írttal annyiszor a menynyiszer panasz merül fel, birságoltatnak. IX. Fejezet. A szépészeti alapról. 74. §. Gyula város utczáinak rendezéséhez szükséglendő összeg fedezésére a szépitészeti alap szolgál, mely szükséghez képest — a képviselő testület által előirányzat és rendes költségvetésbe felvett összegek által szaporítandó, és az ezen rendszabályokban meghatározott pénzbírság czime alatt befolyó összegekből áll. 75. §. Minden építkezésért folyamodó a szépitészeti alap javára újbóli ház épitkezéséknól, a belvárosban, 3, a külvárosban 2 irtot tartozik fizetni. 76. §. Az építkezési szabályok 25. §-a értelmében engedély nélkül építkezni tilos lévén, az ellene vétők a fent említett szakaszban kitett dijakat is lefizetni tartoznak. 77. §. Építkezési tekintetben hivatalból megejtendő szemlékért dij a küldötteknek nem jár. 78. §. Minden az illető §§-oknál meg nem nevezett e szabályok elleni vétés 1 frtól 5 írtig bírságolható, és úgy ezen szabályok meg nem tartása, mint a kapitány felügyelete alá tartozó utczai rend kihágása miatti pénzbirságok a szépitészeti alap javára fordítandók. 79. §. Az utczai szabályozás folytán előforduló kisajátításoknál, vagy az illető birtokosok által a községtől történendő telek vásárlásoknál, minden viszonyok közt alkalmazható árak nem tehetők ugyan, de irányadóul szolgálhat a következő becslés és osztályozás: 1. osztály : Nap, megyeház, városház utcza, a nagyváradi ut kezdetéig jgj ölenként nyolez : 8 frt. 2. osztály: aradi országút, vásártér, kápolna utcza, Szent-János kulcs utcza, pacsirta utcza Q ölenként hat: 6 frt. 3. osztály: Sugárút, németvárosi főuteza, Holt-Körös és bárány utcza, nagyváradi országút, román utcza, — szerecsentér, és a német városnak, a városház és kápolna utczán belül eső része úgymint a belváros összes területe, továbbá nagy malom és végül zöldfa utcza □ ölenként négy: 4 írt 4. osztály: Minden az 1. 2. és 3. osztályban meg nem nevezett, de a város területéhez tartozó nyílt utczára kinyúló telkek, melyek nagyobb feltöltést haszna vehetőségükre nem igényelnek, továbbá a kis város és kis oláh város egész területe □ ölenként 3 frt. 5. osztály; Minden az 1. 2. és3. osztályban meg nem nevezett, sem a 4-ik osztályban nem sorolható, mély fekvésük által építkezési czélokra, vagy csak feltöltés után vagy igen korlátozva használható városi területek, úgy mint a kis oláh városon és a vasúti töltésen kívül eső te(epedések □ ölenként 1 frt 50 kr.. Úgy a kisajátításoknál, mint a 'községtől történendő telek vásárlásoknál az irányadóul kitűzött jelen árak szerint való ki nem egyenlítés esetén a törvényes ut fenn nem hagyatík. 80. §. Telek eldarabolásánál az feldarabolásért folyamodó, a szépészeti alap javára a belvárosban 5 irtot, a külvárosban 2 irtot tartozik fizetni. 81. §. A szépészeti pénz készlete kiváltkép építkezni szándékozóknak adatik ki bekebelezés mellett 9°/0 kamatra azonban ilyenek nem létében másnak is kiadható, ha elégséges biztosítékot nyújt 82. §. Pénz szüksége esetében és azon esetben, ha a kamat rendesen nem fizettetnék, a kölcsönözött összeg felmondandó, és a késedelmes fizető 9°/0 késedelmi kamatot tartoznak fizetni. 83. §. A szépészeti alapról rendes számadás vezeténdő, és a tanács utján a képviselő testülot- nek évről évre tudomás vétel végett bemutatandó. 84. §, Jelen szabályrendelet végrehajtója a városi tanács lévén, felmerülő vitás kérdések esetében mindenkor a tanács mint első fokú hatóság határoz. Kelt Gyulán 1875. évi-május hó 1-én tartott városi képviseleti közgyűlésből. Popovics Jusztin, főjegyző. Levelezés. Budapest, okt. 22. 1875. Tekintetes szerkesztő ur ! Megérkeztem, (nem ugyan mint Bolond Istók Debreezenbe, s szerencsére nem is mentem még oddig át annyi calami- táson, mint például a janitorságért küzdött „peles- koi nótárius“) — és miként a mi kedves Alföldünkön mondanák — még eddig csak megvolnék úgy til-túl a nagyjából. Azt hiszem azonban, hogy sokkal inkább fogja érdekelni a „Békés“ tisztelt olvasóit, ha a magam sorját elhagyva, inkább e helyett a napi eseményekről irok egyet-mást röviden, (nem ugyan azért „röviden“ mintha én valami fölöttébb el lennék foglalva, és hoszasabban írni nem lenne időm, hanem azért, mert félek hogy ez utóbbi esetben hamar rám találna unni, aki esetleg e sorokra veti szemeit, (most meg már szinte irigylem soraim helyzetét, ha valami szép szemek elé kerülnek, hogy miért nem én ... sat.) Ha valami szép verőfényes idő volna, egy képzeleti sétára kérném fel olvasóimat (és különösen kedves olvasó nőimet) a híressé vált corson, az al-dunaparti aszfalt burkolatú sétányon, — mely némi nem aestheticai tulajdonságokban tökéletesen hasonlít ugyan még a gyulai promenádboz is, ameny- nyiben az alján itt is találhatunk zöldség szemetet, apró jószágtollakat és mindenféle piaczi maradványokat eleget, hanem feljebb a lánczhid felé, a Ferencz József-sétány oly nagyszerű, mely kilátást és épületeit tekintve, Budapestet valóban a világvárosok sorába emeli. Én nem tudom hogy vagyok vele, de megvallom, ennél valami meg- kapóbb, gyönyörködtetöbb látványt — mint a vén Gellértet az ős Budával, a lánczhidat a kék Dunával, a rakpartot pompás épületeivel — nem emlékszem hogy láttam volna, — meglehet azonban hogy e kellemes illúzióban ringatózni segit azon öntudat is, hogy mindez a gyönyörű hely nemzeti sajátunk, a miénk. Ha tehát mondom — valami szép őszi napfényes idő volna, a midőn itt parádézik szebbnél szebb öltözetekben az egész fővárosi elegáns világ, minden arszlán, dandy, jockey és firtli mágnás, sipis és csirkefogó (pardon, ezek nem ez urak közé valók, bár szükségképen itt tartózkodnak) — s itt vannak azok az észkábitó, szív rabló, (és tárcza ürítő) csillogó, ragyogó, feltűnő divat szépségek és a baute creme delnői — örömmel válal- koznáin egy sétára kedves olvasóimmal, vive a ciceróne szerepét, amennyiben t. i. hoz/.á értek ; szerencsétlenségemre azonban mióta a fővárosban vagyok, alig múlt el nap eső nélkül, úgy bogy valóban azt kellene hinnem, hogy ez külön ivad — az „esernyő saison“ kezdete; (egyébiránt én fogadást is ajánlottam már barátaimnak, hogy amilyen malheuros vagyok, mihelyt én esernyőt veszek — nem fog több obő esni ez évben sem.) Ilyen „ossiáni ködös homályos“ napokon, mint pl. a mai is, morozus arczczal siet mindenki maga dolga után, olyan lélekszakadva, mintha haldokló beteghez szaladna orvosért; — csak az örök ifjúsággal magáldott öreg egyetem környéke nem veszt élénksége és vidámságából semmit eső, szél és zivatar daczára sem; csak itt álldogál nagy egykedvűen tűrve az idő mOBtohaságát, az aranyos fiatalság, — leikéből kaczagva egymás előadott kalandjain, mig valamelyik kortes vezér el nem kiáltja a maga jelöltjére az „éljen“-t, do nem oly bizonyos a Miatyánk végén az Ammen, mint az — hogyha ollenpártiak is vannak jelen, ugyan abban a szempillantásban rázug az „óljen“-re a fatális „abzug!“ is. Bizony ez igy megy itt kérem alássan, — s I tudomány egyetem minden facultások segélyegyleteinek elnök választása annyi szent, hogy felér egy kis restauratidval, s a múlt követválasztásnál sokkal zajosabb; — van itt kérem minden a világon, a mi csak ilyen actushoz tartozik, programm beszéd, plakát, aláírási iv, bankett, jel- vénytoil a kalapoknál, kortes, rigmus, és az ellenfél blamirozása. Főleg nagy a küzdelem a jogászoknál, hol mindkét jelöltnek mondhatni egyenlő nagy pártja van, — és ez a korteskedés, capaci- tálás folyik előadások előtt és után, az egyetemen és az utczákon, kávéházak és nyilvános helyeken, éjjel és nappal, — mig a választás f. hó 24-én egy évre megint elnapolja majd az ifjúságnak e nagy mozgalmait. A ki először jő az egyetemre, s a viszonyokkal kevésbbé ismerős, annak bizony furcsán tetszik ez, mig aztán őt is el nem ragadja magával az ár. Nálunk bölcsészeknél kevésbé nagy az érdekeltség, mivel csak egy elnök jelöltiiuk van eddig, hirlik azonban, hogy alattomban pánszláv mozgalmak működnek ' itt is, — nagyban lévén képviselve e faj különösen a mi egyetemünkön is, — hanem a szeg még eddig nem bujt ki a zsákbői. — Ismerkedési estélyünk a Hungáriában volt, részt vettünk vagy 170-en, — volt toaszt itt is elég, köztök ép annyi sületlen mint talpra esett, s mig természetesen az előbbiek kaczajt arattak, az utóbbiaktól meg nem volt kímélve az óriási tapsvihar. így mulat az ifjúság, — a „hazavi rága,“ melyen nem esnék most már talán kétségbe szegény Petőfi som, mert ha semmi nem magyar is a fővárosban — de az ifjúság lelkestől testestől magyar, — s az egyetemen ón eddig több finn — mint német szót hallék. Egyébiránt most már kezdetét veszi a vig élet, a mulatság, a szórakozások ezer neme, s megélénkülnek lassanként a színházak, vigadók termei. A múlt vasárnap volt a redoutban az első séta hangverseny. Hát hiszen ez is hasonlít a mi kedves emlékű térzenéinkhez; — a közönség áll, ül, vagy sétál; egyik teremben a Mólinary ezred zenekara, a másikban Kácz Pali és Berkes népzenekara, a harmadikban az Airoldi ezred zenekara játszik. A társaság nem volt a szorosan vett nobel körből való, — s nem volt valami fényesnek sem mondható; — nekem még a zene sem igen tetszett, — csak egy keringőt „Cagliostro walzer“ fetrausstól, ujrázták nagyon: — egyetlen darab volt, melynek gyönyörű dallama egykori kedves emlékeket költe fel bennem, — s ez Ha- levytöl „A zsidónő“ operának egy részlete volt. Egy éve múlt midőn e darabot legelőször hallám, minden hang futamja ott csengett még fülemben.... na de beszéljünk móst másról. Megnyílt a népszínház is; — pompás, gyönyörű épület, mely bámulásra készt úgy kivűl mind belül; — a megnyitási darabokat ötször adták egymásután, s á közönség nem únt bele, s a szinház mindig tele volt. Pedig sem a darabok, sem a szereplők néma legkitűnőbbek; — a lapok 'keményen megtámadták a szinház bérlőjét Rá- kossyt, hogy első este, midőn a királyi udvar s az egész nagy úri kör együtt volt, miért adott oly silány darabokat, — egyébiránt ha felszólalást igen — de megróvást azért nem érdemelt. — Érdekesebbnek kínálkozik az első előadásoknál a pénteki, midőn Zsoldosné — Blaháné — először fog fellépni, kiről hallatszott, hogy felbontja szerződését; bizony Sziklay Emilia •— bár csinos alak, üde tiszta hangú énekesnő — sohasem pótolná őt. A férfiak közt Szabó Bandi — ki nehány éve Foliinusz társaságával Gyulán is volt, s igy közönségünk előtt ismerős — jeles haladást mutat, s szép reményekre jogosító énekes. A nemzeti szinhában „Ayda“ és a „Kőműves“ operák, Shakespearei darabok járják ; a leg- elsöbb emlitettben volt alkalmam tapasztalni, hogy megyénk szülötte, s a múlt évi leledhetlen szept. 26-iki concert müvésznöjo — Tannerné — egy év óta is mily nagyodt haladt. Hangja lágyabb, kellemesebb, coloratúrája gazdagabb, s egyes magán részletekben elragadóan szépen énekel és alakit. Ha már igy benne vagyok a zene és művészetben, felemlíthetem még, hogy a múlt héten a zsidó templomban — valami nagy ünnep lévén oly gvönyörü templom zonét és éneket hallottam, hogy a bécsi opera színházban is számot tehetett volna. Az ilyen ingyen concerteknek — mondják itt mindig nagy publicuma van. Jövő alkalommal a komolyabb tudomány és művészet köréből kedveskedhetem talán valami érdekes dolgokkal; tehát a viszontlátásig — (már t. i. e helyen.) Miskey-Jugovics Béla. B.- Gyula, okt. 22. 1875. E hó 20-án szenteltetett be a jótékonyságáról ismert gróf Wenckheim Frigyesné, sz. Wenck- heim Krisztina grófnő által nagylelkűen alapított árvaház. Az ünnepély reggeli 9 órakor vette kezdetét a grófi várkápolnában, hol Göndöcs Benedek apát-plébános ur a Szentlélek Isten segítségül hívása után, szikhez szóló mogható szent boszédet tartott a jelenvolt hívekhez. Szent beszéd végeztével a körmonet az árvaházba indult, melyen a városi tisztviselők, nemkülönben más helybeliek, mint vidékiek közül nagy számmal jelentek meg. Az árvaházba érvén a körmenet, Göndöcs Benedek apát-plebános ur fényes egyházi segédlettel beszenén is jegyesemtől egy imakönyvet kaptam s belső lapján ezen felírást olvastam: imában mindig vigaszt találsz! sokkal jobban örvendettem neki, mintha a legdrágább ékszert adta volna helyette stb.“ Remélem kedvesem, meg fogod bocsátani, hogy ezen passust kiirtom leveledből. Hiszen oly gyöngéd, oly kedves önvallomás ez, a mi úgy felmelegiti a fogékony kebelt! Óhajtanám tovább is folytatni az idézetet, de nem leszek irántad gyöngédtelen. A fentebbiek elég tárgyat adnak jegyzeteimhez. Szerintem is a józan vallásosság kutforrása a gyöngéd érzelmeknek s talán mondhatom, alapja a nőiességnek. A nők különben is mindig fogékony lélekkel birnak a vallás iránt. Mind a történelem, mind a tapasztalat a női jellemet úgy tünteti fel, mint a melyben a vallásosság elsőrendű helyet foglal el. És ez nagyon természetes! maga | női természet hozza ezt magával. Csakhogy e tekintetben némi túlzást is kell tapasztalnunk. Egyfelől a babona, a mysteryumok, másfelől a vakhit felé gravitál e vallásosság. Erről az újabb korban a nevelők meggyőződvén, úgy akartak rajta segíteni, hogy az ellenkező túlzásba mentek. Nem egy okos embertől hallottam már azon furcsa állítást, hogy a gyermek előtt nem kell vallásról beszélni, mig azt meg nem értheti. Másik családapa azt mondja: mindegy az, a gyermek — különösen a leány — bármelyik vallásban neveltetik, majd ha értelmi tehetsége kifejtik, választ a a hitágazatok közül a melyiket akarja, s a melyiket majd leendő férje követi stb. Mindezek csak azt bizonyítják, hogy a vallástanitás elég köny- nyelmüen kezeltetik a nőnevelésbeu. A vallásosságot a gyetmek mintegy az anya tejével szívja be, s a családi tűzhely körűi fejlődik az boldogító tulajdonná. A mely gyermek szülei körében vallásos -melegséget nem érez, a későbbi korban soha sem fog felmelegedni a vallás iránt. Mindenesetre az a kérdés áll elő, hogy a vallás oktatásnak tulajdonitunk-é nemesítő befolyást a nevelésben, vagy nem. Ez a kérdés eldöntése határozza meg nagy részben nevelési rend - rendszerünket. Igénytelen nézetem erre nézve tökéletesen egyezik a tieddel, kedvesem I Azt állítom én is, hogy a vallásos kedély melegágy a nemes érzelmekre Dézve, s azt a nevelésben ignorálnunk nem szabad. — Egy Pervflinger Katalin, Lorántfy Zsuzsánna, Bethlen Katalin, Brunsvick Teréz ma- randandó emléket hagytak magok után nemzeti történelmünkben s szép lelki tulajdonaikat nagy részben a józan vallásosságnak köszönhették. Régi magyar hölgyeink menyasszonyi ajándékul bibliát is kaptak vőlegényeiktől, s talán ezen vallásos irány volt egyik oka annak, hogy houunk hölgyei példányszerű anyák és nők valónak. Ki ne t-isz telné egy Horogszegi Szilágyi Erzsébet vagy egy Zrínyi Hona áldott emlékét közöttünk ! ! Igen, én is határozottan állitom, hogy a vallásosság a nőnek egy ékes koronája, s ez párosítva a nőiesség vonásaival, már elénk állítja az „eszményi nő“ jellemét. Többi tételeidet közelebbről folytatom. Fogadd őszinte nagyrabecsülésemet, melylyel vagyok igaz rokonod Gáthalmi.
