Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-09-05 / 36. szám
Negyedik évfolyam 1875. 36-ik szám. Gyulán szeptember 5-én. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: B.-Gyulán, a polgári iskola épületében. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Gyulára czimzendők, és legfeljebb minden péntek estéig beküldendők. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 frt — kr. Háromnegyed évre 3 . 75 » Félévre .... 2 „ 60 n Évnegyedre . . . 1 » 25 n Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tór sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek. B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában.—Budapesten Haasenstein és Vogler,— Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Nehány szó társadalmi viszonyainkról. Rég felvetett,- de mind e korig meg nem oldott- kérdés az, hogy miből lehet legbiztosabban következtetni valamely társadalomban az általános műveltség kisebb, vagy nagyobb fokára,- az erkölcsiség kisebb vagy nagyobb mérvére? Egyik azt mondja: minél nagyobb valahol a szappan fogyasztás, annál magasabb a társadalmi műveltség; másik az évenkint eonsumált hús mennyiség átlagát veszi fel alapúi s veti a mérlegbe, hogy ama hústömeggel billentse meg a serpenyőt, melybe a társadalmi műveltség kérdését helyezé. Amaz első nézet szerint, valamint a legtöbb szappant fogyasztó társadalom a legműveltebb: úgy az arczára naponta legtöbb szappant mázoló Üres fejű dendit kellene tekintenünk a miveltség példányakint. A második elmélet szerint vagy a beafsteak-től vastagra hízott nyárspolgárok kisebb, vagy nagyobb száma után kellene mérlegelnünk társadalmunk miveltségét, vagy pedig azok száma után, kiknél a haut-gout már odáig magasodott, hogy a rostbeofnek, vagy kar- manádlinak valót embertársuk hustöinegé- ből óhajtják vágni maguknak. Miután azonban, az emberhús fogyasztásnak ily egyenes gyakorlását a törvény nem engedi: azok száma lenne irányadó, kik minden módon keresik, utón és útfélén kínálják az alkalmat arra, hogy a középkori durva ököljogtól örökölt párviadalban elégítsék ki husfogyasztási inyenczkedésük magas igényeit. Tehát azon társadalom volna a legmiveltebb, melyben legtöbb a párbaj. Nem lehet tagadni, hogy anyagi és érzéki szükségleteink kielégítési módjában már mutatkozhat az ízlés bizonyos finomodása, jelentkezhetik benne bizonyos miveltség; azonban a társadalmi általános miveltség criteriuma gyanánt ily alant járó anyagi tényezőket csak az fogadhat el, ki az anyagiság prózai köréből a szellemiség magasabb színvonalára vergődni nem birt, kinek aestbetikája maga is anyagi, s leg- fellebb csak odáig terjed, hogy csinosabb öltözéknek tartsa a frakkot a szűrnél, iz letesebb ételnek a truffel pástétomot a paprikás húsnál. Mi a társadalmi, sőt egyéni műveltséget is magasabb ismérvek alapján ítéljük meg, s annak egyik jellege gyanánt azon tiszteletet tartjuk, mely általában és egyénenkint a nőnem irányában nyil- vánúl, a társadalomban. Ott, hol a férfi a nőben tiszteli hivatásának magasztosságát, hol minden férfi a lovagiasság kötelmének tartja nem csak támogatni a természettől már gyengébbnek alkotott nőt, hanem finomabb érzés előzékenységével siet feledtetni véle a társadalomban a férfiéval nem egyenjogú helyzetének alárendeltségét; hol a férfi nem az Aspasiák és Thais-ok bájai után vadász, hanem felmelegedni és lelkesedni tud a Jeanne d’Arc-ok, Zrínyi Ilonák, Corday-k, Roland-nők magasztos példáján, hol — ha kell — a nő szűziességének méltóságán ejtett sérelemmel szemben a Lucretiák és Virginiákért vett elégtétel példáira mutat a társadalom ; ott, — ismételjük— ott, hol a nő igy van tisztelve: van valódi társadalmi műveltség! A nőnem iránti tiszteletben nyilvánú- ló ezen miveltséget nem helyesittesiti sem az arszlán ízléstelen piperéjének rongy-luxusa, sem az eszmeszegény bókok között hajlongó, udvarlás, -legkevésbé pedig u — korunk democraticus elvei iránt érzékkel biró közönséget sértó'leg fitymáló-társadal- mi különczködés erőlködő fertálymágnás- kodása, mely tetszhetik ugyan a léhaságnak, de a mely felett a tál sadalom irányszerepre hivatott komolyabb része legfe- lebb Aesóp békájának meséjére történő hivatkozással tér napi rendre. Tisztelje tehát mindenki a nőt, hogy társadalmunk- a szó nemesebb értelmében — műveltnek legyen mondható ! Másik ismerve a társadalom műveltségének a modor, melyben egymással érintkezünk, mely finom és gyöngéd, a nélkül, hogy szolgai lenne, — mely önérzetes, a nélkül, hogy bántóvá váljék, s a szerint mondhatjuk társadalmunkat műveltnek, mi nél általánosabb az ily érintkezési modor. E modor,-mely érzéseink finomodásának egyenes kifolyása- tiltja akár a társadalmi akár a születési rang előnyei nek sértő éreztetését báritivel is szemben; tiltja még a netaláni sérelem esetén is azt, hogy a sértő ellenében azonnal a durvaság szótárá ban keressünk kifejezéseket; még inkább tiltja, hogy sértett hiúságunk rögtön az ököljogra appelláljon elégtételért. 'fisztelet nélkül a nő és egymás irányában,-finomság nélkül a modorban: ne- gélyezhetjük a miveltséget,- mümaecenás- kodhatunk akár a ballerináknak rendezett diné-kig, — szerelmes Midas módjára nyakára aggathatjuk ékszereinket a szép Ga- latheának, — felülhetünk akár a színkör szarufájára, hogy uraságunk hetykesége minél magasabban érezze magát a proletár közönség felett, — patakként folyhat ereinkben a kék vér, — felmozsdhatjuk a nagy világ minden szappauát, — ehetünk naponta finom páczolt húst: de miveit társadalmunk még nem lesz! A műveltséget külsőségekben kereső,- a valódi műveltség iránt azonban érzékkel sem biró felfogás az oka a modern társadalomban oly síimen megujúló nyilvános botrányoknak, melyekért valóban csuda, hogy a társadalom sértett finomabb érzése pirúlni még meg nem unt, s melyek közül-rövid idő alatt — már az ötödiket látta legközelebb a gyulai társadalom lezajlani. Azonban megjegyezzük, hogy a társadalom, türelme sem végetlen, s előbb utóbb megfogja találni az ulat arra nézve, hogy a botrányokat insoenirozó illemsértőkért szégyenkedni ne legyen kénytelen, valamint azt is megjegyezzük, hogy a sértett közérzűlet idővel feledhet ugyan, de e feledés nem megbocsátás egyszersmind. Gyulavárusa képv. közgyűlése f. évi augusztus 30-án. 1. Elnöklő polgármester a gyűlés megnyitása titán előterjeszti azon intézkedéseket, melyeket a községi adó behajtása körül eddigelé tett, hogy e tekintetben sikeresebben működhessék, a városi tanácsosokat ielhivta, hogy tizedeikben a népet az adófizetésre szóval buzdítsák, sőt ha kell, foglalásokat is eszközöljenek, a mostani időszakot jelölvén olyannak, melyben a mezei munkák legnagyobb részben bevógezvék, a szegényebb sorsú is keresménye által képes adóját törleszteni; jelenti egyúttal, miszerint a megüresedett végrehajtói állást betöltetlenül kívánja hagyni, s I helyett egy végrehajtót alkalmazott, ki mig a végrehajtás szüksége fenforog, naponként 1 frttal dijaztatik. Indítványba hozza egyúttal azt is, hogy tekintve ama körülményt, hogy a végrehajtás körül kiadások merülnek fel, nem tartja a méltányossággal összeegyeztethetönek, miszerint eme kiadások mások közönye miatt a városi pénztárakat terheljék, — ennélfogva óhajtaná, hogy végrehajtási díj czimén a múlt évi összes adó hátrálékok után 2°/0 szedessék, és számoltassák be ; — jelenti végre, miszerint a városi tanácsosok a hozzájok intézett felhivás folytán jelentették, miszerint úgy az adók befizetésére serkentés, valamint foglalás által is hatni fognak, csak azon egy kérést teszik, hogy a tényleges végrehajtástól, mint állásukkal össze nem férőtől — kiméltetnének meg. Városi polgármesternek eddig tett intézkedései minden tekintetben helyben hagyatnak, az általa végrehajtóul alkalmazott Merza Mártonnak, mig működése tart 1 frt napdij a közpénztárból kiutalvánvoztatik; a 2% végrehajtási dijnak a múlt évi összes adóhátrálékok utáni szedése végzéail eg kimondatik, a városi tanácsosokra vonatkozó jelentést a képviselő testület tudomásul véve, őket e gyűlésben is felhívja, hogy minden törvényes eszközzel oda hatni iparkodjanak, hogy a közadók minél sikeresebben befolyjanak. 2. Olvastatott Andrássy Miklós kérvényeméiben a midőn pénztárnoki állásáról lemond, kéri fizetésének múlt évi szept. 1-től, folyó évi julius végéig kiutalványozását. A lemondás tudomásul vétetik, fizetésének kiutalványozására nézve a tiszti ügyész véleménye folytán a képviselő testület azon meggyőződésben van, hogy az őtet csak folyó évi mftrezius 14-ig mint állami hivatalba lépése napjáig illeti, minél fogva ezen összeget kész részére kiutalványozni, azon feltétel alatt, ha az állami adó főkönyvet (B tabellát) az előbbi évekről rendesen lezárolja és a felmerült különbözeteket kiegyenlíti, melynek teljesítésére nézve 6 hónapi határidőt tűz ki. 3. Grécz József városi tanácsos lemondása elfogadtatik, és hátralékos fizetése múlt évi szept. 1-től a f. évi aug. végéig kiutalványoztatik. 4. Az üresedésbe jött pénztárnoki állás betöltésére határnapul folyó évi szept. 27-ik napja tűzetett ki. 5. Hoffmann József képviselő által Fridrich Mihály városi alkapitány ellen a választások alkalmával támasztott panasz, panaszló által is tévedésen alapulónak Dyilvánittatván, a kereset beszüntettetek. 6. A jogi szakosztálynak véleméuye bírói tíLbczü. üfg&lTCÉi. Reátok gondolok elmúlt szép napjaim, Régi örömöknek mohos sirhantjain Elmerengve állok. Verőfényes napok, holdvilágos éjek, Zöldlombos virágos, mosolygó remények, Be hamar elszálltok 1 Elmerülök búsan, szemem könybe lábad, Mert hisz a jelen már csak bánatot láthat E kihamvadt szívben. A jövő komor tél; a remény lehervadt, Elsárgúlt levelek száraz ágak alatt, Minden oly kietlen. — Mely sokat Ígértem egykor én magamnak, Ifjúság, szerelem midőn hívogattak Lágy karjaik közé! — Elmúlt az ifjúság, a szerelem megcsalt, Nem maradt egyebem mint e komor sirhant Az emlékezeté. — Bár ez se maradt vón’, bár ez se gyötörne, Bár éltem e száradt fa, hamar kitörne, Ki már úgyse zöldéi, Rágja gonosz féreg, életerét tépve E féreg a jövő, bús gyötrelmes képe, Vihar sötét éjjel. — Keblemre nehezül egy világnak kínja, Hogy széjjel nem szakad, szörnyű hogy kibírja, Meddig szenvedek még! ? Mikor öl meg a bú, kitudja, hogy mikor Jő az áldott óra, mely végkép eltipor, Mikor lesz már elég ? Surányi Gyula. Ki a szórakozott, ki a méla, ki az elmélyedt ? (Vége.) A szórakozottság a szó szoros értelmében véve abban áll, hogy az illetőre gyakorolt bizonyos érzéki benyomások annyira elvonják figyelmét, hogy más egyébre gondolni sem tud. Némelyeknél ez oly könnyen és gyakran történik, hogy egy bizonyos gondolatot alig képesek megragadni, s attól őket a legcsekélyebb dolog, tárgy vagy esemény elvonja. így p. o. ha iskola vagy templom közelében katonai zenekar játszva vonul el, a tanulók és hallgatók egy részének figyelme már nincs többé ott, hol lenni kellene t. i. a tanár előadásán, vagy a szónok beszédén, bárha a zene mellett azoknak szavai még biztosan kivehetők és érthetők. Ha cselédünket p. o. a háztól elküldjük, hogy valamit végezzen, s útközben ismerőssel találkozik, azzal könnyen társalgásba mélyed s feledi megbízatását, így sok ember van, ki mindenünnen elkésik, minthogy őket minden érzéki benyomás annyira lenyűgözi, hogy egészen elfeledkeznek arról, hogy az idő telik, vagy talán már el is telt. Az pedig csaknem mindnyájunkkal megtörténik, hogy valamely látványosságnál csak elbámulunk, gondolatunk pedig egyátalán nincs, | magok | látottak felett leendő Ítélet hozás is háttérbe lép s későbbre marad, midőn az érzéki benyomás már megszűnt. Ez állapot a legtöbbször akaratunk ellenére áll be, néha azonban akarva is elő idézzük, midőn vagy a kikelet bájai, vagy énekeseinek varázs dalai, vagy a csergő patak andalító hullámzásával a karjuk szórakoztatni magunkat. A mélázás szellemünk azon állapota, melyben gondolatainknak egészen szabad játékot engedünk, úgy, hogy felmerülnek lelkűnkben az eltűntek ismét a nélkül, hogy megjelenésüket akarnók. Itt az értelem munkássága a túlnyomó i gondolataink az eszmetársitás szabályai szerint változnak, mely eszme-társitás kiválólag az értelem dolga. Megtörténik ugyan, hogy gondolataink szabad menete valamely érzéki benyomás, vagy emlékezetünkben felmerülő mozzanat folytán megszakad és hogy más irányba téríttetik, azonban az értelem működése kétségtelenül túlnyomó marad s pillanatra mintegy elszigetelve áll. Ez állapot nagyon hasonlit az álommal rokonos állapothoz, a milyen p. o. először maga az álom, beszéd az alvás közben, alvajárás és delirium ; itt a gondolatot és tettet többé kevésbé az eszmetársitás határozza meg és irányozza. Nyomott vagy izgató kedély hangulat különösen neveli a hajlamot ahoz, hogy az ember elioélázzon s rasztkórosoknál sokszor hetekig sőt hónapokig tartó jelenség. Az elmélyedés nagy gondolatokba merülés rendesen a szórakozottsággal szokott össze tévesz- tetni, pedig épen annak ellenkezője, az egész állapot pedig nem egyéb, mint intensiv gondolkozás, melynél lelkünk összes munkássága kizárólag egy pontra irányul. Minél erősebben irányozzuk szellemi tevékenységünket kizárólag csak egy pontra, annál kevésbé lesznek érzékeink fogékonyak a kül- benyomások iránt, s a fogékonyság e hiánya egész odáig fokozódhatik, hogy többé nem hallunk és nem látunk, — sőt az értelem munkássága is bizonyos fokban megszűnik, a szavak és érzelmek eltűnnek, s ez állapot mindaddig tart, mig az eredmény elérve nincs, a midőn aztán az eredmény a
