Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-08-29 / 35. szám
Levelezés. Fővárosi levél. Tekintetes szerkesztő úri A .Békés“ igen tisztelt olvasói közül bizonyára lehetnek elegen, kiknek körülményeik vagy' idejök nem engedi, bogy a temérdek napi lap félöles hasábjait naponként átemésszék, s főleg ezek kedvéért szabad legyen nekem e lapok hasábjain olykor olykor a fővárosi élet, vagy a hírlap irodalom nevezetesebb napi eseményeiről egyetmást röviden elmondanom. A fővárosi közönség azon részét, melynek a kíváncsiság kiváltságos tulajdona, különösen érdekli mostanában, hogy naponkint Ujj hireket halljon a herczegovinai csatatérről, mely hírek nagyobb részét pedig 26° R. hömérsékü szobában izzadó, tollszár-rágó „bel- és kül-munkatársak“ szoktak kigondolni az olvasó és hirhajhásző közönség épülésére, — hogy ezen „költők“ közül a. „Kelet Népe“ napilapnak a népe nem utolsó helyen .-'.71, az kitűnik azon tengernyi czáfolatból, a mi ezen lap közleményei ellen a többi lapokban megjelenik. Szegény, mintha ennek már nem is lenne más czélja, mint hogy rajta rágódjék az egész napi sajtó. Egyébiránt valamint sok ember csak azért látszik élni a világon, hogy a mások hibája mind az ő nyakába vesszen, meglehet ilyen praedestinntioja van a „Kelet Népének“ is. — Prancziaországban úgy látszik ráérnek erre még bon motte-okat is készíteni, a mint egyik tekintélyesebb lapja irta, hogy Herczegovina „Törökország egyik alávetett tartománya, hol két tucat görög, időről időre fel szokott lázadni egy félmaroknyi török ellen.“ — Na de majd eligazítják ezt a nagy hatalmak azzal, hogy a szultánnak is megmondják, hogy : bánjék a magas porta a maga alattvalóival emberségesen és most is kimélje a vérontást lehetőleg; de a lázadóknak is kereken kimondják, hogy — húzzák meg kendtek magatokat, mert nem segiti kendte- ket semmi és senki, pedig ha a „nagy úr“ feltátja a száját, úgy elnyeli kendteket, mint egy legyet. Itt tehát nem fenyegeti most az egyszer „keleti kérdés“ Európát. Európáról nem jut eszembe, hogy itt Pesten az „Európába (már mint egy hires vagy legalább magát híresnek hirdető vendéglőben) olyan kell- nerek vannak, akik beszélnek á la Troppman — mindenféle müveit nyelvet, angolt, olaszt, fran- cziát, közönségesen pedig németet, de magyarul is tudni az ország fővárosában nem tartják érdemesnek. Minek is ? hiszen tudom jól, hogy a gyulai „Magyar Királyiban is éppen olyan „zahlen bitte“ kellnerek szoktak lenni és pedig nem is szólt még az ellen senki. Na hanem majd hallunk magyar dalt és magyar szót, s látunk magyar népszínműveket a népszínházban, mely októberben már a közönség rendelkezésére álland. Igazgatója Rákosy Jénő — a személyzet alakításában sok gyakorlottságot tanúsít, I a kis Blaháné, Vizváry, Eöry, Tamássy, többekkel együtt már szerződtetve is vannak. — Kár hogy a helyárak még most is oly magasan állnak, hogy ez bizony igy soheem lesz valódi népszínház. A legfőbb törvényszék Reviczky Sándort, volt minister! tanácsost csalás és váltóhamisítás miatt 3 évre Ítélte, eddigi fogságának betudásával* A közönséget ez inár alig érdekelte, a bűnös megkerült, elveszi büntetését, — épen mint mikor a cordovai bikaviadalon az állat halálos sebet kap, kivonszolják és azután nem beszél róla senki. — Hanem az élő vadra annál inkább hangzik a hajrá ! Ezt kiáltja a fővárosi rendőrség is Erny gyilkosára, akit szobájában orgyilkolva lellek, s mint később kiderült ki is rabolták ; a boldogult (na hiszen tulajdonképen ö nem is boldogult) roppant vagyont hagyott hátra, de se valami jóltevő se tékozló ember nem lehetett, mert élte utolsó napján is 8 krért kávézott és 6 krért beretválkozott; egyébiránt beretválta adósait, mert nagy uzsorás hírében állt. Czabay Károlyt — ki azt mondta, hogy nem kár lenne megölni — elfogták, de nem találván ellene semmi bünokot, kiereszték ismét. Bizonyára az örökösei által a gyilkos folfödözöjé- nek felajánlott 1000 frt még jó jövedelmet fog hozni addig, inig a gyilkost felfedezik ; hiában, a pesti rendőrség sem sokkal jobb a gyulainál, azt fogja el, a ki semmit sem tesz. Hanem még az országos statistical hivatalból nem került ki a kimutatás, hogy váljon a pesti zsebmet8zök- vagy az állatkertnek volt-e nagyobb jövedelme Szt.-István-nápkor. Annyi azonban bizonyos, hogy egyik fél sem bánná, ha egy évben legalább is 10 ilyen nap lenne. A Margitsziget fecskéi költözni kezdenek, ijesztve minket is, hogy Szt.-Mihály és a házbér felmondások ideje közeleg. Ha rátekintek a mérges házi urra, az egész miatyánkból csak az jut eszembe: séd libera nos a tnalo! Alföldi. Szarvas augustus 26-án. Hogy XIV. Lajos fraDczia király lovagostorral kezében e szavakkal lépet( a reá régen várakozó parlamentbe: „L’ état, c’ est moi!“ annak azon időben megvolt a maga szomorú jelentősége, — de hogy egy kisvárosi biró egy testület gyűlésén azt mondja: „most én vagyok a város!“ az a mily szomorú éppen olyan nevetséges is. Az ember csak úgy nevet ezen, mint azon a debreczeni függetlenségi értekezleten, mely Patay Pista bátyánk elnöklete mellett tartatott most nem rég egy debreczeni korcsmában, s melyről az értekezlet egyik szónoka azt mondá, hogy ez értekezletet az egész hazára igen fontosnak tartja, (persze ez mon- d tott még mielőtt összevesztek volna.) Habár az a kisvárosi biró, a ki olyau magas hangon beszél, ugyanakkor azt is mondá*: Micsoda? hát öt fogja valaki tanítani? Otl? (Egy birót és egy népszónokot! az igaz, hogy az valami borzasztó merénylet.) — mégis jó lesz, ha bíró uram kissé alantabban kezdi a nótát, mert aztán úgy járhat majd, mint az én egykori iskola társam, a ki egyszer énekelt, de nagyon magos hangból kezdte, úgy hogy aztán a mit torka ki nem bírt, azt el- fütyölte. Persze hogy aztán a hallgatók eget verő kaczajjal jutalmazták az operistát. Higyje meg hogy meg nem bánja biró uram, ha leforditlatja s megma- gyaráztatja magának azon latin példaszót: sutor ne ultra crepidam! s ha ez elvet követi is majd. Máskülönben azt is tudja meg, hogy a sajtó nem csak a kisvárosi bírákat, hanem még a ministereket is evidentiába tartja, s nem egy tettüket igen érezhetően ostorozza. Most még egy pár szót a folyó hó 21-ki kirándulásról. Vidékünk egyik legszebb parkja, a vonzó „Annaliget“ nevezett napon ismét egy rövid de igen kedélyes és maga után igen kedves emléket hagyott tánczvigalomnak vala színhelye. Délután mint egy 4 órakor egy festői menet indult el első zenekarunk indulója mellett a „ füzes “-en át gróf Bolza István ur említett kertje felé. — Daczára a rek- kenö hőségnek a kivonulás igen élénk volt, fti- szerezé azt nem csak a szép zene, hanem az élénk társalgás is. — A majáles szinhelyén papirlátn- pákkal körül bástyázott s padokkal és asztalokkal körül barrikádozott tánezhely várta a nehány családból álló társaságot. Megjegyzendő, hogy várta biz azt az asztalokon nagy kosarakban hozott gazdag uzsona is. — Nehány pereznyi szünetelés után a táncz kezdetét vette s tartott a nap le- nyugtáig, á midőn is kezdett a kosarak, értem az uzsonás kosarak gazdag tartalma eltünedezni. Mindenek előtt nagy üvegekben otthon készült kávé bukkant elő. Nagyon természetes a kávé el nem maradhat, hja ez is peccatum originale, aztán meg nem úgy szól-e a nők indulója: Ez hevíti sziveinket Elesiti nyelveinket. Ez bátorít a pl .......pszt! de már tovább nem tudom. Aztán különbnél különb csemegékben gyönyörködhetett a sóvárgó szem és a többi. — Uzsona után a lámpák és a ragyogó szemek fényénél ujult erővel ináult meg a kedves robot, a táncz, mely is csaknem éjféli tizenhét órágig tartott, a mikor is ismét zene mellett tért vissza a mulatók már kissé lankadt serege, hogy az élvezetes kirándulást s annak folytatását rózsái álmokban lássa s élvezze. A rendezőknek azon sokkal drágább s kedvesebb köszönetnél, melyet a szép szemek olvadó tekinteteiből nyertek, mi is köszönetét s hálát szavazunk. a—z. Békés, aug. 23. Tisztelt szerkesztő ur 1 Miként becses lapja közelebbi számában je- leztetett: a mai napon, — t. i. aug. 23-án — a békési h. h. egyházközség is gyász ünnepet ült dicső emlékezetű V. Ferdinand királyunk emlékezetére. A 22-én templomi szószékből meghirdetett gyász istenitisztelet a mai napon ünnepiesket- tős harangozás után vette kezdetét. Daczára a szorgos munkaidőnek, mezei munkával foglalkozó polgártársaink tekintélyes számmal gyűltek össze, nem kisebb számmal jelentek meg minden rendű, rangú hölgyeink is. Részt vettek az ünnepélyen egyházunk lelkészei, a közigazgatási és m. kir. adóhivatali tisztség, a városi és egyházi elöljáróság, a tanárok és tanítók testületé. A gyász istenitisztelet a szokásos egyházi énekléssel kezdődött. Majd megzendült a helybeli dalegylet művészi éneke, mely minden keblet áhi- hitatra ragadott. A szabatosan előadott műdarab Bognár Ignácz „Isten a magas égben“ ez. szerze- zoménye volt. Ezután a h. h. egyház idősb lelkipásztora nt. Hajnal Ábel ur a szószékre lépett, s szivet, lelket emelő buzgó könyörgésében megemlékezett a boldogult király uralkodására eső üdvös intézkedésekről, jelesül a jobbágyság eltörléséről, a birtokképességnek az ország minden lakosaira való kiterjesztéséről, hangsúlyozta különösen, hogy a bóldogult uralkodó volt az, ki anyi idők után először szólott nemzetünkhöz nemzeti nyelven. Áldást s békességes pihenést kért a boldogult drága földi maradványaira. Kiterjesztő áldást kérő könyörgését a boldogultnak dicsőségesen uralkodó utódjára, koronás királyunkra s au- gyaljóságu királynénkra, ki a magyar nemzet iránt mindig ritka rokonszenvet táplált és a fenséges gyermekekre. Az emelkedett hangulatban tartott buzgó könyörgés befejezése után a dalegylet ösz- szevágó éneklésével rekesztetett be a gyász isteni tisztelet. Mielőtt levelemet bezárnám, kifejezést adok népes egyházközségünk azon általános sajnálkozásának, melylyel tudomásul vette egyik közszeretetben álló hivatalnokának — nem sokára megtörténendő — eltávozását. Ezen hivatalnok t. Szilágyi Márton s lelkész ur, ki f. hó 22 Debeliá- csai lelkészül választatott meg. — Kitűnő templomi szónoklatai által maradandó emléket emelt ö magának közöttünk, s most — az elváláskor — nem kivanhatunk egyebet, minthogy: ugyanolyan közszeretet fogadja öt újabb rendeltetési helyén, mint a minő körünkből kiséri! r. I. K.-Ladány, aug. 24. Tekintetes szerkesztő ur! A „Békés“ 33-ik számában — a békési adótárnok — mint a jövedelmi adótárgyaláshoz kiküldött elnök ur ellen ezt megelőző állítólag 30-ik számban felhozott gyöngéd megtámadás miatt, a tek. megyei kiküldött bizott. tag urak által némi vádirat bocsáttatván közzé, melyben — az eljárást védendő — szerény nevem emlittetik, mint az állítólag Önhatalmaskodási tett előidézője, még pedig — a megkülönböztetett sorok — a felek irányában elkövetett felületes és hézagos munkálatot emlegetnek. Miután nem tudom, de nem is vagyok kiváncsi tudni, mi lehetett azon megbántás, mivégett e vádiratnak születni kelle, és nem is szándékom, de meg községem érdekében nem is akarok, de- nincs is miért, de nem is tanácsos a tek. tárnok úrral ellenkezésbe jönni, de még is nem mulaszthatom el saját igazolásom végett kijelenteni, miszerint én, a kérdéses munkálathoz — a név, házszám, nemkülönben a bevallási iv némelyikében a bevallott összeg bejegyzésén kivül miután a többi munkálatokat az adóhivatal teljesité — egyátalán semmiben sem járultam. Tisztelettel maradtam __________ Szilágyi Antal. TA.KTXJ Q-TST. Tandíj. a b.-csabai nőképző társulat polgári leányiskolájában. A b.-csabai nőképző társulat iskolaszéke tudatja, hogy polgári leányiskolájában a tandij a beálló 1875/e—ik tanévre lesz mint a nuilt évben : Az I-sö osztálybeli növendékért fizet az alapitő, vagy rendes tag egész évre . . 20 frt, nem tag .... ....................................30 frt. A Il-ik és m-ik osztálybeli növendékért a tagok....................................| 30 frt. nem tagok...................................................40 frt. Beiratás, rajz és Írószerekért 8 fütőfára ki- vételnélkül minden növendék után évi 5 frt fizettetik. Ez utóbbi 5 frt és a tandij fele a behatáskor, — a tandij másik másik fele február hó 1-én fizetendő. B.-Csabán, 1875. aug. 26. Kemény Mihály, elnök. © Gyulán a községi iskolaszék f. hó 26-án ülést tartott, melynek főtárgya a tanár választásra vonatkozó intézkedések megtétele volt. A hirdetett állomásra, — melyhez a mennyiségtan, terményrajz és német nyelv tanítása van kötve — 11 pályázó jelentkezett. A választás f. hó 29-én — az-az vasárnap — d. u. 5 órakor fog megejtetek © Csabán a nőképző társulat polgári leányiskolájához harmadik tanerőül Zsilinszky Éneire — a kassai állami főrcáltanoda póttanára — választatott meg. Újdonságok. §|| Időjárásunk egyszerre átcsapott ismét a nyári hőségbe, hogy szinte perzselő néha a forró-, ság; pedig a kukoriczára és a még kinn levő terményekre ez épen nem kedvező. Keresztül láthat- lan portenger vagy inkább por felhőoszlop ül esténként a város felett, i napok óta hiában várjuk már az esőt, mely elverné. A rengeteg gyümölcs egymásra érik, — s már hallottunk olyasmit is hogy — őszi vásárra szándékoznak leBzüretelni is némelyek { hisszük, hogy ebbe ám még beleszól a városi hatóság is. A A múlt vasárnap igen kedélyes mulatság volt a catholicus kör helyiségében. A bál azonban ezúttal nélkülözé a más évek hasonló báljainak népies jellegét, mivel még csak mutatóban sem lehetett volna lelni földész leányokat és menyecskéket, a kiket pedig szintén örömest megforgatott volna a tüzesvérü fiatalság. Hanem ezek helyett ott voltak polgárságunk legszebb leánykái közül igen sokan, 1 a tükrökkel, lámpákkal, virágokkal gazdagon díszített sátor alatt tánczoltak határt nem ismerő jó kedvel a hajnali harangszóig. A nagy számú polgárság ólén ott láttuk Göndöcs Benedek apát urat, Dobay János polgármestor urat, sat; — a tánezosnök közül pedig Licska Mariska, Grécz Róza, Schröder nővérek, Danszki Mariska, Band- hauer Mariska, Demkó Julcsa és Tercsi, Mihálik Mariska kisasszonyokat, többekkel együtt, kikre azonban —_ bocsánat — már nem emlékezünk. A A múltkor láttuk, hogy nehány befogott csavargó, rendőrök felügyelete alatt, sepri az ut- czát, — nekünk soká kell várni bizonyára, raig dologházunk leend, azért nagyon óhajtandó volna, ha a kapitányság ezekre nézve jövőben is hasonlóul intézkednék, és az utczák és csatornák tisztogatására e dologtalan csavargókat alkalmazná. A Winkler Ferencz gyógyszerész ur udvarából fedett téglacsatornát készíttetett, mely a Körös csatornáig vezet, s igy a templom téren sokáig disztelenkedett sárfészeknek véget vetett. Ezt csak annyiban említjük fel, hogy vajha a városszerte levő több ily csatornák kellemetlenségeitől hasonlóul megóvnák már tulajdonosaik a közönséget és szomszédjaikat, kiket a balszerencse közelökbe telepitett. Egyébiránt nem ártana itt egy kis rendőri beavatkozás sem, hiszen, hogy hol szükségesek, az oly köztudomású, hogy felesleges volna említenünk is. A A megyei régész- művelődés-történelmi egylet évkönyve sajtó alatt van, s a jövő hóban már valószínűleg meg is fog jelenni, érdekes tartalom és berendezéssel. — Holnap, hétfőn lesz Csatámé jutalomjátéka, „Szép Helena“ operettet választá, s ha ez operetté közönségünk előtt ismeretes nem kevésbbé kedves is, a czimszerepben mindig lehet valami újat, s megnyerőt találni, s ki a „Három csörü kacsá“-ban a kapitánynét, a „Trapezunti herczeg- nő“-ben, s „Angot“-ban a czimszerepet annyi kedvességgel játszta s oly szépen énekelte, bizonyosan „Szép Helénája“ sem fog ezektől elmaradni. S ha közönségünk e kedvenez művésznőjét egyes föllépteinél annyi megérdemlőn kitüntetésben ré- szesité, — mi sem természetesebb, hogy a nyújtott élvezet anyagi jutalmazására is sietni fog. — A derék társulat most már úgy is távozik, s a még tartandó pár előadás után, ki tudja mikor lesz alkalmunk ismét ily sok jó erőkkel rendelkező, s épen ezért oly sikeresen működő társulat szini előadásait élveznünk. A Gyulavárosának rendszabályaihoz szeretnénk pár szót szólani. Ugyan mi inditbatta először is a várost arra, hogy kávóházak, vendéglők és korcsmákban a zenélés éjjeli 12 órán túl büntetés terhe alatt betiltatott. Felfogjuk ez intézkedés intentióját, de azért kivihetetlennek tartjuk, mert pl. ezelőtt két évvel hasonló rendelet hozatván, megtartatott-e ? és hogy lett megszegve: ha elmúlt 12 óra, bezárták a vendéglő ajtaját a mulatók, és azt mondták — hogy már most „házi kör“-ben mulatnak tovább. És azt utóvégre is nem lehet betiltani, hogy valaki otthon ne muzsikáltassa magát, ha kedve tartja. — Hát a kocsisoknak az ostorrali csattogtatást hogy tiltják be, ha pl. hat ökrös szekéren szállítják be pusztáról a gabonát ? Talán egy rendőr majd a Bárdos hídnál fel lesz állítva és az fogja nekik tudtokra adni a szabályrendeletet? — Hát az „éjjeli csavargó nők“ mórt nem tiltatnak ki egyenesen a városból ahelyett hogy kapitánysághoz, hova — kisértetnekj egyébiránt ebben meg aztán tartani lehet a hitbuzgalomtól is, mint I hogy legközelebbről is két ismeretlen, tisztességes utazó nő, kísértetett fel kíméletlenül a vendéglőből a kapitánysághoz, hol aztán bocsánatot kértek tölök az oknélküli zaklatásért. — És ily különben igen hasznos, de nem mindig kivihető intézkedés és rendszabályok mellet — csodáljuk, hogy a városi hatóság figyelmét kikerülte mindeddig azon egypár aljaslelkü gyalázatos keritö-nönek szenynyes üzérkedése kik a prostitutiónak már is oly meleg fészket készítettek városunkban; mig ezek büntetlenül űzhetik lélekvásárló fertelmeiket, addig nagyobb szükség van ellenék rendszabályra, mint a kocsisok ostorpattogásai ellen 1 — A színház köréből. Sokszor igen érzékeny panaszokat hallunk a vidéken szereplő vándor szinósz társulatok részéről, hogy közönségünkben nincs meg a művészet iránt azon fogékonyság, mely tettleges pártolásban nyilvánulna. Be kell vallanunk, hogy a közönség a legtöbb esetben igen gyéren látogatja a szini előadásokat, de szerintünk eme gyakori eset oka nem a művészet iránti fogékonyság hiányában keresendő, banem
