Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-08-15 / 33. szám

Negyedik évfolyam 1875, Gyulán augusztus 15-ón. 33-ik szám. Megjelenik hetenkint egyezer, vasárnap. Szerkesztöseg: B.-Gyulán, a polgári iskola épületében. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyom­dája és Winkle Gábor könyvke­reskedése. íí I flg I ft lap szellemi részét illető köz­lemények a szeiikesz tőhöz Gyu­lára czimzendők, és legfeljebb min­de»péntek estéigbewid^dök^ TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva kr. vagy vidékre postán küldve 5 frt — Háromnegyed évre 3 » 75 Félévre . . . .• 2 rt 50 Évnegyedre . . . 1 n 25 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 | Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél enged­mény adatik. Bélyegilleték 80 kr. A nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek 1 B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Elnöki megnyitó beszéd a békésmegyei régész- és müvelődéstörténelmi egy látnék 1875-ik év augusztus 2-áni közgyűlésén tartá Göndöcs Benedek apát és lelkész, egyleti elnök Igen tisztelt közgyUIés! Egy éve műit, hogy egyletünk a jövőbe messze kiható működését meg­kezdő, s zászlója alá gyűjtve a megyének jobbjait, a legnemesebb eszmétől vezéreltetve, felkarolta azt a szent ügyet, melynek általános elterjedésétől nemzeti fenállásunk, jobblétünk, s szükebb körben megyénknek felvirágzása feltételezhető; — felka­rolta azt a szent ügyet, mely mindnyájunk közös kincse, s melynek terjedése s csökkenése, párto­lása vagy hanyatlása: legbiztosabb jele saját ér­dekeink helyes felfogásának, legfőbb tényezője szellemi előhaladásunknak, s egyedüli czélhoz ve zetö iránya, a felvilágosultsággal párosult tudomá nyos és humanisticus eszmék és vezérelvek helyes tudatának, — s ez a közművelődésnek nagyfontos- ságu kérdése. A nemzetek létképessége és önállóságának megítélésénél, első és megczáfolhatatian bizonyítókul a szellemi elöhaladottságot kell tekintenünk; — a teremtő észnek nyilatkozványait, úgy a politika, mint az ipar és nemzetgazdászat, a társadalmi és magánélet körében és terén. A mily magas fokán áll valamely nemzet a szellemi elöhaladottságnak: megfelőleg oly magas fokon kell ott virágozni az anyagi jólétnek is. Mert mig a szellemi erők egyes nagyfontos­ságú eszmék kifejtésén, megvitatásán, megvilágí­tásán működnek, addig oly nemzet, mely képes felfogni s megérteni a korszerű kérdések fontossá­gát és feladatát, ez eszméknek a gyakorlati téren érvényt szerezni, életet adni, szóval azt kivinni és létesíteni törekszik. S ha valamely nemzet a különben korszerű eszmék iránt még csak érdeklődéssel sem viselte­tik, szomorú bizonyitéka ez annak, hogy nem áll a társadalmi műveltségnek azon fokán, mely azon eszmék felfogása és megértésére szükségeltetik, — és ez már az erkölcsi hanyatlásnak, a veszni indu­lásnak jele. Mert végre is hiában van a tudomány, biában volnának legelső jeleseink, kiknek lángelméje ki­T-Ä.ESCZ-Ä.. (Hallottam egy dalt... Hallottam egy dalt, a ki énekelte, Eszét, szivét, lelkét belé lehelte, Sirt, nevetett az a hangszer kezében-----­„J aj de fényes csillag ragyog az égen !...“ Hallottam egy dalt, a ki azt dalolta, — Eszem, szivem, lelkem ... mind elrabolta; Varázs lángolt arczán, ajkán, szemében... „Jaj de fényes csillag ragyog az égen !...“ Hallottam egy dalt,—oh még most is hallom! Fülembe’ cseng ha jő az est, az alkony.. Imádkozom magamban hosszan, mélyen. „Jaj de fényes csillag ragyogazégen!...“ (Ha elmerengek... Ha elmerengek egy-egy szép dalon, Mond meg nekem kedves, szép angyalom: Önáltatás-e avagy szerelem, ? A mi megdobogtatja kebelem. Felelj 1 felelj I.. én úgy hiszek neked... Vagy ne is szólj! — hiszen beszél szemed, Az a két szem, mikor felém ragyog, — Azt beszéli, hogy... szerelmes vagyok.!, jelölné az utat, mely tökélyesbülésünk irányául szol­gál, ha ez irányt követni, ha ez utón haladni nem volnának képesek. „Korunkkan csak azon nemzetnek van biztos jövendője, mely komolyan törekszik az általános mű­veltség színvonalára emelkedni, s azon előrehaladni Ezért szükséges, hogy a társadalmi élet tu­dománya, azok az általános ismeretek átszivárog­janak, vérré váljanak az egész nemzetben; hogy a nemzet a közképzettségnek legalább oly mérv­ben legyen birtokában, mely — mint egy jól ki­művelt földtalaj, a belé elvetett eszméket megte­remni tudja, azok áldásaiban egyetemesen része­sítvén az egesz hazát és az egész nemzetet. Á társadalmi élet tudománya, a közképzett­ségnek f eltételes jogalma: szorosabban véve maga a közművelődés. A közművelődés terjesztése legczélhozveze- többen, de legkönnyebben is — társadalmi nton eszközölhető, és pedig kitűzött czélu és meghatá­rozott irányú társulás, egyletté alakulás nyomán. Ily egyletté alakultunk Békésmegyében mi is, a közművelődés terjesztése és felvirágoztatása végett. Es egy társulat, mely egy megyének jele- sebbjeit egyesíti ugyanazon czélra, mely nem egy helyen, nem egyidejűleg, nem egy irányban, liá­néra folytonosan működik, buzdít, és utat tör a közönség minden rétegében, a tudomány és társa dalmi ismeretek legfelsöbbágaiban, — mely mig egyrészt ujjal mutat a múltra, honnan tanulságot merithetünk, másrészt biztos kézzel vezérli a je lent, hogy megalkotni scgitso a szebb jövöt; mely minden kornak és népnek ritkaságait gyűjti, ele mezi, ismerteti, hogy abból kivonhassuk magunk nak azt, a mi kizárólag nemzeti irányban előme­netelünkre, hasznunkra volt, van, vagy a jövőben lehet: ily egylet működése által a közművelődés igenis sikerrel terjeszthető, s e közművelődés alapja a legszebb, a legbiztosabb; — mert mig egyrész­ről a történelem fáklyája bevilágít a múltba, és csodáitatja velünk annak emlékeit, másrészt a je­len korszerű eszméinek fejtegetése helyes utat tár fel előttünk, a melyen haladva, a tökélyesbüléshez bizton eljuthatunk. Es ha e megye gyermekei egy közös kincs egy gazdagon kamatozó örökség gyűjtésén mun­Igen í igen!... én is érzem, tudom, Hogy most vagyok az igazi utón, S az a boldogság honába vezet... Menjünk együtt... add ide kis kezed.-------------- Z. M. Tá rna guodlitot, vagy: tapasztalatok, mig körül sétáljuk a gyulai promenádot. Datum: egy szombat este.* *] A német kömives legények az utolsó kanál maltert csapták a falhoz, s azzal abba’hagyva a munkát, felgyürt ingujjaikat legönygyölgetve, me­szes körmeikkel lejebb nyomják hosszú caeh-por- czelán pipáikban a hamut, panyókára votik a ve­res-fehér csíkos kék untor-zihert, vállaikra akaszt­ják a „szeredás bakó“-t, (németül biz’ én nem tu­dom hogy hivják eredetileg ezt a szörtarisznyát), s aztán egy „klobcz’ Jesus“-szál — melyet csak ök értenek „dicsértessék“-nők, — egymást szépen bevárva, a téglát feladogató leányokkal, megin­dulnak haza felé. A czukrászda előtt egynéhány öreg ur, egy­néhány fiatal úrral becsmérli nagy bölcsen a ju­bileumi-litániáról kijövő öreg asszonyok „bigott- ság“-át; — mig átellenben az iskola sarkán há­rom tót napszámos nagy nehezen összerak két ga­*) Abból az időből, mikor a térzenék még szombat esténként voltak. kálkodni, az önmaguk és utódaik iránti szent kö­telességnek ismerik, járuljanak pártolásukkal az oly szerencsés alapon nyngvé megyei régész-mü- velődéstörténelmi egylet czéljainak kiviteléhez, s működésük a legmagasabb mérvben jutalmazva lesz, mert Békésmegye csakhamar ott fog tündö­kölni a müveit felvilágosuitság^ a minden oldalú haladás, s az anyagi jólét virágzásának örvendő választottak között. Visszatekintve a már lefolyt egyleti évre, tel jes megnyugvással adhatunk kifejezést azon meg­győződésünknek, hogy egyletünk megtette azt, a mit rövid fenállása idejétől fogva, a megyei köz­művelődés érdekében tehetett; — a jövőre nézve pedig kielégítő biztosítékot látunk letéve tagjainak nemes buzgalmában, s megyei közönségünk lelkes pártolásában. Egyletünk működési iránya, mig egyrészt megyei jeleseink müveinek nyilvános felolvasása, másrészt megyei múzeumunk gyarapítására terjed ki, — az előbbi és általában a szellemi működés­ről az egyleti titkár ur, az utóbbi, vagyis a mu zeum gyarapodásáról a tárlati igazgató ur, s vé­gül egyletünk vagyöni állásáról az egyleti pénz­tárnok nr fog kimerítőbb jelentést terjeszteni a közgyűlés elé. Én pedig midőn elnöki megnyitó beszédemet befejezném, hálás köszönetét mondok az egylet nevében mindazoknak, kik akár szellemi, akár anya gilag gazdagiták, elősegiték egyletünket; — hálás köszönetét mondok megyénk lelkes közönségének mely egyletünk iránt kezdettől fogva oly élénk ér deklődéssel viseltetett; — hálás köszönetét mon dók végül érdemes tagjai és tisztviselőinek, kik mindnyájan oly nemesen igyekeztek betölteni ön- kénytesen vállalt kötelezettségeiket, — maradjon meg ez a lelkesülés, ez a jóakarat és ez a párto­lás egyletünk iránt továbbra is, és akkor nem félt­hetjük annak jövőjét soha; — és mint halhatat lan Széchenyink mondja: „Tegyen mindenikünk a mennyit tehet honá­ért, földiéiért, s a ki becsületesebben, elszántabban járandja utolsó lehelletéig a hazafiság pályáját: az legyen győztes, diadalmas !“ rast, s azzal betérnek a közeli szeglet boltba egy kis „gugyiu-ra, sokszorosan a szivére kötve a ki­szolgáló leánykának, hogy : „sag jól kimirje meg \azutan.u Hogy a keret tökéletes legyen, képzeljünk még a református templom elé egy pár szolgálót, kik a Körösről jőve leteszik a kanták és dézsá­kat, hogy egy rövid félórát trécseljenek, — meg a vármegyeház nyitott kapuja elé néhány hajdút, helyesebben börtönőrt, kik pipaszónál gyönyör­ködnek újdonatúj veres sipkájokban. E közben nagy lassan felgyújtja egy rendőr a promenád lámpásait, a czigányok egyenként be- szédelegn'ek és elfoglalják a fehérre festett kerék­asztal mellett kör-üléseiket; s kezd gyülekezni az ingyen publikum. Tisztességesen kimosakodott s nekitakaritott mesterlegények kezdik elfoglalni a padokat, — egy pár pesztonka-féle szobalány a bemenetnél ácsorog, kézen fogva vagy ölben czepelve a reményteljes jövő nemzedéket, s szeretnének bemenni, de még nem igen mernek, s csakúgy egyes nagyobb ka­ravánok mellett húzódnak be sutytyomban, mintha a családhoz tartoznának ök is; igy játszva ki az éber szemekkel őrködő rendőr-káplár Bzemeit, ki kegyetlen rövidséggel utasítaná el őket, még ha „Simon bácsi“-nak titulázva akarnák is szép szó­val lekenyerezni. A zenekar eljátsza az első darabot, s egy­szerre csak azon vesszük észre, hogy együtt van az egész társaság. Megyéi közgyűlés. Augusztus 2. s folytatva a következett riapokon. (Vége.) A kormány rendeletéi vétetvén tárgyalás alá, ezek közül felemlítjük a kővetkezőket: A honvé­delmi miniszter a hadsereg mozgósitása esetén ki­sajátítandó lovakra nézve próba-sorozást rendel eszközöltetni. Ez járásonként történnék a székhe­lyeken, hol bizonyos napokon és sorrendben az illető községekben már összeirott lovak concent- ráltatnának. A közgyűlés rövid vita után feliratot határoz intéztetni a minister úrhoz, kérvén őt, hogy miután a lóavatási kisérlet, mint ilyen, úgy sem mutatná fel azon eredményeket, melyek a valósá­gos lóavatás esetén jelentkeznének, s mintán az ilyetén kísérletek a közlakosság indokolatlan zak- lattatásával, mindennapi szükséges foglalkozása és keresetétől való elrontásával vannak egybekötve — álljon el rendeletének foganatosításától. — A pénzügyminister értesíti a megyét, hogy kérelmé­hez képest intézkedést tett arra nézve, hogy az adóhivatalok által a megyéhez beszolgáltatni szo­kott mindennemű adókimutatások, a községek e részbeni adataival egyezők legyenek. — Tudomá­sul vétetett. — A belügyminister felhívja a me­gyét, hogy a megyebizottság legtöbb adót fizető tagjai névsorának a jövő évre való egybeállitása, s a választott tagok sorában támadt üresedések pótválasztások általi betöltése iránt intézkedjék. Erre nézve határoztatott, hogy miután még a szük­séges ide vonatkozó adatok össze nem gyüjtethet- tek, s e miatt az igazolási választmány sem jár­hatott el előző teondőiben, erre idő engedtetik, s az alispán utasittatik, hogy a virilisták névjegyzé­kének megállapitása s a pótválasztások kitűzése végett rendkívül közgyűlést hívjon egybe. A más megyéktől érkezett levelek, mint ér­dektelenek — egy kivételével — mind egyszerűen tudomásul vétettek. Ezen egy Hevesmegye átirata volt, melyben tadatja, hogy a Szarvas és Mezőtúr közötti országúton, Hevesmegye területén, Békés- megye költségén épített hid további feltartásához méltányosan megállapítandó arányban járulni kért, de Békésmegye azon kívánságát, hogy az általa fedezett 2652 frt 56 kr. hídépítési költségeket té­rítse meg, nem teljesitheti, mert 1-ször Bókósme­Mert kérem alá’san meg van a maga társa­sága a térzenéknek is. Am ha úgy tetszik, sétáljunk mi is körül. * * * _ A czigányok megkezdik a második darabot. Rácz Jancsi egész lélekkel húzza a „temető­ben láttalak meg“ nótát, olyan ábrándos búsan hogy sirni lehetne rajta, ha épen eszébe jutna va­lakinek, — komoly arczát ráhajtia a hegedűre mintha búslakodni szeretne ö maga is a méla dal­lamon, s nem egy kisasszony súgja oda szomszéd- néjának : ugye szép czigány t — mert szép is csak­ugyan az akasztani való. (Na én csupa szeretet- böl mondom ezt neki, mert akiket nem szeretek, azokról rendesen nagyon tisztelve beszélek, s csak azoknak mondom szivböl.) — A czimbalmos úgy czifrázza a nótát, mint szűcs a remek bundát, s veri, hogy hét vármegyébe nem akad párja. — Bele-bele rikolt a klarinétos is, mint a ki bujába’ fel-felkiált; mig az öreg nagybőgős kiforgathatlan egykedvűséggel húzza-vonja az „öreg hegedü“-t, olyan arczkifejezéseket vágva hozzá, mintha vas- szegekkel garnirozott harapó-fogót nyaldosott volna vacsorára. * .. * * Öt egytestvér kisasszony egymásba fogózva sétál az egyszál sógor úr fedezete alatt, s a vi­lággal nem sokat törődve, igen jól mulatják magukat. * * * Egy fehér nadrágos, lack csípőjére rátartás dandy, — kinek teljes felszereléséből nem hiány-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom