Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-10-04 / 40. szám

Az orgona concert. Már 1 magán dalkör mártius 7-ki hang­versenye után szárnyra kapott a hír, hogy I rom. kath. nagy templom orgonája javára nagyszerű concert van készülőben. Vártuk is, mikor lesz hát a nagy nap, s ime fél évig kellett várakoznunk, hanem aztán nem is hiába. Társas életünk csendes nyugalmát a márt. 7-ki concert óta csupán Chován Kál­mán fellépte zavarta meg, s elég kellemesen arra, hogy ez alkalommal is felemlíthetjük, az óta ismét csend állott bo, de csak azért, hogy utána annál zajosabban és pezsgőbben köszöntsön be sept. 28-ka. Nehéz volna megmondani,* látott-e már a városház nagyterme oly számos, és oly dí­szes közönséget; nemcsak városunkból, s megyénkből, hanem a szomszéd s távolabb eső megyékből is számosán soreglettek össze ez estére, hol a pesti operák kedvelt énekes­nője Tannerné asszony is énekelt. A műsort a magán dalkör nyitotta meg Lachner „A zene dicséneké“-vel, 1 zárta be, Becker „A kis templomjával, közönségünk igen szívesen fogadta a martius 7-ki concert derék hőseit, s nem tudott tőlük megválni a nélkül, hogy hosszas taps s éljenek mellett még egy darabot úgy szép szerével ne csal­jon ki tőlük. A dalárda különben meg is ér­demié a tapsot 8 éljeneket, mart. 7-ke óta igen szépen haladt, s kitűnő erőkkel is gya­rapodott. A második sorozattételre a vendég-mű­vésznő Mayerbeer „Prófétá“-jaból a nagy áriát énekelte. Tannerné asszony énekművé­szetének eriticája saját állásában van a nem­zeti szinház operájánál, hol a közönség egyik kedvencze. S igy toliam, ha talán bátorkod­nék is kritikát irni, e tekintet sem engedheti azt. Fellépténél közönségünk szívélyesen, de némi ‘tartózkodással fogadta. Már nem tudom a’régi gyulai kétkedő természet, vagy a meg­hatottság volt e tartózkodásban. Én ez utóbbit hiszem, azért is, mivel a közönségnek majd fele vidéki vala. Annál zajosabban tört ki az udvarias elismerés taps­vihara és éljene a művésznő második kilép­ténél. „Brankovics* operából a „Románzot“ énekelte. Itt már aztán közönségünk ismét gyulai volt, kipótolta tapsban s éljenekben, mit előbb talán mulasztott, nemcsak, hanem a hagyományos „hogy volt“ „halljuk“ „nj- 'raa elől a művésznő ki nem térhetvén, a gyö­nyörű áriát ismétlé. Énekeit Erkel Sándor ur, a nemzeti szinház másodkarnagya kisér­te zongorán, csak a szót szaporítanám, ha a kíséretről beszélnék. „Erkel Sándor kisérte zongorán“ e pár szó többet mond, mintha az olvasónak egy lapot imák tele. Ormos Nepomucena k. a. S. Thalberg „Fantasie la straniera“ mtidarabját játszi zongorán. Megbocsát nekem az udvariasság Innen visz az ut Konstantinápolyba. József nem kevésbé ámult el Tauria átváltozásán, mint Katalin. Hol ő vad népet vélt, oskolázott, okos népet talált. A két hatalmas fejedelem itt főzte ki tervét egy harmadik megbuktatására, mely meg is történik, ha Allah és az angol-franc- OlaBZ szövetség nem gondolkodik máskép. * * * Katalin elégült kebellel hagyta el Ale­xist, ha valaha csak szerette, mint szép, — kedves ifjút, — most bámulva, mint nagy embert. Potemkin valóban nagy ember is volt. Ravasz államférfi, ügyes hadvezér, s hozzá bámulandó szép férfi, aki Bécs szép hölgy- koszorújának szivét csak tekintete által is remegésbe birta hozni. A portálai elkezdődött a háború, s változó szerencsével folyt már két eszten­dő óta. De ellenállt Oczakov, az ottoman biro­dalom kulcsa. Benn a várban vitéz janicsárok vertek vissza minden támadást, — segittet- ve egy csapat vitéz lengyel ifjútól, kik in­kább álltak a hitetlenhez, csak az orosznak ártsanak, ki vérökön hízott. szelleme, ha a mart. 7-ki concert ünnepelt művésznőjéről úgy nyilatkozom, hogy a szel­lemi, I technikai képesség sok akadályra ta­lált a fisikai lehetlenségben. Taps, koszorú s viharos éljenek többszöri kihívás jutalraazák a gyermek-művésznő tehetségének elismerést követelő nyilvánulását. Heppes Kálmán ur N.-Váradról jött át közénk, i saját szerzeményű magyar ábránd­ja művészi becsértéke s,technikai előadásá­ról a nagyszámú müértők a leghizelgöbben nyilatkoztak. Mi természetesebb, minthogy itt is a régi módhoz nyúltunk, a sok „hogy volt“ s „újra“ után megszóllak a „Hogyha nekem száz aranyom volna“ zamatos magyar nóta, s mivel a lábnak még mozognia nem volt szabad, a kéz és ajk pótolta ki, s jutalmaz­ta a vendég művészt szives közreműködéséért. És most jövök a javára. Már e soro­kat csakugyan a fekete vonal alá szerettem volna juttatni, ha az udvariasság e helyet az „Erzsébet“ beszély írójának át nem en­gedtető; igy most más pennához koll nyúlnom. Hol a gyulai s vele rokon közönség másfél órán szellemét s lelkét táplálta a legizletesebb eledelekkel, ott meg nem all, kivált ha ez eledelek némelyike, mint a Hep­pes ur második darabja is volt, atalpot kez­di csiklandozni. A temérdek széket kihorda­ni, a a termet tánezteremraé alakitani, pár perez műve volt. A csárdás megszólalt, s volt ki járja quantum satis. A városház nagy terme kétszeresen is szűk lett volna, de ^mi­vel sok jó ember elfér kis helyen, itt pedig csupa békesége8 jó emberek voltak, hát megszorultunk mi is s szépen megegyeztünk. Az idei farsangi bálák sikere felért az előző három év farsangéival, osztozott e si­kerben a mart. 7-ki concertet követett táncz- mulatság, de mindezeket felülmúlta a Sep­tember 28-k;. Az egyszerűség kedvessége, a fesztelen jó kedv, 8 az arezokra kiült megelégedés azt beszélték, hogy jó nekünk itt lenni, hol a kiluncz á^u korona terheit levethetjük, I otthon találjuk magunkat teljesen. Az epithetonoknak határozott ellensége vagyok, de ez alkalommal meg kell maga­mat tagadnom, az én democrats szivem is kilencz ágú korona fúrta át, mint a jelen­voltak valamennyiét, s ba a fekete vonal alatt lennének e sorok, még beállanék poé­tának s egy kölcsön kért fűzfa sipon fújnám el a nótát, melynek refrainje: Szeghalom, Szeghalomi Szivemnek sirhalom 1 lenne így azonban hallgatok, bár növelik ben­nem a poezist a sóhajok ezrei, melyek egy helyen találkoznak, ott, ott.... Tehát mint mondám, ez' alkalommal megtagadom magam, s epithetonokkal élek. S midőn azt mondom, hogy Gr. D’Orsay Fanny kisasszony a megtestesült kedély, a lebilincselő kedvesség, s ezek mellett a min­Petrás Szaniszló volt a lengyelek ve­zére, egy 25—27 éves szép szőke ifjú, gön­dör hajjal, kék szemekkel, erős karral, hősi lélekkel. 1789. tavaszán vég ínség uralkodott a városban. Kénytelen volt a védő törökök ve­zére, Hassan bég, megadni magát, — csak a szabadon elmehetés jogát kérvén a várőr- zö ozmán hadnak, s a vitéz lengyeleknek. Potemkin gyűlölte a lengyeleket, mint gyűlölhet egy despota kényur egy szabad­ságra törekvő nemzetet, szabad elmenetelt engedett a törököknek, Jja kiadják a len­gyel ifjakat. De a keleti faj nem hálátlan ! készebb meghalni, mint kiadni szövetségeseit. Vég elszántsággal utolsó kirohanást ha­tározott a várőrség, a mely meg is történt 1789. május elsején. Elöl a vitéz lengyel csapat küzdött, Szaniszlóval élén. A harcz rövid volt, — a kis védő se­reg elenyészett, mint csepp a tengerben, a túlnyomó számú oroszok között. A lengyelek közül csak a vezér él még, ritka j-lenet — a vezérek küzdenek egymással. Potemkin vészt keresve, a legnagyobb tüzbe rohant, ott találkozott a szép lengyel vitézzel Sza­niszlóval. Amint megpillantotta Szanigzlót, fel­denkit elbűvölő szépség, democrat as ágom sért tetlen marad, a nélkül, hogy „a kecske is jól lakjék, s a kápo szta is megmaradjon“ elvet követném, hiszen ez közmeggyözödés volt ott. Teljesen osztoztak e tulajdonokban az Almá- sy gróf kisasszonyok : Erzsiké és Mariska, i Horváth N. kisasszony Mezőhegyesről. Bizony a mi delhölgyeink igen sokat tanulhattak ez estén. E főrangú kisasszonyok öltözékéről, s tartásáról ki sem mondta vol­na, hogy a mi hölgyeink őket szokták utá­nozni, — bár tennék, legalább a taták nem vonakodnának annyira a bálák tói, nem kellene kifogásokat keresniük, oly tánezos meghívásá­ra, kinek arcza talán nem tetszik nekik. — Az ibolya meghúzza magát a fű árnyában, kedves illata azonban magához vonzza a ke­resőt. D’Orsay Fanny gróf kiasszony volt ez ezt tánezosnéi közt a szó legszorosabb értel­mében legegyszerűbben öltözve, s mégis ..-.! Nem hagyhatom említés nélkül, hogy ifjaink szinte túlságosan elragadtatták ma­gukat a gróf kisasszonyok bájai által, annyi­ra, hogy a vidéki hölgyeket látszólag elha­nyagolták, ezt pedig az udvariasság épen nem engedi meg, s a jövő bálák sikere ér­dekében | rósz szokásról le kelljj tenniük, igy aztán a vidéki hölgyek nem jutnak majd azon kényszerű helyzetbe, hogy a bálát a velők jött ifjúkkal tánczolják át. De- sok is lesz a fecsegésből. Jól mu­lattunk s oz elég hogy kedvesen emlékezzünk ez est, s éjre, höl ifj. Ormos Zsigmondnó Temesvárról,Pács JánosnéBorosjenöből, Lacii­nk Róza—gyászban, — Riczinger nővérek Kis- jenőböl, Jakabfy Zalán Aradról, Keller Irma, Kádas Mártha Székudvarról, Kertai inövérek Meggyesről, Báttaszéki Lajosné s nővére Csabáról, Nagy nővérek Békésről, Szekér Etelka, Szél Károlyné Kétegyházáról, Vartus Juliska, Czédly Róza Uj-Kigyósról, Ecsedi Vilma Gy.-Váriból, helyből pedig Blauhorn Blanka, Bogár Róza, Bilicz nővérek, Czigler Ida, Farkas Mariska, Gyöngyösi és Jancsovics nővérek, Janó Dalma, Ke lovszki Mariska, Léderer Zseni, Másik Mariska, Steinfeld Linka, Szakái nővérek, Szombathelyi Paula, Terényi Berta, Uferbach Nelli, s ki tudná még elő számlálni, hogy kik voltak jelen, hisz az el­ső négyest hatvannál több pár tánczolta. Ozv. gr. Wenckheim Józsefné, gróf Alrná- sy Kálmánná, gróf D’Orsay Emilné s Hor­váth N. ezrodesné kedves családjaikkal csak éjfél utánhárom órakor távoztak, jeléül, hogy igen jól érezték magukat. Maradtak még so­kan, kik a kakasszót is a teremben hal­ták meg. Nyilvános számadás, az 1874. év szeptember 28-án a gyulai r. kath. nagy templom uj orgonája javára ren­dezett hangverseny befolyt jövedelméről. Bevétel a jegyek árából: 37 betűs körszék, ä 1 frt 50 kr, 55 sóhajtott inkább, — mint felkiáltott: „Mint­ha magamat látnám 25 év előtt, — lássuk, a fegyvert is úgy forgatod-e? mint én akkor! A két vezér egymásra emelte kardját. Öldöklő lőszereink jelen korszakában, csak képzeletünkben él az ily csata, midőn kar-kar, kard-kard ellen küzd, ekkor tűnt ki igazán a személyes vitézség ! De a két vezér hamar beösmerte, hogy ügyes ellennel van dolga, — pár perez múl­va már mindketten megvoltak sebesülve, Po­temkin úgy érzé, hogy legyőzetik. A körül­te levő orosz katonák találtak még elég öl- nivaló törököt, s kifosztani való halottat, senki sem jött segítségül. Erejének utolsó összoszedésével mint villám, forgatta fegyverét Alexis, I három helyen folyt már sebesült ellenfelének vére. Még egy gyors, kikerülhetlen szúrás, | hal­va rogy össze Szaniszló. Alexis szive megkönyörült a szeren­csétlen ifjún, a még egy kegyelem döfést akart neki adni, midőn az végső erejével pisztolyához kapott, s golyója mélyen fúró­dott Potemkin keblébe. A haldokló Alexist csakhamar elhur- czolák hűbb katonái, Szaniszló pedig kiadta lelkét. Kínosan. fetrengett, keresztül lőtt tüdő­vel sátrában a vezér; Lemondtak éltéről a frt 50 kr." 104 számzott körszék ä 1 frt 50 kr, 156 frt. 126 zártszék, h 1 frt, 126 frt. 102 állóhely k 60 kr, Cl írt 20 kr. Össze­sen 398 frt 70 kr. Felülfizetésekböl bejött, és pedig: Gróf Wenckheim Frigyes .98 frt 50 kr. Gr. Wenckheim Frigyesné 98 frt 50 kr. Gr. Almássi Kálmánná 25 frt, Gr. Wenck­heim Rudolf 10 frt, Özvegy gróf Wenck­heim Antalné 10 frt, Blankenstoin-Vecsey grófnő 10 frt, özvegy gróf Wenckheim Jó­zsefné 6 frt, gróf Wenckheim Mathilde 5 frt, gróf D’Orsayné 5 frt, Horváth ezredesné 5 frt, Ferenczy ö nagysága Budáról 5 frt, Erkel Rezső 10 frt, Dobay János 5 frt, Pa­ter Titius Pius 4 frt, Janó Sándor 1 frt 50 kr, özvegy Takácsi Jánosné 1 frt, Kertay Zsigmond 1 frt, Szucsu Béla 1 frt, Hajóssy Ottó 1 frt, id. Riczinger Károly 1 frt, ifj Riczinger Károly 40 kr, Riczinger Kálmán 40 kr. Cs. Kis Péter 40 kr. Bilitz Edmond 40 kr. Kratochvill Gyula 40 kr. Weisz Li- pót 40 kr, Fikker Ferencz 40 kr, Gácsér György 40 kr. N. N. 40 kr. A fclülfizeté- sok összege 307 frt 10 kr. Az összes bevé­tel 705 frt 80 kr. . Kiadások! A közreműködő művészek útiköltsége 95 frt. A zenészeknek a táncmulatságra 50 frt. Gyér tyáért 'a termek világítására 25 frt, 94 kr. Meghívók és bilettek nyomtatása 24 frt 50 kr. Asztalosnak, . a zongora állvány készíté­se, s a holmik szállításáért a terembe és vissza 23 frt. Zongora szállítás a terembe és vissza > 9 frt. A nagy terem padlózatának fénymázos csiszolásáért 8 frt. A lámpa gyuj- togafók-, öi'ök-^ széket összehordok és: taka­rítóknak 6 frt. .'Anyagokért a terem díszíté­séhez 3 frt 70 ki-. Szegekért ,í 1, frt í}5; .kr. A nagyterem fölsorolásáért 1 frt. Az összes kiadás .248 frt 9 kr. A bevétel 705 frt 80 kr. A kiadás 248 frt 9 kr. Tehát az orgona javára fenn­maradt tiszta jövedelem 457 frt 71 kr, az az négyszáz ötvenhét forint 71 kr. Áldja meg az Ég istene mindazokat, kik. közreműködni szívesek valának az or­gona létre hozatalának ügyében, mely zene­mű Isten dicsőségére fog szolgálni 1 Áldja meg azokat kik résztvettek megjelenésűk által, s áldja meg végül azokat, kik e szent czélra felülfizotés' két tenni szívesek valának! Keit Gyulán, 1874. szept. 30-án. Göndöcs Benedek apát és gyulai lelkész. Levelezés. M-Berény szeptember 29. 1874. Folyó hó 23-ikán a helybeli „leány- koszorú“ n 'hány erre felszólított ifjú köz­reműködésével színi előadást rendezett, a tisz­tábor orvosai, — Potemkin gyóntatót kért. Nemsokára ősz pópa jelent meg a vezérnél. Alig hagyták magára szolgái a vezért az ál pópa ledobta álszakállát, — papi öltö­nyét s Alexis elölt egy apácza állott. „Megösraersz Alexis ! hóhérom.“ „Erzsébet, hörögte Potemkin, eljöttél megboszulni magad ? Ölj meg, — hisz úgy sem élek tovább —é~,-----Bosszuld meg ma­ga dat !“ „Nem ölni jöttem, magad bosszultál meg! megölted fiadat, — s fiam megbosszult engem! most már nyugodtan halok meg.“ Petrás Szaniszló a te fiad, a kit ma megöl­tél, s a ki megölt tóged, hazájáért, s any­jáért.“ A Ielkiismeret s a testi sértés márdosó kínjaival vonaglott Alexis vánkosaira, mig végre kiadta magából az alig pislogó élet­világot. Erzsébet nyugodt, fagyos mosolylyal néz­te az élettelenül is szép arezot, aztán imád­kozott, s övéből kis pisztolt vont ki. Pár.perez múlva lövés dördült el, — s Alexis berohanó cselédei egy élettelen zár- daszüz átlőtt keblű testét találták meg Po- emkin ágya előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom