Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-07-12 / 28. szám

Rendszabály d'l'áfF éTfauszfafásröT, a Berettyó és Körön folyókon. 3 or. Az usztatás kezdete oly napra tétessék, hogy az egyes nsztatások között legalább 8 szabad nap legyen, e végből: az illető fatulajdonos usztatási szándékát tarto­zik a Körös-Borettyó szab. kir. mérnöki hi­vatalnál bejelenteni, hol az usztatás napja a jelentkezések sorrendje szerint meghatároz- tatván,arról, az illető járás szolgabirája az engedély okmány kiállithatása tekintetéből a kir. mérnöki hivatal által értesittetik. Az usztatás bejelentése alkalmával az illegő fatulajdonos, az usztatási határnap be­tartást'biztosításául, az usztatási dij 10n/o~át a kir. mérnöki hivatalnál bánatpénzül leten­ni tartozik. 4- er. Usztatás végett folyóba hányt fa, a behányás befejeztével azonnal, de legké­sőbb, a behányás kezdetétől számított 24 óra megindittassék. 5- ör. Az uszófákat a folyó mindkét partján munkások kisérjék, kik az elakadozó hasábokat ismét útnak eresszék, 1 e végből minden 100 öl fához két ember alkalmaz- tassék, kik ha az uszófának parton való ki­sérése és a felakadozott daraboknak elbocsáj- tása bármi okból toljesithetö nem volna, azt ladikról eszközölni tartoznak. 6- or. Midőn útközben az elszéledt fák összecsapatolása végett, a folyómeder keresz­tül kötése által az egész úszó tömeg felfo- gatik : az úszó- tömeg feltartóztatása minden­kor estve kezdődjék és legfeljebb 24 óra alatt a fatömeg ismét tovább eresztessék. Ha pedig az usztatást egy véletlen viz- áradás lepné útban, s emiatt az úszó tömeg feltartóztatása által a szabályozási védmü- vekre veszélyes vizduzzadástól lehetne tarta­ni: ez esetben az összecsapatölás csak az usztatás végpotján engedtetik meg, hol azon­ban a kikötéssel egyidőben, a fa kiszedése is megkezdendő. Mig ellenben, ha az össze- csapatolás az usztatás végpontján is veszély- lyel volna egybekötve: akkor az össze- csapatolás egyátaljában megnem engedtetik Ily esetekben a járás szolgabirája vagy ha­sonló állású tisztviselője, a kir. mérnöki hiva­tallal egyetértőleg intézkedik. 7-er Az úsztatott fa tulajdonosa tartozik különös gondot fordítani a hidakra, a fo­lyókban levő építményekre és netalán a fo­lyamon állomásozó hajókra; tartozik azokhoz munkásokat állítani, kik a megakadozó ha­sábokat elháritsák és ez által megkárosodá- tói megóvják. 8-or. A darabonkénti úszó hasábokat csak azon átmetszésekbe szabad bebocsájtani, melyek nagyobb mélység és sebességgel bír­nak, mint a régi folyómeder; az úsztató tu­lajdonos - tehát kevésbbé képzett átmetszések­be az úszó hasáboknak betódulását megaka­dályozni köteles. III. Szakasz. (Tűzifának hasokban és fatön­kök magános darabokban usztatása.) A tűzifának kasokban valamint a fa­tönkök szabadon elbocsájtott magános dara­bokban való usztatása végkép eltiltatik. IV. Szakasz. (Általános határozatok.) 1-ör. Az úsztatandó fa tulajdonosa, kö teles az usztatási engedélyt azon járás szol- gabirájától, kinek járásában az usztatás kez­detét veendi kieszközölni, s ugyanott és az alkalommal az V-ik szakaszban megszabott usztatási dijat — a ruczalápoknál a kir. mérnöki hivatalnál lefizetett 10°/o-tóli bánat­pénz hiányával lefizetni; valamint köteles az usztatás megindítása, ruczalápoknál pedig még a behányás megkezdése előtt, usztatá­si engedélyét az illető szakaszbeli folyam felvigyázónál bemutatni. 2- szor. Ha akár a lápok összeállítása vagy usztatása módja ellen történik kihágás, akár pedig a szabályszerüleg összeállított és úsztatott lápok által bármely néven neve zendö kár okoztatnék: az illető láp a járás szolgabirája, vagy községi elöljáróság, vagy pedig a folyam felvigyázó által letartóztat- hatik. Ily esetben a további eljárás az 1871. óvi 40. t. ez. 11. §. értelmében eszközlendö. 3- szor. Engedély nélkül, vagy az en­gedélyezettnél nagyobb menynyiségben való usztatás, első esetben ötszörös, második eset­ben pedig, az usztatási dij tízszeresével bün­tetetik. 4- szer. Az úsztatott láp tulajdonosa az usztatásnál alkalmazott meghatalmozottja. vagy embereiért felelős. 5- ször. Az usztatásra vonatkozólag az úsztatott láp tulajdonosa, vagy megbízottjai, mind az usztatás alatt, mind pedig a csapa­tolás vagy megállításnál és kiszedésnél, a folyam felvigyázók utasításait feltétlenül kö­vetni tartoznak. Kihágás és engedetlenség esetében a láp letartóztatandó és további in­tézkedés végett az illető szolgabirónak azon­nal bejelentendő. 6- szor November 1-töl mártius 15-ig miuden usztatás tilos. 7- szer. Ha akár az első szakaszban érintett lápok akár pedig a Il-ik szakasz­ban tárgyalt ruczalápon úsztatott hasábok viz alá merülnének, azt az illető tulajdonos a folyóból két hét alatt kiszedheti, do ez esetben tartozik | netalán okozott iszapolást is kitisztítani. Ha pedig az illető tulajdonos az elült fát két hét alatt a folyóból ki nem szedné és az okozott iszapolást ki nem tisz­títaná, a folyam tisztítása a tisztítási alap­ból fog eszközöltetni, mely esetben a kisze­dett anyag, a tisztítási alap tulajdonává válik. V. -Szakasz. (Usztatási-dijak.) 1- ször Az usztatási távolság áz'nszta- tási dijak megszabásánál figyelembe nem vétetik, a Sebes-Körösön azonban a kötött lápok csak Szent-Andráson alól tartoznak dij fizetés alá. 2- or Egy szabályszerű fenyőfa-láp usz­tatási dija 1. az az egy frt o. é. 3- szor Egy szabályszerű tölgyfaláp, le? gyen az valamely czélra már feldolgozott anyagból mint például vályúk, vagy nyers tönkökből összeállítva, usztatási dija 3. azaz három frt o. é. 4- szer Egy nádláp usztatási dija 3 frt, tekintet nélkül hogy a láp 1000, vagy ke­vesebb kévéből áll. 5- ször Ruczalápon úsztatott minden egyes öl tűzifa usztatási dija 1 frt. 6- szor A megszabott usztatási dijak, az usztatási engedély megnyerése alkalmá­val az engedélyt adó szolgabiróuál a IV. sza­kasz 1-ső pontja értelmében lofizetetvén, az, az engedély okmányban elismertetik. Úgy ezen dijak, valamint a kir. mérnöki hivatal­nál letett bánompénzek, a lefizetéstől számí­tott nyolez nap alatt ellennyugta mellett a kőrös-berettyó szabályozás központi igazgató választmány elnökéhez beküldendők. VI. Szakasz. (Folyamtisztitási alap.) l-ször. Az V-ik szakaszban megállapí­tott usztatási dijakból befolyt összeg „folyam tisztítási alap“ czimén, a körös-beretyó sza­bályozási központi igazgató választmány el­nöke által kezeltettk és utalványára, a kö- rös-berettyó szabályozási központi kir. mér­nöki hivatal javallata alapján és felügyelete mellett felhasználtatik: a) az elült lápok, vagy fahasábok ki­szedésére, az általok okozott iszapolások ki­tisztítására, bedőlt fák és a lápozást gátoló fatönkök eltávolítására; egyszóval, a folyók tisztán tartására, s a lápozás és hajózásra minél tökéletesebb karban helyezésére. b) a lápforgalom szabályszerű gyakor­latára felügyelő és a folyó tisztán tartását (szközlő személyzet s szükség esetében iro­dai dijnok fizetésére. c) a kezeléshez megkivántató nyomtat­ványok és irodai Bzerek, nem különben a folyó tisztításához és lápok felfogásához ne- telán megkivántató eszközök beszerzésére. 2- szor a pénzkészlet gyümölcsözés vé­gett egy teljes hitelt érdemlő körnnyékbeli pénzintézetnél tartatik. 3- szor. A bevétel és kiadásokról rend­szeres péuztári számadás, a körös-berettyó szab. kir. mérnöki hivatalnál vezettetik, mint a hol a láp forgalom is rendesén könyvel- tetik. A bevételek és kiadások azonban ak- kép különitondök el, hogy a fehér és feke­te Körös egy érdeket érintvén, az ott be­folyt összegek azon folyók tisztántartására fordittassanak. Ha többi folyók a magok költségét fedezni képesek nem lennének, a közös alap előleget nyújt ugyan, de a továb­bi berendezés és dij kirovás a gyakorlati tapasztalat alapján lesz berendezendő akkép, hogy a sebes-körös és beröttyó jövedelme saját költségét fedezni jövőre képos legyen. 4- szer A pénztári számadás az illető kir. mérnöki hivatal által évenként, és pe­dig legkésőbb január hó végéig összeállít- tatván, az, a körös-bevettyó szab. központi igazgató választmány ellenjegyzése mellett, illető törvényhatóságoknak mogküldctik. VII. Szakasz. (Személyzet.) 1- ször A főfelügyelet a körös-berettyó szabályozási központi kir. mérnöki hivatal hatásköréhez tartozik. 2- szor A lápusztatási szabályok, szigo­rú megtartása, ellenőrzésére és felügyeletére, nemkülömben a folyamtisztitási munkálatok vezetésére, minden egyes foyőnál a forga­lom és teendők nagysága arányában egy vagy töbh évi fizetéssel elátott rendszeres folyamfelvigyázók fognak alkalmaztatni. 3- pzor A folyam felvigyázók, szolgála­taikat illetőleg egyenesen a körös-berettyó szabályozási központi kir. mérnöki hivatal főnöke által rendeltetnek, általa vétetnek fel, és bocsájtatnak el, valamint tőlenyeren- dik foglalkozásaira vonatkozdlag az átalá- nos és részletes időszakonkénti utasításokat. 4- er A folyam felvigyázók száma, fize­téseik, esetleg felmerült, hatóságilag igazolt és más alapból meg nem térített fuvar költ­ségeik: a körös-berettyó szab. központi igaz­gató választmány elnöke által, a központi kir. mérnöki hivatal meghallgatása mellett fog megállapittatni. 5- ször. A folyam felvigyázó ugyanazon szabályok szerint állittatik szolgálatba és ugyanazon bizonyítási képességgel és záloglá- si joggal bir, mint az, a mezei rendőr cső­szökre nézve az 1840. IX t. ez. 9. §-ban megállapítva van. s a hős legragyogóbb hős tettei által sem tudott szivéhez közel jutni. Az elátkozott várból soha sem tért honába vissza senki, ott maradt, ott veszett ki oda ment, önkényt tette le életét, saját tődével döfte át keblét, mert Délinké nem tudott szeretni, az ő szive kő volt. ilyen az elátkozott vár képe, ily szo­morú b veszélyes fészek lett a hajdani vig- ságok s élvek tanyája 1 Egy napon szomorúan, bus fejét tenye­rébe hajtva ül a tündérkirály palotájának tengerre nyiló ablakában, midőn füleit kü­lönös zaj — mintha messze távolban millió torok kiáltana—üti meg. Kitekint s a tonger alig hullámzó vizén egy óriás nagy testét lát a vár felé hömpölyögni. Gyorsan halad a nagy tömeg s már kivehető, hogy az millióföböl álló hajóhad. Már közel van s látszik, mint tündököl a katonák arany sisakja a lemenő nap bíbor sugaraiban Gyönyörködve nézi a tündérkirály e ragyogó képét egy isme­retlen ország hajó rajának. Az első hajó kiválóan szép, ezüst és aranyat diszitve; magas árboczán a béke fe­hér lobogója leng. A királyok királya, a föld leghatalma­sabb vitéz ifjú uralkodója Zadonir jön itt. Az elátkozott vár ura kitörő örömmel fogadja a szép daliát, a mézajaku Croesust s hiszi-, hogy elérkezett a szabadulás órája, hi­szi, hogy- uj vendége felmenti leányát az átok alól, hiszi, hogy a fénypompa, melyei az körülvéve volt; hatni fog leánya köszivé- re. Nyugodtan hajtotta le fejét a király — midőn az éj leszállt — s boldogságról ál­modott. Zadonir hada tábort ütve a partokon selyem sátraik alatt pihenték az ut fáradal­mait. A királyok királya fényes sátrát ko­rán elhagyta s a nap feljötte seregét már rendezve találta. Teljes díszbe öltözött kato­nái sorfalán büszkén hordja végig tekinte­tét. Jön a tündérkirály: szólítja meg főbb tisztjeinek egyike, s ő sarkantyúba kapva dél- czeg paripáját, serege élére vágtat s ott vár­ja törzstiszti karával az érkezőt. Egymást szivélyesen üdvözölve kezet szorítanak s Za- donir kéz mozdulatára az egész had üdv­kiáltásokkal fogadja a tündér királyt. A mai kor szokásaival ellenkezőleg elhatározzák, hogy a vendég király szem­lélteti seregét s magát — hogy a hatás na­gyobb legyen — a hadak élén mutatandja be Delinkének. Délinké erkélyén bibor széké­ben ül s meghajtja fejét Zadonir köszönté­sére. Zeneszó kíséretében léptet el a mil­liónyi sereg 'csapatokra oszolva Délinké előtt. Megbánmlja a szebbnél szebb ruházata s fegyverzetű harezosokat; de nem látszik vágy­ni e nép királynői trónusára. Közönyös hi­deg maradt most is. Zadonir alig várta a pillanatot, hogy beszélhesen Delinkével, hogy színről szinre láthassa, hogy hallhassa magasztaló szavait. 0 kevély szerfelett hiú és dicsvágyó volt. A tündér király karján nyitott be a tárdHgó terem ajtaján. Délinké még nincs ott; de a mellék teremből hallik már köze­ledő lépteinek hangja. Zadonir azt hivé, hogy Délinké lábaihoz borulva fogja őt imádni: de amint ez isteni lény, e soha nem álmo­dott szépség benyit: mintha lábai földbe gyö­kereztek volna, mintha villám sújtotta volna: meredten állott meg, a szó elhalt reszkető ajkán; megsemmisülve érzé magát az igé­ző tekintet előtt. Lassan, mint mély álom­ból ébredő tért magához, megsimogatta forró verejtékkel gyöngyözött homlokát. Dé­linké mosolylyal mérte az idegen 'kipirult! arczát. A királyok királya szerelemről beszélt, egy tulvilági boldog életet festett; lerajzolta birodalma nagyságát, fenségét, hatalmát; be­szélt töménytelen kincseiről; mondá, hogy a tenger egyik partjától a másikig arany­hidat veret és Délinké szerelméért földre varázsolja magát a mennyég paradicsomát. A lelkes beszéd, mézes szavak, fényes ígéret nem inditá őt meg; Délinké nem tudott sze­retni, az ö szive kö volt. Zadonir, a fejedelmek urának lelke megtörött e hidegségen. Feje szédült, a föld égetto talpait, szemeit meresztve érthetlen sza­vakat mormogott. Megörült s ruháit meg­tépve rohant, mint zúgó fergeteg ment, fu­tott s eltűnt örökre nyomtalanul; népe pe­dig mély gyászt öltve tért vissza honába. A tündér király vállaira most még nyomasztóbban nehezedett a bánat súlyos keresztje; átkozta a sorsot Delinkéért. Kihalt az élet az elátkozott várban, olyan lett az, mint rideg temotő. A lombtalanul égnek me- redezö fák mintha fej fák volnának, mely- lyek tetején a halál öldöklő angyala ül. Bus mogorva lett a táj; a csalit ének­lő szárnyáéi, nymphak, lepkék mind boldo­gabb vidékre költözének. A szökőkutak s tó vize elapadt, a kiaszott növények s száraz galjak közt a letarolt kopáron üvöltve nyar­galt végig az enyészet zord szele. Nem jött ezután senki Délinké bájait csodálni; az utas meszsze kikerülte a vészek tanyáját, félsem mert pillantani az elátkozott várra. Soká tartott az iszonyú állapot, minden­ki meggörbedt az átok terhe alatt. Egyik nap több szomorúságot bánatot hozott, mint a másik. Egyedül Délinké nem búsult, ö úgy tekintő o változást, mint a természet rendsze? rét. Épen úgy hatott reá e változás, mint midőn a tél beköszönt hozzánk zivataraival. Nem bántotta őt semmi, nem sirt, nem só­hajtott: az ő szive kö volt. Bájoló arcza szebb, üdébb volt most mint valaha. Nap hoBzszant elüldögélt ab­lakánál nézegetve, mint emel a forgószél por­tölcséreket a magasba s mint kergetik egy­mást a vételenségig az alakváltoztató fel­hők. Atyjával keveset társalgóit, inkább szerette a magányt; hiszen úgysem értette atyja sóhajtásait, nem ismerte annak köny- nyeit. A távol égbolt alján irtózatos roha­nással fut az orkán által űzött vészes förge­teg, szemei villámokat szórnak, dörgő csat­togása eget, földet megráz. Tovább űzi az orkán s már a napot készül elhomályosíta­ni kiterjesztett szárnyaival. Délinké ablaká­ból nézi a vihart, nyugtalanul jár körül szobájában, majd ismét helyére ül, mintha előérzote súgná hogy itt tna valami rendkí­vüli fog történni. (Vége kör.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom