Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-05-03 / 18. szám
Harmadik évfolyam 18-ik szám Gyulán május 3-án 1874. c Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. v___y / / VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos áreléugedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. ^ Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft •v ______________J Gy ula május l-én 1874. E lap hasábjain önnön magunkkal és városunk jövőjével foglalkozni, egyik kiválóbb feladatunk. — 'Tisztázni az eszméket, megbeszélni a teendőket, tért adni mások nézeteinek, legyenek azok mellettünk, vagy ellen- nézetüek — ha megvagyunk győződve arról, hogy ez ellennézetek váró sunk és evvel önmagunk előhaladá- sára, fejlődésére irányozvák — mindenkor helyet foglalhatnak egy ily, saját kissebb körében mozgó lap hasábjain. — Az ellen nézetek ellen, ha azok nem meggyőződésünk, mindenkor síkra lehet szállani érvekkel, meglehet azokat támadni, anélkül, hogy a személy ellen volnánk kénytelenek kifakadni. — Ily illemes csatározásokkal sokkal többre megyünk mint a fus- tély-argumentatiók egész halmazával. Teendőink első helyét kétségtelenül polgári iskolánk ügye képezi; e téren voltak vélemény különbségek a kivitel módozatára, de nem magára az eszmére — nemsokára hihetőleg tényre — nézve; — ez ügy már a magas kormánynál van, tudtunkkal t. tanfelügyelő ur által kisért legjobb ajánlattal. — A vélemény különbség csak a körül forgott : felvétessék-e a latin nyelv, vagy nem ? A polgármester felterjesztésében szigorúan a minis- téri utasításhoz és a polgári iskolák részére kibocsátott tantervhez ragaszkodott, midőn a folyamodásba a latin nyelvet rendkívüli tantárgyul vette fel, melynek tanulására senki kötelezve nincs, de a kik tanulják a polgári iskola négy alsóbb osztályá-| ba, úgy tanulják azt, hogy innen kilépve I gymnasium megfelelő osztá- ! lyába vétetnek fel. — A ministeri j tanterv ezt egész határozottsággal engedi meg. — Azok kedvéért, kik ebben kétkednek álljon itt a tantervnek j illető passusa: „A latinnyelv a polgár i\ iskolában mint rendkívüli tantárgy azon növendékek kedvéért tanittatik, kik innen a gymnasiumba szándékoznak átlépni. — Ennélfogva e tantárgyat a polgári iskola négy alsó osztályában kell tanítani s úgy osztani be, hogy a polgári iskolából a gymnasiumba átlépni kívánó növendék a gymnasium megfelelő osztályába felvétethessék.“ Többen vannak, kik kétségbevonják, hogy nekünk itt Gyulán gymna- siális irányú polgári iskolára szükségünk volna. — Mint nagyon is reális üzleti* ember magam sem vagyok határozott barátja a gymnasialis iránynak, noha saját gyermekeimet üzleti emberekül ez irányban neveltetem; mert a tér melyet ma-holnap elfoglalni hivatva lesznek, ezt tőlük megköveteli, ha pályájukon kellően akarnak haladni; — de nekünk Gyulán szamba kell venni a viszonyokat, számba kell különösen azt vennünk, hogy nagy számú értelmiségünk van, és e mellett az iparos osztály gyermekeinek egy része is, — helyesen-e vagy nem helyesen — az apa becsületes mesterségén túl vágyódik, feljebb, kényelmesebb pályára, mert nékie az' apa munkája nehéz, a létteli küzdése kellemetlen ; — azt sem ő, sem az apa nem gondolja meg, hogy ha fia iskolázottabb lesz mint ő, nagyobb szellemi tőkével fog rendelkezni, ez pedig biztosabb, előnyösebb szer az anyagi tőkénél, melyet a mostoha viszonyok könnyen megsemmisithetnek. Pedig polgári iskolánk ez osztályokból fogja az első contingenst nyer- | ni, mindeneseire megszaporitva a helybeli izraelita hitfelekezetüek erre hivatott gyermekei által — honnan — mint értesültem — az iskola megnyíltával — az izraelita felekezet csekélységéhez képest — elég szép számmal jönnek át növendékek — mindenesetre tisztán polgári irányra. — Nekem földészeinkben nehány évig még nincs nagy bizalmam; láthatjuk, hogy legmódosabb gazdáink gyermekeiket csak elvétve küldik a 3-ik osztályba, a 4-ik osztály előttük egészen fölösleges. — 0 nékiek a szeplőtlen jellemű agg Péter professor 2-ik osztályban terjesztett tudománya, művelődési vágyaik netovábbja. — Hogy ez a polgári iskola megnyíltával igy lesz, az bizonyos, de hogy ez sokáig igy nem maradhat, nem fog maradni, erős hitem ; j — hivatottaknak kell jönni, kik e kö- zöuyszülte indolencián segítsenek, kik, ha az emberi mivelődésnek csarnokot emeltek, igyekezzenek azt be is népesíteni. Es kik lesznek hivatva arra, hogy e kalamitáson segítsenek ? Nézetem szerint senki más, mint a leendő iskolaszék; — éppen azért, ha Gyula városa képviselete iskolaszéket választ, ne engedjen tért keblében egyik másik egyén iránti személyes vonzalomnak, hanem győződjön meg arról kiváltképen, hogy az illető megválasztandó rendelkezik-e a magán életben annyi idővel, hogy anyagi kára nélkül járjon el ama teendőkben, kötelességekben, melyeket az iskolaszéki tagság magasztos czime tőle megkövetel; — bir-e annyi buzgalom és jóakarattal, hogy az elnök vagy gyűlés által reá bizott teendőkben lelkiismeretesen és pontosan eljár; — bir-e annyi önmegtagadással, hogy e nevelés kötelességére szorítandó értetlenségnek nyelve élét elviselje; — ezeket nálunk annak, kit a bizalom megtisztel, mind számba kell vennie azon öntudatban, hogy van egy hatalmas őre: a törvény, ez megtorlója leend netán felmerülő bántál maknak. Az iskolaszék választásánál még van egy — talán — egyéni nézetem, melyet figyelmen kívül hagyni nem óhajtanék, és ez az iskolaszék öszhang- ba hozatala a felekezeti iskolaszékekkel. — Tudjuk ugyanis, hogy elemi iskoláink mind felekezetiek lévén, ezeknek külön iskolaszékük van, — már pedig a polgári iskola jövője megkívánja, hogy az elemi iskolák nagyobb számú növendékek által látogathassanak, és pedig az 1-ső osztálytól a 4- kig, mint eddig; nem vetem el a sulykot, ha azt mondom, bogy a felekezeti iskolaszéki tagok nem feleltek meg teljesen hivatásuknak, a növendékek iskolalátogatásának buzdítása tekintetében, mert évek óta, különösen a 3 - 4 elemi osztályokban, a növendékek száma apadt; ezen okvetlen segíteni kell, és én hiszem, hogy Gyulaváros A vidék rózsája. Boszély. “ (Egy Szerelmes Uapló-töredékéböl.) Irta : Miskey-Jugovics Béla. V'". ■ni. Miként a béresekről zuhanó hógörgű- teg, melyet talán csak egy kis madárka fel- röppenése indita meg, perczenként növekvő erővel kitép, szertezúz mindent, ami elé akad: úgy a szerelem, melyet egy szó, egy pillantás is képes felkölteni, sem ismer maga előtt korlátot, határt. Valami megfoghatatlan, kiraagyarázhat- lan erővel bir ezen érzelem, melyet ismerni hisz mindenki, és valójában még sem ismer nenkisem. Egy szikrája az istenségnek, mely ép oly gyakran szerez mennyet, mint ahányszor kárhozatba visz; rózsája az életnek, melynek még tövis szúrása is gyönyört okoz; legszebb gyöngye a szív tengerének, mely még akkor is szép, ha hamis. Kelletned ká- bultságba hoz, mint az ambraillat; de képes megölni is, mint a ezéneny lehelet; lelkesültté, hőssé, halhatatlanná tehet, — s eltörpítheti a szellemet, lenyűgözheti a lelket, gyáván beszennyezheti a jellemet egyaránt. Kondori Gusztáv először érezte igazán, hogy mit tesz egész nagyságában ez a szó: szerelem. És nem ijedt meg tőle, nem akarta lerázni magáról, mint a kellemetlen vendéget szokás, de az igazat megvallva, nem is tudta volna már talán. Becsületes lelkében azon gondolat merült fel legelőször is, hogy végső eredményében hová vezet ezen érzelem. És azután megnyugodott, midőn ott képzelte magát a kis Tillával, az oltár zsámolya előtt. Fiatal vagyok, előttem az élet nyitva áll, — vagyonom nincs ugyan, de van eszem, és jóra, nagyra törekvő akaratom; ón képes leszek Tillát boldogítani! — igy gondolkozott magában számtalanszor a jó fiú, és e gondolat megnyugtatta öt. Egy szép nyári alkonyon, szintén ilyen gondolatok közt indult látogatásra Murá- ny iákhoz. Váljon igaz-e az, mit a szerelmesek közönségesen mondani szoktak, hogy — a szív megérzi, ha szerelmének tárgya jön, s ilyenkor mintha örömében repdesne : hevesebben dobog, és az arezokha kergeti a vért? Talán efölött gondolkozott a kis Tilla is, midőn az utczaajtót becsapódni hallván, hirtelen arczába szökkenni érzé a vért. Nem volt otthon a háznál a cselédeken kívül csak ő, -r anyja és Mariska a Mai számunkhoz egy féli' boltba mentek, atyja és Jóska bátyja a hivatalba volt. Midőn a szobaleány jelenté hogy Kondori jön, a kis Tilla szinte ijedten futott a másik szobába, mintha menekülni akarna valami láthatlan ellenség elől. Egy pillanat alatt rendbe hozá öltözékét, és aztán egy futó tekintettel a tükörből végig nézte magát, — hiába, a szerelem, ki- sebb-nagyobb mértékű hiúsággal szokott karöltve járni, amit ép oly könnyen lehet megmagyarázni, mint megbocsátani. A másik pillanatban már mosolygó arcz- czal fogadta a szobában Gusztávot; de a figyelmes észlelő előtt bizonyára feltűnt volna mindkettő viseletén, valami tartózkodó bizonytalanság, melyet ugylátszik nehezen tudott tűrni mindenik. — Foglaljon helyet Kondori ur, azt hiszem mama és Mariska is mindjárt itthon lesznek, — e szavakkal fordult a kis Tilla Gusztávhoz, de valószínűleg a másik pillanatban már nem tudta volna ismételni, hogy mit is mondott hát, — oly nagy zavarban volt; s azzal elkezdő rakosgatni az asztalon levő apróságokat. Es Gusztáv, az elismert ügyes társalgó, szintén nem lelt szavakat, melyekkel megkezdhette volna a beszélgetést. Nem is tréfa dolog az, szemben és egyedül lenni szivünk imádottjával, s vigyázni minden szavunkra, hogy valamikép a szív hirdetés van mellékelve. I után ne találjunk beszélni, mert ez által el lenne árulva a féltve rejtett nagy titok. Azt hiszem könnyebb megnyerni bármely ütközetet, mint egy szerelmes párnak elfogultság nélkül egymással társalogni. A pár perczig tartó szótalan csönd, végre is nagyon kiáltó kezde lenni, mint mikor a vásári nép hemzsegése fölünkbe zúg. — E szobában oly fojtó a melegség, ha úgy tetszik menjünk le a kertbe egy kissé, szólalt meg a kis Tilla, gondolván, hogy a szabadban majd csak könnyebben eltelik az idő. — Szabad kérnem karját.... Na még csak ez volt hátra! A kis Tilla azt hitte, hogy a kertben majd csak olfutkoshat egyik virágtól a másikig, s igy nem lesz szorosan kényszerítve, még beszélgetésre sem, — és most ... karonfogva kell talán óranegyedekig is sétálni vele. Oh miért is ment el az á Mariska! most ö mindettől megkímélhetett volna, gondolá, —- miközben lángoló arczal, kezét a Gusztáv jobbjába akasztva, megindultak. Szótlanul értek a virágos kis kertbe, s szótlanul haladtak a tisztán tartott utakon egy darabig. — Mi a neve ennek a szép kis virágnak, kérdé, Gusztáv, megállva egy virágtábla előtt. — S ön nőm tudná azt? felett újabb kérdéssel a kis Tilla.
