Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-09-20 / 38. szám

Harmadik évfolyam • ____________38-ik szám. Gyulán szeptember 20-án 1874. ( ~ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, főtér, Prág-ház. V J BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál es a szerkesztósegnel. — Ilirdetésdij * 50 szóig egyszeri hirdetés­nél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél mél­tányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. f Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési díj Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3ft Egy évre . . 4 ft V ________J El őfizetési felhívás a 1874. utolsó negyedére, (sept.—dec.) Előfizetési ár 1 frt osztrák érték, melyet postai utalvánnyal kérünk be­küldeni. Gyulán, szept. hó 1874. A kiadó-hivatal. A községi faiskolák berendezésére vo­natkozó ministeri biztosi utasítás. 1. §. A községi faiskolák szabálysze­rű munkásságának folyó 1874. év őszön az egész országban — és minden község­ben meg keli indíttatni. 2. §. A községi faiskolák feladata: a) Az ország befásitásához minden köz­ség határbeli ültetésekkel járulandó, e célra alkalmas csemetéket nevelni; b) Azon vidék legalkalmasabb nemes gyümölcsfajait szaporitni, és azokat első sor­ban a község lakosai között — azután a vi­déken terjeszteni. c) Azon vidék viszonyainak és a köz­ségi lakosok igényeinek legjobban megfelelő jövedelmező kertipart kifejteni. d) A népiskolai ifjúságot a községi fa­iskolában erejükhöz mért munkálatokkal el­foglalva, az elsorolt gazdasági és kertészeti okszerű miveletekbe tanitójuk által gyakor­lati utón bevezetni, és az ez utón adandó ma­gyarázatokkal felvilágositni, oktatni. e) Ezeknélfogva a községi faiskolák berendezésénél oda kell törekedni, hogy az azon község viszonyai szem előtt tartásával I tenyész- kísérleti- és minta kertjéül, vala-1 mint beszerzési forrásául szolgáljon a köz­ség földtnivelö lakossága azon osztályának, melynek változott viszonyai követelte isme­reteket határán kivül magának megszerez­hetni se módja, sem alkalma. 3. §. A határbeli ültetésekhez tartozik : a) A községi szélesb utczák, nagyobb térek, különösen a templom és iskoltér sze­gélyezése. b) A köz és mellékutak alkalmas fák­kal szegélyezése. c) A csordakutak mellékeinek — a marha delelöknek befásitása, hogy a forró nyári napokban egészséges menhelyben ré­szesüljön a legelésző marha. d) Homok kötés, a futóhomok tovább­terjedésének gátlásául. e) Partos vidéken a vízmosások és partszakadások faültetésekkel orvoslása. . f) A tagositott magán birtokrészek ha­tárainak élősövénnyel állandó jelölése. 4. §. A községi faiskolák részint ta­gosítások alkalmával — vagy egyéb jog­szerű alapon, részint pedig később a nép­oktatás czéljaiból magánosok vngy közsé­gek által adományoztattak, tulajdoni joggal a községet vagy hitfelekezetet illetik meg, azonképen köteleztetnek a községek — il­letőleg a vallásfelekezetek elöljárói ezen uta­sítás 2-ik §-ban megnevezett községi fais­kolai miveleteket és az utón a népoktatást berendezni, szükséges költséggel és kézi mun­kával ellátni, a faiskola kezelésével és en­nek ellenőrzéséül alkalmas egyént megbizni, az l-sö §-ban felhívott törvény — ministe­ri rendeletek, a faiskolákat adományozók akaratának, az illető törvényhatóságok ez érdekben kiadott szabály rendeletéi, ezen — és időközben ez utón kiadandó ministeri biztosi utasítások irányában tartozó fele- I lősséggel. 5. §. Oly rendezett községekben, hol eddig faiskolának alkalmas tér még kiha­sítva és iskolai célokra átadva nincsen, az iránti gondoskodás a törvényhatóságot il­leti meg. 6. §. A községi faiskolák kirekesztőleg és egyedül a 2-ik §-ban nevezett czélokra szol­gálván, azzal ellenkező bármily néven ne­vezhető használata tilos, ellenkezvén a tör­vény világos rendeletével, és a faiskolatért adományozók akaratával. Annálfogva — a községi faiskolák netáni baszonbérlelése — mint Bemmies — rögtön beszüntetendő, a befolyt haszonbérleti összegek, habár idő­közben más célokra forditatta; is — vala­mint a jogtalan bitorlókon megveendő ha­szonélvezet kizárólag és feltétlenül a köz­ségi faiskola felszerelésére, mivelésére for­dítandó, a földmivelést- ipar és kereskede­lemügyi ministerinm 3599—1874 rendelete értelmében. • ; 7. §. A községi faiskolák kezelése — más szakavatottabb hiányában a néptanitót, illetőleg vegyes vallásu községekben ezen ntasitások 4-ik §- ában ajánlott közvetítés sikerülésével a szakban legjártasabb feleke­zeti néptanitót illeti meg, a népoktatási tör­vény 45. §-a szellemében; az érintett közve­títés esetében annálfogva minden hitfeleke­zeti néptanitd felekezeti elöljárósága által megbatározott időkben vezesse tanítványait a közös faiskolába. 8. §. A községi faiskolák munkássága és az utón nyújtandó oktatás fölötti felügye­letet a község, illetőleg bitfelekezeti elöljá­róság az általa választott gondnok utján gya­korolja. 9. §. A községi faiskolára fordítandó költségeket a szem előtt tartandó czél köve­telései szerint a község — illetőleg a fele­kezeti iskola alap vagyoni állapota szabá­lyozza, ilyenek a faiskola berendezési költ­ségei, asután a szellemi és anyagi eszközök — s végre a magvak — csemeték és ha­sonlók beszerzésére szükséges költségek, me­lyeket a község — illetőleg a hitfelekezeti elöljáróság a népoktatási törvény 11-ik §-sa értelmében viselni köteles. 10. §. A faiskola pénzalapját képezik: a) A 6-dik §-ban megnevezett időköz­beni haszonbéri és az illetéktelenül bitorló­kon megveendő haszonélvezeti összegek a községi faiskola használata folytán. b) A mező-rendőri kihágások után be­folyó bírságok. c) A faiskola jövedelmei, mely jöve­delmek semmi sein alatt más egyébre mint a községi faiskolák czéljaira — nem for­díthatók. d) E célra netán befolyó ajándékok. 11. §. A községi faiskolák gyakorlati munkáját a havonkint kétszer megjelenő hi­vatalos közlöny a „Nép kertésze“ lapban idofolytán közlendő hivatalos ntasitások — és gyakorlati Útmutatások vezetik. 12. §. A néptanítók szakismeretei ter­jesztése tekintetéből szükséges, hogy a vi­déki tanítói gyűléseken és egyéb népesb összejövetelek alkalmával a községi faisko­lák Ugye is felvétessék, hogy a szakban jártasabb néptanítók gyakorlati útmutatáso­kat adjanak a gyengébbeknek; ez pótolhat­ván némileg a költséges vándortanitást, mi­ért is ilyetén buzgó törekvésű néptanítók az alkalmi jutalmázásoknál — és bekövetkező gazdasági népoktatás rendezésénél figyelem­be vétetnek. TAB02A. H R Z S 3É1 B EI T. 1 Történeti bcszély. 1762.'juh 9-én nirgy1 zajra ébredt fel- Szt.■‘Pétéivár.'''A'tNéwski-Prospeól hemzseg a (elpiperózett un fogatoktöl. A-tér közepén egy emelvény állott — vörös bársonnyal bevonva, körülvéve III. Pé­ter fényes testőreitől, a melyek már ekkor Ka. talinnak engedelmeskedtek. A nyakasabbak kivül a városon függenek. Déli tizenkét órát harangoznak Szt-Iván egyházban, honnan csakúgy tódul a bámész nép a testőrök s katonák mellett, kik egy tág utczát képeznek II. Katalin czárnő ré­szére. Fényes selyem hordszéken, kelet gyön­gyeivel, — phoeniciai bíborral, s drágakö­vekkel ékítetten hozzák Katalint, ki ina ki­áltatta ki magát!minden oroszok czárjának. A czárnő pedig feltett ékességei nélkül is nagyon szép volt. Volt neki elég éke a természettől. Dús aranyhaját alig bírta bab válla, míg szép két szemei — melyek vilá­gosságuk miatt egész a szürkébe játszottak, parancsoló, uralkodói tekintettel néztek végig a hosszú pillák és a fekete szemöld alól. Fején, mintha nem lett volna elég az aranyhaj, kétfejű fekete sassal ékitett arany koronája uralkodott, mig oldalán büszkén tar­totta drágaköves aranykardját. De csak akkor., tűnt ki egészen pompás alakja, midőn adísz-emelvényre fellépett (67 kér arabs paripáján,, s ki vonla ragyogó fegy­verét,; hogy a világ négy tája felé vágjon ve­lő, annak jeléül, hogy mindenfelé terjeszteni fogja birodalmát. A mint., leszállt a cári dombról, büsz­kén, mint Semiramis, körüljáró tekintete egy szép ifjún akadt meg, ki alig 19 éve daczá­ra testőri egyenruhában állt a sor élén. „Hogy hívnak, fiam!“ kérdé szeliden az uj czárnő. ­„Potemkin Alexis — felséged leghívebb alattvalója I“ feleié csengő bangón a fiatal ember. Katalin mosolygott a térdreborult ifjúra, aztán fényes kiséretével a czári palotába ment. A tér nem egy koronázás, de egy ököl­harcé jelenetét adta távozása után. A kapzsi nép a domb bíborán s a szét­szórt arany rubeleken veszekedett, — két­száz nyárs forgott a tűzön, s kétszáz hordó feneke volt beütve, pompás (?) wutki illatot árasztva a szalma füst és a pörkölt ökör il­lata közé. Vígan bőgött a duda, kisérve sipitó kla­rinét és az énekesek énekétől: azowi csatá­ról, a bős streliczekröl, a pultavai csatáról, a vitéz és szép Elek cárfiról, kit atyja öle- tett meg szerelemféltésből stb. stb. Sok idő kellene, IeirnomQa pompás ün­nepélyt, mely a czári palotában folyt lej s a milyen még nem volt Szt.-Péterváron. Lassankint elcsendesült a zaj. A czár- nő lefeküdt. A koronázási Prospect-téren min-; den-nyomon egy-egy ember feküdt, halottak, vagy talán a wutki ringatja őket mennyei álomban. A ki élő volt közölük, felköltötte őket másnap reggel a kancsukás ébresztő angyal. A czári palotában az örök egyhangú kopogása, s alulról jövő lánczcsörgés hang­zik I Ott van in. Péter, és azifju Iván, szü­letése óta, 21 év óta elevenen eltemetve. * * Erzsébet szorongó kebellel várta ked­vesét az éj csendében. Szegény kedves, ki csak éjjel láthatja meg kedvesét. Szegény testörkatona, egy csillaggal, kevés pénzzel, de szép szemekkel, kedves, hízelgő s szerel­mes szavakkal. Az erkély alatt léptek hallatszottak, s egy bagolyhuhogás. . Erzsébet bálvány arcza kipirul, remegő szive feldobog, egy selyem hágcsót bocsájt le, lassan, óvatosan, még pár pillanat, s két szerető szív dobog egymáson I A kötél-hágcsón egy szőke iQu jelent meg, sugár termet, kökény szemek, mosolygó aj­kakkal. „Itt vagy végre Alexis!“ eóhajtott Er­zsébet, „annyi dolgod volt talán, hogy nem jöhettél előbb? — hol voltál Alexis?!* „A czárnőnél voltam szolgálaton“ szál­lott az ifjú. „Ne félj angyalom, megnyílt az ut előmenetelemre, gazdagságomra, hírnévre 1 nemsokára enyém lehetsz!“ „Feleded-e, hogy apátn gyűlöl téged, — feleded-e, hogy inkább megöl, mint néked ad­jon!. Várjunk Alexis! az idő meg fogja hoz­ni, a mit ma el nem érhetünk.“ 1 „Nem kell sokáig várnunk, édes Erzsé­betem! holnap mint testőr-badnagy fogok be­szélni atyáddal, s pár hét múlva, mint kapi­tány vezetlek oltárhoz.“ „S honnan jö mind e kegy, mivel ár- demléd ki ezt ?“ kérdé reszketve Erzsébet. „A czárnő pillantott reám kegyesen!“ „Oh! jobb szeretnélek tovább is úgy látni, mint eddig. Ismerem Katalint, neki cél­jai vannak veled, borzasztó czélok!“ kiáltott fel Erzsébet, s magában utángondolt, „Kata­linnak megtetszett arezod, ö elszeret téged tőlem!“ A két szerelmes kis ideig leste, még a homályos csillagokat, aztán Alexis azon utón, melyen jött, távozott, Erzsébet pedig szobá­jába, hol sirás közt tölté az éjét. * • * (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom