Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-08-30 / 35. szám

Levelezés.

Békés augusztus 27. 1874.

A békési dalegylet, a kolozsvári országos dalünnepély előadandó darabjait e hó 22-én mutatá be — a részint helyből, részint vidékről összegyűlt közönségnek.

Az augustus 1-én tartott, — tánczczal egybekötött dalestély is igen jól; de ez, amannál minden tekintetben jobban sikerültnek mondható ; pedig a kellemetlen, hideg szeles idő miatt: attól lehetett tartani, hogy ha Ieend is hallgató: nem lesz tánczoló publikum.

A kezdet 8 órára van hirdetve; 8 óra már elmúlt s még sincsenek hölgyek ; — az ifjúság szorongó kebellel vár s már-már kezd a tánczról lemondani, saranyu képeket vágva: az idő ellen zúgolódik. De mily kedves jelenség, midőn e válságos percben egyik család a másik után jön, magával hozva nem csak BékéB „ibolyáit“ hanem Csaba „gyöngyvirágait“ is, kik valóban díszére válnak ama hölgykoszorúnak, melynek minden virága oly szép, oly (ide virító, mintha egy képzett túlvilág paradicsomában nyílott volna.

A virágot méhek keresik fel, hogy kelyhéböl mézet gyűjtsenek; a leányt pedig ifjak, hogy szemében ttdvöt, boldogságot keressenek, s olvassanak. így nagyon természetes, hogy midőn a Fáma Békés virágairól zengett; a mulatni szerető lelkes csabai ifjak eljöttek, iölkeresték a kertet, melyben e virágok pompáznak; eljöttek, sorakoztak a zászló alá, melyet a kedély szétáradó hullámai lobogtatának.

A dalárokról igen sok szépet lehetne mondani; azonban kerülni akarván a hosz- szas beszédet: legyen elég röviden annyi, hogy darabjaikat szabatosan, alapos gyakorlottsággal adták elő; különösen a „Dalünnepen“ czimtt müvei arattak köztetszést b bizonyítók be, hogy „a dalban istenség van.“

A dalestélyen általánosan jól mulatott mindenki; jól mulattak a mamák, látva: mint repül tánczosa karján tova a kedves gyermek ; jól mulattak az öreg urak (ez alatt a nem tánczolók értendők) kik midőn a dalegylet bevégezte működését: csatlakozva a dalárokboz a hűvös szél elől bevonultak részint az enyhet adó eresz alá, részint

ily csábosán, ily bűbájosán énekelni. — — — És tudja-e — uram, — hogy Róza ártatlan volt ? Tudja e, hogy most már semmi mentségem sincs ? — — Tegnap este küldte hozzám Róza férje e kis levélkét, mit szerencsétlen neje irományai között talált. — A pecsét sértetlen volt rajta; tehát az öreg férj teljesen bizott Róza hűségében B ártatlanságában — és ezzel mutatta meg, hogy jobban szerette őt, mint én. — — — A levelet az nap irta hozzám Róza, midőn atyja kényszeritése folytán hozzá kellett mennie a gazdag kérőhöz. — A levélben elpanaszolja balsorsát, mely kegyetlen apja képében, átok terhe alatt kénytelenité kezét nyújtani a vagyonos embernek! könyörög, hogy ne vessem meg őt végképen és ne álljak boszut sem atyján, sem férjén. — Es aztán reszketeg betűivel igy fejezi be levelét: „Én majd imádkozni fogok Istenhez, bogy mi elébb magához vegyen, bogv igy halálommal meg engeszteljem önt is. És, ha majd kimúlásom utón néha erdőben jár ön s ott a szellő suttogni fog a fák lombjai között gondoljon akkor én reám, én leszek az a suttogó szellő; vagy ha feje felett pacsirtát hall szomorúan énekelni, jussak én eszébe, — én leszek az a siró pacsirta; ha nyári éjjelen hulló csillagot lát, emlékezzék meg rólam, én leszek az a hulló csillag; és a suttogó Bzellö — és a siró pacsirta — és a hulló csillag mind azért fog könyörögni, hogy ön megbocsásson a halottnak és elmondja még egyszer e szót: „szeretlek!-----Ed

dig tartott a halvány ifjú elbeszélése. Midőn ezeket elmondá, mintha elalélt volna, sokáig maradt mozdulatlanul lecsüg- gesztett fővel s lezárt szemekkel. Lassanként feleszmélt végre s ismét beszélni kezdett. —

— Az éjjel megjelent előttem Róza,

a kávéház helyiségeibe, hol bú elfelejtésül pobarazva, dalolva ugyancsak vigan voltak. Az estély 2 óra után ért véget.

Sz. Kálmán.

Mezö-Berény augusztus hó, 1874.

Nehány heti távollétem után lett hazajövetelemmel, a „Békés“ 31. számú lapjából olvastam azon tudósítást, melyet innét, egy a helybeli ügyeket lelkesült figyelemmel kísérő derék levelező küldött a lapba.

A tudósító ur, az itteni „Leánykoszo- rut“ ismertetvén, s annak régebben emlegetett eszméje keresztülvitelét, nagy méltánylással nekem tulajdonítván, ez által felhiva érzem magamat arra, hogy azon kitüntetést, szerény működésem érzetében, saját értékére szállítsam le, és a „Leánykoszoru“ létrejöttének előzményeit röviden felemlítsem.

Eleve meg kell említenem, hogy az eredeti eszme magoktól a helybeli kisasszonyoktól eredett, melynek folytán, a múlt február havában, — egy napon, eleve lett megbeszélésük folytán, megbízottjaik által egész bizalommal engeraet kerestek meg az iránt, hogy miután ők, a minden nagyobb városokban élvezhető szellemi kellemetes szórakozást nélkülözni kénytelenek, óhajtásuk volna, annak némi pótlásául, egy önálló „Leányegyesületet“ alakítani; s e czólból enge- met ideiglenes igazgatójokul, — illetőleg tanácsadóul felkérvén, átadtak nekem egy már valaki által részükre feltett alapszabály tervet, átnézés és megbirálás végett.

Én, e bizalmas megkeresés által, megtisztelve érezvén magamat, az útba igazítást készségesen megígértem ; de miután későbben átgondoltam a kedves leánykáknak szán- dokban volt egyesülhetésöket, eleve is meggyőződtem arról, hogy nékiek, mint mindnyájan szülői hatalom alatt álló, s kiskorú leánykáknak azon alakban, mint az-az említett alapszabály tervezetben előirányoztatott, önálló leányegyesületet alakítani, sem szorosabb értelemben vett társadalmi, sem jogi szempontból nem lehetséges.

Hogy azonban mégis, az áltatok közösen óhajtott egymássali bizalmasabb barátságos társalgás, s szellemi szórakozás létesitethes- sék, én. mellőzve minden nagyobb szabású

Olyan volt, mint az életben, hanem oda, hol keblében a seb helyének kellett lenni, egy piros rózsa vala tűzve. — — A dal ekkor megszűnt s szivemről mintha minden fájdalmat elemeitek volna, oly boldogság lepett meg. — Róza oda lebegett hozzám s ajkán bűvös mosolygással, szelid szép hangon igy szólt: „Megszabadulsz a daltól, ha jó szívvel gondolva reám, e szót ki mondod; „szeretlek!“ — — — Ezt mondva ismét eltűnt — s a fájó dalt azóta ismét hallom. — — — Megszabadulhatnék hát kínjaimtól, ah, de hogyan mondhatnám én ki jó szívvel azon szót! Hát van-e én nekem jó szivem, nekem, ki képes voltam az ő szivét késsel keresztül ütni? — — Oh, rettenetes, tulvilági eszme, hogy én — a gyilkos gondoljak reá szerelemmel, kinek szemei előtt szüntelen ott lebeg áldozatának véres bullája és fülében örökké ott cseng bánatos dala! — — Hogy mondjam én ki e szót, hisz kezemen a vére a szívnek, melyhez intéznem kellene a vallomást? — — Oh, nem, nem, én nem bírom e szót kimondani. — — —

A szegény halvány ifjú összerogyott e szavak után. Agyba kellett fektetni, honnan fel nem kelt többé, mert nehány óra múlva kiszenvedett. — Halála előtt kevés pillanattal vissza nyerte eszméletét. Arcza derült volt, mosolygott és e szavakat suttogá: 0 ismét beszélt velem és hív magához; ő megbocsátott, mert újra elmondtam neki azt a szót: „szeretlek! —------A szegény halvány ifjú most ott pihen boldogtalan kedvese közelében. Most is zeng felette bűbájos dal, de az csak édesíti nyugalmát, mert hisz a szellő suttogása b a fiilmile éneke is arról regél, hogy csak akkór boldog a szív, ha lenn a sir- ban porladoz.

legyletté alakulás terjedelmességét, nékiek „Le- ,ánykoszoru“ elnevezéssel hoztam ajánlatba, és pedig körülményes indokolással a bizalmas, s csakis a körülményekhez képest alkalmazandó „összetartás“ létrehozását, mit ők kész szívvel elfogadván, annak czélja és feladata következő négy pontokban állapíttatott meg:

1. A leánykák közt fenforgó vallás, — nyelv, — osztály, vagy nemzetiségi külörab- ség mellőzésével, — körükben, a kellemetes összetartást létre hozni.

2. Ennek elérésére szolgál a leányoknak, — a szülői házaknál, — melyekben ugyanis a leánykoszorunak egy, vagy több tagja van, a tisztelt anyának, illetőleg háziasszonynak őrködése, s felügyelete alatt, — megállapítandó sorrendszerinti összejövetele.

3. Az összejövetelek alkalmával, részint a szépirodalmi lapokban megjelent, valamely belbecscsel biró dolgozatokból, vagy erkölcsi irányú, — szakférfiak által ajánlott könyvekből történendő felolvasás, — a női hivatással kapcsolatos kézimunkát, gazdasz- szonykodás, — kertészkedés, — s más ba- sonnemü tárgyak fölötti eszmecsere, és tanulságos beszélgetés.

Ezekkel egyidejűleg valamely nemesebb társasjátékkal, — a hol van és lehet zongorázással és dallammal való mulatozás.

4. A társadalmi, művelődési, és jótékony czélok előmozdítására lehetőségik való közreműködés.

Ezen megállapodáshoz képest tehát mindenesetre szükségessé vált, hogy ezen nemes czél keresztülvitelére, s illetőleg a „Leánykoszoru“ alakulhatására nézve, bizonyos rendszer állapittassék meg ; mely okból helybeli körülményekhez idomított „Ősszetartási szabályokat“ fogalmaztam, s azokat összeállítva, a leánykák tisztelt szülőiknek jóváhagyásuk vagy észrevételezésük alá terjesztvén, mond- hotlan örömömre szolgált az, hogy azok, a tisztelt szülőknek átalában, nemcsak jóváhagyásukat, de írásos névaláírással nyilvánított beleegyezésüket is megnyerték, — s eként a „Leánykoszoru“ megalakulása lehetővé tétetett, el annyira, hogy azon idő óta már, — vasárnap délutánonként, a diszes, és kedves leánykoszoru élvezi, a váltakozó összejövete- li helyiségeken, az illető jó édes anyák felügyeleti őrködése alatt, a most már egymás közt te s tu bizalmas barátsággal fűszerezett kellemetes társalgás élményeit; én pedig nemes feladatom illetőleg csekély közreműködésem bevégeztével, — semmi némü hivatalnoki szerepben ugyan netn, mint tudósitó ur által emlittetett, de esetlegesen, olykor bizalommal felkérett utbaigazitóképen, gyönyörűséggel kísérem figyelemmel, az idáig is sok oldalról tekintve, következményeiben megbecsülhetetlennek bebizonynlt ezen társalgási egyesülést.

Bonyhay Benjámin.

— Jegyzéke a b.-gyulai kir. tszék által 1874-ik évi augustus 31. és következő napjain felveendő bűnügyeknek.

Előadó’. Nogáll László.

1444. Muntyán Mojsza s idősb Daró- czi János súlyos testi sértés.

1456. Bakonyi János és 4 társa tolvaja ág.

1457. Szilasi Antal és István, tolvjyság.

1459. Szilágyi Mátyás életbiztonság elleni vétség.

1460 Osztrovszky Lajos, súlyos testi sértés.

1332. Gerebenics Mihály és Ferencz, tolvajság.

1333. Nagy Péter, súlyos testi sértés.

1928. Tulkán Dávid, tolvajság.

1871. Kmán Floráné, tolvajság.

1331. Forgács János és 14 társa tolvajság.

1828. Másik Mihály, Vas Ferencz és 3 társuk tolvajság.

1829. Anker Ferencz tolvajság.

1832. Háló István és 7 társa tolvajság.

Újdonságok.

— Szent István ünnepén a törvényszék tagjai közöl bár kevesebben, de testű"

letileg jelentek meg, s ez által múltkori köz-; leményünket visszavonjuk.

— A szerecsen téren van egy elhagyott külsejű ház, mely már sokaknak szemébe tűnt, de tulajdonosa mitsem akar a javításról tudni, nem mintha tehetségében nem állana, hanem mivel 1858-ban azt álmodta, hogy mihelyest házát bemeszelteti, azonnal meghal. Már pedig a meghalást ő is utolsó dolognak tartja, s igya ház 16 év óta áll érintetlenül, de elég rondán ahoz is, hogy a szerecsen téren helyet foglalhasson. Hanem talán ezt az álmot mégis ki lehetne a tulajdonos fejéből verni.

— A csabai indóháznál rendőrségnek semmi nyoma sem látszik, legalább azt kell hinnünk, hogy nincs, mivel legközelebb a sz. István ünnepről hazatérők közöl ketten szenvedtek érzékeny kárt az által, hogy a váró teremben holmijöket más találta elvinni, s aligha tévedésből. Nagyon helyesen tenné Csaba város, ba a vonatok érkezésénél a forgalomhoz képest legalább két rendőrt alkalmazna.

— Chován Kálmán Zins Sarolta k. a. közreműködése mellett szombaton csakugyan megtartó hangversenyét, nem nagy, de igen válogatott közöuség jelenlétében. S alig kell többet mondanunk Benka Gyula nr szarvasi levele után, minthogy mübirálata állításait a jelen volt zen értők hangos tetszés nyilvánításai világosan megerösiték. Chován ur s Zins Sarolta k. a. s különösen ez utóbbi, már csak hangszere ritka voltánál fogva is, oly élvezetes estét szerzett közönségünk« nek, mely a dalárda hangversenyét juttató eszünkbe, sőt absolut értékben azt is fölülmúlta. A jó hangulat még inkább emelkedett a hangverseny után következett bálban, hol aztán hajnali 2 óráig rúgta a tüzes ifjúság a port.

A A térzene szerdán és szombaton esténkint ezután ’/gä órakor fog kezdődni, s % 10-kor ér véget, — s a vásár hetét kivéve — a mikor a „Magyar Király“-bán fognak játszani, tartani fog mindaddig, mig csak az idő engedi. Közönségünk úgy látszik megkedvelte ezt a kis esteli mulatságot, mert minden alkalommal tömegesen látogatja, — s zenészeink meg is érdemlik ezt, csak tanuljanak oly szorgalom és igyekezettel, a mint azt megkezdették.

A Nemcsak a herényi toronyba ütött be a minap a villám, hanem meglátogatta a gerlai kastély-kápolna oldalát is, hol azonban semmi nagyobb kárt nem tett.

A Décsey Ede fényképész Pestről látogatta meg városunkat, s műtermét a Ge- yer-féle házban — Orley gyógyszerész ur mellett — állította fel. Mérsékelt ár mellett, s csinos kiállítással dolgozik, miért is ajánljuk őt a magukat learczképeztetni akarók figyelmébe.

A Panaszkodnak sokan, hogy a vasut-állomásnál, a teher-szállitó kocsikból nem szedik ki a málhacsomagokat az állomásnál dolgozó emberek, napszámosok, hanem az érdekelteknek maguknak kell azt a teherszáliitó kocsikból nagy sietve kiczepelni, holott más állom ásokon a vasú t-társu lat emberei végezi k ezt kötelességszerün el. Mi hivatalán kívül is úgy ismerjük az állomás-főnök urat, mint igen derék, előzékeny férfit, s hisszük, hogy ha csakugyan a társulatnak kötelessége e dolgot végeztetni, akkor a panaszlott hiányon segíteni fog.

' — Mint a hivatalos lapban olvassuk, Nagy Gergely Péter 50 év óta működő veterán tanító ő felsége által a koronás ezüst érdemkereszttel diszittetett fel.

— Lapunk legbuzgóbb munkatársa Kratochvill Gyula ur e hó 28-án ment Szolnokra ezredéhez, az őszi hadgyakorlatok alatt honvédelmi kötelezettségeinek eleget tenni.

— Ministeri kiküldött. A m. kir. földmivelésügyi minister értesité a városi hatóságot, hogy Lukácsy Sándort biztosi minőségben a végett kiildvén ki, miszerint a községi egyleti gyümölcs s gazdasági faiskolákat tegye vizsgálata tárgyává, b ahol szükséges, utasításokat, tanácsokat adjon : — e czélból nálunk is a kellő gyámoütásban és segédkéznyujtásban részesittessék.

— Farkas Józsi zenekara augustus 31-én hétfőn esteli 7'/a órakor a sétányon következő legújabban betanult darabokat fog-