Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-08-23 / 34. szám

Felhívás

ix magyarországi központi fröbel-nöegylet részéről a szülőkhöz és a hazai összes nőegyletekhez.

Jelige: „Egy, gyermekkert észnőket szellemi — s főleg erkölcsileg képző-intézet az, a mely nekünk minden más tanintézeteknél szükségesebb ; hogy az ember erős, egészséges test — s a felsőbb művelődés iránti fogékony szív és lélekkel lépjen ki a gyermek szobából.“

Gróf Soden nemzetgazdá- szati müvében.

Égetőbben mint valaha, hangzik fel a jelen korban a nők ferde s hézágos nevelésének panasza, továbbá rendeltetésük ismeretének hiánya, mely gyermekeiknek — már eggyengédebb koruktól fogvai — természetszerű s tapintatos neveléséből áll.

Ha azonban, tekintettel a nők termé- szet-szttlte: gazdasszony, nő s anyai hivatására, ők oly felvilágosító ismeretekben részesittetnének, melyek képesítenék őket ezen kötelességek Ielkisrneretes teljesítésére, akkor ez által a jellem és kedély, tndás és cselekvés ezen hiányos volta tökéletesebbel felcserélve, — ngyszinte a fonákos nöemanci- pationalis küzdelmek mellőztetve, a mely tények épen gátolják elérését annak, hogy a férfival sok tekintetben egyenjogú nők a társadalomban ugyanoly fokra emelkedhetnének — akkor ők képesítve lennének annak természetes ntoni elérésére.

S csakis igy lehet a nő, a család lelke, gyermekének — aszó legnemesebb értelmében neveltje, s csakis ez által tekinthetné át a hasa és emberiség iránti kötelme nagyságát és szentségét.

De a legteljesebb mérvben javitott tanodák sem lesznek képesek soha eszközölni sast, á mit a korszellem mindenki számára s mindenkitől igényel, ha a fin, ngyszinte leánytanodák, a társadalom minden osztályú kisdedeinek javitott és elöitéletnélkQli nevelésére nem alapittatnak.

A nagy többség azonban még mindig nem fogja fel, hogy a kisdednek, a testin kiviil még szellemi szükségletei is vannak, és minden oldalú tehetségeit fejlesztve, az iskolához előkészíteni kötelességünk, hogy a tanoda oly sikeresesen működhessék mint kellene, — mert a természetben szükségkép mindennek meg van a maga átmenete.

De nevezhetjük-e természetszerű fejlesztésnek azt, ha az első gyermekéveket, — mely idő tagadhatlannl legfontosabb a gyermek testi b szellemi előképzésére — hirtelen megszakítjuk s minden fokozatos áthidaló eljárás nélkül a gyermek gyakorlatlan, tehát képzetlen s gyenge erőit a komoly, kimerítő tanulásra kényszerítjük, testileg pedig természet ellenes bánásmód s elkényeztetés által elnyomoritjuk ? 1

Azonban a szegényebb sorsú családok anyagi éietküzdelme, sőt a jobbmóduak eddigi ferde életmódja is lehetetlenné tette a gyermek szeretetteljes, helyesirányu, természetszerű fejlesztését; de az újabb időben felmerült humánus szellemirány figyelme oly mérvben fordul az emberiség kifejlődésére ojy fontos gyermekkertek felé, a mily mérvben enyészik — eddig a gyermek megvédése s vezérlésére adottnak hitt — őrangyalba» bizalom, s e közmondás: „segits magadon s az isten is megsegít“ mindég nagyobb tért nyer.

S ha továbbá átgondoljuk Pestalozzi eme szavait, „Ha az anya magasztos fogalma s érőinek szemléletébe merülvén, felébredve egy oly világban lelem magamat, hol ezen anyát hiában keresem — mert az életviszonyok oly terhesen nehezednek az emberekre“ — beláthatjuk, hogy hazánkra nézve misem, szükségesebb, mint hogy ennek előmozdításában a magyar nép minden osztályából magyar nők működjenek közre; Ennek czéljából pedig szükséges:

l-ször Hogy a leányok, a családok alapitói részesittessenek oly tanokban, melyek által természetes hivatásukat mint gazd- asszonyok, nők s anyák, hézagtalanul g teljesen tölthessék be,

2-or Ha eme' természetes czél el nem érethetnék is, épen ezen kópezés állal mégis egy önálló, s érdemteljes állást foglalhassanak el, t.i. mint mások 'gyermekeinek nevelői, tehát mint magyar gyermekkertósznök.

Ezen kettős cél elérését lehetségessé teendő, a magyarországi központi Fröbel nöegylet 1874. évi septinb. 1-töl az elsőn kívül, gyermekkertésznő-képezdéjének aásodik

tanfolyamát is megnyitja azon kéréssel, hogy különösen magyar leányok — a társadalom felsőbb köreiből is — minél számosabban jelentkezzenek az egylet első alelnökénél — Rosenzweig Saphir Sarolta úrnőnél Budapest Tükör utcza 2. sz. — mint halgatók, hogy előkészítessenek a haza s emberiség iránti kötelmek betöltéséhez.

Szegényebb leányok nemcsak a havonta két forintnyi-tandij lefizetésétől mentetnek fel, hanem néhány hónapok után, a viszonyokhoz képest segélyben is részesülhetnek, hogyha szorgalmuk és képességüknek jelét fogják adni.

Mindenik tanfolyam 12 hónapra terjed.

A képezdébe felvétetni akaróktól raeg- kivántatik, hogy 16. életévöket betöltötték, s a leánytanodák 4-ik elemi osztályát kellő eredménynyel elvégzettek legyenek, ellenkező esetben felvételi vizsgának lesznek alávetve.

A mindkét tanfolyamot jó sikerrel végzett hallgatók — az 1874. marczius 29-én 7905 sz. a. kelt s a m. kir. vallás és köz- oktatásügyi ministeriumtól nyert felhatalmazás folytán — államilag jogosult oklevéllel láttatnak el.

Jelen felszólítását az egylet azon kívánattal fejezi be, hogy a hallgatók mindegyike legyen oly szerencsés, hogy a tanultakat majdan saját családja körében alkalmazhassa; de azok, kiket e sors nem ér, működjenek annál buzgóbban oly gyermekek nevelésén, kiknek szülői szintén nem oly szerencsések, hogy saját kisdedeiket önmaguk nevelhetnék.

Budapest, 1874. Junius hóban.

Az egylet nevében:. a választmány.

Levelezés.

Mezö-Berény augustus hó 1874.

(BékéBmegye kir. törvényszékének s elnökének, egy tékozló ügyébeni eljárása.) A megye egyik községének közgyámja 1874 julius hó 30-ról keltezve egy a gyulai kir. törvényszékhez intézett beadványában, bizonyos egyént tékozlás miatt bepanaszol; az ellen kihallgatást és vizsgálatot kér, annak gondnokság alá vételét véleményezi. Midőn pedig a kir. törvényszékhez beadványát elküldi, ugyanakkor pársoru levelében a törvényszéki elnök figyelmét beadványára felkéri. — A kérelmező azt hiszi, hogy legha- marább 3—4 hét múlva majd kap valami végzést. Azonban augustus 7-én már értesíti az illető kir. járásbíróság, hogy 8-ára a bepanaszoltnak rokonait, ismerőseit, szomszédjait a községházához kihallgatás végett rendelje fel. Ugyanaz nap kézbesittetik neki a beadványára hozott 1874. augustus 1-én kelt törvényszéki végzés, és az 1874. augustus 3-án kelt elnöki értesítés.

Augustus 8 án a járás szintoly humánus, mint erélyes egyik jhirája az említett tékozló ügyében, egyenkénti kihallgatást tesz, arról részrehajlás nélküli jegyzőkönyvet vesz fel; ennek bezárása után, a megjelenteket elbocsátja; kik közül nem egy azon megjegyzéssel távozik : „ejh ! be rendes egy úri ember ez“ ! — Rendes biz az, igazságszerc- tő, de meg jó tapintatu is, mert főleg neki lehet tulajdonítani, hogy a tékozlótól potomárért megvásárolt birtokvétéli jogától az illető vevő — noha már szerződött és a bir- tokátirás iránt folyamodott is — határozottan visszalépett, s igy az a tékozló családjának visszaadatott.

Az ily gyors intézkedés aztán méltó hogy a nyilvánosság elibe hozattassék.

Tisztelet az ily eljárásnak, — tisztelet az ily gyorsan intézkedő törvényszéknek s annak elnökének 1!

B.-Csaba augustus 18. 1874.

Tekintetes szerkesztő nr I A „ Békés“ legközelebb múlt 33-ik ssámának újdonság! rovatában a csabai fiatalság által f. é. julius 25-én, a helybeli kisdedvédö egylet alaptőkéjének gyarapítására rendezett tánceestély- ről tesz a „Békés“ levelezője említést; nevezetesen azzal vádolja a rendező iQuságot, hogy e tánczestélyböl az izraeliták ki lettek zárva.

"Erre nézve csak az a megjegyezni valón) van, miként abból az izraeliták kizárva éppen nem voltak ; mert az előkelőbb meghívott családok egy része kegyeskedett ben- oünket szives megjelenésével megtisztelni; de hogy valamennyi hivatalos nem volt, az is igaz. — Különben, mint jótékony czólu tánczestélyen, — a ki ahoz igényt tarthatott megjelent az meghívás nélkül is.

A mi pedig újdondász ur azon állitá- sát illeti, miként az óvodára csak 3 forint maradt volna, erre nézve a legjobb bizonyítvány az egyleti pénztárnok ur által a „Békésmegyei Közlöny “ -ben nyilvánosan nyugtázott 10 frt, mely a kisdedóvoda-egylet pénztárába, mint tiszta jövedelem, letéteményez- tetett.

Dixi.

M.-Berény, augustus 21-én, 1874.

A mai nap: a virradó éjj borzasztó volt ezen községre, de különösen a helybeli re- formáta egyház híveire.

Az éjféli 12 óra elkongása után ugyan is 1 órára két- s háromnegyed közi időben a már ezt megelőző gyakori villámlást és lassúbb moraju égzengést, egy vészt sejtető villám, s azt nyomban követő iszonyú csattanás váltotta fel, az lángra gyujtá a ref. templom-tornyát, mely azon perezben —- külsőleg — csak is a torony csúcsát látszott, mint egy szál égő gyertyát megvilágítani.

Miután azonban — a szakadó eső daczára is — a tűz lefelé csakhamar nagy terjedést vett, s már-már az egész torony-fedélzet lángban állott, a toronynak égő gerendái egymásután zuhantak a templom zsindely fedélzetére, s igy az is a tüzet kapott.

Oltásról általában szó sem lehetvén, az egész épület csakhamar lángtenger lett, s a toronyban lévő három harang részint leolvadva, részint darabonként megsommisülve, hullott alá — nagy zuhanással — az elégett haranglábakról, a toronyóra darabjaival együtt.

Most, ha bár tornyával együtt romban is hever a szép Ízlésű templomépület külső részeiben, azonban annak egyszerűsége mellett is meglepően csinos belseje, és pedig nagyrészbon Ambrus István derék segédlelkész kitartó erömegteszitése, s az ö példaadásán több lelkesülök tevékeny összemükö- désük mellett megmentetett.

Az Úrvacsora kiszolgáltatásához szolgáló, különféle drága edények, a templomból — ugyanazok által a papiakra bevitethetvén az anyakönyvekkel és más az egyházat illető iratokkal — mindazok — a szinte életveszélyben forgott lelkes derék papi család gondoskodása által biztosan elhélyeztettek.

Noha a templom és torony-épület tűzkár ellen részben biztosítva is van, mindaz által ezen kisded egyház kára, — kivált e szomorú viszontagos időben — mondhatlanul érzékeny és lesújtó.

Tanulságul szolgálhat egyébiránt ezen részvétet keltő esemény, hogy minden egyházközség templomát és tornyát villámhárítóval lássa el, és épületeit tűzkár ellen is biztosítsa.

Végül igen szép és nemes tett volt a békési és tárcsái derék községeknek azon emberbaráti a szomszédságos készsége, úgy a vasúti tiszt urak figyelme is, hogy — a mint értesültem, — Jó karban lévő vizipus- káikat a vész holyére küldeni siettek.

B.

— Jegyzéke a b.-gyulai kir. t.-szék által 1874. évi augustus 24-én és következő napjain felveendő polgári ügyeknek:

. Előadó: Muszka Mihály:

2145. Vida Pálnak, Vida János és Mária ellen, zseltérföld' felerésze és haszonbére iránti pere.

2Ó89. Képes Józsefnek Képes László ellen a békési 4660. sz. tjkönyvi ház felének tulajdonjoga és 322 frt 97 kr. iránti pere.

2929. Bodnár Ferenczuek, Trucz Veronika, Rozália és Mária ellen a bánfalvi 341. sz. ház tulajdonjoga s tkönyvi átírása iránti pere.

3077. Méhes Lajos t. ügyész mint kiskorú Bán Lajos és Ottilia képviselőjének Bán Lajos ellen 1953 frt s jár. iránti pere.

Újdonságok.

— Király ö felsége születésnapján a nagy templomban szokott ünnepélylyel s diszszel tartott nagy mise volt. Jelen voltak a városi és megyei tisztikar, a kir. törvényszék tagjai s a honvéd tisztikar testületileg s a nép közöl is; igen tömegesen, jeléül, hogy e nap, melyen a koronás magyar király születése emlékét üli, a magyar nemzetnek ünnep-napja. Délben Göndöcs Benedek apát urnái fényes diszebéd volt, melye u a megyei, törvényszéki, városi és1 honvédtiszti kar lég- elsőbbjei' vettek részt s lelkes felköszöntés élteté a koronás királyt és királynőt, hogy Isten sokáig tartsa meg őket hazánk és nemzetünk boldogitására!

— Fanatismus. Egy csizmadia mester polgártársunknak egyetlen kis fia-meghalt, a szülök tőlük telhetőleg tisztességesen temet- tették gyermeküket, többi közt a német gyerekek zenével kísérték ki. Ez a szülőkkel együtt szomorgó csizmadia inas szivét any- nyira megvette, hogy folyvást azon töprengett, vajha ö is meghálna minél “előbb, hogy ily pompával temethetnék el őt is. A gyerek kívánsága azonban sehogy sem akart teljesülni, s ttirélme is kifogyván, három csomag gyufát áztat s vesz be, mely aztán keddtől szombatig kínozta, a mikor aztán esztelen vágya betölt. Kívánságát a rokonok teljesítők : a német gyerekek kimuzsikálták.

—- Szent István napját szintén a kath. nagy templomban s teljes diszszel tartott misén üunepOltük. Itt azonban már csupán a honvéd tisztikar jelent meg testületileg. Hja de hát minek is, Szent-István régen meghalt, aztán egyebet úgy sem, mint az Árpád által megszerzett hazát úgy szervező, hogy kilencz század után is meglakhatunk benne, s aztán különben is egyedüli nemzeti ünnep, hát minek üljük meg azt is. Az minden esetre különös, hogy e napot csupán a kath. hitíelekezet ünnepli, mintha bizony a többiek nem volnának magyarok.

— A két zeuekar versenye Farkas Józsi hétfői felléptével a közsétányon. Ez nagyon helyes dolog, s mig egyrészről e versenyek megdöntik azon törekvés jogosultságát, mely szerint a két zenekar egyesittes- sék, másrészről a czigány természet ezt le- hetlenné is teszi. Csak úgy lesz jó zenénk, ha verseny lesz, b mindkét zenekarban meg van az ambitio az „első“ elnevezés kiérdom- lésére, s azért még most nagyon korainak, s bizonyos fokú elbizakodottságnak tekintjük, hogy Rácz Jancsi e „titulust“ már is használja, ezt a közönség lógja megadni, s hogy melyiknek, az majd megválik. Különben a kapitányság figyelmét felhívjuk, hogy ha már az egyik zenekar működésénél rendőröket állít fel, — ami igen helyes dolog, — a másikánál sem szabad elmulasztania. Foglalkozunk pedig ez ügygyei nem csak azért, mivel a legtöbb ember erről beszél most, de mert egy jó czigány zenekart szükségesnek is tartunk arra, hogy a tánczmulatságok alkalmával a farsangihoz hasonló kellemetlenségeknek ne légyüuk kitéve.

— Apró esőzések verik le az utczák porát, mert már másnak alig használnak, a kerti vetemények mind kisültök, a tengeri legtöbb helyen már végkép elsatnyult, még talán a szőlőnek válik javára, de bizony az idén ez is kevés, és meglehetős savanyu termés lesz. A jövő tél elég szomorú napokat helyez kilátásba.

. — Meghívás. Az orosházi tanuló ifjúság f. hó 27-én Petőfy szülőháza javára, Mayer vendéglőjében tánczmulatsággal ősz- szekötött dal, zene és szavallati estélyt tar-