Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-02 / 9. szám

érdemben az alispánnak a megye határozatával ellenkező indokolására szüksége volna; ezért szerintem a törvény, a minis- terhez felebbezésbc, nem pedig a pártoskodásnak és érdeklődésnek bizonyára nem kevésbé mint a megyei közgyűlés behatása alatt állható alispánnak ellenkező s igy mintegy a megye ellenében árulkodó szerepre utasítást magába rejtő jelentésébe kereste a gyenge egyesnek — mint Írni tetszett — a törvén) hatóság applombjaival szemben a szükséges támogatást. Csodálatos logicával rosszalva a megyének, hogy ez a főjegyző ellen fclkiabált, mig az alispánt feljogositni akarja, hogy az a megye határozata ellen alattomban mindig felkiabálhasson : „Ne higyj neki.“

Ennyit a bírósági elmélkedésre; — jövő számban a törvény alkalmazásáról, mint amelyet tisztelt barátom a „Pesti Napló“- ban is országos kérdésül felvetni jónak látott, § mire ez a 47. számban a megyei határozat szellemében adott értelmének felelni nem késett.

— A megyei igazoló választmány feladatának idáig netn eszközölhetett megoldásában akadályul szolgált körülmény a csabai adóhivatalnak | hó 8. beterjesztett hivatalos kimutatásával elhárítva lévén, ehez képest a legtöbb adófizetők névjegyzékének összeállitása illetőleg kiigazítására f. évi március hó 5. azon hozzáadással tűzetett ki. miszerint az ez alkalommal 1873. évre összeállított legtöbb adót fizetők névjegyzéke 3 egymásután következő napon jelesül március 6, 7 és 8. a megye termében egy igazoló választmányi tag felügyelete alatt közszemlére leend kitéve oly végből: hogy azok, kik netaláni jogsérelmükkel a legtöbb adót fizetők lajstromából kihagyattak, vagy kik az 1870. 42. t. ez. 23. §. kedvezményeit igénybe venni kívánják, ezen 3 nap alatt az ig. vál. előtt szóval, vagy írásban jelentkezve, jogosultságukat kimutathassák, — a jelentkezés vagy jogosultság igazolásának elmulasztása esetén, az illető az adó kétszeres beszámításának kedvezményétől ezen egy alkalomra elesik.

Kelt Gyulán február 13. 1873.

Ormos János s. k.

ig. vál. elnök.

A mi bajaink. +)

Hallgatni arany. Igen, — de hát miért ? a nyilvánosság, a sajtó-szabadság jelen korában, a midőn az igazságot leplezetlenül kimondani, — ne mondjuk épen gorombáskodni — szabad, mit az illető felháborodott fél, szépen zsebre tehet. Hja, az idők mindent megváltoztatnak, még társadalmi műveltségünk feltétlen alapját, a kölcsönös tiszteletet is. A mi egykor sértés lett volna, az most már csak inkább — köszönettel — jó akaratú leczkének vehető. De ne érzékenykedjünk; — menjünk a bálba mulatni, úgy is farsang van. — Hogyan ? A. kisasszony nincsen itt ? — Oh, hiszen ö még csak gyermek, (16 éves elmúlt,) — majd három év múlva. Ha addig férjhez megyen, elengedi a farsangi mulatságok veszteségét; — ha pedig óh sors, hon marad, elég lesz akkor is, a kis leány szerepét játszani kezdeni. — Hát B. ö nagysága szintén hiányzik ? Sógora nővérének gyermeke halt el a nyáron, azt gyászolja. — De hát tulajdonképen, szó a mi szó, drágák ezek a báli öltözékek, — nem is ruha, ha nem Pesten készül, — s már most ki adhatna egy báli öltözékért 100 forintot? Könnyű annak, ki adhat — és ha nékem olyan nem lehet, inkább hon maradok.

Ugyan, mit jövedelmezett a jótékony ezélú bál ? Mit ? — hisz csak a fiizértáncz-jegyek 80 forintba kerültek. Az összes kiadások levonásával épen 50 forint veszteség támadt, melyet a rendezők fedezni kénytelenek.

Rendező urak, roszul tudnak számítani; hogyan tették le az érettségi vizsgát ? Megsúgjuk, egyi- kük másikuk sehogy. — Többen azért farsangolnak itthon, mert N. és N. főiskolának magántanulói. Hja, sokba kerül az iskolázás, évenkint 6—800 forintba, az meg a papától nem telik. Hát igy kereskedő, iparos, nem válhatnék egy egy úri fiúból? De ugyan, ki látott valaha szolgabiró fiút, a kiből jó czipész mester vált volna ? Lehetne-e oly merész apa, a ki úri érzelmein erőszakot ej*) Múlt számunkból, — hol inkább helyén lett volna, — térszűke miatt maradt ki. Szerk.

fene, s fiát iparosnak képezteté, — meg is győződve, hogy fia abbanhagyja a vándorlást, haza jön gazdálkodni, ha mindjárt száz hold haszonbéres földre is, — feles rendszer szerint.

Hát a többi bálrendező ur ? Az ott jogász | pesti egyetemen, egész farsangon itthon van, — gondoskodott jó barátról, ki Pesten, a kathalogus felolvasáskor nevét kikiáltja. így persze könnyű Pesten, négy évig egyetemi joghallgatónak lenni.

Ez itt ? községi Írnok, az az segédjegyzö, — a hetedikből itthon maradt, alig kielégítő osztályzat miatt. — Amaz ? szolgabirói Írnok, érettségire készül. — Hát ez ? megyei tisztviselő, az államvizsgát a nyáron teszi le. — És ez itt ? egy pénzintézet könyvvezetője, — szatócs volt, de nem boldogult.

Én teremtőm! hát egyik sem kész ember ?

Soha jobb világ, s mégis elégedetlenek vagyunk.

Hajdan a kész ember szerencséjének tartotta, ha a megyéhez ingyenes gyakornoknak vétetett fel; e mellett a pecsenye-trancsirozás, s az asztal körüli kiszolgálás elengedhetlen kötelessége volt; — szerencséjére két év múlva, havi 15 frtos fizetésben részesült; s még szerencsésebb volt, ha évek múlva valahol falusi jegyző, szalmacommi- sarius, vagy épen megyei esküdt lehetett. Mostan ? az iskolai pádról, egyenesen megyei hivatalra vezet az aspiráció!

Eb, hagyjuk ezt, menjünk az olvasóba. Hol egy újság ? — Ecce: Hymen ! „N. N. gyakornok N. N. bájos kisasszonnyal jegyet váltott.“ — Valóban országos nevezetesség! — Fájdalom, hogy a házasságok mai nap oly ritkák, mikép azokat köz- bámulatra nyilván hirdetni szükséges. Vájjon nem jobb lenne megfordítva ? azon nőtlen emberek neveit közölni, kik megházasodhatnának, de nem tudni mi okból nem nősülnek ?

Azonban, dehogy nem tudni. Lám, mit beszél itt e két barát. — Ezer frt jövedelmem lenne, de ha elöszámitom a lakbér, a háztartás, ruházat, s szórakozás évi költségét, a lehető gyermekek neveltetését nem is emlitve, — három négy annyira van szükség. Mig tehát oly nőre nem akadok, a ki a deficit fedezetére szükséges tőkét magárai hozni képes, addig a nősülésből mi sem lehet. — Hát ti szegény leánykák, ily okoskodásra mit mondtok ? Reátok fogják, hogy nem vagytok háziasak, munkásak, Iemondók. — Hol keressetek elégtételt ? — Még azzal fenyegetödznek ezek a hamis fiatal emberek, hogy később, — már t. i. a civilisatió elohaladtával — még máskép lesz; —- alkudni fognak a leányok hozományára, s az alkut Írásba foglalják, —• amiben az izraeliták, oly gyakorlati okossággal már is megelőztek bennünket.

Kérdés ? mily értéke lesz akkorára a Iyrai költészetnek ?

De vege a bálnak, — már csak azon fiatalok

mulatnak bor és zene mellett, kik egész éjjel-----ne

m tánczoltak. Hazatnenet azonban, ime egy tábla tűnik szemünkbe, melyen nemzeti szinti betűkkel ilyen felirás látható: „OLVASÓKÖR.“ Menjünk be. Ah mi ez ? Blaumontag ? Ennyi iparos, ily szokatlan időben a tekeasztal körül ? — Csak szokott dolog. —

„Májsztram! a legény rósz csizmasarkot csinált.“

„Akkor beszéljen az úr, ha kifizeti az árát.“

,,Küldje el tehát az inast hozzám délben.“

És csakugyan, a kis szurtos, felgyürt ingújakkal beállít délben, s e szavakkal adja elő küldetése czélját.

„Én N. N. teinsur tanoncza vagyok. Teinsur azt üzente az urnák, hogy küldje meg a pénzt. A segéd ur pedig: viselje az ur egészséggel a csizma sarkát.“

Itt nincs apellata, — fuss, vagy fizess!

Van ám azonban másutt appelláta, ott a biró- ságnál, melyet a fiatal ügyvéd urak a szegény perlekedő felek rovására készítenek. Különben pedig ezek s ama egykori nevezetes bűvész között csak az a külömbség, hogy az 'Bécsböl kiutasit- tatván, egy és ugyanazon órában, a közönség szeme láttára — négy kapón távozott, — mig ezek egy és ugyanazon időre a biró előtt négy megjelenést tudnak specifikálni. E mellett pedig ama kovács mesterről is van tudomások, a ki a kocsit megnézte, megtapogatta, aláhajolt, egy szeget vert bele, és ezért 10 forintos számlát készített.

De mit? Ezek oly unalmas kisvárosi képek. Mint politicusok, — mert nem ember ki nem politizál, — menjünk ha bár csak képzeletben is, — az országházba oda hol nagy eszméket hangoztatnak hol az angol kereskedelmet a franczia iparral, a német népoktatást, a porosz védrendszert egy Ugrással akarják utolérni; — azaz talán csak

lehet I akarták, de jókor észrovéve az árok szélességét — gondolkodásba estek. De hopp! Most jut eszünkbe, hogy ez újságban politizálni nem szabad; — I itt végre szakad okoskodásunk fonala. Különben köztünk mara<\jon.

Igazy Sincér

’s ist kein wahrer Name ? ist aber modern.

Nehány adat néptanítóink helyzetéhez.

I.

Hogy sokan vannak, kik a tanítót nem másnak, mint szolgának, és pedig a béressel egy categori- ában álló szolgának képzelik, arra nézve egy valósággal megtörtént esetet, már csak azért is szükségesnek tartok fölemlíteni, hogy ezzel is több oka legyen a nm. vallás- és közoktatásügyi minister urnák a tanítói tekintély megóvásáról szólló törvényjavaslatot terjeszteni a törvényhozás asztalára.

24 éves tanító lévén, több és különféle gondolkozásé ogyház-gondnokkal volt ügyem, de soha nem feledhetem el azt, hogy 1870. évben rokonom látogatására elmervén, onnét hazajövet, az egyházgondnok Gy. I. kérdőre vont ily felszóllit ássál: hol volt tanító ur és kitől kéredzett ? s midőn e meglepő váratlan kérdésre lelkészemre hivatkoztam, ily szavakba tört ki: „liát én mi vagyok ? nem én vagyok-e a gazda az egyházban | Furcsa dolog volna, ha az én kis béresem az öreg béresemtől kéredzene, ha valahova szándékozik menni.“

Hogy mily fogalma lehet e 10 fertály földes 12 ökrös gazdának a lelkész és tanítóról, úgy hiszem ahoz nem kell kommentár.

II.

Egy B.-megyében levő községben a tanítói fizetés javítása hozatván fel, egy tekintélyes (?) iskolaszéki tag igy nyilatkozott: „Az öreg béresem fizetése 5 köböl élettel több mint ezelőtt 3 évvel volt, a kanászom fizetése 5 frttál és egy pár csizmával; ha a tanító fizetését is emeljük, akkor a földmives gazdának él kell pusztulni, tehát én nem szavazok meg 1 krajcárt semu és úgy lett. — Az igen tisztelt iskolaszéki tag nyilatkozatára ráillik azon ismeretes kö'zraondás: „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.“

Egy néptanító.

Levelezés.

B.-Csaba február 23. 1873.

A folyó hó 22. csabai nöképző társulat javára tombola játékkal egybekötött álarezos tánezviga- lom óhajtott sikerrel ment végbe.

A szép számmal megjelent báli vendégek vidámak és megelégültek voltak, s Iegfesztelenebbül társalogtak egymással.

B.-Csaba ezúttal is, mint mindig bebizonyította, hogy emelkedése társadalmi szellemmel bir, s hogy keblében az élvezettel többnyire nemes fogékonyság párosul.

Ily szép tulajdonok mellett pedig bátran fel lehet tenni, hogy ahol az emberbaráti érzelem ily szépen nyilatkozik, ott a részvét nem fog hiányozni, példa erre a nöképző társulat, melyet ez alkalommal is oly buzgalmas pártolásban részesített.

A tánezok a jó rendezés mellett ezúttal vigan lejtettek, — a tárgyak, — melyek sorolás végett a rendezők által szereztettek be, — szünóra alatt játszattak ki, — ezek oly Ízléssel voltak választva, hogy azoknak csinos kiállítása a rendezőknek méltó dicséretére szolgál, — kik egyszersmind a tánezterom csinositása körül sok ügyességét tanúsítottuk. Azon leikos nők pedig, kik tombola sorsjegy elárusitásával oly sikeresen fáradoztak, s kiket az ügy szeretető vezetett ezen szép hivatásra, valamint Komárony Béla, Achim Pál, Gärtner Adolf és Varságh János urak a sorsolásra adott tárgyakért a társulat nevében méltó hála és elismerésre számolhatnak.

A tárgyak kisorsolása után a báli vendégek ismét vigadni kezdtek, s a jó kedv kivilágos, ki- viradtig tartott.

Neveket nem hozok elő, hadd sorolja el azokat a fővárosi lapok csabai levelezője, — ha neki éppen ez tetszik !

így ment végbe e társas tánczvigalom, melyet nem csak szellemi, hanem anyagi tekintetben is szép siker koszorúzott, mert mig a vendégek teljes megelégedéssel távoztak el, — addig a társulatnak szép jövedelmet eredményezett.

H-n A-t.

— Bcküldetett. A f. hó 22-én a csabai nő- képző társulat által tombola játékkal összekötött álarezos tánczestély tiszta jövedelme 653 frt 38 kr. Ezen szép eredményt nem csak a közönség osztatlan pártolásának köszönhetjük, de kiválóan,következő urhölgyok u. m. Bartóky Istvánná, Rar- tóky Lászlóné, Lövi Albertné, Rosenthal Zsig- mondné, Yidovszky Károlyné, és Vilim Jánosnó szíves s tevékeny közreműködésének, kik úgy jótékonysági hajlamuk, mint az ügy iránti buzgalom által vezéreltetve nem kíméltek semmi fáradságot a tombolajegyek árusítása körül; a miért is ezennel őszinte köszönctünket nyilvánítjuk.

Vidovszky Károly Launer Károly

__________ rendezők.

— Jegyzéke a b.-gyulai kir. e. f. törvényszéknél 1873. évi raartius 3-án és következő napjain tárgyalandó bűnügyeknek.

Előadó: Nogáll tbiró.

873. Szabó M. János sikkasztási bűnügye.

872. Bankó István csalási bűnügye.

873. Nyistyár János gyujtogatási bűnügye.

873. Timár Mihály ember ölési bűnügye.

873. Opra János tolvajság, sikkasztás és csalási bűnügye.

873. Kovács Antal és társai gyujtogatási bűnügye.

872. Lévi Mór és társai erőszakos nemi közö- sülési bűnügye.

872. Kiss András súlyos testi sértési bűnügye.

Újdonságok.

— A sorozás eredménye Gyulán a következő: a rendes hadsereghez 86, a póttartalékhoz 47, és a honvédséghez 3 soroztatott be összesen.

— A kórházi bál tiszta jövedelme 36 frt 34 kr. — Ebből a 36 frt felülfizetésekböl jött be, és igy csak a 34 kr. számítható rendes tiszta jövedelemnek ; maradt azonban még 5 darab 12 frt értékű függöny, mely a 34 kros jövedelem emlékéül János bátyánk gondjaira lesz bizva a múzeumban. — — Felülfizettek :t gr. Almássy Kálmán 4 frt, gr. Almássy Kálmánná 5 frt, gr. Wenckheim Frigyes 10 frt, Szekér Mihály 2 frt, Popovics Elek 1 frt, Szekér Gyula 1 frt, Schercz József, 5. frt, Tormásy Emilia k. a. 2 frt, Neumann József apát úr 2 frt, gyulai izraelita hitközség 3 frt, Friedmann N. 1 frt.

— A bohócz estély sem volt oly népes, mint más években; pezsgőbb kedv csak szünóra után kezdődött, az estélyre jött csabai vendégek elégü- letlenül távoztak, mert nem találták ott azt a közönséget, melyet ők kerestek. — Az összes bevétel 181 frt 70 kr. a kiadás 157 frt 19 kr., a 24 frt 51 kr. jövedelemből 15 frt a dalárda zászló hátralékának lefizetésére, 9 frt 51 kr. pedig a deficit fedezésre fordittatik.

— Hír szerint Váradi Ferencz színtársulata, mely télen H.-M.-Vásárhelyen az ottani közönség teljes megelégedésére működött Gyulára jön már legközelebb nehány előadásra; mint halljuk több uj operettet is szándékoznak közönségünknek bemutatni.

— B.-Csabán Homokay László társulata kezdi meg előadásait a jövő hét folytán.

— A gyulai főiskolai muzeum utóbbi közlés óta a következőkkel gyarapodott: Herodek Jo- sepha kisasszony II. Rákóczi Ferencz 1706. évi réz polturájával, Eizler "Lipót aranyműves egy régi — csillag és hold alatt könyöklő liliomot tartó kart ábrázolá — czimer metszetű bronz fejes gyűrűvel ; Alcser János ur II. Rákóczi Ferencz 1705. évi Mária Terézia 1763-ki réz polturájával és 1 db. 1800-ki u. n. fekete bankóval; Borbiró Dániel helybeli földész Marous Antonius r. cs. ezüst,

I. Lipót r. cs. és magy. kir. egy db. 1676-ki VI-os csorba ezüst, J db. Frankfurtvárosi 1773-ki réz egy krajezáros, és végre 1 db. 1835-ki orosz tizes pénzével.

— Karassiay István urat, Békésmegye volt első alispánját, az orosházi választó kerületnek jelenlegi képviselőjét és vejét Urszinyi Bélát fájdalmas veszteség érte; leánya Karassiay Stefanie e hó 25-én élte 26. évében, sorvadásban Csabán elhunyt. — A fájdalmat némileg csak azon nagy részvét enyhítheti, mely az elhunyt koporsója köré gyüjté, a végtisztefet megadásán nemcsak Csaba, de Gyula városának nagy számú közönségét is, kik mélyen érzik a vesztoség súlyát, mely a szeretett férj, anya nélkül maradt árvák és vigasz- talhatlan szülök szivét érte. — Nyújtson vigaszt a fájdalommal sújtottaknak az isteni gondviselésben