Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-06-01 / 22. szám
dig az állam a felekezetek összességéből áll, ugyanazon felekezetek adójából tar- tatik is fenn: azért minden egyes, de iskoláját fentartani nem képes felekezet részeltessék államsegélyben, anélkül, hogy iskolája közössé nyilvánitassék. Ha tehát Gyula város felekezeti tanodáiban szükségessé válik az állami segélyezés, azt a kormány anélkül is megfogja adni, ha azokat nem is változtatja át közösekké, mert nem teszem fel a magas kormányról — legfőképpen mióta Trefort minister ur ő nagyméltóságának a felekezetek főpapjaihoz intézett körlevelét olvastam, — hogy Gyula városának azt mondja: Jól van, adok segélyt, ha tanodáidat közösekké nyilvánítod. Ami annyit tenne : adok segélyt, ha papjaidat és minden egyházi befolyást, presbyteriuraot, kátét kiszorítasz az iskolából; ba a gyermekeknek a templomba és processiokra való járást, és az iskolában való imádkozást s a t megtiltod. Mindez jogsértés, s a lelkiismeret szabadságának elnyomása lenne, mely mind az államra, mind tanügyre káros befolyással lenne. Ha pedig a fentemlitettem öt vallás felekezet közül csak egy, például a 8986. lélekből álló kathol. felekezet lenne csak képtelen tanodáit fentartani, kérdem: jogos, és igazságos volna-e, vagy követelhetnék • e jogosan a katholikusok, hogy őket a többi gyulai felekezetek segélyezzék ! ? Bizony- nyára nem. Vagy követelhetnék-e a helv. hitvallásnak, hogy őket a többiek közösen segélyezzék, és iskolájukat fentartsák ! ? Nem. — Vagy tegyük fel, hogy a gyulai protestáns és gö'r. keléti felekezetek segítenék a katolikusokat, ez által követelhetik-e azok, hogy mig ők felekezeti iskolások maradnak, addig ezek tartozzanak iskoláikat közösekké változtatni ? És viszont ?! — És mégis Pesten, Temesvárott, Aradon, Szegeden, hol a felekezetek a városi közös pénztárból jelentékeny segélyben részesitet- nek, hol mindenütt a katliolikus telekezet túlnyomó : a protestáns, gör. keleti, és izraelita felekezet megtartotta felekezeti jellegét, mig a katholikus közös-községivé változtatta iskoláit A szavazásnál prot. izraelita, gör. keleti képviselők a katholikusok- kal egyaránt szavaztak. Tehát a másval- lásuak is befolytak a katholikusok iskolai ügyeibe, mig Ők semmi áron sem engedték, hogy a katholikusok is befolyjanak az övéikbe. (Vége köv.) ________ Bártol J. — Jegyzéke a b.-gyulai e. f. kir. törvényszéknél 1873. évi f. juniushó 4-én és kővetkező napjain tárgyalandó polgári pereknek. Előadó: Herberth Antal, t. bíró. 5670. Bekker Antalnak Borger Gyula és Blocb Henrich ellen 1140 frt töko s jár. iránti pere. 5884. Sin Éva és Sin Erzsének Sin Pál ellen törvényes osztályrészük kiadása iránti pere. 6228. Pap István és érdektársainak özv. Szabó Gergelyné és érdektársai ellen néhai K. L. Szabó Gergely hagyatéki vagyonainak egyenlő felosztása stb. iránti pere. 6660. Tóth András és nejének, ifj. Balog Márton ellen 700 frt töke s járulékai iránti pere. 8074. Pintér Józsefnek Pintér Katalin ellen orosházi 916 sz. tjkönyvbeli ingatlan lf< része iránti pere. 8075. Zalai István, Zalai Imre és Zalai Máriának, Szabó (Zalai) Pál ellen örökrész kiadatási, iránti pere. Válasz a „Békés“ czimü hetilap 20-ik számában —„B<A- lósási önkénykedések* czime alatt megjelent czikre. A tavasz beáltával a szarka gyakran halatja fiilet sértő kerepelését, ezt mondják — vendég jöttét szokta megjövendölni de kik végtére bitéit adnak jövendölésének csalódni szoktak, mert gyakorta csak a szél keletkezését jelenti kerepelése ; — a ki pedig a szél beáltával figyelemmel kisiri a szélkakas mozdulatjait azt is észre veheti hogy honnan fúj a szél. —■ Át térve idézett czik tartalmára a mi általam és társaim által o pallozás érdemében a tiszt, városi képviseleti testülethez intézett nyilatkozatban észrevételezett irályt, és helyes Írást illeti, bár ha azt, mint rögtönzött Írásbeli nyilványitását nézeteinknek minden hibától ment nek nem nyilványithatnám is, — de ha már a czikk- n«k névtelen Írója itt is csomot kereset a kakán — óhajtotta vólna alól Írott, hogy azt a czikk Írója egész terjedelmében közlötte vólna, — hogy a lapot olvasó közönség meggyőződhetett volna arról, miszerint tartalma megfelelt a ezélnak, de meggyőződhetett volna arról is miszerint ha ennek tartalmát czikk Írója nem vólt is képes kellőleg felfogni ez csak ítélő tehetségének tttlajdotíitGStó, — 8 annak tartalmából azt követkesztettDi mind ha a pallozási ügyben alól Írott elnöksége alatt eljárt küldöttség túl lépte vólna hatás körét, s el nem ismerné e részbeni eljárásnál a városi képviselet felsőbbségét, — csak az képes ki a bárdos hidjára vezető gát melletti házak mentében lerakott pallókat, csak azért szerette vólna mind a czikk Írója is a gát jobb óldalára lerakatni, — hogy az közelebb legyen a czikben felemlített Gyula városának legnagyobb vendéglőjéhez, — s azt képes magával elhitettni hogy azon vendéglő és tulajdonosának érdeke non plus ultrája a városi lakosság köz érdekének, és a város lakossága ha a gáton hajtattni szokott csordán keresztül kellene is hatolnia, inkább használná a gát óldalán elhelyesztettni szándokolt járdát mind a gát melleti házak mentében lerakót pallózatott. Ha süni is a szita keresztül lehet rajta látni, és azon keresztül a czikk Íróját, azon baj vivő szerepében lehet szemlélni ki soha sem néz oda, hova csapását mérni szándoka van, — s a czikk írója is midőn a jobb oldali tér mellett harczol a bal érdekit akarja előmozdítani s csak az sérti hogy alól írott s társai sem a jobb sem a bal oldal, — de a közönség érdekét követték eljárásuknál, — s ezt egyesek érdekének alá rendelni nem akarták. A czikknek névtelen irója maga is elismeri, miszerint bár ha képviseleti testület az Úczát ki is tűzte mellyet követve e pallók levóltak rakandók, — e pallók elhelyezését alól Írottra és vele eljárt társaira bizta, minek folytán ez ügyben eljárt küldöttség nem ugyan a czikk írójának nézetét, de a természetes észjárását követve, annak figyelembe vételével, hogy a köhidtúl bár ha nem egyenes irányban úgy is léteznek már pallók a sóházig — e sóháztól kezdve a gát melletti házak mentében czélszerübbnek látta e pallókat lerakatni, — mint korlát nélkül a gát óldalán elhelyezni — mert e küldöttség azon nézetben vólt és van, miszerint gátak oldalaira csak ott kell a pallókat korláttal elhelyeszni hol a gát közelében létező házak mentében einem helyeszhetök. — A midőn pedig utólagosan a már több hónapokig működött küldöt- séghez más város részbeli tagok is beosztattak, és ezek a már megkezdett eljárást nem helyeselték, s a küldötségi tagok nézete eltért egymástól, — ennek folytán alól Írott és vele egy nézetben vólt társai e vitás kérdés eldöntését a Képviselő testületre kivánták bízni és nézeteiket oda beis terjesztették, — én úgy hiszem ez által éppen nem léptek túl hivatásuk hatás körét sőt kétségtelenül igazolták azt, hogy a képviselő testületett e küldöttség felett állónak ösmerték el; — a mint hogy ebbeli eljárásuk a képviselő testület jóváhagyásával is találkozott. A mi a kérdéses czikk végén, — czikk Írónak többes számban. Mi — tegyünk hozzá — Isten kegyelméből — magam alkalmazása fölötti kegy úri elismerését illeti azt igénybe soha sem vettem, mint Gyula városának egyik szerény polgára, — csak köteleségemet tellyesitettem, midőn ott hói polgár társaim bizodalmukkal felruháztak a köz jó előmozdításánál közreműködésemet szólgálati készségemet rendelkezésre bocsájtottam Hogy eddigi közben járásom által érdemesnek nyilványitottam e magamat a bennem helyesztetett bizalomra annak megbirálását eddig és ez úttal is chillag vezerle, olan igazan vezery es vig te en- gemeth az elreyteth kinchre, es ne mutas vasra, se rezre se ónra, hanem bizonyai ezüstre aranyra es fizta kinchre.“ Ennyi maradt reánk a javasok büvszólamaiból; — a mi a büvszavakat illeti, leghasználatosabb volt — még e század elején íb — az Abrakadabra szó. E bűbájos szó a javasok vélelme szerint sikerrel gyógyitá a hideglelést, különösen a makacs, negyednapos hideget és a hemitritaeust, mely többnyire halálos kimenetelű. Hogy belőle a kivánt magicus háromszög jöjjön ki, igy kelle leírni: ABRACADABRA BRACADABR RACADAB ACADA CAD A E büvszó igen régi eredetű, a mennyiben már a régi görög amuletteken is szerepel. Érteményét sokan és sokféleképpen kutatták; némelyek szerint e szó a zsidó Ab, Ben, Ranch, hakkodes (atya- fiu-szentlélek) szavak kezdőbetűiből származott, mások görög szavakból vélték eredendőnek: valódi érteménye máig sincs tisztázva. E szót különben a javas, miután a fent említett módon fölirta egy négyszegletű papir-Iapra, s úgy hajtotta össze, hogy belül el vala fedve az írás, fehér czérnával Összevarrván, egy czérnaszállal a beteg nyakába akasztotta, kinek igy kelle azt hordani kilencz napig, s ez idő letelte után jókor *eRBeli naP kelte előtt egy vízhez kelle mennie, mely keletre folyt, s abba — háttal állván a víznek — anélkül, hogy tartalmát elolvasta volna, bele kelle hajtania a levelet. Tilos volt e mellett a vízhez mentekor, vagy visszajövetben valakit köszöntemé, avagy valakinek köszöntését viszonoznia. Ennyit a javasokról és műveleteikről. Mindezek mythologiai tekintetekből igen érdekesek lehetnek, s kétségtelen, hogy a mai javasok a régi magyar jósok utódai volnának; de más részről tekintve működésüknek a nép lelkületére igen kártékony hatását, fölöttébb kívánatos volna, hogy a népnevelés, mint a felvilágosodásnak leghatalmasabb tényezője, mielébb kiirtaná népünk kebeléből e napjainkban még javában jelentkező babonás tüneteket. Sípos Soma. Jóltevömhöz. Kicsiny gyermek voltam, elhagyatott árva, Jövő napjaimra segélyt kérve, várva, — Nemeskeblü férfi — midőn fölkaroltál.. És keblem azóta egy szent hálaoltár, Melyen, minden najpon imádkozom érted — Hogy: áldjon az Ég meg ! O mily nagy ritkaság, ez önző világban Oly szív, melyben nemeB résztvevő-jóság van 1 — Aki érdek nélkül, csupán szánalomból — Megmentsen valakit az inség — s nyomortól; —■ Gyermek voltam bár, de szivem nem feledte: Mit velem tevéi te 1 A nemeskebelnek legszebbik jutalma, Öntudata által van ugyan megadva, _ Mé gis — fogadj tőlem ogy szerény jutalmat Második jó atyám, mit gyermeked adhat, — A hálakönyet, mely szememből kicsordúl: Fogadd el jutáimúl. S legyen tied szivem, és hála imája, Mely — éltedért esdve, áldást kér le rája, Hogy: legyen oly boldog, és elégült élted, Mint jóságid által rég megérdemelted ; S érdemidhez méltó dicssugár ragyogjon Nemes homlokodon! — Szabadság, egyenlőség, testvériség. Tizenkilenczedik század nagy észméi — O mily magasztosan, mily dicsőn hangzótok! Bennetek kezdett az emberiség élni, S mai fényfokára általatok jutott. — Szabadság az ember egyedüli kincse, A hit és ész mondja, hogy egyenlők vagyunk, Azért embertársát kiki úgy tekintse. Mint aki testvérünk, mint aki rokonunk. Évezredek tűntek a múlandóságba, Nemzetek haltak ki, és újak támadtak, S a tűnő időnek minden éve látta — Hogy az emberiség egy czél felé küzd csak ; — Az elnyomott nép — óh hányszor emelé föl A zászlót, s csatája hányszor lön elveszve ! — Mig végre megtisztult milliók vérétől — Mint arany a tűzben — a fölséges eszme. S amit — vérbe mártva fegyverüket érte — Nem tudtak kivívni a vitéz ősapák, Azt, az idő keblén rá lassan megérve, Unokáik küzdelem nélkül megkapák; — S fönn lobog a zászló a nagy világ felett, S három szó van írva rá, szent jeligéül, — azon pólgár társaim megítélésére bíztam és bizom kik engemet a teendőkkel jónak láttak megbízni, — és ha kérdéses csikknek névtelen irója, — a pallozási ügyben velem eljárt, és velem egy nézetben lévő pólgár társaimról — felteszi is, — hogy azok a képviselő testülethez intézett nyilatkozatott képesek vóltak alá írni a nélkül hogy tartalmát tudták vólna — azt egyszerűen rágalomnak minyájunk nevébe kell nyilványitanom — és sem ök sem alól írott eljárásuk megbirálását olly irka fir- kászokra bizni nem fogják kik a városi lakosság érdekét a pallózás kérdésében is a kérdéses czikben ielemlitett vendéglő és vendéglős érdekében látják öszpontositva — melly vendéglős ha sok adót fizett is sok jövedelme után, azt könnyebben fizeti hihetőleg mint számtalan szegény pólgár társaink, kiknek ha hajlékukon kívül van is egy kis járandóságuk mellynek az ár viz már több éveken által elvette termését még is le kell adójukat róvni. Róvja is le minden e városnak pólgára adójat tellyesicsR önzés és részre hajtás nélkül hivatását, de magány érdeknek ne hozza áldozatúl a város lakosságának közérdekét — és a czikk névtelen irója is ne támadja meg alaptalanéi azok eljárását kik tehetségük szerint igyekesznek megfelelni hivatásuknak s a bennük helyesztetett bizalomnak — és ekkor hamarább fogjuk a köz czélt elérni, s ez minden egyes pólgár társunk jó léte bóldogúlása, — városunk jó létének virágzásának előmozdítása. D. E. Újdonságok. — A kibocsátott alispánt meghívó szerint az uj városi képviselet alakuló közgyűlése junius hó 4-én leend a városháza tanácstermében. J — Hisszük, hogy úgy a választott, mint a legtöbb adó alapján bejutott képviselők e gyűlésen megfognak jelenni. — Gyula városának e hó 28-án tartott képviseleti ülésben olvastatott először is mit. gróf Wenckbeim Frigyes levele, melyben az árvaház részére vett ház szomszédságában lévő telket, melyet a város készséggel engedett át a nemes grófnak az óhajtott czélra, csakis meghatározandó vált- ság mellett óhajtja átvenni. — A képviselet újólag felkérni határozza a mit. grófot, hogy eme telket kárpótlás nélkül fogadja el az építendő megyei árvaház részére. Az adóhivatal által bérben birt ház további egy évre haszonbérben meghagyatik az adóhivatal birtokában. Hogy a közmunka összeírások és kivetések (hiányain segítve legyen, határozatba ment ez ügyben is felszólamlási napokat kitűzni, a melyeken kiki netán tévedésből reá rótt közmunka illetméAlatta az élő nemzedék fog kezet Egymással, s az ősök szent pora kibékül. De a győzelem még korán sincs elérve 1 — Csak meg van előtte kissé törve az ut, Messze, messze van még a boldogság réve, — És az emberiség ehhez csak akkor jut. Ha majd ez eszméknek dicső napja kisüt, — S legyőzve a kornak gyáva tespedésit — Az elnyomott népnek szeméről, mindenütt, A tudatlan vakság hályogát letépik. „Repülj fecském ablakára!“ Lágyan száll az esti szellő — S furulya-szót hoz messziről, Oly érzéssel szól danája, Úgy melegít, úgy elbűvöl; — Felgyűl a szív egészen, a Méla dallam hallatára, — Száll az esti szellő szárnyán : „Repülj fecském ablakára 1“ Néma az éj, — néha hallom A távoli nyáj kolompját, A fákon, a levelek is Talán épen azt susogják Amit a dal, s vissza fölei Ajkam önkénytelen rája... S száll az esti szellő szárnyán : „Repülj fecském ablakára“ Miskey-Jugovics Béla,
