Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-15 / 24. szám

— Orosházán is dalegylet alakult, mely alap- szabályait megerősítés végett már be is terjeszté.

— Az ez évi megyei dalárttnnépélyen, úgy látszik megyénkben 3 dalárdával fog több részt venni.

— Mióta a koldulás tilalma felszabadítva és a hetenkénti persellyel járás beszüntetve lett, a koldusok száma észrevehetőig szaporodófélben van, nemcsak helybeliek, de vidékiek által is; mi határozottan kárhoztatjuk a házanként! koldulást, és a városi renddel egyáltalában nem látjuk összee- gyeztethetőnek. — Czélszerübbnek tartanék, ha szegényeink, kik a kö/Iakosság segélyére szorulnak, ha reá érdemesek is, a városi pénztárból húznának heti, vagy havi segélyt, és e czélra bizonyos összeg határoztatnék meg, moly a községi adóba vétetnék föl.

— A szarvasi főiskolai szigorlatok e hó 14-én veendik kezdetüket, és 23-án délig fejeztetnek be,

— 23-án délután képezdei, 24-én főgymnasiumi közvizsgák; 25—26. szóbeli érettségvizsga és után- na a tanitójelöltek képesítő vizsgája. — Junius 24. esti 7 órakor a szokásos hangverseny tartatik meg a főiskolai ifjúság által.

— Id. Mogyoróssá János ur, a gyulai nyilvános főiskolai muzeum alapítója, s ernyedetlen buzgalom gyarapítója és szenvedélyes régészünk,

III. Napoleon, néhai volt franczia császár özvegye, Eugéniától, f. hó 7-ről czimezve, következő tartalmú franczia nyelven irt levelet kapott: „Chislc- hurst, jun. 7. 1878. — A császárné megkapta levelét, melyet ön hozzá f. é. február 2-án intézett. 0 felsége én reám bizta megköszönni ama rokon- szenvet, melyet ön kifejezett, s melyet 8 felsége érzékenyen fogadott. — Szívesen teljesitné ön kérését, de a tárgyak mindnyájan a császár birtokában lévén, s azok a tuilleriák palotájában maradván — az ottani égés alkalmával megsemmisültek, g igv arra nézve lehetetlen ama kevéssel, mi megmaradt, eleget tenni a hasonló számos kérelmeknek, mint a milyet ön is hozzá intézett. Reám bizta, hogy kifejezzem ebbeli sajnálatát, ön pedig fogadja részemről tiszteletem kifejezését. (A vezeték név olvashatlan) Ferencz m. k.)

— Néhai Papp László hajdani jeles tanitó özvegyének a negyvenes években történt elhuny- tával hátrahagyott szobabútorai közárverésen, akkori megyei esküdt Nagy Károly ur által eladatván, azok között a fentemlitett tanítónak vászonra festett mellképe is eladatott; a ki azt megvette, ^gy hová kerüléséről tudomása van, lenne szives múzeumi gondnok, t. id. Mogyoróssy János urnák tájékozást adni.

— A- gyulái nyilvános főiskolai muzeum utóbbi közlés óta következő tárgyakkal gyarapodott: Grótz Béla magyar káplán, és ez idei helyettes gyulai plébános ur 11 darab, a XVII. és XVIII. században külföldön, részint Amsterdamban, részint Lipcsében és Velenczében 16-od rétben nyomatott latin auctorokat. Sallai Sarlay, helybeli vasúti tiszt ur XIV. századbeli háromélü viador! szuronyt, meglohetös ép börbüvelyel. Trukker József megyei Írnok ur 1 darab 1861-ki ezüst orosz pénzt. Januskovecz Mór, gyula-vári főerdész ur az ottani erdőben talált Zsigmond lengyel király 24 kros ezüst pénzét. Végre Szilágyi István helybeli földész, ez idei kukoricza-kapáltatása alkalmával a földből felszinre került Hunyady János országkormányzó (1446—1452.) ezüst obulusát szíveskedtek ajándékba adni.

T. szerkesztő ur! A „Békés“ f. évi 20-ik száma az ujdonsági rovatban a helybeli polgári kaszinó, mint helyiség, úgy volt feltüntetve, hogy ott fosztogatások történnek, mint erkölcsi testület pedig a legérzékenyebb oldaláról támadtatott meg. — A gyulai polgári kaszinó tagjaiban méltó indigna- tiot keltett e közlemény, s a megtámadott becsület védelmére nem késett az eszközöket keresni. — Mindjárt a közlemény megjelente után válásztmá- nyi gyűlést tartott az egylet, melyből kifolyólag a „Békés“ fent idézett számában békési illetőségűnek mondott, s mint ilyen többek előtt ismert vendég megkerestetett, hogy vájjon ki lett-e hát fosztva ? A megkereső levél a kör jegyzőjének tollából következőleg szól: — „Tekintetes Dapsy Géza békési főovodai igazgató urnák. Békésen.

Folyó hó 15-én Gyulán léte alkalmával urasá- god polgári kasinónkat meglátogató oly állapotban, melynek folytán felmerült események a „Békés“ 20. számának újdonságai között nehány sorban oly módon illustrálva láttak napvilágot, melyek kasinónkat, ez általános előbbrehaladás, korszerű művelődés s a társas élet fejlesztésének legfőbb eszközét s tényezőjét rágalmazó szavakkal bepiszkolni s úgy feltüntetni igyekszenek, mintha az, az erkölcstelenség s bűnös cselekvények tanyája lenne.

Mélyen érezzük mindnyájan azon égető seb fájdalmait, melyet egy gyarló firkász, méltánytalan s távolról sem érdemelt maró rágalma üte kebleinken, s midőn igyekszünk azt orvosolni, s megsértett, 8 Bzentségtelen kezekkel bofeketitett drága kincs gyanánt őrzött jó hírnevünk, erkölcsiségünk s becsületünk porbatiporóját példásan büntetni, sérelmeink megtorlására a törvényes eszközöket megragadni mulaszthatlan törekvésünk: önmagunk s kaszinónk szüntelenül előttünk lebegő szent czélja iránti kötelességünknek igyekszünk eleget tenni.

Ezen czélnnk sikeresitése tekintetéből f. hó 19-én tartott választmányi ülésünk határozatához képest első sorban is uraságodhoz fordulunk, s komolyan, lovagias becsületére hivatkozással felhívjuk arra, hogy e levél keltétől számított 3 nap alatt szíveskedjék értesítést, illetőleg nyilatkozatot szolgáltatni arról, hogy a „Békés“ fent idézett számában a gyulai polgári kaszinóban uraságoddal történt eseményekről irt, s általunk rágalmazásnak deciaráit nehány sort mennyiben osztja.

Válaszára annyival is inkább számolunk, mert határozatunkhoz képest sajtópert indítani annak alapján óhajtunk, megjegyezzük, hogy azon nem várt esetben, ha uraságod nem válaszolna, a törvényes lépéseket a rágalmazó firkász ellen szintúgy megkezdeni határoztuk.“

A kissé elkésve érkezett válasz szószerint ezeket foglalja magában : „Tekintetes elnök ur! A gyulai polgári kaszinó nevében f. évi májushó 20-ról lovagias becsületemre hivatkozással azon felhívást méltóztatott hozzám intézni, hogy — miután a „Békés“ f. évi 20-ik száma ujdonsági rovatában, a nevezett kaszinó helyiségében előzőleg történt, egy esetleges megjelenésem alkalmával roszakaratulag szemügyre vett viseletemre vonatkozó, nem annyira engem idegent, s igy a helyi viszonyokat nem ismerő egyént, mint inkább a jelenvolt elnököt s a legfőbb rendőri közeget sérelmesen érintő közlemény miatt sajtóper van szándékba véve — nyilatkozzam az iránt, vájjon osztora-e, és mennyiben osztom a rágalmazásnak deciaráit újdonságot.

Tekintetes elnök ur! Magán utón jöttem tudomására annak s nagyon meglepett, hogy ama közlemény írója Oláh György, a polgári kaszinó jegyzője ; a mit sajátkezulég egy békési barátjához Írott, történetesen kezeim közé került, általam bármikor felmutatható, engem — hogy a pert kikerülhesse — minden áron hallgatásra bírni törekvő levelével bizonyltok. — E levélben nincs kelti szám, s nem is postai, de magánúton érkezett: a mi már — gondolatom szerint — elég nyilvános jele a meghunnyászkodott roszakarat gyávaságának.

Ezen levél átolvasása után rögtön írtam Oláh György urnák, a gyulai polgári kaszinó jegyzőjének, azon kérésemet fejezvén ki, hogy vonja vissza „ugyanazon lapban saját neve alatt“ a köz- lőtteket. Ez lett volna szerintem az ügy tisztességes elintézésének legegyszerűbb módja. Erre vártam én, s ez oka annak, hogy az elibem kiszabott, bizonyára nagyon szűk, három nap alatt nem válaszoltam, várván a „Békés 2l-ik számát. — Hiába!

Most tehát nincs egyéb hátra, mint megvetéssel fordulnom el azon silány embertől, ki egykor szerencséjének tartotta, hogy engem barátjának nevezhetett, ki azonban most előttem, megfoghatatlan indokból, — a magyar vendégszeretetnek még csak fogalmával sem bírván — a helyett, hogy a kaszinónak általam egy általában nem ismert alapszabályaira jó akaratulag figyelmeztet vala: engem, . . . sőt, nem is annyira engem, mint miattam — a mit nagyon fájlalok — a kaszinó köztiszteletben álló elnökét s a legfőbb rendőrségi közeget „hirlapilag meghurczolni és a nemes hivatású erkölcsi testület jó birnevét beszennyezni aknrni elég vakmerő volt.

Ebből kifolyólag teljes mérvben osztom a kaszinói választmány f. évi májushó 19-én tartott ülésének perbefogatási határozatát. — Ott leszek mindenütt, a hol meg kell jelennem, — a kaszinó elnöke s a rendőrbiztos érdekében. A saját személyemet illető megsértést csak is magán utón kivá- nom eszközölni.

Egyébiránt legegyszerűbben meglenne oldva a kérdés az által, ha Oláh György jegyző ur — az általa nem becsült testület kebeléből — kizáratnék.

Mély tisztelettel s minden eshetőségre elkészültén vagyok Békésen május 30-án 1873. Dapsi Geiza.“

így állván a dolgok, a polgári kaszinó a közönségnek tartozó kötelességét teljesíti ez okmányok nyilvánosságra hozatala által, kijelentvén egyúttal azt is, hogy ifj. Oláh Györgynek fentebb

adott levelében önmagáról, mint a közlemény írójáról tett nyilatkozatát őszintének tartja, s egész eljárását gyermekes irói viszketegnek tekintvén, a felett jegyzőkönyvi roszalását fejezi ki.

Ami pedig e lapok legközelebbi számában ugyancsak a kaszinóra vonatkozó közleményt illeti, ez ügyben is határozott a kör. f. havi 12-én tartott közgyűlése, még pedig oly formán, hogy az esetet előidézett két tagjának ténye felett jegyzőkönyvileg roszalását fejezi ki.

— Előfizetési fölhívás „egyházi éneklészeti közlöny“ czimi hetilapra.

A jelenkorban, midőn már majdnem minden osztály le es föl a társadalom, tudomány, és színművészetek terén, valamint politikai, úgy egy vagy több szaklap által van képviselve; csak egy osztályt látszik az indolentia körül hálózni, mely osztály pedig nagyon is érzi egy szaklap hiányát, mint erről a „Néptanítók Lapjában“ tett felhívásomra lelkes fölszólalások intézteitek hozzám ! Itt tűnnek ki, hogy nagyon is érzi ez osztály egy szaklap szükségességét, s igy mind a szellemi, mind az anyagi hátrányokat! mely osztály pedig manap már bátran helyet foglalhat a műveltebb körök tagjai között is.

És ezen osztály az egyházi-éneklészeti, vagyis régen de még most is divó közönséges néven a kántori osztály!

Nem tűrheti már ez osztály is tovább, hogy ujjal mutasson rá az utókor, miszerint Magyarországban a szellemi haladás korában volt egy osztály, mely szellemi életének semmi jelét sem adta ! — melynek okát abban látom rejleni, hogy nem volt köztünk — nem a képtelenség miatt, de valljuk be őszintén, kényelem miatt egyén, ki a haladás zászlóját kezébe ragadva, fon lobogtatni vállalkozó szellemtől lett volna lelkesítve: s egy a kántori osztály ügyeit tárgyazó szaklapot alkotott volna.

Nem tud a kántorokról semmit sem a haza, sem a törvényhozás, nem ismeri egyik sem ez osztályt, mert ha ismerné, az utóbbi nem alkotna ez osztályt vagy ignoráló, vagy tán szándékosan megkárosító törvények! . . . .

Meg kell ismertetni ez osztálynak magát, s jelét adni életének, mert hiszen tekintsünk csak visz- sza az ötveues években történt tanügyi vívmányokra, melyeknek főrugót az akkor keletkezett „Tanodái Lapok“ — adtak, melynek munkálkodásai ez idő szerint óriási haladást jeleznek; nem lehet tagadnunk, hogy ezt egy szerény szaklap okozta.

Ily, és hason szempontból indult ki az április 17-kén szab. kir. Kecskemét városában megtartott kántorgyülés, hol jegyzőkönyve 3-ik száma szerint igénytelenségemet bizta meg egy szaklap szerkesztésével.

Én — mint indítványozó — hódolni érzem magam kartársaira akaratának, s vállalkoztam egy szaklap szerkesztésének kezdeményezésére, mely lap föladata leend következő pontok tárgyalása: u. m.

1-ször. Egy, vagy több kántorképezde haladéktalan fölállítása, vagy a felekezeti kántortanitó képezdékre akként hatni, hogy ezekben fösuly fektettetnék a kántorságtanra, minthogy odajutottunk már, miszerint a kisebb egyházak kántort, a nagyobb helyeken működő kántorok pedig a legmegfeszitettebb anyagi áldozattal is segédeket nem fognak nyerni.

2 szór. Országos testületté alakulás, s ezen testületnek valamint hivatali teendőit érdeklő, úgy anyagi javát előmozdító ügyek fölötti tanácskozások végett évenkinti összejövetel helye, meghatározása, s a tanácskozási tárgyak elöleges kitűzése.

3- szor. Egyházi szertartásoknak különfélesége, czélszerüsége, minősége — a helyi viszonyokhoz — leírása.

4- szer. Szétszórt jeles egyházi-énekek idönkinti le- hangjegyzése, czélszerü javítások, s zeneeszmék tárgyalása ; melyből kifolyólag:

5- ször. Megállapítása valahára egy országos kath. egyházi-énekkönyvnek, s odahatni, hogy ezen könyv ne egyesek monopóliuma legyen, hanem az erők egyesítése által, s a beavatott régi kántorok véleménye meghallgatásával a czélnak megfelelöleg szerkesztessék, mely vélelmek nyilvánításának méltó helye leend e szaklapban.

6- szor. Templomokban, tanodákban, és énekkarok körében tanítandó énektan fölötti értekezletek hangversenyek sat.

7- szer. Elet szakképesség, jellem-leirások jelesebi) élő és elhunyt éneklésiekről, vagy mulattató ide vonatkozó elbeszélések, élezek stb. itt helyet foglalhatnak.

8-szor. Kartársak halálozása, állomások újonnan s kik által betöltése, pályázótok hirdetése, segédek elhelyezése,- s hasonló hirdetések s ajánlatoknak ide, — a rovatok szerinti — bevezetése.

9 szer. Ezen osztály tekintélyének emelése tárgyában fölszólalások, s a netán méltánytalanul sújtottnak védelmezése a nyilvánosság terén egyik föladata e szaklapnak ; mely okon :

10- szer. Befolyással lenni arra, hogy a mostani magas kormány is a volt helytartó-tanács 1845-ik évi 3968. szám alatt kelt rendeletét a kántoroknak a tisztesbb osztályba sorolása tekintetében tiszteletben tartsa, s ne csak a terhekben részesítse ez osztályt, de a kedvezményekben is, melyekről a lapban bővebben is szólni megígérjük.

11- szer. Egy nyugdij-intézet tervezése, és bármily erötetve is létrehozása, mert ezen osztály tagjairól mint az életben aggkort tekintve, úgy halálozása esetén a családról csak az Úristen gondoskodik !.. . . Szóval :

12- szer. Minden fölmerülhető események, kérdések, bírálatok, javítások, nézctnyilvánitások, ajánlatok, személyes vagy hivatali, bzÓ, vagy nyilvános írásbeli megtámadások elleni védelmek stb. tárgyalása ; szóval, minden ügy, mely e lap keretébe beillik, joggal helyet foglalhat itt.

Már most szabadjon kérdenem t. Borsosaimtól: ha vájjon ezen lapot pártolva, mutassunk-e életjelt '? vagy ezt ignorálva — mit nem hiszek — élhetetlenségünkről adjunk bizonyságot!

En azon erős hitben vagyok, hogy még áldozattal is lönfogjuk tartani lapunkat, hiszen mienk lesz ez, s a mi a mionk, azt védni is fogjuk.

Föl tisztelt kartársak! mert égetővé kezd lenni ránk kántorokra nézve e lap kérdése, minthogy nemcsak szellemi, de anyagi létezésünk is már majduem kérdésben forog.

A lap, hetilap leend, s igyekezni fogok a lehető csinosan borítékkal ellátva, kiállítani aként, hogy később bekötve, könyvül is haBználtathassék.

Az eddig is már ajánlkdzott, de ezután is ajánlkozó munkatársakat örömmel üdvözlöm, s kérem segédkéz nyújtás végett !

Előfizetési ár: egész évre 6 frt: félévre 3 frt, úgy azonban, hogyha az előfizetők száma a hatszázat meghaladja, a lap ára alább szállitatik, minthogy e lapnak nem nyerészkedési vágy, de a kor intő-szava adand léteit. — Tehát kérem nemcsak előfizetni, de előfizetőket is minél számosabbat megnyerni.

Év végén a t. előfizetők neve ki fog nyomatni, mely szép koszorúban, hiszem, hogy a nagyontisz- telendö papság közöl is sokan helyet foglalnak.

Az előfizetési pénzek, melyekért anyagi vagyo- nom elég garantia leend — egyenesen hozzám Csongrádra küldendők, és pedig gazdálkodási tekintetből postai utalvány mellett Hogy pedig magamat eleve tájékozhassam a nyomatandó példányok száma iránt, arra kérem kartársaimat, hogy az előfizetési pénzeket junillS 15-ig okvetlenül szíveskedjenek beküldeni.

Szorosan vett egyházi, s tanügyi, és igy az éneklészetot illető hirdetések dij nélkül teljesittetnek.

A lap Szegeden, a „Bába testvérek“ jól berendezett nyomdájában fog nyomatni, b megjelenik azonnal, a mint a t. előfizetők száma a hatszázas eléri.

Farkas Béla,

segéd-szerkesztő

Kunfi Soltija Autal,

laptulajdonos és felelős szerkesztő.

A gyümölcsfák termékenységének előmozdítása gályáik megtördelése által.

(A „Gyakorlati mezőgazda“ után.)

A gyümölcsfák: termékenynyé tételére feltalált legújabb és legsikeresebb módok egyike: nyári hajtásaik vnegtördelése június és julius hónapokban. — Valamint majdnem minden, a gyümölcs- termelés érdekében létre jött haladás Francziaor- szágból ered, úgy ezen eljárás is nevezett országban alkalmaztatott először. Mintán még általánosan elterjedve nincs, nálnnk pedig majdnem teljesen ismeretlen: talán nem leend fölösleges róla röviden megemlékezni.

A nevezett eljárás oly fáknál foganatasitandé, melyek semmit, vagy csak igen keveset teremnek — különösen a szabadon álló törpe-, gúla- stb. fáknál: de alkalmazható a magas törzsű fölfáknal is; a redélyfáknál már kevésbé, legfölebb azon gályák vetendök alá e műtétnek, melyek a faltól elálnak. Helyén van ez eljárás mindenféle gyümölcsfáknál,