Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-06-01 / 22. szám
Második évfolyam. 22-ik szám. Gyula junius l-én 1873 í ’ > Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V. J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fúrdőutcza 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétszferi hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. - Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. ^ Megjelen ^ hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij Három hóra . lft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4ft Ktizségi iskola-e, vagy felekezeti? ív. Kratochvill Gyula ur, a milyen ügyes tud lenni a frázisok gyártásában, ép oly fortélyos a szók jelentőségteljes használatában, mellyel a közönséget tévútra vezetni törekedik. így például a „közös iskolát“ nem nevezi a maga nevén, t. i. „közösnek“, hanem „községinek“; hogy igy a közös iskolának szép, kecsegtető csábitó szint és nevet adván, annál könnyebben bele vigye a közönséget a csaptatóba. Mert a „községi iskola“ nevezet csábitó hatásával azt akarja a közönséggel elhitetni, hogy az ily tanoda a község kizárólagos tulajdona, melyben korlátlan rendelkezési joggal csak önmaga lesz felruházva; pedig épen az ellenkező történik, — mig a felekezeti iskola válik tulajdonképen az illető felekezet kizárólagos tulajdonává. Németországban nem azt kérdezik van-e valamely faluban felekezeti iskola, vagy községi; hanem átalában hogy van-e? elég van-e? van-e jó tanító? járnak-e a gyermekek? stb. és ha nem jót vesznek ész- re, segítenek a bajon, s a nevelés ügyét mindenkor szivökön viselő felekezeti kö zegek az állammal karöltve mozdítják elő a szellemi műveltséget, haladást és tudást, így törik meg a nép indolentiáját is az iskola-ügyben. Jó akarat kell és egyenes ut, semmi más, és megvan azonnal a szent béke és egyetértés. „Justitia et pax osculatae sunt“ de az injustitia és sántikálásnak a pax soha sem adott csókot, mert e kettő örökre összeférhetlen. Biztosítom Kratochvill Gyula urat, hogy az állam a felekezetek közreműködése nélkül soha sem fog egyéb eredményt a kn- darcznál felmutatni, főleg a nevelés terén ha ezt egészen kezébe akarná venni, arai már magában véve képtelenség legfőképpen egy parlamentaris kormány szervezettel ellátott államban, mint a miénk. — Nem akarom a sok szót szaporítani, azért felhagyok ennek bebizonyításával, mi nagyon könnyű lenne, s igy bárki könnyen be is láthatja. Tehát Németországban, de más müveit államokban sem bízzák a néptömegre annak eldöntését, amihez nem ért, t. i. hogy milyen legyen iskolája?! Felekezeti e, vagy községi ? Mi népünket akarjuk nevelni, és reá bizzuk, hogy az határozza meg, mely utón módon akar neveltetni! — Kell-e ennél nagyobb képtelenség s ellenmondás?! Melyik nevelő, tanító bizza tanítványára mit, mennyit, hogyan s mikor akar tanulni? Avagy ez iránt oly egyénektől kér útbaigazítást, a kik a nevelés-oktatáshoz hozzá sem szagoltak. Kérem, ne nevezzünk semmi iskolát felekezeti, vagy állami vagy községinek, hanem egyszerűen iskolának, és karolja fel mind a kormány vaskarral, mind az eddigi felekezeti tényezők a nevelés ügyét; jöjjön egyik a másiknak mindenütt segítségére, s igy elérhetjük azt, mit kölcsönös bizalom nélkül soha. Ne tessék nevetni Kratochvill Gy. ur, mert nem lehetlen, mit állítok! Elemezzük csak e tárgyat. Mi az állam? A felekezetek összesége. Kitől kapja az állam az adót? A felekezetektől. Kik ellen történik igazságtalanság, midőn a felekezetek adójából teljesen felekezetien, indifferens, vagy igazabban szólva: vallástalan iskolák állíttatnak ? Minden vallásfelekezet ellen! Kik ellen történik igazságtalanság, ha a felekezeti állampolgárok pénzéből felekezeti iskolák állítatnak vagy segélyeztetek ? Senki, de senki ellen! Úgy, de egyik felekezet nagyobb számú, több segélyt igényel. Nem baj, mert ha nagyobb számú, több adót is fizet. Lehetne-e ezt igy venni? Igen is lehet. Nem kell tehát a szegényebb iskolák és tanitók segélyezését feltételekhez kötni. Nem kell, nem szabad egy iskolát csak oly feltét alatt segélyezni ha az közössé, azaz: vallástalanná válik. Ez igazságtalanság lenne a felekezetek iránt. Ez elnyomása lenne a felekezetek lelkiismereti szabadságának, hitének. A legnagyobb igazságtalanság lenne, ha a felekezeti tanodák a közös iskolák számára biztosított anyagi segélyben nem részesülnének csupán csak azért, mert felekezetiek. És valamint a felekezeteket nem lehet kötelezni arra, hogy egyik a másiknak iskolai költségeinek fedezéséhoz hozzájáruljon, úgy szintén arra sem lehet őket kötelezni, hogy saját felekezeti iskoláikon kívül közösen még a felekezetnélküli iskolák fentartási költségeit is ők viseljék. Ha a felekezeti iskolák nem segélyez- tetnek, a közösek se segély eztettessenek. Vagy ha ezek kapnak segélyezést az államtól, kapjanak amazok is. — Ez egyenlő eljárás volna. — De mihelyt feltételekhez szabatik a segélyezés, gyanússá válik előttünk a czél, melyet a „árözó'í“ és „felekezeti“ nevezettel elérni akarnak. így pedig az ügynek nem használunk, hanem ártunk. Már most alkalmazzuk a mondottakat a gyulai népiskolákra. Ezekre nézve Kratochvill Gyula ur azt állítja, hogy „nem nélkülözhetik a községi segélyt, s a tanitók még igy is folytonos anyagi gondokkal küzdenek1“ Gyulán van 8986 katholikus; 5182 helv. hitvallású; 380 ág. hitvallású; 3041 gör. kel. és 331 izraelita. Ezek egyenkint tanítóikat fizetni és iskoláikat fentartani vagy képesek, vagy nem. — Ha képesek, nem szükséges sem a közös községi, sem az állami segélyezés. S igy eo ipso nem szükséges az sem, hogy e gyulai felekezeti tanodákat közösekké nyilvánítsuk. De miután az államnak főfelügyeleti és betekintési jogát a felekezeti tanodákra einem “Vitathatjuk, kötelessége az államnak az egyházzal karöltve ilyen anyagilag képes felekezeteket kényszeríteni, hogy ezek az észrevett hiányokat megszüntessék, hogyha valamely osztály ta- nonczokkal túltömöttnek találtatott, állítsanak paralell-osztályokat, és a szükséges taneszközökkel stb. osztályaikat ellássák, — a törvényben előirt tantárgyakat tanitsák stb. szóval: kötelessége az államnak arra felügyelni, hogy az iskolák jók legyenek ; de nem szükség azért azokat közösekké nyilvánítani. Ha pedig a fentemlitett felekezetek Gyula városában nem képesek elemi tanodáikat fentartani, és annak szügségleteit fedezni: akkor jöjjön segitségökre az állam ; de ezen államsegélyt ismét nem szükséges azon feltételhez kötni, „hogy ha közösekké nyilváníttatnak az iskolák,“ — mert ez jogsértés lenne az egyes felekezetek lelkiismereti szabadságán, a mi az ügy szentségének ismét csak ártalmára lenne. — Minthogy peTÁRCZA. A javasok, vagyis kuruzslók népünk babonájában. Népünk raythoszában, vagy mint közönségesen mondani szokták, babonájában az emberfölötti erőkkel felruházott titokszerü lények között a javasok vagyis kurúzslók kiváló szerepkört foglalnak el. Ez igen természetes, a mennyiben a nevezett babonás alakok az élet leggyakrabban előforduló oldalában: a szenvedésekben, lelki és testi bajokban vétetnek igénybe. Ez alakok tehát valóban léteznek, elütöleg a számos, csupán kép- zeimi babonás alakoktól, minők p. o. a garabon- cziás diák, boszorkány stb. A nép szemével tekintve, létezésük jogosult is, a mennyiben mig működésűk a mindennapi élet bajainak eloszlatására irányul, egyszersmind titokszerű homályba burkolt miveleteik kielégítik az emberfölötti, s merőben a képzelmen alapuló varázs után sovárgő vágyakat, melyek a gyermeteg irányú, de ösztönszerüleg egy magasabb erő után kutató nép lelkűletében természetszerűleg kelnek föl. E varázs, vagy magasabb erő utáni sóvárgás eredetileg nem egyéb: mint az emberi szellemnek a természet fölötti uralomra törekvése, s igy az emberi tudatomban fogamzó vallásnak iegke/.det- legesebb foka. A javasok tehát a természetes és megfoghatlan Vagy természetfölötti dolgok közt létező űrt hidalják át képzeletileg, s mint ilyen közbenjárók nyerik mythikus tekintélyeiket. Ennyit helyzetökröl a babonában ; nézzük immár őket és miveletiket közelebbről úgy, a mint az életben jelentkeznek. A javasok működése, mint említettük, a testi és lelki, bajok eloszlatására, s néha a jövő titkainak leleplezésére irányul, de mindég valamely titokszerü cselekvóny véghezvitelével, melyei — ha betegség előrelátása czéloztatik — az illető szer mintegy átlényegittetik, titkos erőkkel ruház- tatik fel. Műveletük tehát nem egyéb, mint varázslás, melynek különféle jelenségeit jelzik még a kuru- zsolás, igézés, bübájolás, kantérolás, iralás és dan- zsolás-féle tájszólamok. A javasolás körébe eső miveleteket nagyobbára vén asszonyok végezik, de nem ritkán férfiak is; — nekem egy férfi javassal volt szerencsém 1867-ben találkozhatnom. Az én javasom voltaképen senki más nem volt, mint egy felvidéki vén tót atyafi, kinek egész gyógytára egy nagy halmaz jegeczitett tarka-barka czukorkából, pár iteze borból, s uton-utfélen szedett füvekből állott. Egy meglehetősen babonás, beteges házi uö-cseléd figyelmeztetett reá, kinek mikorára kimentem megtekintésére, már egy ibrikben kotyvasztotta a minden bú-baj eloszlató titkos gyógyszert. Csakhamar párbeszédbe ereszkedtem vele tótul; de mivel e nyelvet csak törve beszéltem, magyarra vittem át a szót, mit ő is meglehetősen beszélt. — Mi lesz abból atyafi ? Kérelem a habarékra mutatva. — Minden baj ellen gyógy-ir. — Kötve kiszem. — Tessék megpróbálni. — Nem ajánlatos még a szine sem. — Majd leülepszik ha rá olvasok. De már erre kiváncsi lettem, s bevártam, mig hosszas pepecselését bevégzé, s átönté habarékát egy hosszú nyakú vizes palaczkba. Alig hogy ezt tévé, positurába vágta magát az én javasom, — maga mellé áliitá betegét, s kezét rátevén a palaczk szájára, sajátságos tompahangján, teli torokkal rákezdé : Nequidquam, produc, nequando, veneficia nequam, nequaquam, nequis, sociosque videlicet atque nequitiam: séd masculeum produxeris idem, corripias neutrum : prolonges semper ibidem scilicet bigae stb. Szóval, nagy derültségemre a latin prosodia egyik szabályát szavalta el. A habarék ugyan Ie- üllepedett, s szép tiszta vörös bor maradt a pa- laczkban; de az én javasom is szedte magát, midőn észrevéve, hogy bizon az általa czitált verseket — mikből ö egy árva szót sem értett — én nagyon is ismerem, — bár megjegyezte, hogy jelentsen ez bármit, ő egy szerencsés javastól tanulta. Ez azonban kivételes alak ; a legtöbb javas — legyen az férfi vagy nő — az illető szert érthetetlen dünnyögések között késziti el; hasonlókép tesz, ha babonás jelekből, mint p. o. vízbe öntött folyó ólomból, vagy gyűrűből jósol; — szépen festi e mysthykus műveletet Tolnay egyik költeményében : „Berreg a füst csitteg-csattog, Lobog a láng, pitteg-pattog. Javas asszony ümmög-mormog, Tart kezében gyűrűt horgot.“ „Gyűrű gyűrű perdülj-fordulj 1“ Kerek gyűrű belefordul — Gyűrű forog, horog koppan, — „Fehér Jutka látod ott van !“ — Nyelvünkön azonban hajdan voltak büvszólamok és szavak is, melyekből ma már csak itt-ott lappang egy-kettő. Ily bűvös szólamok fordulnak elé az 1519—1541-iki nyelvemlékekben is, a kincskereső bűvös vesszők s nyilak ezen bűvös czélra való készítésére vonatkozók. A nyilakról szóló a következő: (az eredeti írásmód szerint ) „primó lege quinque pr. nr. p. Wl- nerib, dni. nri. iesu eristi, nylat en tinektek pa- rancyolok atyanak fivnak es zenth lelök istennek nevevel es hatalmasagaval, kinek hatalmassaganak minden hatalmatok engednek, ezen istenekh pa- rancyolok en nektek, hogi ez elrejteth kincet en nekem es igazan megmutassatok.“ A vesszőkről szóló: en kerozthelek tegedexh zentelt vezze f atyanak f fivnak f es zenth lelek neveben, urunk eristosnak zent testevei, zent verevel, boldog a- szonynak tisztasagos zent züz teyevel, hog a mit en tyneked parancyolok abba te chawargó ne leg, ha nem en nekem igazan meg mutasdh, es kisze- ritelek raikepen az ierico varosában az akantol lopott palast einem enyezhetek és eltitkoltathatok kit az Tome meglele, azon képén te előtted ez foldbely el reyteth kinch el ne titkoltathassek, es keseríthetek az három zent kiralokra, melleket a