Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-03-30 / 13. szám
Második évfolyam. 13-ik szám. Gyula martius 30-án 1873. ( : Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. v J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. ^ Megjelen ^ hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési díj: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft Gyula martius 25-én 1873. TV. „Pártok a megyei bizottmányba“ ez a bot- ránkozás ama köve, mely igen tisztelt barátunkat velünk kibékithetlen ellenzésbe hozta, minthogy szerinte a megyéknek az országos pártokat ignorálva, azon mintegy kívül állva kellene tevékenységük egyesült erejével a közadminstrátió pontos, gyors, erélyes végrehajtásával foglalkozni s e téren a korszerűnek mutatkozó reformokat keresztül vinni; -*• igy felelnének meg mostani feladatuknak, mert ma már se követet az országgyűlésre nem küldhetvén, sem annak utasítást nem adhatván, a megyék részéröl a politicai vitatkozás haszontalan idővesztegetés, a felirási viszketegség eredménytelen balpártiaskodás, jobb ha azokat az országos pártokra bizva, a megyék saját házi dolgaikra fordítják figyelmöket, melyek a törvény által hozzájuk utalvák t. i. a községek feletti felügyelet, a törvény és felsöbbi rendeletek pontos végrehajtása, szigorú rendőrség tartás, van ezek körében elég tenni valójok a megyéknek haszonnal a közügv érdekében, mig az országos pártok köréhez tartozó tárgyak feletti megyei kisszerüsködés a közügytől az időt károsan vonja el. Nem tagadom, hogy sok igaz van azok véleményébe kik igy gondolkoznak s a „magyar politica“ezen folytonos nótájaként Írnak beszélnek és cselekesznek, azonban feltűnik nekem, hogy az ily beszédek mindég a „deák- vagy kormány“ párt kebeléből jönnek ki, talán mert az ő láthatárok szerint minden jól megy hazánk politicai alkotmányos élete reorganisátiójába, rendbe van állami függetlenségünk, pénzügyünk, honvédelmi ügyünk csak tessék a megyéknek most már a központi hatalomnak szót fogadni, s a rendeleteket pontosan, gyorsan végrehajtani, ez az ő politicai dogmájok. De én ezen elveket el nem fogadhatom ellenkezőleg a kezdetlegesség, igen gyenge lábán látván még mind állami függetlenségünket és önkormányzatunkat, mind pénz, mind hadügyünk önállóságát; határozottan kivánatosnak, szükségesnek tartom, hogy a politikai országos pártok a megyei termekben is fenn maradjanak úgy. mint eddig ; s a központi kormány minden rendeletéit különösen a balpárt éber figyelemmel kisérje s annak minden legkissebb törvényellenes túlkapásait erélyesen visszautasítsa, s a közgyűlésen erősen megbírálja, hogy ezek által a megyének politicai súlyokat s tekintélyöket fentartsák, s a. központi hatalom szolgalelkü végrehajtó közegévé magokat le ne alacsonyitsák, melyesetben szerintem lételők szükségtelen lenne. Kívánom tehát a megyékben a politicai pártoknak fentartását, azon felül hogy én egy alkotmányos életbe mozgó hazába nem képzelhetek egy embert sem, ki valamelyik párthoz ne~tartoznélr \ ezt már a minden 3 évben előforduló követválasztási kérdés is lehetetlenné teszi; — s az ily embert én, mint sem hév sem meleg két ku- lacsost absolute rosznak is tartom; ezenfelül mondom kívánom, hogy a megyékbe is a politicai pártok magokat fentartsák: 1-ször a megyék tekintélyének és politikai jelentőségének szempontjából; s ezt követeli tőlem a centralisatió iránti ellenszenvem, s a decentzalitatió iránti rokonszenvem, 2-or kivánatosnak tartom, alkotmányos életünk folytonosságának és alkotmányos fejlődésének szempontjából^ s ez a pártok iránti előszeretetem kívánalma. Az elsőt illetőleg, ha visszapillantunk a múltba, mindenütt megtaláljuk a megyeiélet üdvös működését, el kell ismernünk, hogy honunk alkotásának kezdetétől napjainkig mindég a megyék voltak hazánk jogainak, ennek alkotmányos életének, fejlődésének, az önkormányzati elv fentartá- sának legkitartóbb védői, még akkor is, midőn az egész Europa az absolutismus, jármában nyögött; annyira, hogy ha ezek nem lettek volna oly törhetlen szívósak, kitartók a haza jogaihoz, s mint a keletkezett újabb nemzedék politikai iskolái időről időre nem adták volna a hazának Kazinczyt, Köleseit, Zayt, Nagy Pált, Ve- selényit, Eötvöst, Beöthyt, Széchényit s a többi megszámlálhatlan jeleseket a magyar falóknak, nemzetünk nyakán évszázadokon keresztül húzódott hurok szállai, rég a kényuralom rabigájába görbesztették volna a nyelvét is elfelejtett magyart; — ez hitem és az, hogyha a megyei pártok az évtizedről évtizedre hangyaszorgalommal felhalmozott országos sérelmeinknek orvoslását egyszerre nem eszközölhették is, de fentartották számunkra a jogot; és hogy egyedül — ezen sérelmek folytonos és ismételt felterjesztésének, a megyék örökös s kifáraszthatlan tiltakozásainak köszönhettük, hogy az ellenünk zúdított nyomások csökkentek, fel-fel akasztattak, mig végre megtermették számunkra az 1825— 1836, 40. 44-iki országgyűlést s ezek koronáját a 48-at. És ha kérdem magamtól, hogy megszünt- e már a megyék politicai missiója ? be van e már fejezve a nagy munka ? a független kormánnyal bíró magyar haza, — ennek önálló nemzeti pénz és hadügye, önálló és más nemzettől független önkormányzata ? avagy annyit haladtunk e már ezekbe, hogy nyugalomra bocsáthatjuk a megyék politikai tekintélyét; eltörölhetjük ezer éves cultur történetünk ezen állami intézményét, mely “fajunk legkedveltebb alkotása, maradt napjainkig, mely egyéni és politikai szabadságunknak sokszor egyedüli biztos tanyája maradt, s szerintem ma is az, s mely mint ilyen a nép vérébe ment, s tekintélye annak érzelmeivel ösz- szeforrt, ? — kitöröljük-e ma, midőn a centralisatió elve tekerődzik a ministeri bureau aegise alatt a vén Europa nyakára? midőn a ministerium s annak főispánjai — — tisztelet a kivételeknek — ezer szálú manőverekkel szaporítják párthiveik seregét ? s nem egyszer zsíros hivatal-falatok osztogatásával erősítik a jól vitézkedő- ket, hogy kezökbe biztosítsák a megyék politikai tekintélyének, s hangjának elfojtására. azok nyakába vetett ezer szálú kötelet ? kénytelen vagyok sokszoros nem-mel felelni magamnak, — pedig eltöröltük, megsemmisítettük a megyét, mihelyt ezt politikai súlyától megfosztva, csak végrehajtási bureau- crát közeggé decretáltuk. O nem, és százszor nem! ellenkezőleg, most midőn a ministerium felállításával a központosított ministeri hatalmat a nemzet felibe helyeztük, ezen intézményünket, mely a központi hatalom ellenőrzésére évszázadokon keresztül a legkiválóbbnak bizonyult, teljes politikai jelentőségével fentar- tanunk kell, és pedig épen az országos pártok szerinti megyei pártokkal, mint ezt másként nem is lehet; felszó Halni, felírni, uj törvényt ajánlani, ezek pártolására a megyéket felhívni, azok támogatására éppen TÁRCZA. Első találkám. (Vége.) Jobbra balra körülnéz, s bennünket észre sem vesz, 8 egész phlegmatice elkezd köztünk sétálni. Le! Fel! A hold azalatt kezdett szépen kisütni. A magasságba emelém könnyüs szemeimet. Ilkám ! Ilkám 1 sohajtozék, de tovább még csak gondolkozni sem mertem. Lassan telt az idő. Vettem észre, hogy mindhárman feszelgünk. Lázas nyugtalansággal hordoztuk körül szemeinket. Oh semmi! semmi! Végre ismét ütött az óra! 9-et kongott 1! Brrrrr... egész testem viszhangzott tőle. Kegyetlenül lelt a hideg. O ! Ilkám, Ilkám, miért.....? Nem fejezhetém be gondolatomat, mert hirtelen megállt előttem Szilaj Pista komám; s nagy mordulva rám kiált: Mi bajod ? mit ülsz itt 9-ig ? tán valami dolgod van ? Nekem ? haha — igyekeztem nevetni — nekem, semmi ?!! Olyas valamit hallottam, mintha ....... Tá n bizony neked azon valami. ... ? Mi bajotok ? — szól közbe a most oda érkező Hadari — talán bizony valakit vártok ? Ha, ha, ha, talán bizony randevú? igyekeztem magam a lehetőségig maskirozni. Mintha kigyó csúszott volna el két barátom között, úgy néztek össze. Mit? randevú ide, randevú oda, nekem ugyan nincs t Nekem sem 1 O nekem sem 1 igyekezénk elhárítani mindhárman. Már egészen megnyugodék, mikor újra megszólal Szilaj barátom : már az igaz fiuk, hogy én mondanék valamit; Mit? mit? „Menjetek haza !“ Hát te nem ? Mi is neked épen azt akartuk mondani. Én nem ! nekem itt aligha még egy kis dolgom nem volna! Nekem is ! O nekem is! hagyjuk rá Gyula barátommal. De fiuk — biztat tovább Pista — nekem olyas . JL volna, a mihez nem kivántatnak tanúk. Epen nem!!! Nekem is 1 O ! nekem is!! De ha szépen kérlek, fiuk megteszitek, csupa jó barátságból? ugy-é meg? Kérlek___? O ! én is kérlek 1 minden szentekre ! távozzál innen. Majd meglátod itt nagy baj, borzasztó baj fog történni, s ahoz tanú épen nem kívántatik, mindig citálni fognak kihallgatásra, sőt tán be is csuknak, vagy tán itt meg is ölnek. — Borzasztó barátom, borzasztó, én csak azért jöttem ide, én látni akarom — hadarja Hadari barátom. Ha ! ha ! ha ! — bolond ! — mi is épen azt akarjuk látni! még magam is jóizüt kacagtam Gyula barátom el nem sült hazugságán. De barátaim, az Istenre kérlek ! engedjéték át nékem a tért, ne kényszeritsetek, hogy megmondjam kérelmem okát, mond az őszinte, de Szilaj Pista. Oh 1 épen te is bennünket arra akarsz kénysze- ritni! No nem bánom ! már mindegy; azt hiszem „lovaglás“ emberekkel van dolgom, sem el nem áruljátok, sem nem leselkedtek tovább. No megmondom, őszintén, igazán : nekem......... randevúm va n!!! Brrrrr ! Randevú? kiáltánk le!, mint megsebzettek egyszerre. No ! mit csodálkoztok olyan borzasztón ? hisz az nem olyan nagy dolog! 0 nem ! éppen nem, sőt kis dolog, nekem is a van, s fel se veszem! Q nekem is! O nekem is! — nyögém ki én is a többi után. De ne tréfáljatok gyerekek 1 az Istenért! én konolyan beszélek. an is! In is! De én igazán s komolyan beszélek! bizonyit- gafja Pista barátom. Hát kivel van ? ? — — fogja fel a dolgot érdekesebb oldalán Gyula. Azt nem mondom meg! hát neked ? Azt én sem mondom meg! Hát neked Zsiga? Ennek bogy van, látszik má' a phisimiskájából is. Oh! én sem mondom meg! Jo nem bánom, én megmondom, ha ti is megmondjátok, — nyilatkozik ismét Pista. Halljuk! megmondjuk ! Becsület szavatokra ? Igen ! Igen! Hát nekem........P. Ilkával!!!! Il kával???? hangzik egyszerre. „Huh!!“ pedig utánna. Most halljuk Gyulát! neked??? En nem mondom meg 1... Ez a becsület szó ? ?.... No jő 1 ha kiváncsi vagy 1 Nekem is.... Ilkával. Ilkával??? „Búk 11!“ Melyik Ilkával, te rabló? Hja, P. Ilkámmal 1 Mit ? Ilkáddal ? még Ilkáddal ? Kezd érdekessé fejlődni — mond Gyula trillázva, s fel se véve a elmeket. Halljuk Zsigát 1 Vivát Zsiga 11 ez legrégebben vár. Halljuk 1 Halljuk 11 No engem ugyan nem hall.... Utczú a milyen hosszú az a promenád. Gyi 1 Gyi I! 1 Fogjátok meg a zsiványt 1 Utczu 1 utánna 1 Mit mondjak még többet ? Ilka mindhármunkat... lúddá tett, s én nem irtam neki szerelmi dalokat, s az órám is nemsokára visszajött, stb. — de én azért az nap még sem ettem semmit. Tudja Isten nem volt étvágyam még vacsorára sem. Másnap még annyit hallottam, hogy Gyula és Pista még azon este elfelejtették, „a zöldfa, vagy alföld“ búfelejtő palackjai között — — csalódásukat. — Vagy megcsalattatásukat ? Ilka pedig azóta is.........No de ne pletykázzu nk. Hagyjuk másokra s máskorra. Don Carlos (de) F.
