Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-12 / 2. szám

Második évfolyam.

2-ik szám.

Gyula január 12-én 1873.

( 7 ^

Szerkesztőségi iroda:

Dobay János könyvnyomdája, saját házában.

Kiadó hivatal:

Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház.

Y J

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Hansenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza

13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.)

Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 fit., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb

hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr.

' '\ Megjelen

hetenként egyszer, minden vasárnap.

Előfizetési dij:

Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft

Teendőink.

in.

A „Békés“ múlt évi 32-ik számában a község tanítási czéljáról szólva, kimutatni igyekeztem, mik lennének az életbelépendő rendezett tanács képviselőinek teendői, bogy e czél helyes, alkalmas eszközökkel eléressék.

Azóta érkezett aztán a beliigymi nisteri leirat, mely az uj igazgatás torma barátaiban méltó lehangoltságot keltett ugyan, de a buzgalmat meg nem törhetvén, uj felírással sürgették egy haladni kívánó s e haladással járó nagyobb költségeket önként felvállaló község jogos, a törvóey által világosan biztositott s így meg sem is tagadható kérelem teljesítését. — Alkotmányos országban élvén, hol a törvény tiszteletben tartása s végrehajtása képezi a legszilárdabb alapot, a ministerium újabb leiratát a legjobb reménynyel várhatjuk, (már meg is érkezett.)

E reményben folytatom én is megkezdett „teendőink“-re vonatkozó nézeteim elmondását.

A Szellemi tízéiről, "a tanítás helyesUala- pos, átalános, törvényileg kötelezett és ki- válólag szükséges voltáról már szóltam, következnék most a község egyéb czéljai- nak, különösen, mint a czélok felsorolásában emlitém a tanítási után: a földmive- lői, ipari, kereskedelmi, vallási, polgári és politikai czélok fejtegetése, s ezekből fo- lyólag teendőink felsorolása.

E czélok elérésére a helyes s alkalmas eszközök megválasztásának alapja szintén

az iskolákban van. Csak okszerű, alapod oktatás képes jó földmivest, iparost és kereskedőt, vallásos polgárt, és csak az iskolában nyert helyes alap adja meg a polgárnak az értelmet a politikai kanyargós utai között a legczélszerübben haladni. Az iskola jelöli ki a polgárnak az utakat, me-j lyeken az ott nyert oktatásokat folytonosan szem előtt tartva és az élet nagy iskolájában a nyert elemi oktatásokat az élet tapasztalataival bővítve, a szép, jó és igaz valósításának törekvése által emberi és polgári magasztos hivatását rendeltetésünkhöz képest tölti be.

E működése közben azonban az egyes a közélet segélyére van utalva, s itt áll elő ismét a község kötelessége: az egyest e feladatok megoldásában segíteni.

A földmivelés, ipar és kereskedelem rugója, életere: a gyors és könnyű közlekedés, ennek feltételei ismét: a jó utak.

Hosszas vajúdás után s csak akkor is azok, különösen oly férfiú közbenjárása s érdekeink pártolása által jutottunk vasúthoz, kinek nagy tehetségeit, tisztes múltját s érdemeit megyénk felfogni s megbecsülni nem tudá, és illetőleg, kik népünk áltál fei nem ismert érdekek,'~~—h& ugyan azt nem akarjuk nevezni a legnagyobb mérvű indolentiának — következtében okozott kiszámithatlan károkat némileg ellen- sulyozák.

Vasutunk tehát már van, s általa összeköttetésben állunk a fővárossal s Nagyváradon át Erdélyijei. Hogy mennyit lendi- tett e pálya rövid fenállása óta is földmi- velésünk- iparunk- és kereskedelmünkön, s mennyiben fokozá utazó közönségünk

kényelmét, azt az érdekeltek mondhatják meg leginkább,

Hanem utón, útfélen azon panaszkodik utazó közönség s kereskedő, hogy valóságos sisifusi munka egy kis esőzés után akár gyalog akár szekéren az indóházhoz kijutni.

Itt már aztán senki segélyére nem várhatunk, e bajon a magunk emberségéből kell segítenünk.

A jelenben működő képviselő testület terve szerint a város központjától a pályaudvarig egyenes ut vezetne, ez helyes terv a közmondás szerint is, — a ministerium meg is adá az ut létesítéséhez igényelt kisajátítási engedélyt, s most csak a művelet végrehajtása volna hátra, minek keresztülvitele már az uj képviselő testület teendője lesz.

Sokat költöttünk már eddig is a közlekedés könnyítésére, volt kész utunk is, s úgy jártunk vele mint aki két szék közt is a földre ült. S miért? — szakértelem hiányából.

Nekem sem czélom, sem feladatom nem lehet e kérdés mikéntjét megoldani, itt szóljanak a szakértők, s éppen arra fordítson a leendő képviselet kiváló figyelmet, hogy ez fit készítését oly kezekbe adja, melyek elég biztosítékot nyújtanak, hogy elkészülvén, használhatósága arányban álljon a reá- forditandott költséggel, s hogy e terhet viselő közönség igényeinek is megfeleljen.

Közönségünket Remete, Vári és Doboz latja el nagy részben tűzifával, s e helyekre vezető utak a legkisebb esőzésre isjár- hatlanok. Közönségünk érdeke ez utak javítását szintén a mulaszthatlan teendők közé sorolja.

Békés meg csaknem egész télen át el ván tőlünk szigetelve. A békésiek érdeke ugyan jobban kívánja, hogy ez akadály el- legyen hárítva, inkább ők lévén reánk utalva, amennyiben legtöbben a megye- s törvényszék segélyét igénylők látogatják leginkább városunkat, s igy épen ez okból nekünk is érdekünkben áll, hogy e közlekedési vonalat mentői járhatóbbá tegyük. A két község e közös érdeke kívánja tehát, hogy ez akadály el legyen hárítva, — s ha Békés nem, úgy jövő képviselő testületünk tegye meg a kezdeményezést, s egy nagy szükséggel ismét kevesebb leend. A népesebb közlekedésü ut- czák jókarba helyezéséről is előbb utóbb gondoskodnunk kell.

Aztán, a mit oly sok hátránynyal nélkülözünk: a város világítása sem maradhat továbbra csupán jámbor óhajtás.

Azt fogják ezekre sokan mondani, hiszen mind szükséges volna ez, hanem hát a minister most is épen a költségszaporodásban s talán még elviselhetlenségében találta a, gáncsot, hogyan létesíthetnek tehát ez annyi költséggel járó újításokat.

Azt talán kivétel nélkül elismerjük, hogy az itt felsoroltak égető szükségek, ebből pedig az következik, hogy a szükségen segítenünk kell, de ez mind pénzbe kerül, s bevételeinket ily kiadások meghaladnák.

Igaz, hanem nem lehet szem elől tévesztenünk, hogy valamint mint ország számtalan évek mulasztásait s hanyagságát kell helyrepótolnunk, s erre jövedelmünk nem lévén elégséges, mint látjuk folytonosan kölcsönnel segítünk magunkon, s ennek szükséges voltát, mint£az országos költségvetéTÁRCZA.

Theschedik Sámuel, egykori szarvasi evang. papnak önéletírása.

Otven esztendős papi hivatalának alkalmából Írva 1817. deczembertől 1819. marcziusig. Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály.

(Folytatás.)

1790. febr. 4-én az a szerencsétlenség történt, hogy kocsi felfordulás alkalmával bal lábam ösz- szetörött, s a nekivadult lovak által nagy darabon meghurcoltattam. Az itt lakó megyei orvos Bey- schlag gondosan bekötözte lábamat, úgy, hogy 3 nap múlva megszűnt a fájdalmam. Erre annyira elhíztam magamat, hogy vigyázatlanságomban a részvevő látogatóknak mutogatván lábamat, majdnem minden pillanatban felemelgettem rendes helyzetéből. De fájdalom, mikor negyedik nap — tudván hogy orvosom nincs hon — annyira vittem hősködésemet, hogy a felső kötést egész a térdemig felemeltem, s ez által az alsót is meglazítottam ; az összekötözött csontok kimozdultak helyeikből, s újra oly fájdalmat éreztem, melyet a legnagyobb erővel sem bírtam eltakarni tanítványaim előtt, — mig végre nagy daganat következtében egész lábam fel a medencéig gyuladásba mentát. A borogatás haszontalan volt. Minden borogatás után nagyobb lett a fájdalmam, úgy, hogy bőröm alatt terjedt a hideg Brand s testemen bizonyos sugarakban mutatkozott a Brand.

Erőm egyszerre elfogyott; orvosom nem titkolta a veszélyt, s belsőleg is enyhíteni akarta szenvedésemet, de én elég nyakas voltam tanácsát nem követni.

Orvosom kétkedni kezdett. Végre arra a gondolatra jött, hogy az én sajátságosán izgékony testemnél elveti az eddig alkalmazott szereket, s az ólom vizet vitriololajjal és meleg borogatással cserélte fel, ami 'valóban enyhített is fájdalmamon. Kilenc hét kellett hozzá, mig a lábtörés némileg begyógyult, hogy bekötözve használhattam lábamat; de csak 18 hét múlva folytathattam hivatalos teendőimet.

Azon időtől fogva Beyschlag ur mindig ily csillapító eszközöket használ a gyuladás megszüntetésére; sőt más orvosok is nagy eredménynyel használták az ő uj gyógymódját.

Midőn 1812-ben Debreczenben 1800 ház égett le s ez által több ezer ember nyomorba döntetvén Szarvason gyűjtés eszközöltetett felsegélésök- re, öt napi gyűjtés után már 11 (pénzzel, kenyérrel, liszttel, szallonnával, veteménnyel és ruhával) megrakott kocsi ment Debrecenbe.

Én | szenvedőknek nem bírtam czélszerűebben és jobban használni, mint az által, hogy hamarjában kidolgoztam és elküldtem nekik a következő themát: Hogyan, lehet az elégett vagy újonnan épülendő városok építésére egy oly alapot teremteni, melyet nem lehet kimeríteni, de amely annál inkább növekedjék, minél többet és szilárdabban építenek f Tekintettel a leégett Debreczenre, gondolkodási alapul írva egy magyar hazafi által. Anonymus.

Ezen fontos themának sebes kidolgozása nehány álmatlan éjét okozott s annyira kimerítette lelki erőmet, hogy a kegyadományok elküldése napján saját Írásomat nem bírtam elolvasni, — mely aztán nemsokára André Hesperusában 1812. IV. füzetben megjelent.

Erőtlenségemen némüeg segített orvosom; de fájdalmaim ismét felujultak, mikor kéziratomat Debreczenből visszaküldték anélkül, hogy használták volna. Ez elég intés volt arra, hogy ily erőltető munkától őrizkedjem.

A magyar városokban gyakran előforduló tűzvészek indítanak arra, hogy e dolgozatomat köz- zétegyem, azon reményben, hogy honfitársaim figyelmét felköltöm, akik talán felhasználandják művemet és azt a körülményekhez képest töké- letesitendik — meglehet csak halálom után, tandem, quando livor post fata quiescet.

Ap. csel. Ill, 6.

Azon idők, melyekben az embereket a legnagyobb csapások érték, voltak egyszersmind a legnagyobb kultúrának epochái.

„A fóldmivelő és polgár nép ritkán van annyira fölvilágosodva, hogy a gazdaságát és egészségét előmozdító eszközöket, épületeinek tűzmentes- ségét és egyéb természeti előnyeit ismerje.

Azon államok, melyek ezekkel megismertetik, s a kivitelben segítik, a hála kötelességét teljesítik oly foglalkozású rend irányában, mely a többi emberek legszükségesebbjéről gondoskodván egyúttal saját javát is előmozdítja.

Némely nemzeteknél sok olyan építész találkozik, akik mindenféle diszépületeket tudnak tervezni ; de nem gondol senki a földmives kunyhójára és a polgár egyszerű házára, annyira elébe szokták tenni a szépet a hasznosnak. Csak az újabb időben találkoznak oly hazafiak, akik e tárgyat komoly figyelmökre méltatják.

Mindazáltal az egyes lakások javítása nem elegendő, és mihelyt több szomszédos ház összekötéséről van szó, nem lehet közönyös kérdés, hogy mi módon történjék az. Ahol hiányzik az alap, ott hiányzik minden. De lehet az alap bármily erős, ha nem használtatik fel célszerűen, akkor az elérendő célt nem lehet elérni.

Magyarország alsó vidékén ezelőtt 50 évvel még 50, 100—200 forinton lehetett egy parasztházat felépíteni; most kell rá 1000, 2000 sőt 3000 írt. is. Szép polgári házat lehetett építeni 500, 1000 vagy 2000 frton. De mennyibe jön most, különösen leégett városokban, ahol az építési anyag még drágább? és ahol a mester ember oly igen nehezen kapható? Végre pedig kénytelenek az emberek nyakra-főre kontárokkal csináltatni házaikat, és mit ér az olyan munka? Nem egyéb az, mint rendetlenség, a régi helyett uj chaos. Az olyan honfinak, ki külföldön figyelemmel kísérte a falusi és városi építkezéseket, fáj a lelke, ha látja, hogy Magyarországban a leégett városok uj házaikkal csak rendetlenséget tüntetnek fel.

Azon iszonyú tűzvészek, melyek nehány év óta jelesebb városainkat úgyszólván hamuvá változtatták, fájdalom elég szomorúan hirdetik ezt a siralmas két igazságot:

1. hogy mai építkezésünk nem a legjobb, és hogy a tűzpróbát nem állja ki;

2. hogy a mi tűz rendőrségünk nem érdemli meg a rendőrség nevét. Buda, Pozsony, Beszter- cze, Debrecen, Kecskemét, Szeged, Gyula, Késmárk, Lőcse, Vásárhely, Losoncz és Becskerek! beszéljetek ti és én hallgatni fogok! De a panasz haszontalan ott, ahol csak az építési ügyes cselekvés képes segíteni.

(Folyt, köv.)