Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-11-16 / 46. szám
Második évfolyam. 46-ik szám. Gyula, november 16-án 1873. ( \ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein é» Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fiirdőuteza 1-ső szám. és Bécsbcn Wolzeille 6 _8. Hi rdetésdij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. ^ Megjelen ^ hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre .. 4 ft V___________ — A cholera-járvány tartama alatt elhunytak vagyontalan árvái és özvegyei foleegélé- sére — Békésmegye törvényhatóságához következő adományok folytak be: Kéry Elek gyűjtő 1 frt, Nagy Péter 1 frt, Moldoványi Antal 50 kr, Herman Béla 50 kr, H. Gergely István 20 kr, Nagy István 20 kr, Rosenthal 1 frt, V. Nagy Mihály 50 kr, Nagy P. István 1 frt, V. Szabó Sándor 40 kr, Dr. Pelsenburg Károly 1 frt, Szatmári István 60 kr, Szabó Mátyás 1 frt, Mandelbaum Sámuel 20 kr, Szatmári Sándor 20 kr, Kárnyácz- ki András 49 kr, Kárnyáczki Mihály 20 kr, K. Megyeri István 50 kr, Balog P. János 1 frt, Keller Mór 50 kr, Z. Szabó Mihály 50 kr, Rosner Fülöpné 1 frt, Rosner Fülöp 50 kr, Fehér Ignácz 1 frt, Gyenge Mihály 30 kr, Komáromi Ferencz 20 kr, Balog A. Mihály 40 kr, Nagy János 50 kr, S. Szabó Mihály 1 frt, Szabó István 20 kr, Kis M. Ferencz 8 kr, Jonásy József 30 kr, Gy. Szabó István 50 kr, Kiss Antal 50 kr, K. Szabó Ferencz 50 kr, Domokos János 30 kr, Szabó Sándor 30 kr, K. Nagy István 40 kr, V. Szabó Mihály 44 kr, Komáromi István 50 kr, Kéry Zoltán 30 kr, Kéry Aranka 30 kr, Sváb Sándor 20 frt. Stern és Klein 1 frt, Urszinyi László 2 frt, Pi- Iitzer Péter 5 frt Kornis Gyula 1 frt, Vajgel Mihály 2 frt, Tury János 1 frt, Baktai István 1 frt, Gombkötő István 20 kr, Kádi István 20 kr, Szür- vzabó Bálint üö kr, Szabó János K> kr;' Szabó György 20 kr, Szilágyi János 20 kr, Nagy András 50 kr, Sinkovics Pál 20 kr, Drugaj András 10 kr, Kaszányi János 10 krajezárt. (Folyt, következik.) Gyulaváros polgármestere. Gyulaváros tiszt, képviselőinek. F. évi novemberhó 24-ón d. 9 órakor pontban kezdetét veendő s következő napjain folytatva tartandó rendes képviseleti közgyűlésre Gyulaváros tisztelt képvisélői ezennel hivatalos tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Polgármesteri jelentés a város állapotáról s az időközben történt intézkedésekről. 2. Az állami és megyei tisztviselők községi választási jogosultságára vonatkozó belügy- ministeri rendelet. 3. A városi szervezési szabályrendeletre hozott megye-bizottmányi végzés. 4. A községi jegyzők nyugdijjazására vonatkozó megyei szabályrendelet. 5. A városi tanácsnak, — a tanács- és irodai ügyrendre vonatkozó szabályrendeleti javaslatok, továbbá ugyancsak a városi tanács vélemónyes előterjesztése : A fogyasztási adónak mikénti kezeléséről, Heninger György által haszonbérelt városi földek, — a városi ácsnak minő módozatok melletti félfogadása és a kö- nyök-uteza kinyitása tárgyában. 6. Küldöttségi jelentés a Köröspartolási költség kivetése tárgyában. 7. Az 1874-ik évi községi költségelőirányzat. 8. A nevelésügyi szakosztály javaslata egy községi polgári iskola felállítása tárgyában. 9. A gazdászati szakosztály vóleményes javaslata az izraelita hitközségnek szegényei ségélyzése, és a pejróti földbirtokosok földjeinek viz elleni mentesítése tárgyában benyújtott kérvényekre nézve. 10. A legtöbb adót-fizetők névjegyzékének kiigazítása végett megválasztandó küldöttég. 11. Glaser Károly megválasztott tisztb. városi főorvos lemondása. 12. Időközben érkezendő egyéb ügyek. Kelt Gyulán, 1873-ik évi november hó 12-én. Dobay János, polgármester. Felhívás a Békésmegyében alakítandó okszerű méhészegylet tárgyában. A „Békés“ (czimü hetilap) f. évi 26-ik száma — a békésmegyei okszerű méhészegyletnek — elméletben Dzierzon, a fölül- mulhatatlan mester-, gyakorlatban pedig báró Berlepsch a legkitűnőbb méhészek elvei és. útmutatásai szerint való megalakulása czéljából, — e tárgyban az első nyilvános felszólamlásként — egy czikkemet hozá, melyben : „mindazok, kik az okszerű méhész- egyesület létrehozását óhajtják — tisztelettel felkérettek, hogy f. évi augusztus hó 16-án, a megyeház termében tartandó alakulási gyűlésre megjelenni szíveskedjenek — s ugyanakkor egyszersmind aláirási iveket is bo- csájottam ki, — bogy az eszmét pártolók, az ivet aláírva, a méhészegylet' alakuld - gyűlésére annál számosabban összejöjjenek; — a következett 27. számban pedig, az alapszabályok mikénti szervezésére nézve terjeszték nyilvánosság elé egy .javaslatot hogy igy az egylet megalakulása alkalmával, a szakértőknek módot nyújtsak arra, hogy az abban felmerülő hiányokat annál könnyebben kipótolhassák, kijavíthassák. Azonban — a bekövetkezett cholera- járvány szomorú napjaiban, több másokkal együtt — ezen ügy is jobb időkre lön elhalasztva, bár elméletileg az eszme pártolásra talált; s hogy többen foglalkoztak vele — az kitűnik a „Békés“-nek e tárgyában megjelent czikkeiből; ugyanis : A 29. számban jobb gyulai néptanító* azon javaslattal lép fel, hogy : „Kössük össze a méhészetet a selyem- és gyümölcsfa tenyésztéssel A megpendített eszme, szerintem — mindenesetre igen hasznos és életrevaló ; 8 óhajtandó is lenne, hogy a méhészet a selyem- és gyümölcsfa tenyésztéssel összeköttessék, miért is felszólítom az igen tisztelt tanító urakat, hogy terjesszék majd ez eszmét, bővebben is kifejtve, az okszerű méhészegylet alakulása alkalmával a gyűlés elé; egyébiránt közelebbről szólva e tárgy hoz — én igen üdvösnek látnám még azt. is, ha a méhészet-, selyem- és gyümölcsfa tenyésztésről Írott, valamely rövid és alkalmas kézikönyv, iskolai tantárgyul is felvétetnék ; hogy igy a gyermekek azok hasz>9> A temetőben. Holtak hona bús temető Milyen jó itt benned járni, Künn az élet nagyon terhes Nehéz annak végét várni. Mikor kínos bánatteljes Olyan nehéz az az élet, Itt nyugalom s béke honol Mely örök soh’sem ér véget. Az öröm mit a világ ad Keserű örömmel teli A fáradt test s feldúlt kebel Itt nyugalmát ttdvét leli. E gyepes sirhantok közé Van temetve boldogságom, Miért éljek ? mit keressek Én odakünn a világon ? ! Boldogságom sirhalmára Megpihenni ide járok, Hallgatom, hogy mit beszélnek Rajt a füvek s a virágok. Boldogságom sirhalmára Leborulok s gondtelt fejem Lehajtom a hideg sirra Hallgatni mit beszélsz nekem. Hallom szived dobogását ÉdeB ajkid szóllni látom, Mondja: hagyjam a temetőt Odakünn az én világon. Értem, érzem óhajtásod Élni, élni kell még még nekem: Itt temetve lelkem fele De odakünn él gyermekem. Sz. Béla. Egy kép a Hóra-világból. Történeti beszély. Irta Miskey-Jugovics Béla. I. A Királyhágó hókoronázott bérczein túl, a másik Magyarbazába, a szép Erdélybe vezet történetünk. Alig van a földnek több ily helye, mely annyi szenvedés után is, annyira épen birta volna tartani magát, nem ugyan városait és falvait tekintve, — mert hisz azokat török, tatár, német magyar századokig egyenlő vadsággal sarczolá, égeté, pusztitá, — hanem ha azt az ősi, eredeti, romlatlan nemzeti szellemet tekintjük, mely annyi viszályok között is, lakóinak kebléből nemcsak soha ki nem halt, hanem örökös bajaikban talán még inkább élledt, erösbödött. Barátság az önfeláldozásig, vendégszeretet az utolsó falat kenyér megosztásáig, bátorság a vakmerő lehetetlenségig, nemes lovagiasság és egyenes lelküség, melyhez az igaztalanságnak még csak lehelete sem férhet, és több ily ritka szép tulajdonok valának jellemzői századokon át az erdélyieknek. De ezek mellett volt egy ősi átka e honnak mely boldogan, békében élni nem engédé: hogy anyai keblen oly sok különböző népelemet .táplált, kik nem tudtak egymással megegyezni soha, — s szüntelen vagy egyik — vagy másiknak valódi vagy csak képzelt jogai ütköztek össze a többiekével, — s ilyenkor aztán mindig akadt egy kész békitö, vagy segitő mindenik pártnak, pedig ezek jóakaratának álarcza alatt ősidőktől fogva — csak a maga hasznát kereső, a zavarosban halászni szerető önző szenvedély lappangott. A Zápolyák, Bátoryak, Rákoczyak és a többi fejedelmek alatt, kevés dicsőség mellett, a szenvedések elszámlálhatlan sora érte Erdélyt. Fejedelmei — ritka kivétellel — a hatalmas zultánok bibor palástjába fogódzva, az ország b3l- ügyeivel keveset gondolva, sokat igérö terveken törték fejeiket, de a mely tervek egyikénéi sem valósultak meg soha; igy a kis ország virágzása, jóléte, csakhamar a legszomorúbb hanyatlásnak indult — Egyik oldalon török égette, a másikon német sarccolta, s az ország téréin magyar magyarral állott szemközt; — mig fejedelmei legtöbbször csak azért jártak haza a dicstelen har- czokból, hogy fegyverrel hajtsák be és szedjék fel az országnak igazi véres verejtékén kicsikart adót, hogy annak odaajándékozásávál egyik vagy másik kegyelmes basának mától holnapig tartó magas kegyét megnyerhessék; vagy, hogy ártatlan híveiket egymásután lássák a bakó keze alatt elhullani; — szóval a fejetlenség, a nyomor, és a pusztulás évről évre ijesztőbb mérvet kezde ölteni. Miután a törökök kiszórhattak a két testvérhonból, a sokat szenvedett kis ország is kezde lassanként uj erőt, uj életet nyerni, — mig Mária Terézia áldásos kormánya alatt már szinte újra virágzásnak indult, — de fajdalon} ez most sem tartott igy soká! — mert 1784-ben újra egy iszonyú megrázkódtatásnak lön kitéve. Nehány elvetemedettnek hazug és átkos buj- togatására, a különben csendes és béketürő, jámbor, — de fölöttébb hiszékeny oláhság fellázadt s Hóra, Kloska és Krizsán nevű gyilkos vezérei alatt, alig képzelhető vadság és kegyetlenkedéssel tört a magyar nemesség, és főleg a földes urak ellen. Ezen gyász időben, egy kis oláh falucskában veszi kezdetét történetünk. A csipös őszi szél fagylalva süvöltő végig a fák sárgult lombjai közt, s irigy haraggal le-Ie- kapva az összeverődött ágakról a dércsipett leveleket, élesen sivitva rohant velők tova. Az égen sűrű felhők úsztak, s ezeknek gyász- leple — és a csillagtalan éj kétszeres sötétségbe burkolák a kisded falucskát, melynek apró házaiban már rég kialudt az éji mécsvilág, s a életnyilatkoztató zsivaj. A félhold, mint egy haldokló sápadt arcz —- csak perczekre tekintett ki a fellegek közül, — s aztán sietve rejté el ismét halvány arczát, mintha megijedt volna a látott pnszta képtől, melyet eltűnése még ijesztőbbé tett. A falucsk a egyetlen és egyenetlen utczáin bátran végig mehetne bárki, a nélkül, hogy szemközt jövőtől félnie kellene. Ki is járna ilyen helyen, ilyen késő időben ? .... rég lepihentek már itt mindenütt, — csak messze, a falun kívül egy kunyhóból — melynek kukoricza szár- és szalma fedele még a többieknél is dültebb és alacsonyabb — csillámlik még az ökölnyi ablakocskán át némi derengő világosság! A gunyhóhoz vezető út közelében még pusztább, még elhagyottabbá lesz a táj; — a zsom- békos szántóföldet itt tüskét termő parlag váltja fel, — hol nehány paraj — és katángon kivül csak a szúrós király-dinye és ördögkocsi terem. A rozzant lakot sövény kerítés veszi körül, mely egyszersmind ajtót és kaput is helyettesit, — háta megett és körülte kisobb-nagyobb árnyakat külömböztethet meg a sötéthez szokott szem ... ez árnyak sírok keresztjei, e szomorú helyiség — és e rozzant kunyhó — a szegény sírásónak nyomorult laka. Te kiutsük azt meg közelebbről. A vályogból készült, sárral foltozott alacsony kunyhó megdült szalma födelén, egy kéménynek nevezett kerek lyukon, vastag gomolyokban tódul ki a füst, — melyet a szél elkapva, egésx
