Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-02 / 5. szám

Második évfolyam. 5-ik szám. Gyula február 2-án 1873 (-----------------­Sz erkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, főtér, Prág-ház. V J * * ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsbcn Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. - Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. ^ Megjelen ^ hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . I 4 ft B.-Csaba január végén 1873. „Magyar társadalmi szövetség van a fővá­rosban alakulóban. E szövetség czélja a ma­gyar nemzetiség és a művelődési érdekek fej­lesztése körül orsiágszerte nagymérvű agitatiot hozni létre. “ Ezt olvastuk nehány nap előtt közpon­ti lapjaink egyikében és régen tett ránk valami oly benyomást, mint e néhány sor­nyi közlemény. A „társadalom veszélyezéséig“ fajult párt- viszály, az amannak szüntével beállott pety- hüdtség, közöny, az ellentétes pessimismus terjedése, miszerint ily politikai viszonyok közt nincs lehető üdvösség, és viszont, hogy ily nemzet önkormányzatra nem való, a társas életnek teljes hiánya, az egyetlen re- fugium az úgynevezett társas körökből a társalgás kiküszöböltetése, ellenben a min­dennemű játék terjedése s mindezek hatá­sa alatt az egyén kényszerű isoláltsága, hanyatlása, az eszmék csiráinak az éltető meleg hiányábani elsatnyulása, társadalmi vezérek képződésére az alkalom hiánya, s igy a nos poma natamus-féle állapotban egyesek incompetens s többnyire saját ér­dekükben való üres hadonáflása stb. egy — más részről ellenségeink üzelmei bent és a határon túl, kihívás, dacz, gúny, az in- triguák minden neme, gyanúsítás, rágalom, életképességünk kétségbevonása, végre ter­mészeti ismételt csapások s ezek közben egy tulhatalmas pénzintézet ezélzatos ma- chinatioja — minden a hazafiui aggodal­mat, megbotránkozást méltán felköltheti. Mi legalább igy érezünk, valahányszor hazafiui éberségünk közállapotaink felett szemlét tart és hogy e tekintetben kivételt nem képezünk, mutatják a fentidézett so­rok, melyek reánk a vészkiáltás hatását gyakorolták, vagy a villámét, melyet a tik­kasztó lég gyujta meg. Reméljük, hisszük, hogy e néhány sor, mely tiltakozás saját hibáink és elleneink merényletei ellen, megrázó felhívás az ön- fentartás további harczára, buzdítás a nagy nemzeti munkásság szent kötelességének betöltésére — hogy mondjuk e néhány sor országszerte mindenkire nagy hatást gya­korolt, kinek e haza, a magyar nemzet kül­detése, fejlesztése, jövője, akár honszeretet- ből, akár csak a szükségesség érzetéből szi­vén fekszik. „Nagymérvű agitatio“ proclamáltatik ama sorokban, mint hatékony eszköz, s valóban szükség van rá, kell, hogy mint hajdan a véres kard, nemzeti lobogó hordattassék meg minden irányban „a munkáé a jövő“ felirattal, hogy felrázzon bennünket, hogy jelezze a veszélyt, melyben vagyunk és je­lezze az üdv rögös, fáradalmas, egyedüli, de biztos útját. A magyart nagy egyetemes cselekvés­re eddigelé is mindig országos agitatioval ösztönözték, s ha kellő időben, kellő czél- ból, sohase eredménytelenül. Igaz, hogy amazagitatiók czélja egy feladat megoldó.-' sa volt, mig emezé a nemzeti nagy mun­kásság felköltése és ernyedetlen folytatása, de most nem is egy ellenség visszaverése, egy merénylet meghiusitása a- czél, hanem hazánk, nemzetünk egységének, jövőjének daczára a Palaczkiak a Lőherek ezélzatos jóslatainak egy újabb évezredre való bizto­sítása, mi tehát megvagyunk róla győződ­ve, hogy a felhívásnak hatása nem csak egyetemes, de tartós és gyümölcsös is lesz. Megvagyunk különösen győződve, hogy a felhívás Békésmegyében termékeny ta­lajra talál, mire nézve mi kezességet me­rünk e megye intelligentiája részéről vál­lalni, hogy adott időben az, mint egy em­ber fog a magyar nemzetiség és művelő­dési érdekek fejlesztésére sorompóba lépni. , Az óta a magyar társadalmi szövetség alapszabály-tervezetét is volt alkalmunk olvasni és meggyőződtünk a nagy ezélzat egyetemes iránya felől. Adja Isten, hogy ezen agitatio, melynél magasztosabb soha nem űzetett, melynél időszerűbb se volt soha, teljes fogékonyságra találjon, hogy kiki felfogja, megértse azon mondat igazságát, hogy csak az a nemzet van veszve, mely maga magát elhagyja, de az veszve van menthetlenül. R. Visszapillantások a múltra. Az angol és franczia forradalom. közli: — M—s. Ritkán képződik valamely nemzet életfolyamában oly rendkívüli forrongás, — általános előbbre ha­ladást, — az elavult intézmények, türhetlenné vált li.llapotok megváltoztatását czélzó — korszakot al­kotó esemény — mint a forradalom. — Azon kevés ily események közül, melyeket a népek történelme feltüntet, — az angol és fran­czia — mint keletkezésük, lefolyásuk s éredmé • nyűkben kiválóan érdekes és fontos — forradal­mak rövid párvonalositását czélozzuk; — de mi­előtt feladatunk megoldásához kezdenénk, — a forradalmak természetét s lényegét kell megis­mertetnünk. — A forradalom, — a mint a világ és azon idő összes, — vagy csak egyes nép, ország állapotára irányul: általános vagy helyhezkötött, s ha vala­mely ország állami állapotát dúlja fel: political; ha a társadalmi élet átváltoztatását czélozza — társadalmi. — Az angol forradalom helyhez kötött politikai for­radalom, — hazai szükségletből eredve — hazai jelleggel birt s ugyan olyan eredményeket vont maga után. — De térjünk át a történelem folyamára. Midőn a 16. század átalános jelleméhez képest a főnéin esség Angliában is meghajlott a trón előtt, — az angol nép még nem volt képes a kezdődő s mind inkább nagyobbodó visszaélések ellen szabadsagharezra kelni, — sőt erre jogot formál­ni nem is mert volna. Iparkodása csak eddig ter­jedt, hogy alapjogai elismertessenek s néhány in­gatlan s tökéletlen kezességet nyerjen. Eszméi nem emelkedtek azon hitig, — hogy a királyok által gyakorolt hatalmat, önkénykedéseket, visszaélése­ket — fékezni, s az ország kormányára határo­zott és tartós befolyást gyakorolni joguk volna. De midőn Anglia kereskedelmi gyarapodása óriási sebességgel haladt, növekedett területi gazdasága, — a földbirtok a királyok | főnemesség eszély- telen pazarlása következtében — a szorgalmas alrendnek kezébe jutott; — s midőn az ipar el­ragadó gyorsasággal fejlett s az ezzel foglalkozó köznép, (mely nem volt egy úgy a-hogy össze­csoportosult tömeg, — hosszas szolgaságból las­san felszabaduló s előbbi helyzetök terheit érző — polgároknak) — az ország csaknem minden elő­kelőit — sőt a királyi udvart is adósaivá tette; s midőn az alnemesség, — az allodialis birtokosok, mig a fönemesség az udvari fény közé tolongott — jószágaik szorgalmas gondozása, tőkéik hasz­nos forgatása által, folyvást növekedtek gazdag­ság és tekintélyben s egymással naponként szoro­sabban egyesülvén, — feltűnés s minden messzebb­ható czélok nélkül — csaknem öntudatlanul urai lettek a társadalmi erő s hatalom forrásainak: — nagyobb biztonságra, jogaik szabadabb, sőt teljes TÁRCZA. Theschedik Sámuel, egykori szarvasi evaug. pápuák önéletírása. Ötven esztendős papi hivatalának alkalmából írva 1817. deczembertől 1819. marcziusig. Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály. (Folytatása és vége.) A hazafiakhoz! Korunk szükségeihez mért nehány őszinte szó. Hova jutunk, ha a tudatlanság, gőg, irigység és roszakarat nyíltan akadályoztathatja a jót?— ha a jövedelmesebb papi állomásokat, melyek rendesen több és nehezebb munkával is vannak összekap­csolva, azokkal tesszük egy sorba, melyeknél a gond, a munka, a kiadás csak negyedrésznyi! — ha a papnak ólelemszerzósi és gyermeknevelési gondokkal kell küzdenie s ez által megfosztatik lel­ki nyugalmától S a tudományokban való folytonos önképzéstől — hogy teljesíthesse akkor azon kö­telességeket, a melyeket, mind az iskola, mind az állam méltán megkövetelnek tőle ? Hova jutunk a papsággal, mely különösen ná­lunk magyarhoni protestánsoknál úgy sem várhat semmi kitüntetést, sem érdemeinek kellő méltatá­sát — exceptis tarnen excipiendis, — ha még a legügyesebb és legérdemesebb férfiaknak reménye a jobb állomás iránt, a fizetések önkényes csonkí­tása által elvétetik I Lesz-e kedve a jobb tehet­ségű ifjaknak arra, hogy magukat egyházi és is­kolai hivatalra szánják, s erejüket ily szent mun­kára szenteljék, ha látják, hogy alig lesz minden­napi kenyerük, holott ha más pályára adják ma­gokat becsületre és különféle előnyekre van ki­látásúk. Dat Galenus opes! dat Justinianus honores Pontificet Moses (Aron) cum sacco per civitatem? Aztán az ily szegényül fizetett papoknak lehet- e kedvük és teheteségük a hazára és az utókorra nézve hasznos intézetek alapítására, vagy ilyenek­re csak gondolni is, — miben eddig némely pro­testáns lelkész (mint: Institoris, Pohl, Nikolay, Farkas és Geitz) kitüntették magokat saját vagyo­nuk kockáztatásával. Ha nincs anyagi erejök fen- tartani és segíteni a fenálló irodalmi és tanügyi vállalatokat, melyek biztos alap hiányában úgy is csak tengődnek, lehet-e a falusi papoktól ilyenre áldozatot követelni? Pedig minden falusi lelkésznek arra kellene tö­rekednie, hogy némi orvosi ismeretet is szerezzen magának, hogy nemcsak a maga és övéi egészsé­gét fentarthassa, hanem, hogy híveinek is — kü­lönösen .sürgős eseteknél — segítségére lehessen jó tanácscsal és házi orvossággal. Tudjuk, hogy oly faluban, ahol rendes orvos nincs, sok bajt le­het elhárítani, vagy legalább enyhíteni okos ta­nácscsal is, mi által a lelkész nagy mértékben megnyeri híveinek szeretetét és őszinte becsülését. Mindeniknek meg kellene szerezni legalább Tissot, Über die Krankheiten des Land-Volks, Bucker, Hausartzneykunde, vagy Paüliczky Anleitung für Landleute zu einer vernünftigen Gesundheitspfle- ge-féle könyveket! Dixi et salvavi animam meam. ó az én életpályámnak isten segedelmével nem sokára vége leend, és én korhadt vándorbotomra támaszkodva, bátran elmondhatom: Jam tetigi portum, spes et fortuna valete ! Sat mecum ludistis, ludite num alüs. A Theschedik családot illető törtéuelmi adatok. A Tessedek, az előtt Marko és Markew csa­lád I. Lajos király uralkodása alatt kénytelen volt az országból távozni a Markew István krakkói delegatus palatínus által elkövetett hűtlenség mi­att, — 1357-től Csehországban tartózkodott, de a hussitákkal ismét bejött Magyarországba, s itt a felső vidéken letelepedett Popradnón. Tessedek Márk. 1690-ben Trencsénmegye Popradnó nevű falu­jában lakott; ennek nagy apja két testvérével együtt H. Mátyás császár és király által egy most is meglevő arany érdem-éremmel jutalmaztatott szorgalma miatt; tehát nem áll az, mintha a szar­vasi Theschedik Sámuelnek nagy atyja György, és ennek testvérei János és Éliás kapták volna az érmet, mint jó atyám gondolta. Markovitz Terézia. (Theschedik Sámuel neje.) — Jellemrajz. — Midőn ez alkalommal Szarvasváros másfél szá­zados örömünnepe utóhangjául egy kedves, házias női alakot kívánok bemutatni, bevezetésül meg­szólaltatom a mélyen gondolkozó Socratest, ki pár vonásban találóan állítja elibénk az igazi nöiség örökre hü rajzát. „Nem állhat fenn ott a ház, hol a mit szorga­lommal gyűjtenek, azt takarékosságban összetar­tani nem tudják. A természet azért a férfit és az asszonyt oly tulajdonságokkal és erőkkel látta el, melyek által mindkettejök czéljai kölcsönösen ki- egészitik egymást. A férfi tagadhatlanul a házon kívüli ügyek vezetésére van hivatva; neki van- elegendő ereje és kitartása az élet viszontagságai­val megküzdeni, s elegendő bátorsága nejét, gyer­mekeit, földi javait ellenségtől, veszedelmektől meg menteni. A nőtől ellenben az isteni gondviselés a kitartást és bátorságot megtagadta, a helyett be­léje van oltva gyermekei iránt a leggyöngédebb anyai szeretet, minek következtében a bátortala­nabb, gyenge nő a házvitol belső ügyeinek veze­tésére van utalva. Még a nőnek félénksége is üd- vösebb, mint a bátorság és merészség, hogy azt eredményezze, a mit a férfi ereje és munkássága elér. A házi nőnék különösön a méhkirálynéhoz kell hasonlitania, valamint az állandón a köpüben marad, s a dolgozó méheket kiküldözgeti, azt, a mit azok hoznak, megőrzi: úgy a házi nőnek is lakának belső ügyvitelét kell gondoznia. Köteles­sége továbbá a napi és havi szükségleteket úgy fedezni, nehogy egy hónap alatt elfogyassza azt, a mi egy évre elég lett volna! stb.“*) Ily értelemben nyilatkozik a görög bölcs. Mes­terkéletlen, sokat mondó rajz, melynek keretébe mai nap kevés nőnek alakja illik be. Nagyon *) L. F. D. Nioolas. Spiegel der Frauen d. Altorth. H. 145.

Next

/
Oldalképek
Tartalom