Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-08-10 / 32. szám
hatja, hogy a hatóságok csak rendelnek, de végre nem hajtanak; hogy a papok a betegek- és megholtaktól minden kitelhető módon őrizkednek; hogy az orvosok a konyhából kiabálnak be a betegre s Írják az orvosságot azon baj ellen, a melyet közelről nem is láttak. Én hiszem, hogy mindebben sok a nagyitás; de hiszem azt is, hogy a nád szél nélkül nem inog; hiszem tehát azt is, hogy a hatóságok, papok és orvosok tevékenysége mellett még a sza- badkőmiveseké is igen elkelne. Avagy a „szakadatlan“ kifejezés csak magára a „szép feladat“-ra s nem egyszersmind a szép feladat szép megoldására is vonatkozik? Komoly férfiakról komoly dologban hitvány szójátékot nem teszek fel. Avagy még gyenge a társulat arra, hogy „anyagi segélylyel támogasson ?“ A községek rendelkezésre bocsátják az anyagot. Csupán értelmes és odaadó személyes szolgálatra van szükség, különösen pedig felvilágosításra és tanácsra a butasággal szemben, tehát éppen arra, a mire említett czikk szerint a szabadkőmivesek törekesznek. Avagy úgy is „szakadatlan“ működnek a szabadkőmivesek, csakhogy nem ütik dobra ? Megengedem. Adja Isten! De híjába, már mi csak azt tartjuk, hogy a jót is kikaparja ám a tyuk is; azt meg látjuk, hogy a szabadkőmivesek áldás-vetéséből a mi tyukaink máig még semmit sem kapartak ki. Pedig nagyon kár. En, mint a szabadkőművesség megirt feladatának tisztelője, igen óhajtanám, hogy azt a jó értelemben vett népszerűséget, a melyet egyik-másik hivatalos személy éppen most pazar kézzel szórogat, a szabadkőmivesség humanisticus segély-nyújtása nyomán mind felszedné, az emberek bizalmát maga felé forditaná, ez által kitűzött czéljáuak elérését megköny- nyitené s tettleg mutatná meg, hogy nincs igaza bártól J. urnák, a midőn a szabadkőmivesek ellen igy idéz : „a legtöbb testvér a páholyon kivül tovább semmiről sem aggódik, — ők szabadkőmivesek, az asztalnál jóízűen lakomáznak s igy minden jól van.“ ________ A csabai nönevelde. Számtalan poedagogusok fárasztották már a laikusok eszét, a női neveltetésről irt beható ismeretekben bövelködő müveikkel, felfogatni akarván velők a női nevelés magas czéljait, erős ecsettel festvén e magas czélnak megfelelő nemes eszközök miképen való használatát. Igen sokat polemizáltak e felett széles ismeretü szakemberek, de nem hiszem, hogy a toll-harcz heve által csak egy is elkapatta volna magát annyira, hogy a nyilvános nöneveldék czélszerüségét, vagyis inkább fontosságát kétségbe vonta volna. Mióta a nö-eraaneipació eszméje az egész világon gyökeret vert, s különösen mióta annak agitátorai sorába a világ első bölcsésze John Stuart Mill állott, ki egy nem rég megjelent müvében ugyancsak erős itészi bonczkezelés alá vette e kérdést, bebizonyitani törekedvén a nőknek a férfiakkal való egyenlőségét, mondom különösen ez idő óta e kérdés elsőrendű társadalmi fontosságú kérdéssé vált. Szomorú és leverő tehát hallanunk, hi gy Csaba városában, ez anyagi javakban oly dús városban, az egyesek e téren kifejtett buzgalma majdnem hajótörést szenved a részvétlenség zátonyán. S a most őszkor életbe léptetni szándékolt nönevelde elhalasztatott. E kérdés részletezését csak a jövő számban szándékozunk, most csakis általánosan, vagyis felsőbb társadalmi szempontból akarunk hozzászóllani. Eltekintve a nő eraancipatiő agitátorainak meddő szélsőségeitől, ha e kérdést feltenném: „mi a nőnek legnemesebb, legmagasabb hivatása ?“ Úgy hiszem, hogy azon választ nyerném, hogy a gyermek-nevelés. Ha újra azon kérdést tenném fel: „képes-e ezen nemes, ezen magasztos kötelességnek egy úgy clássikai, mind reális ismeretek nélküli nő a kor igényei szerint megfelelni ? Azt hiszem, minden értelmes ember azt felelendi rá, hogy nem 1 Ezek után tehát egy egyszerű logikai idom, egy feltételes észlet által lehozható azon alapigazság, hogy csakis müveit nő felelhet meg igazán a női kötelességnek. Már pedig én Istenem, tehetné-e valaki lelkiismeret furdalás nélkül, hogy a mi hölgyeinkre általánosan (tisztelet a kivételeknek) elmondja, hogy müveitek. De nem hiszem ismét hogy volna oly roszlelkü ember, ki ezen bajnak okát a nőkben keresné. Ha a bajt az eredeti kút- forrásba visszük vissza, úgy nevelés-ügyünk lazasága mellett egyedül az elöljárók ez ügy iránti részvétlenségét, sújthatja a fennemlitett vád. Pedig e vádnak igen nagy erkölcsi súlya van! A sajtónak örökké szent kötelessége marad minden lőhető eszközt megragadni, mely által a közművelődésre befolyást gyakorolható egyéneket, legyenek azok bárminő állásúak, kötelességökre figyelmeztesse, és mint egy erkölcsi tükör gyanánt szolgáljon, mely hizelgés nélkül mutassa meg a hiú nőnek az arcz redőit, a haj szürkUlését. Ezen kötelesség érzete késztetett engem jelen czikk megírására. Tudom azt is, hogy a sajtónak joga, quasi kötelessége, a bűnt saját fészkében felkeresni, nem azért, hogy ítéletet mondjon, de azért, hogy javítson. Mert tekintsünk csak belé a tükörbe! Miből áll nálunk az ugynevezetü női nevelés ? Kezdjük csak elején. A csecsemő gyermek lesz, a szülék beküldik az óvodába, (hogy az ottan kifejtett hibás rendszer, mily hatással bir a fogékony gyermek észre, az nem tartozik jelen czikkem keretébe). Onnan kikerülvén, az elemi iskolába megy. Itt az egyes tudományok elemeivel, alphabettájá- val ismerkedik meg, mely legjobb esetben is csak arra szolgálhat, hogy a majdan szerzendő tudományos képzettségnek alapja legyen, de sohasem arra, hogy azzal valaki az életbe, már t. i. a müveit társaskörü életbe léphessen. Pedig úgy történik. Minden széptani képeztetés nélkül lép be abba, hazájának irodalmát, történetét, a költészetet, a lélektant, logikát, bölcsészettant, még szerencse, ha végleg is ismeri. Miért ? Mert nincs alkalma, nincB mód adva neki ezen ismeretek megszerzésére. Nincs iskola ! Nincs nönevelde ! Hanem rendesen egy gouvernante vezetése mellett, ki csak is a franczia nyelvnek van olyan-amilyen birtokában, lesz hajadonná. A széptani ismeretek hiánya azon természetes következményt vonja maga után, hogy nem tudja megkülönböztetni a valódi gyöngyöket, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Tompa müveit! a csillogó álgyöngyöktől Dumas vagy plane Kock Pál müveitől, s igy inkább az utóbbiakét választja olvasmányul, melyek erkölcs és izlesrontó hatása mily sivárrá teszi a különben termékeny, érzelemtelt női kebelt, az Ítélő tehetség e magas emberi tulajdon, mily határozott kárára vannak, azt épen e lap hasábjain ezelőtt néhány évvel Horváth János ur a csabai gymnasium derék igazgatója fejtegette egy hosszas szép czikkben (melynek elolvasását nem tudom eléggé ajánlani megyénk bármely hölgyének). A hajadonból anya lesz. Az anya------de hisz ezt már fentebb jeleztem. Minek ismétlés által a képet még feketébbre festeni, elég gyászos színű az úgy is. Csak azon fájdalomnak adok még kifejezést, hogy Csabán, ahol a bormérésnek és az igazságszolgáltatásnak oly fényes palotája van, a női nevelésnek egy szerény, kicsiny laka sincs. (Folytatása köv.) Levelezés. Szarvas, augusztus 5. 1873. A „Békés“ 31-ik számában e czim alatt: „Mikor intézkedjünk a cholera ellen ?“ megjelent czik- re nem mulaszthatom el némi megjegyzést tenni; — e czikk azt akarja bebizonyitani, hogy a cholera nem tekintetik még most sem oly nagy bajnak, mint a milyen az valóban, és ezen’következtetést az általam előbb tett, a cholera elleni intézkedésekre vonatkozó közleményemből vonja ki — úgy okoskodván, „hogy minden óvintézkedések nem kellő időben, de már csak akkor tétetnek, midőn az ellenség házunkba tört— itt téved a tisztelt czikkiró ur, mert járásom községeiben, a csapadék vizek lecsapolása, udvarainknak a trágya és szemétdomboktól! kitisztítása, éretlen gyümölcs árulása stb. már a cholera fellépte előtt rendes körülmények közt is eszközöltetett; s merem állítani, hogy járásomban, s különösen Szarvason, — hol közvetlen felügyeletet gyakorolhatok — az egészségi-rendőrség, a legszigorúbban gyakoroltatott s vitetett a lehetőségig keresztül e járvány uralkodása előtt is, pedig tessék elhinni, hogy ezt a mi viszonyaink között keresztülvinni nem könnyű feladat, mert az ilyetén hatósági intézkedések még a miveltebb osztálynál is rósz szemmel nézetnek, s a roszul értelmezett egyéni jog megsértésének tekintetnek; a rendőrhatósági intézkedés azonban nem terjeszkedhetik annyira, hogy a lakosok árnyékszékek építésére is köteleztessenek ; ez uram hatóságilag kivihetetlen, s csak úgy érethetik el, ha népünk annak szükségét önmaga belátandja. Ez alkalommal nem tartom feleslegesnek a járványra vonatkozólag is, ennek járásomban 8 hét ótai dühöngése alatt tett észleleteimet pár sorban közzétenni; több figyelemre méltó körülmény fordult elő, melyek arról tesznek tanúbizonyságot, „hogy jó eme veszedelmes, mondhatni rémilő bajnak ellenségét: a piszokban, mocsárban, rendetlen életmódban“ stb. keresni, s azokat irtani; de a tapasztalat azt bizonyítja, miszerint a lényegében ismeretlen bajnak tulajdonképeni fészke még is aligha ezekben keresendő. Ugyanis járásomban a cholera junius hó első napjaiban ütvén ki, Szarvason megbetegedett augusztus 4-ig 1499, meghalt 750, Szt.-Andráson megbetegedett 60, meghalt 27, Öcsödön megbetegedett 134, meghalt 49. Már most uézzük, hogy vájjon Szt.-András, hol járvány nem is volt s csak szórványosan jelentkezett e baj — akár fekvése, akár a község tisztasága, akár lakosainak rendesebb életmódja által előnyösebb helyzetben volt- vagy van-e mint Szarvas vagy Öcsöd ? határozottan mondhatom hogy nem, sőt Szarvast e tekintetben előbbre kell helyeznem. De veszem magát Szarvast, itt e betegség kezdetén a város egyik legtisztább részében a legjobb, a legrendesebb anyagi viszonyok között levő családoknál kezdődött, és sorba terjedt egyik városrészről a másikba; hogy történhetett mégis, hogy a külön városrészt e néven: „Krakkó“ — képező, mintegy 500 tagból álló czigányság között pedig ezen osztály a nép legszegényebbjeiből s hozzá a legrendetlenebb életmódú egyénekből áll; földalatti putrikban tizen, s többen laknak — összezsúfolva — egy szobának sem nevezhető helyiségben ; sem magukat, sem lakhelyüket köztudomású tény, hogy nem igen szellőztetik s tisztítják, zöld gyümölcsöt, ugorkát akkor nem esznek, ha nincs; pocsolyában fürdenek a rajkók, haskötőt sem használnak stb.; mindezek daczára — nem tudom másutt, de Szarvason és járásom többi községeiben — egy eset sem fordult elő, honnan van ez? mig az úri, izraelita, iparos osztályból, kik rendesebb életmódot gyakorolnak s jobb anyagi viszonyok között vannak, aránylag erősen kiszedte áldozatait. Továbbá az sem áll, hogy a legszegényebb osztályú lakosokat bántaná leginkább ; természetes, hogy ezek adják a legnagyobb számot, mert sokkal többen vannak, mint a vagyonos osztálybeliek, de ha az arányt felállítjuk, azt hiszem — sőt Szarvason mondhatom, hogy aránylag többet vitt el a jómódú, mint szegényebb munkás osztályból. Végül örömmel jegyzem meg, hogy a kolera úgy Szarvason, mint Öcsödön járvány-jellegét majdnem egészen elveszté, mig ellenben ismét a váltóláz és vérhas kezd fenyegetöleg fellépni. Salacz Ferencz. Újdonságok. — Az aradi pénzügyigazgatóság az adók kényszerbehajtását beszüntette ugyan, de felhívta a városi tanácsot, hogy mindent elkövessen arra nézve, hogy az az adózók által önkényt befizettessék: a befizetett összegekről hetenként az adóhivatalok utján kimutatás leend a pénzügyigazgatósághoz beterjesztve, — figyelmeztetjük városunk adófizetőit, jelenleg, miután terményeiket is értékesíthetik, hogy adójuk befizetésével ne késlekedjenek, és igyekezzenek önmagukat a végrehajtás kellemetlenségétől megkímélni. — A város által a szöllök között felállított járvány-kórház nem lévén képes a betegek befogadására, miután erre helyiséget nem kaphatott, fasátorokat kelle bérelnie a betegek elhelyezésére. — Halálozások. Vresitz János a Wenckheim grófok egykori nevelője e hó 4-én végelgyengülésben elhunyt élte 84-ik évében. — Beds János- né-Szakács Juliánná élte 60-ik évében szinte vég- elgyengülésben. — Blauhorn Alajos megyei iktató e hó 6-án a járvány áldozata lett férfikora 40. évében. — Békésen pedig néhai Vetsey Józsefne', szül. BáUntfy Terézia hunyt el élte 70-ik évében szinte e hó 6-án. Nyugodjanak poraik emlékezetünktől kisérve a feltámadásig békében. — Megyénkben a járvány kezdetétől augus- tus 3-ig 3122 egyén gyógyult meg, 2814 pedig meghalt; eme szám a lakosságnak 1% százalékát teszi. — Városházi hivatal helyiségünket egészen renoválják belülről, és hihetőleg e hét közepe felé készen is lesznek. — Erre bizony szükség is volt, mert biz azt az idő fogva meglehetősen lenyúzta 12 év alatt. A járvány miatt a honvédek gyakorlatra behívása is felfügesztetett, s nagyon hihető, hogy az őszi csapat öszpontositások az idén végkép elfognak maradni. A gyulai róm. kath. egyház lelkésze nsgos Göndöcs Benedek apát űr valószínűleg e hó közepén foglalja el új plébániáját. — Hozza Isten kö rünkbe!! — Egy szölötö látható Szegeden egy ottani polgár kertjében. Nem kevesebb, mint 1743 fürt van rajta. Sok szőlős vidéken annak épen 1743-ad részé is egy szőlőtőkén, vigasztaló volna. A franczia kormány az osztrák magyar birodalom katona-méntelepeinek szemrevételét s a nyerendő tapasztalatoknak hasznosítását föladatául kitűzvén; a Magyarországon létező katonai mén- lótelepeknek inegszeralélhetése végett a magyar királyi közgazdászati minisztériumhoz kérelemmel járult, mely megkeresését a francziaországi kormánynak minisztériumunk előzékeny készséggel viszonozván; augusztus 3-án Franciaország küldöttei Sellieux főfelügyelő és titkárja Cremieux ur, ki egyúttal zsurnaliszta, az esti vonattal Verseczre érkeztek a magyar kir. menlótelep megvizsgálása végett. A kormány részéről elölegesen értesített menlótelep parancsnok Reimann cs. kir. százados disz-egyen ruhában az indóházban fogadta az érkező francia urakat s a városba bekísérte. — Mint a „Szegedi híradó“ értesít: az alföldi tanító-egylet múlt vasárnap tartott rendkívüli közgyűlésén elfogadta a kormány által kívánt címváltoztatást, ami ellen ama lap egyik régi tanügyi munkatársa oly erélyesen harcolt. Az uj cim: „Békés-Csongrádmegyei tanitó-egylet“ — Óhajtjuk, hogy a jóslatok, melyeket nevezett munkatársa ennek megtörténte esetére mondott, be ne következzenek s e derék, munkás egylet az uj cimnek is oly tekintélyt szerezzen, milyennel a régi birt. A címváltoztatás, melyet a választmány javasolt, meglehetős hidegséggel, de ellentmondás nélkül fogadtatott el. Pedig úgy tudjuk, hogy volt oppozició, de ez a kenyértörés idején létének nem adta jelét. — Fékjeink tekintetében ebben a kolerás világban kiválóan örvendetes helyzetben vagyunk; e héten ugyanis süteményök majd mindennap keletien sületlen bocskor izü volt; ugylátszik, hogy a harmónia köztük helyreállt és nem a kitűnő, hanem hanyag egészség-rontó sütemény készítésbe akarnak brillírozni. Attól tartunk azonban, hogy élvezhetlen süteményök valahogy a kapitányi hivatal gyomrába kerül, az pedig valószinüleg megrángatja zsebüket. — A gyulai nyilványos iskolai múzeum következő tárgyakkal fgyarapodott: Zabolai Császár Ferenc Szarvason f. é. VI. főtanodai osztályt végzett hazánkfia I-ső Ferdinand magyar király 1546-ik ezüst obolusát, — Kémery László Békésen szinte VI. főtanodai osztályt végzett gyulai hazánkfia Magyar- és Erdélyország 1773-ban Kalocsán nyomatott Verbőczy-féle hármas törvény- könyvet ; — Hegyvári Károly helybeli bádogos- mester a Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1835-ik évi 20-ik ép számját, melyben I-bő Ferenc utolsó római, utóbb osztrák császár és magyar királynak márczius 2-án közbejött halála hírül tétetett; Végre Szita Sándor úr a Kolosvár és Torda közötti „Felleg“ nevű hegység 14 font súlyú nagyobb- szerü gömbalakú természetes kőterményét, a kolozsvári vaspályán — szíveskedtek ajándékozni. Figyelmeztetés. A „Sarkadvidéki takarékpénztár egylet“ t. ez. részvényesei tiszteletteljesen figyelmeztetnek, miszerint részvényeik után az 1-sű részlet befizetésének határideje augus- tus 1 sővel hivatkozással a hírlapok utjá- ni 3-szori törvényes meghirdetésre, — letelt s a szabályok értelmében a törvényes 4 heti határidő September 1-sőig ezennel ujfennt kitüzetik. A befizetések még mindég elfogadtatnak minden kedd és pénteki nap délelőtti 9 órától déli 12 óráig az intézet irodájában. Kelt Sarkadon augustus 1-én 1873. Az igazgató választmány nevében: Püspöki Alajos takarék-pénztári igazgató.
