Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-05 / 1. szám
Második évfolyam. 1-sÖ szum. / Gyula január 5-én 1873. ö / \ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V- J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdeté si irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. —• NyiIttér Garmondsora 10 kr.-------------A Me gjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft V J A b.-csabai evang. egyház és a csabai kaszinó. A csabai kaszinó közelebb megtartott közgyűlésének egy nevezetes tárgyára kívánjuk a közfigyelmet irányozni. A csabai kaszinó tagjai Kazinczy születésének évszázados emlékét egy hazafias ténynyel ünnepelték volt meg, azzal, hogy Kazinczy-alapítvány, czim alatt 600 s nehány irtot tettek össze, oly czélból, hogy annak kamataiból a csabai reáltanodában a magyar nyelvben kitűnő tanulók dijaztassa- nak. Ezen alapítványról oklevél szerkesztetek, mely az alapítvány czélját, a tőke mikénti kezelése módját körvonalozván, az alapítvány kezelésével a csabai kaszinót bizta meg s kikötötte, hogy a gyermekek díjazását a kaszinó, küldöttei által, a tanárokkal egyetértve intézze. A kaszinó ezen alapítványi tőkét a helybeli ev. egyháznak, illetőleg a presbyterium- nak ajánlotta fel kamatozás végett, egyszersmind küldöttei által az alapítvány czélját a dijak kiosztásának feltételeit s módozatát a prestjyterlummal kozolie: A presbyterium úgy a tőkét kamatoztatás végett elfogadta, mint az alapítványi okmányban a díjazás körüli eljárás módozatait elfogadta, s az egészet jegyzőkönyvbe vezette. Azonban a presbitérium iménti tényével ellenkezőleg csak hamar a kaszinót a vizsgák határnapjáról, vagy nem kellőleg, vagy épen nem értesítette, a dijazást pedig a kaszinó mellőzésével eszközölte s legfelebb ha a kaszinó küldötteit arról mint mái* megtörtént dologról értesítette. A kaszinó ezt természetesen rósz néven vette annyival inkább, mert az alapítványi okmányban határozottan kiköttetett, hogy a kaszinó a díjazásba befolyjon miben maga a presbyterium is jegyzőkönyve tanúsága szerint, megnyugodott volt. Üzenetek, jegyzékek váltattak ez ügyben, mind hasztalan, a presbyterium kinyilatkoztatta, hogy az egyház autonómiája nem engedi, hogy idegen testület az egyház bel- ügyeibe — a reál-iskola az egyház felügyelete alatt áll — befolyjon! Ez a kérdés merült fel a kaszinó közelebbi közgyűlésén ki tudná hanyadikszor, a választmány véleményes jelentése folytán, miszerint miután a presbyteriummal az ügyet elintéznie újabb kísérletek után se sikerülvén, a választmány azon véleményét fejezte ki, hogy az alapítványi tőke, melynek kamatait a presbyterium nem is szolgáltatja ki a kaszinónak, hanem abból a dijazást önkényesen maga eszközli, az egyháztól visszavétessék és kamatai hason czélra Ugyan, de más tanintézetnek ajánltaasók £el. Ezen véleményt az ingerült gyűlés azon módosítással fogadta el, hogy a tőke visz- szavétetvén, a kamat egyelőre, tőkésittessék. Erre az ügyre kívántuk a közfigyelmet irányozni, mely valóban ritkítja párját. Nem hisszük, hogy akadjon hazánkban még egy másik egyház, vagy — is jobban presbyterium, vagy még jobban — mert a capite foetet piscis — akadjanak egyházi elöljárók, ki\. hasonló esetben, hasonlóul cselekedjenek. ' Az egyház autonómiáját féltik az urak s >'niért nem féltették akkor, midőn az alapítványt elvállalták? az autonómiát féltik egy kaszinótól! nevetséges, mintha a kaszinó hatóság, állam volna s in specie a csabai kaszinótól, mely nagytöbbnyire protestánsokból áll, az automiát féltik, hm! önkénytelen eszünkbe jut azon válságos idő, midőn a magyar összes protestantismus autonómiája nagy veszélyben forgott, eszünkbe jutnak ezen emlékezetes időből bizonyos részletek, melyekkel a csabai egyház irányadóinak ily mérvű érzékenykedését összeegyeztetni meg valljuk sehogy se tudjuk, s m&it a kaszinó ellenében kelni védelmére az egyházi autonómiának olcsó dicsőségnek tartjuk. A presbyterium azt is ellenvetette, hogy a tanárok legjobban megtudják Ítélni, melyik gyerek érdemes a díjazásra. De hiszen nem is kívánja a kaszinó a dijazást másképen, mint a tanárokkal egyetértőleg gyakorolni az alapítványi oklevél is ezt r(,od^li. Tehát ezen érve sem áll meg a presbyteriumnak. A presbyterium önmagával következetlen egyébiránt pedig teljesen fonák eljárására nézve az autonómia féltése nem egyéb, roszul feltalált ürügynél és aligha tévedünk, midőn annak alapját nemzetiségi féltékenységben keressük s véljük feltalálni, a mit szintén nevetségesnek mondanánk, ha komolyabb természetű nem volna. Magyarországban a magyarnyelv minden tanodában mint köteles tantárgy szerepel, s nincs jogosultabb törekvés mint az, mely a magyarnyelv tanításának sikerességét czélozza. Ha már most ezen törekvés ellen bár ki által akadály gördittetik, az vét azon törvény ellen, mely a magyar-nyelvet mint köteles tantárgyat kijelöli, sérti a magyar érzületet, mely cserében a legliberalisabb concessiok- ért, melyek hazánkban az idegen nemzetiségeknek tétettek, joggal megkövetelheti, hogy az állami nyelv ismeretének terjesztése elé senki gátot ne vessen e tekintet- beni eljárásáért Ezt a csabai presbyteriumlMI tudnia kellene, s ha már többsége szerint a magyar-nyelv iránt különös vonzódást nem érezne is, kerülnie kellene ezt kimutatni,^ mely hazafiasságát valóban nem a legjobb^ oldaláról tünteti fel. De hiszen az alapítók kívánhatták volna nem épen a magyarnyelvben való szorgalmat dijjazni, hanem a tudományokban! haladást általában, nos! hát a csabai presbyterium ez esetben is akadályozta volna a szorgalomnak az alapítók részérőli kitünte- I tését, a mint hogy kell vala cselekednie autonómiájának minden illetéktelen beavatkozástól való megóvása végett... Valóban bármelyik lehető [oldaláról tekintsük a csabai presbyterium e tekintet- beni magatartását, azt minden esetben meg- rovandónak tartjuk. S van itt még egy másik alapítvány is, az u. n. Kosuth-alapitvány, melynek kamatai is a helybeli real-iskola tanulóinak díjazására szándékoltattak fordittatni. S ime TÁRCZA. Theschedik Sámuel, egykori szarvasi evang. papnak önéletírása. Ötven esztendős papi hivatalának alkalmából Írva 1817. deczembertől 1819. marcziusig. Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály. (Folytatás.) A kórház és a szegények háza számára már több év óta gyűjtöttem egy alapot Egy távoli jótevő 200 forintot hagyott végrendeletében ez intézetek számára. A közadako zási pénztár egy része mindig ide csatoltatott; de 1817-ben egy egyházi gyűlésen az ment határozatba, hogy a szegények számára öszegyüjtött alap szétosztassék a szegények között, mert— úgymond — senkinek sincs jogában az ő számukra adott pénzt elvonni tőlöki S igy az alap megsemmisült I.. Csak egy kegya- dományi kassa áll fen 1776 óta, melyből a szegények és a koldusok körülményekhez képest évenkint kétszer vagy háromszor részesülnek. Az első osztályba tartoztak olyan szegények akik sem a templom ajtajánál, sem házról házra nem koldulnak; A második osztályba tartoztak olyanok, akik a templom ajtóban és a házakban koldulnak; A harmadik osztályba pedig olyanok, akik a templom ajtajában nem áldogálnak, hanem csak házról házra járnak kéregetni. Az első osztálybeliek mindég többet kapnak mint a második és harmadik osztálybeliek. 1776 óta a következő arány ban részesültek jótéteményben: 1776-ban kaptak 19-en 1777 , » 18 „ 1778 , n is; 1779 , n 16 , 1780 , in 14 , 1781 „ ff 17 . 1782 „ n 16 , 1783 „ ff 14 . 1784 „ n 15 , 1785 „ n 10 „ 1786-tól 1806-ig? a jegyzék elveszett. 1806-ban kaptak 49-en “4" 25 22| 1807 „ ff 26 , 15 — 1808 „ X ff 15 „ 15 — 1809 » » 17 * 21 — 1810' , it 15 „ 19 — 1811 „ n 20 „--- -18 12 „ » 15 ■ 15 — 1813 „ ff 12 , 17 1814 . n 15 . 16 — 1815 B ff 18 , 18 — 1816 „ n 16 « 7 — 1817 „ ff 15 , 12 — 1818 „ ff 18 „ 17 Már most olvassa el bárki is Mayer I párisi koldusokról, és vonjon párhuzamot a párisi és a szarvasi koldusok s&áma között, s kutassa: mért ojy nagy ezek között a kiilömbség? Ennem vonok itt párvonalat Szarvas és más magyar városok között; rábizom ezt a hazafias gondolkodású statistikusokra. Midőn 1817-ben a reformatio három százados emlékünnepén gyűjtött kegyadományok elosztásáról volt szó, a fentebb emütetteken kívül 27 személy jelentkezett. Midőn 1794-ben a gazdasági intézet épülete félig fel volt emelve, oly nagy hideg következett, hogy a kerti fák repedeztek. A Körösön semmiféle fát nem kaptunk. Ezt a körülményt úgy használtuk fel, hogy a megrepedezett és veszni indult fákat a szőlőkben felbecsültettük, a szegények által kivágattuk és téglaégetésre fordítottuk. Több mint 1050 fát vágattunk ki, 50 ember kapott mellette élelmet, és a tégla ki lett égetve. Azonkívül ennek még az a haszna is volt, hogy a szőlők megtisztultak a sok rósz fától, mi által a bor sokkal jobbá lett. Így valósult meg itt is: hogy a rósz évek a legjobb tanító évek azoknak, akik tudnak gondolkodni, és a tanultakat hasznukra akarják fordítani; végre hogy a szükség tesz bölcsekké, ha as ész szavára nem hallgatunk. Betegségeim, ezek okai és gyógyításai. Mikor még Pozsonyban tanultam, 18 éves koromban oly szédüléseim voltak, hogy napjában 29-szer is elájultam, és a schőndorfi utcán gyakran egyik oldalról a másikra tántorogtam, és a falhoz támaszkodtam, mig a paroxismusom elmúlt. Jó anyám üy döbbentő körülmények közt orvosi tanáoskozmányt hivott össze, melynek eredménye az volt, hogy a tanulással fel kell hagynom, mivél nekem sohasem lehetend a szószékre vagy valami más hivatalba lépnem. — A tanácskozmány után dr. Pauer magához hivatott s bizalmasan ezeket mondá: úgy veszem észre, hogy betegségének egyik főoka ruházatában van, amennyiben nyakától fogva egész a csizmáig mind nagyon a testhez itapad, azaz annyira szűk, hogy a vérforgást akadályozza. Vesse el a szűk ruhát, s talán megszülik a szédülés; amellett ne igyék egy hót alatt egyebet, mint gyökértheát (decoctum), s ha fülei hangzanak, akkor többet igyék a szokottnál, hogy a vér lecsillapodjék és könnyebben forogjon. Ezen bölcs tanácsot tiz héten át követtem, s megszabadultam a fejszédüléstől annyira, hogy 60 év alatt alig éreztem kétszer. Ez által figyelmessé lettem a házi szerekre. Debreceni diák kóromban rühöt kaptam. Sehogy- sem bírtam tőle szabadulni. Végre gazdaasszonyom 17 krajcáron hozott valami kenőcsöt, egy Zagyva nevezetű borbélytól. Ezzel kentem be egész testemet, s egy pár nap alatt csakugyan elvesztettem a rühöt, de utána oly erős anginát kaptam, hogy majd megfultam. Elhivattam a híres Hatvani doctort, aki amint meglátta bajomat, rögtön kitalálta az okát. Egy chirurgus operálta a torkomat, melyből két nyíláson igen sok geny folyt ki. A sebhelyek most is láthatók a nyakamon; de legalább életem meg volt mentve. — Ez legyen intőpélda a fiataloknak, hogy ne bizzák magokat értelmetlen asszonyok kenőcseire, melyek kisebb bajokat elháríthatnak ugyan, de nagyobbakat okoznak. Malencholikus bárgyuságból származott betegségemet már feljebb említettem dr. Józsa levelében. Ez a negyedik héten oly erőt vett rajtam, hogy nem tudtam enni, s a gyengeség miatt saját karomat sem bírtam felemelni. Az ételek iránti undoromat nem bírtam legyőzni, mig dr. Józsa azt nem tanácsolta, hogy borban főtt cukros körtét ízleljek. Ez visszahozta étvágyamat és egészségemet. Az úgynevezett nyakas körtét szerettem enni, s ekképon jó orvosaim Józsa és Beyschlag segítségével magamhoz jöttem. (Folytatása köv.)
