Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-09-08 / 23. szám

„vezérszellem“ eszerint mit sem tud az 1871. XVIII-ik törvényczikkröl, s különösen annak 135-ik §-róI, mely a mi nagybirtokosainknak is teljesen lehetővé teszi birtokaiknak külön községgé alakítását. De az abderai indítvány elfogadtatott, s e szerint, ha csak meg nem má8ittatik a hozott határozat, a város ama felajánlt 1500 frttól is elfog esni, nem hogy 6000 frtot kapna. A helyes középút t. i. a méltányos kiegyezés el lett vetve; a nagy- birtokosok pedig készek lettek volna, mint magán utón értesülénk, az első Ízben felaján­lott általányt 2500 frtra ki egészíteni. — Esperest fölavatás. Sárkány János szar­vasi ág. hitv. evang. lelkész Szarvason augus­tusiul 28-án avattatott fel ünnepélyesen a bé­kési evang. egyházmegye esperestjévé, az egyházmegye lelkészeinek hivatalos jelenlété­ben. E kitüntetés ez alkalommal oly férfiút ért, kiben városunk nem csak egyházi, de egyéb közügyeiben is, az erélyesen s élénken működőt a legőszintébben s méltóbban tiszteli. — m gyógyszertár engedélyezéséért szán­dékszik közelébb folyamodni városunk, mint azt az augustushó 26-án tartatott képviseleti gyűlésen elhatárzá; s folyamodásának — a mennyiben törvényileg minden 10,000 lakos­ra egy-egy gyógyszertár felállítása van ki­szabva, s városunk népessége a 20,000 lélek - számot túlhaladja — bizonyára meg is leend óhajtott sikere. — Gátjavitás. A közutul szolgáló Füzes- erdő melletti, s a gőzmalomig terjedő, kátyú­iról hirhedett gát végre-valahára javítás alá vétetett. Mint e tényből meggyőződtünk, vá­rosi mérnökünk hajlandó a munkára ott, hol elkerülhetlen az; — ajánljuk hát becses fi­gyelmébe (ez úttal másodszor!) a csizmadia- utczai mocsarat is, mely folytonos növekvé­sével a gyalog közlekedést maholnap végkép megakasztja. — Ösztöndíj. A szorgalmasabb jogászokat illető Dr. Weisz-féle ösztöndíjak egyikét (400 frtot) ez évben Molitórisz Ede városunkbeli fiatal ember, pesti váltó törvényszéki jog­gyakornok nyerte. — Hymen. Horváth Béla néptanító ur Tót- Korulósról, augusztus 27-én vezeté oltárhoz városunk egyik legkiválóbb szépét: Bárány Emma kisasszonyt. Kisérje áldás frigyöket ! Gazdászat, ipar és kereskedelem. — A békésmegyei gazd. egylet alább foglalt feliratában a magyar kormány előtt a rozsda által ez idén okozott károk folytán adó elengedésért folyamodott „Nagyméltdságu (földmivelési)minister ur! Egy az előtt ritkán és csekély mérvben je­lentkezett csapás az utóbbi években oly sú­lyosan nehezedett alföldünk és jelesen me­gyénk mezőgazdaságára, hogy arra nagy­méltóságodnak komoly figyelmét felhívni in­dokoltnak tartjuk. E csapás gazdasági növényeinket, de ki­válóan a búzát tönkre tevő rozsda. Tavai úgy, mint az idén tavasszal gazdag termést igéröleg fejlettek vetéseink. A búza elvirágozása után azonban előbb annak leve­lei, utóbb szárai, végre kalászai megvörösöd- tek és aratáskor megdöbbenve vette észre a gazda, hogy a reroénylett dús jövedelem helyett érzékeny veszteség sulyosodott rá. Es ez nem helyenként, hanem egész megyénkben általá­nosan történt. Nincsen gazda, kit a rozsda gazdaságának jövedelmétől tavai és az idén meg ne fosztott volna. A learatott termésnek csekély értékét a legtöbb helyen az aratási és cséplési költségek teljesen felemésztették; Bök gazdaságban 50—100 holdnyi területen ma is lábán áll a búza, mert azt részben kaszálni senki sem vállalkozik, éB értéke a letakaritási költségeket nem fedezi. Éhez já­rul, hogy a búzának takarmány-szempontból külömben igen értékes pelyváját most a marha keserű rozsda ize miatt nem eszi, sőt az ár­pának külömben becses szalmája is annyira rozsda lepett, hogy annak takarmány értéke hasonlókép elveszett, minél fogva állattenyész­tésünket tetemes veszteség fenyegeti. Alapos számítás szerint több millió forintra rúg azon kár, melyet megyénk gazdászata csupán a rozsda miatt szenved. E súlyos csapás ellen a tudomány és ta­pasztalás fegyvereit küzdelemre szólítandó, gazdasági egyletünk f. é. augustus 18-ki ülé­sében egy 50 aranyas pályázatot nyitott ugyan „a rozsda elmélete és elhárítása11 felett; azon­ban, ha ez intézkedését gazdászatunkra nézve a jövőben siker jutalmazandja is, azzal a le­folyt két év alatt szenvedett mély sebeket be nem hegesztheti. A midőn e nagy mérvű, súlyos csapást nagyméltóságodnak tudomására hozzuk, tesz- szűk ezt azon nézetből indulva ki, hogy ha a törvényhozás elemi csapások esetén adóel­engedést köt ki, ha bár ez elemi csapások közt a rozsda megnevezve nincs is, nagyroél- tóságod a törvényhozás utólagos jóváhagyását veheti igénybe, midőn a rozsda által minden egyéb csapásnál érzékenyebben sújtott me­gyénket a f. évben adóelengedésben részesíti. A rozsda érzékenyebben sújt, mint az őszi árviz, mert a szántás és a vetőmag költsége elvész; érzékenyebben, mint a fagy, mert az utóbbi a búzában csekély kárt okoz; érzé­kenyebben, mint a jég, mert ellene vetésein­ket biztosítani nem lehet. Felkérjük ennélfogva nagyméltóságodat, hogy a kormány atyai gondját szerencsétlen megyénkre irányozván, e megyében lakó gaz­dáink számára a jelen évre adóelengedést ki­eszközölni kegyeskedjék. Kelt Gerendáson aug. 22-én 1872. — A „Világkiállítási közlöny“ a hazai kis-iparosok figyelmét felhívja a bécsi világkiállításra, hogy ott gyűj­teményes kiállítással vegyenek részt. — Közölve a czikket egész teijedelmében, felhívjuk rá az illetők figyelmét: A kisiparosok gyűjteményes kiállításai. A gyűjteményes kiállítások hasznáról és jelentőségéről a kisiparosokra nézve már ismételten szóltunk. Nem tehetjük azonban, hogy még egyszer e tárgyra vissza ne tér­jünk, azon czéiból, hogy kiemeljük azon elő­nyöket, melyek e kiállításokból a kisiparosra a tökével, a nagyiparral szemben háro- molhatnak. Minálunk szerencsére még nem létezik azon éles ellentét a töke és munka között, mely az előhaladott, tömegesen ter­melő és a világpiaca fölött uralkodó iparral bíró országokban oly súlyosan érezhetővé teszi magát; de épen azért, mert e tekintet­ben még szabad előttünk a tér, oda kell irá­nyoznunk törekvésünket, miszerint a nagy­ipar és a kis kézművesek között az egyen­súly fentartassék, és a kis mesterember a nálunk is fejlődésnek induló gyáripar általi elnyomástól megóvassék. A leglényegesebb megkülömböztstő mozza­nata a bécsi világkiállításnak az előbbi kiál­lítások irányában annak a kisiparra nézve czélba vett hasznosításában rejlik. Az eddi­gi világkiállitások kiválólag a nagyipar és a gyárak kiállításai voltak, és habár azokon a kis ipar is képviselve volt, azok elrende­zésében mégis hiányzott az a gond, az az előzékenység, mely a kézművest felbátorítot­ta, és szerény anyagi viszonyaira nézve a kiállításban való részvételét lehetővé tette volna. A kézraüvos-tizletröl a gyáriparra való át­menet mai korában a kisiparosok helyzete a legkomolyabb megfontolást igényli. Azon percztől fogva, melyben a ezóhkor- Iátok, a külön kiváltságok, általában a kö­zépkor ezen maradványai eltűntek, és a bi- rincsei alól feloldott töke teljes szabadság­gal a közgazdaság versenyterén megjelent, a kisipar sorsa is el volt döntve, és ez azó­ta halálharczát vívja a tökedús gyáripar túlnyomó hatalma ellen. Intő példaként áll előttünk e tekintetben Angolország, hol az egyesek dúsgazdagsága csak annál kirívób­bá teszi a proletáriatus véghetetlen nyomorát. Hogy az ilyen állapotoktól az európai szá­razföld megóvassék, csak egy sikeres esz­köz van: az egyesek kezében egyesitett tö­ke hatalmával szembe kell állítani a kiseb­bek erejének összepontositását a társulás alakjában. Ezen igazság megismerése vezetett a bé­csi világkiállítás számára czélba vett gyüj teményes kiállítások eszméjére. Ezek oly társulások, melyek czélja, az egyes kézműves részére a kiállításban való részvé­telt lehetségessé tenni; azok által az ipar­kodó kézműves egy kiszámithatlan nagy ke­lendőség! vidék küszöbére vezettetik. Annyi már most is kétségtelen, hogy a bé­csi világkiállítás a v il ágpiacz alakul&* sár a oézve sok időre döntő és mérvadó lesz. A kisiparosoknak tehát saját létérdekük parancsolja, hogy gyűjteményes kiállításaik által termelési képességüket és életrevalósá­gukat bebizonyítsák. Ezen kiállításokat tehát teljesen és minden irányban értékesíteni mulhatlanul szükséges. Minden gyűjteményes kiállításnak alkal­mas képviselőt kell kebeléből választani és azt Bécsbe küldeni. E képriselönek azonban szakismerettel kell birnia, és a szükséges mutatványokkal és számításokkal ellátva azon helyzetben kell lennie, hogy megrende­léseket elfogadhasson, melyek azután az egyes gyűjteményes kiállítások résztvevő tag­jai által közösen teljesitendők, ha az egyesek ereje és eszközei erre elégtelennek bizonyul­nának. Ebből azon hasznuk lesz, hogy a gyűjteményes kiállítás állandó társulásra, kö­zös termelésre fogja őket serkenteni. E tekintetben sokat kell várni az ipar­egyletek támogatásától, másfelől az állam vagy a községek segélyét is kellene e czél- ra kieszközölni. A világkiálitás meglátogatása a kézművesre és az iparosokra nézve, az ami a tudósra nézve a tudományos intézetek és könyvtárak látogatása. Minél több kézműves fog hivatása szűk köréből kilépve Bécsben megjelenni, annál nagyobbszerüen fog a nagy nemzet­közi vállalat éltető befolyása minden irány­ban nyilvánulni. („V. K.“) Felhívás a szölömívelökhöz. A hazai szölőmivelés és borászatnak a bé­csi világkiállításon leendő lehetőleg teljes képviseltetése érdekében az ismertebb sző­lőmi velőkhöz egy felhívás intéztetett, mely­ben azok határozottan megjelölt szölőfajok beküldésére szolitataak föl. A felhíváshoz az illetők tájékoztatása végett mellékeltetik a magyar gazdasági egyesület budai szölőbir- tokában meglevő fajok catalogusa, melyek­nek képviseltetéséről már gondoskodva van. A felhívás következőleg hangzik: A világkiállítási magyar országos bizott­mány végrehajtó bizottsága a hazai szölőmi- velést és borászatot a bécsi világkiállításon három irányban óhajtja képviseltetni, u. m. 1. szölőkiállitással, 2. borkiállítással, 3. a hazai szölőmivelés és borászat álla­pottára vonatkozó adatok és segédeszközök bemutatása által. Különösen a szölökiállitást illetőleg a bi­zottmány a kivánt sikert egy oly gyüjtemé nyes kiállítás által reményű legbiztosabban elérhetni, melyben az orszég jelesebb borvidékeinek mindazon szőlőfajai, melyek az illető borvidék borainak kiváló charaktert adnak, tekintettel a fajbo­rokra is, melyek bizonyos fajta szőlőből szüretnek, és mindazon asztali s oly szölőfajok is me­lyek a jelesebb hazai borok minőségére lénye­gesebb befolyással nincsenek ugyan, de az országban el lévén terjedve, a hazai szőlő- szet ismertesése tekintetéből mégis érdekkel bírnak: gyökeres, fürtös, tehát cserepek­ben nevelt, s ennélfogva szállítha­tó pél dányokban legyenek kiállítva és képvisel ve. Termelési ágaink közt talán épen a szöllő- termelés az, mely a külföld előtt legismeret­lenebb, tekintve főleg boraink természetes valóságát s kereskedelmi értékét. De szöllö- fajaink nagyobb részének természetét mi magunk sem ismerjük jóformán. Nagyon érdekünkben fekszik ennélfogva, hogy nem­csak a világ eme fajokkal és azok specialis értékével megismertessék, hanem egyszers­mind azok külön vidékek szerinti azonossága és synonym volta az összehasonlítás utján saját tájékozásunkra is constatáltassék. S miután a fajok összehasonlitására, tanul­mányozására és synonymiájuknak meghatá­rozására a bécsi világkiállitáshoz hasonló előnyös alkalmunk még soha sem kínálko­zott, annál is inkább használjuk fel a ked­vező alkalmat, mivel a kormány a gyökerez- tetésre szükséges cserepek ingyen kiszolgál­tatása és szállítása által a kiállítás költségét viseli, s annak kivihetőségét lehetővé teszi. A szándékba vett gyűjteményes szöllőkiál-j Iitás eszközlésére első sorban az orsz. ma­gyar gazdasági egyesület budai szőllöiskolá- ja lévén hivatva, — ezen egyesület kedves hazafiui köteleségének tartá a mellékelt cata- Iogusban foglalt szőllöfajoknak cserepes ki­állítása iránt intézkedni. Minthogy azonban a végrehajtó bizottmány a gyűjteményéé kiállítást minél teljesebben szeretné valósí­tani, a budai gyűjteményben hiányzó szöllö- fajok beszerzése végett hazafiui bizalommal fordul azon buzgó szöllömivelőkhez, kik or­szágszerte ismeretesek arról, hogy ha a ha­zai szöllömivelés érdeke úgy kívánja, tud­nak is, akarnak is segédkezet nyújtani. E buzgó ügybarátok közt uraságodat kü­lönösen arra kérjük fel, hogk (következik a kivánt fajok megnevezése) beküldésével a gyűjteményes kiállítás kiegészítéséhez hoz­zájárulni méltóztatnék. A cserepekben eszközlendő szöllökiállitás időszakhoz kötött, vagy is a bécsi programm szerint ideiglenes lévén, azt foganatosítani természetesen csak 1873. sept. vége felé vagy October elején lehet; a cserepes kiállí­táshoz való készülődésre tehát, — miként dr. Entz Ferencz urnák a cserepekbeni gyöke- veztetésre vonatkozó utasitásból is kitűnik — még elég idő van. Hazafiui bizalmas kérelmünk teljesítése esetében, a szükséges cserepek elküldése iránt azonnal intézkedni fogunk. „V. K.“ Darázsfogót talált föl B. L. kolozsvári polgár, mely nagy mennyiségben fog még az idén gyártatni. Feltaláló szabadalomért folya­modott. Ha a találmány tökéletes, jó hasznát veendik a panaszos szőlögazdák. — Pályázati hirdetmény. A békésme­gyei gazdasági egylet a gazdászatunkat né­hány év óta sújtó rozsda ellen a tudomány és tapasztalás fegyvereit síkra szólítandó, a következő pályázatot nyitja: „Kívántatik értekezés : a gazdasági növé­nyeket, kiválóan a búzát tönkre tevő rozsda elméletéről és elhárításáról.“ A pályaművek idegen kézzel írva 8 a mun­ka jeligéjével megjelelt s belül a szerző ne­vét rejtő lepecsételt levél kíséretében 1873. mart. 1-ig az egyleti igazgatósághoz nyúj­tandók be. B.-Csaba aug. 19-én 1872. Az igazg. választmány meghagyásából. Az igazgatóság. Hetivásári tudósítás. Gyula, sept 6-áu. A belső piacz az or­szágos vásár miatt igen gyéren volt képvi­selve minden tekintetben. Tiszta búza 12 frt. 11.50, 11 és 10 frt Árpa 4.60, 4.20 kr. Csö­ves kukorícza vékája 60, 70, 80 kr. Zab 3, 3.20 kr. köble. Idei káposzta is volt néhány szekérrel, de a vásárlás csak kicsinyben pá­ronként történt Az ez évi utolsó országos vásár annál élénkebben vette kezdetét, már múlt hétfőn hajtották a sertéseket különféle vidékről, az összes forgalmat bátran lehet 25,000-re tenni. Aczél Péter 380 db. 3—4 éves öreg Bertése páronként 68 frtjával keltek el, elkeltek to­vábbá 65, 60 és 58 frtjával másokéi; 2 éve­sek 55, 50, 45 frtjával, 1 és fél évesek 40, 35, 30 frtjával, 1 évesek 30, 28, 24 frtjával. félévesek 20, 16, 14 frt. — Nagyobb eladá­sokat tettek Jakabfi Tódor 320 db. párja 49 frt. Kabdebó György 400 db. párja 46 frt. Burghardt József 160 db. párja 32 frt —A szalontai Balog 600 db. párja 50 frt. Szarvasmarha mintegy 4—5000 db. érke­zett eddig; legnagyobb ökör párja250— 280 —300 frt, kisebb 150—180— 200frt, kétéves 120—130—100, meddő tehén 75—100 frtig, fejős tehén 70—100 frt. — Felhívás. Az I. gyulavárosi ta­karékpénztári választmány — kivatkoz- va az alapszabályok 4. §-ára, a rész­vénytökének további 20%-nyi befize­tését elhatározván, az illető részvényes tagok ezennel felhivatnak, miszerint a fent kitett illetményt, és pedig: 10% e f. évi September 20-ára, továbbá 5% október 20-ára, ismét 5%-ot ez évi no­vember 20-ára az intézet üzleti pénz­táránál az alapszabályok 6-ik §-ában meghatározott következmények terhe alatt lefizetni ne késsenek. Kelt Gyulán sept. 1. 1872. Kertay Zsigmond igazgató. Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: Dobay János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom