Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-10-20 / 29. szám
S jo-en jelentékenyen, mint a fentebbi példából láttuk. — Igen, de lehet ám •y nyerni is, — mondják a bankárok, li Ez az, mellyel önök kecsegtetik a kö- 1 zönséget. Miről a következő számban, t, Bártol J. is ________ s Haza i ügyek, n a —Országgyűlés. O k tóber 11-én. Trefort Ágoston Sopron város képviselője bemutatja megbízó levelét. — Bcniczky Ödön in- | terpellatiót intéz a belügyministerhoz az oszt- | rák állam-vasnti társaság által a rákospalotai erdő és a község közt futó vaspálya elkorlá- tolása s ez által két ntczának elzárása iránt. . — Papp Lajos interpellálja az igazságügy- y ministert a kézdi-orbai választó kerületben f. 5 évi junius három utólsó napjaiban folytatott , választás alkalmából elfogott 26 választó polgár ügyeinek mielőbb leondö elláttatása iránt. . — Miletics megeraliti, hogy ö a bel- és igaz- , ságügyrainisterekhez több interpollatiót intézett, melyekre még feleletet nem nyert. — Szögyényi jelenti, hogy Vargics Imre Temesvár városi újonnan megválasztott képviselő a 30 nap fentartása mellett igazoltatotott. — Lányai gr. bemutatja az ö felsége által szentesített m. kir. honvédelmi Ludovika Akadémia felállításáról, — továbbá ezen akadémia épületének átalakítása, és az intézet 1872. évi fentartására megszavazott összeg fedezéséről, és a honvédzászlóaljak szaporításáról szódé törvényeket. — Áttérvén a ház a napirendre: a bizottság által beadott válaszfelirati javaslat névszerinti szavazás utján 185 szavazattal 101 ellenében (távol volt 132 képviselő) részletes tárgyalás alapjául elfogadta- tik. A részelotes tárgyalásnál némi csekély módositásokkal az egész felirat elfogadtatott, 1 és ő felségéhez bcnyujtatásával a minister elnök megbizatott. Okt. 12-én. A válaszfelirat, az elnök és 1 Széli jegyző által a ház színe előtt aláíratott. 1 — Ivánka Imre nádudvari kerület képviselője benyújtotta megbizó levelét. Huszár lm- 1 re Orbán Balázs és Ugrón Gábor udvarhely- 1 széki képviselők megbizó leveleit nyujtotta be. 1 — Szabó Imre következő interpellatiót intéz 1 a közoktatási ministerbez: Miután a za.ja.me- 1 gyei muraközi járásnak, vagyis Muraköznek ' Magyarországhoz végrehajtott visszakeblezé- se teljesnek csak akkor tekinthető, ha egyházmegyéiig is, valamelyik magyarországi egyházmegyébe kebeleztetik, — szándékozik-e a vallás és közoktatási minister ur e czélra legközelebb a kellő intézkedéseket megtenni. — Trefort minister megjegyzi, hogy a hozzá intézett kérdés oly kényes természetű s nagy horderejű, hogy arra már tekintettel Horváthországra sem mondhat ezúttal határozott véleményt. Annyit azonban kijelent, hogy e bajon segíteni és a tárgyalásokat megindi- tani kész. — Miletics a Kosztics és Pavlo- vics ügyében tett interpellatióra várt válasz szorgalmazását Írásban bemutatja, mire Lónya ministerelnök a belgrádi Kállay-féle ügyben, úgy szinte a karloviczi szerb patriárcba és eongressusi statútumok ügyében; Pauler igaz- ságügyminister pedig a Kosztics Pavlovics letartóztatása végett tett interpellatiókra válaszolnak, mely válaszokkal Miletics ugyan nincs beelégedve, de a ház többsége azokat tudomásul veszi. mert ugyané sorsjegyért 96 Irtot fizi tett, csak keserves ötöt képvisel. Azt mondja Fischer bankár ur, „hog a nép a sorsjegyeknek részletek álta vásárlása által takarékosságra kén} szerittetik. A nép ez által sok forinto melyek vagy a korcsmában, vagy mj haszontalanságokra elköltettek volnt ily módon gyümölcsözően félretesz é egy kis tőkét szerez. És épen eze: álláspontból mérlegelve a dolgot, részletivek üzletének még közművelő dési ozéljai is vannak.“ — Ismét ké rém, ne ámítsa Fischer ur aközönsé get! Ugy-e Fischer ur, a hó elejéi meg kell lenni a 4 írtnak! Mert elte kintve attól, hogy ön, vagy más ban kár is voltaképen mindig arra specu Iái, hogy vevői közül minél többen i részletfizetések folyama alatt fizetés képtelenekké váljanak, mely esetber az egész addig befizetett összeg oda van eltekintve tehát ezen tisztességes spe culátiótól; — ha az illető rátáit épen ágy a takarékpénztárba teszi, amint hogy önöknek odadobta : akkor a pénz nem csak hogy időközben kamatoz neki, hanem egy fél évvel előbb és 21—22 írttal olcsóbban is kapja meg a kívánt papirt, és nem teszi ki magát azon veszélynek, hogy például az utolsó részletfizetést nem tudván a maga idején teljesíteni, az eddigi 92 frt. odaveszen, mert a sorsjegyet önök csak akkor adják ki, ha valamennyi fizetés pontosan tesjesittetett. — Ezt nevezik önök takarékosságnak! ? Ez a részletivek közművelődési czélja!? — mondhatják önök nekem, hogy ezek és ezek a sorsjegyek 186G-ban álltak 56 frton, és ma állnak 145 frton. Állhatnak azok bármily magasan, csakhogy önök bankárok sohasem fizetik úgy ki a vevőnek, mint azok állnak, hanem zsarolnak, lehúznak irgalmatlanul, mint előbbi cikkünkben láttuk. Hány tájékozatlan, tapasztalatlan embert húztak meg már önök!? — De feltéve például azt, hogy önök úgy fizetnék ki nekem a sorsjegyeket, mint azok állanak, még akkor is előnyösebbek a takarékpénztárak. És pedig Visszapillantások a múltra. *) A hű emlékezet mint fürge méhsereg Múlt kor virányain szerelmesen lebeg. — Ki lélekörvendön elmulatoz ennél, Jótkétszer érez, lát, egyszóval kétszer él: Mert életünk rövid, hosszabb csak úgy lehet, Ha újra éli a múltat a hű emlékezet. — Semmi sincs, mi a rendeltetése pályáján előre törekvő lelket, a mindennapiasság szűk köréből annyira felemelhetné: mint a történelem tanulmányozása. „Szivet s lelket nemesítő foglalkozás ez, törekvés a szép és nagyszerű után.“ A történelem az, — mely az emberiség ezred éves működéseit az igazság örök törvénye szerint, századokig nyúló, — egyeseket s népek millióit egyaránt érdeklő haszonra fűzve egymás mellé — gyönyörködtetve tanít; s mint egy nagy iró mondja : „a múlandó napi érdekek fölé emel benőnket, — kimutatva nekünk, miként valaraeny- nyien egy közös társaság tagjai vagyunk, melynek erény, tudomány s boldogság megszerzése s elérésére kell törekedni : létünket minden századokra, hazánkat az egész világra kiterjeszti s kortársaivá tesz benünket valamennyi nagy egyéniségeknek. “ A képzeletet elragadó események s ezen eseményekben rejtő tanulságok, nem csak élvezetessé, de megbecsülhetlen drága kincsesé is teszik a történelmet. #- Ép oly tündöklő vezérfény ez — küzdelem teljes életpályánkon, — mint a vihar dúlt hullámokon hányatott hajósnak, — a világító torony irányt adó fénye; az események feltüntetése által fényt sző a múlt homályába, — megjelöli azon végzetes szirteket, — melyeken egyes nagyok, s nemzetek küzdelmei hajótörést szenvedtek — s ez által azon irányt, melyen biztosan haladva czélhoz jutni lehet. A múltnak korszakot alkotó eseményei leírását, ezen események okainak felderítését, a tények s elvekből merített következmények elöfüntetését czélozzuk most — szorítkozva hazánk történelmére. — S ha a történelem tömkelegéből kiszakasztva egyes korszakot alkotó érdek esb részeket, — azokat, kellő fényük s nagyszerűségükben ecsetelni, a rejtett tényezőket felderíteni, a következményeket leszármaztatni képesek nem volnánk is, — a kezdésre bátorít, a hanyatló erőnek uj éltet ad, — a kitartásban edz, — a költőnek azon szava: Zengj, tégy, csatázz, kinek mint Adák az istenek Olt úri a hazának Hogy füstölögjenek! 972. Azon folytonosan tartó hadjáratok, melyeket őseink — megtelepedésük után a szomszéd népek ellen viseltek, — bár csak nem minden harcz — győzelemmel ko- szoruzta a fáradhatlan küzdőket — válságra juttatták a nemzetet. — A mily mértékben fogyott a nép a megszűnés nélküli har- ezokban — ép úgy ébredt az oly sokat háborgatott szomszéd népekben a vágy — megbosszulni a szenvedett sérelmeket, — s re* mény, a győzelemre. E válság kezdetén 972- ben — foglalta, el Gejza a fejedelmi széket s kormánylatával újkornak kezdődik a nemzet életében, mert Gejza nem csak a kóbor hadjáratoknak vetett vegett, hanetn „felkarolta a civilisatio eszközeit, — midőn szok*) E czikksorozatot lapunk állandó rovatává teendjük. tatgatta népét az állandó lakhelyhez és föld- miveléshez és a mi ennél sokkal fontosabb volt a keresztyén vallás terjesztésére utat nyitott. Gejza belátta, hogy két hatalmas császárság — s számos felingerült néptől környezve megfogyott népe nem leend képes a közöstámadások előtt megállni s elpusztul az egyenetlen küzdelemben, s a hun és avar ősök sorsára jut, ha nem alkalmazkodik a körülményekhez; — s hogy nincs más menekvés, mint a civilisatió terére vezetni nemzetét, s a nemzeti fonmaradás legbiztosb tényezőjét, s föfeltételét, a kér. vallást elfogadni. Most tehát 900 éve — hogy maga Gejza, — s többen kik tisztán látták a nemzet helyzetének válságos voltát, — áttértek a kér. vallásra s letették nemzeti fennmaradásunk alapkövét. Levelezés. Szarvas 1872. október 14. (Vásár, természetes színekkel festve A. M.-tól; meg egy dalestély:) Régen volt az, — talán nem is igaz — mikor az emberek egymástól csere utján szerezték meg, mire szükségük volt! Aztán ha igazán úgy volt is, nevetnünk kell őseink primitiv felfogásán az úgynevezett élet-kellékekről; mert nekik ha volt egy falka Ökrük, volt mindenük, t. i. az ökröt megették, a borit felhúzták, vagy sátort csináltak belőle — s akkor benne laktak. Nemde baromi állapot volt az?! — Most a XIX-ik században egymásnak a borit igyekeznek lehúzni az — emberek — és furcsa, hogy azon egyén ki bőrét veszti: lóvá van téve, noha inkább szamárnak lenne nevezhető, — az pedig, ki a másikat meg nyúzta, már több mint ember, az ur, — de őrizkedik a másik bőrit magára venni, sőt épen azért ad legkevesebbet, noha mielőtt végkép megnyuzta — sokat adott a szakálára is. Most a bőrt a bankó képviseli; ebből nem az következik, mintha annál vastagabb bőre lenne annak, kinek minél több pénze van —■ sőt épen az a legfinomabb ember; hisz a bankó oly büv- szer, mely a csizma talpszerü pofából is salon képes arezot teremt — mert a pofáról le szedvén a kérget, azt „kutyabör“ alakjában téríti vissza boldog tulajdonosának. Bőrös élezek! De hiába, önként jö a fura gondolat, ha az ember furcsaságot lát — és ilyen a vásár. Töri, rontja magát mindenki, hogy ezt — vagy azt vegyen, vagy adjon pénzért, csak pénzért. Itt a naiv falusi asz- szony csibét árul, ott a felföldi tót fakanalat; Izrael híve vesz és ad fületlen gombot ép úgy, mint ezreket érő holmit; neki mindegy akármi az ördög az áruezikk, csak eladó legyen — és meg veszi, — vagy ha meg akaród venni, oda adja az ingit is — jó pénzért; — amott egy sor mézeskalácsos — mellette egy csomó iábtyü művész (a vevő persze „Iábtyü Ítész“) itt káposzta garmada, ott szabó, amott kecskeárus, — a káposzta el kél, a kecske jóllakik, a szabó még is meg marad; van még só árus, gesztenyés, zöldséges, pirosas és fehéres kofa és kofa nö, kik a kofászat nemes mesterségét különben értik — sem hogy kiszoríthatná őket bár mi más kereskedő; itt vannak ők is, azok a szellemdús hunezutok, azok a jámbor gazok, kik úgy rá tudják szedni az együgyű népet : — tajték pipával, arany és ezüst ékszerekkel, sorsjátékkal, árveréssel, hol mindent a legolcsóbban lehet venni és a Iegkomiszabb portékákat lehet meg szerezni. Hát ti kóbor miivészak, ti jeles acrobaták, panorámások, — ti kedvencze a vásári „urak“- nak és „hölgyekének — ti sem maradtatok el ? Nem ám, sőt ugyancsak aratjátok a babért és a rézkrajezárt! Van itt aztán kedv- deritö laczikonyha is, hol a morék vig fülrepesztő nótái mellett, disznó pecsenye szaggal telült légben — zsíros forintjaitól vajmi könnyen meg szabadul az öregbéres, meg a kaszkiás kanász 1... Most hogy cl mult a vásár, úgy képzelem — mintha ez a kanász hajtotta volna el az egész zagyva tömeget. Bánná a ménkű! * *• - * - , • — Ui A dalárda ismét dalestélyt tartott tegnap, — az ének után — szokás szerint — ismét táncz következett — de szokás ellénére -a táncz kevés ideig tartott, csak éjfélig; igaz- télytársak, kik a szép Pék Katalin szerelméért versenyeznek s most — az egyiknek, a ki elveszti az érdekes játszmát, halni kell, vagy kivándorolni oda, ahol a Yankeek virágzanak. (Lásd Ballaginál: orr-virág, mákvirág stb.) Egyszerre Veres ur fehér lesz mint a túré, — Bus ur szemei ellenben villogni kezdenek, homlokán kiduzzadnak a kékes vérerek s örömében csuklási rohamba esik .......Húz.. Vere s ur arcza újra veres, Bús ur újra bús. ! Csend! E pillanatban nyílik az ajtó s a meredek lépcsőn egy fürge, fakó alak mutatkozik, Alajos bácsi alakja, ki engem mindig a ba- rázda-billegtetőre emlékeztetett. Egyenesen a schach asztalhoz rohant s né- metes kiejtéssel, kaezagva igy szólt: „Haj ! Hallották már ? Ugy-e nem ? Per• sze! Vagy talán igen ?“ Csak nehezen sikerült elhallgattatni őt, mi• nek folytán türelmetlenségében „baraczkot adott“ egy lézengő Ganymed tejére. Néhány pillanatnyi némaság után hat rekedt torok hangoztatta egyszerre : — Patt! A játszmát egyik fél sem nyerte meg, kik most zavart, kérdő tekintettel néztek egy- ■ másra át. Alajos bácsi oldalát már ekkor kifúrta a i titok. — Skandál! Halloták, hogy Pék Katalin ’ kisasszony... — Nos I Nos ? — Hát nem hallották ? — Nem 1 I — Senki sem hallotta ? • — Senki! — Elmondjam ? — Mondja már ! 1 — Lehetetlen, hogy nem hallották 1 — Mit I szóljon az Istenért! 1 — Múlt éjjel megszökött a... klavier-meiszterrel! Jancsovics József. nak (két point egy retekben) s e mellett v< szekedve mindkettő azt vitatja, hogy borzas: tó „disznóval* játszik a másik. (Mindkettőnél igaza van.)-Ml ezeket nem méltatjuk figyelmünkre, meg sem említjük Szuszi bácsit, a ki kávéé leánynál olyan tüzesen berzenkedik, mint ve larm láng vérű kakas, — sem a snnyi árás a ki most már a kilenczedik pogácsát szak gatja szét csikó-fogaival s még ebédelni i szándékozik; nem említjük azt az „d la Re bespierre“ megfejelt tót gyereket, a 1 most is arról gondolkozik, hogy Anisána emlék-könyvébe ezt fogja írni majd: „Szemedben tűz! Hajadon éj 1 Kívánom, szűz Hajadon, éjj 1“ Nem említem Rák Jankót, a ki szintén o ágaskodik, mar csak azért sem, mert alko mányos imoki székembe Bittó helyettem i nevezte ki, holott — oh kárhozat! — a kéi vényt is én fogalmaztam neki. Egy kis márvány asztal mellett állapodoi meg, a hol két szemközt ülő egyéniség sebe chozik. Mindkettő disz-példány Sziksavas urtörzi vendégei közül; egyik Don Qnixottenak pí rodiája, mig másik port hánytatna mindenfi le határőr szemei közzé azon csabai barátun ut-levelével, kiről a rósz világ azt beszél hogy majomnak nézték és. — megszurkáltá az endrödi parasztok. Merem mondani, hog nines Gyn... hogy.nincs X... n olyan hí rom legény, mint ők ketten. Gyilkos arezok. — Zárdái komolyság. A Kriptái csend. —1 Csak néha szikitja ezt me e8J: »schach I“ »schech!“, a mi tompa, ko: go hangon bukik ki a játszók remegő, szí ráz ajkai közzül. A nézők — (négy nagy-kép) hivatal« komolysággal kísérték aschachozók „vonitáss it“ — s tiltakoztak minden profanus „be! szólás“ ellen, s mi döntő lehet. Sietünk a megfejtéssel. — Egy amerike párbaj zajlik Io előttünk. A schachozók vi
