Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-11-03 / 31. szám

Uj folyam. 31-ik szám. Gyula november 3-án 1872. í " > Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv- árus üzlete, főtér, Prág-ház. V J ff ff VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos ár­elengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Megyénk művelt közönségéhez. Tudományos irányban haladó ko­runk, kiváló figyelmét fordítja a régi­ségek gyűjtésére. Annyi buzgalommal, annyi előszeretettel ápolja a tudomá­nyok ez ágát, mint kevés mást. Nem csak a nemzeti muzeum egyedüli men- lielye ma már a magyar ember érté­kes régiségeinek, hanem, ha körülte­kintünk a hazában, majd minden vi­dék igyekszik magának régiségtárt alapítani, rendezni. — A magyar em­ber, ha a fővárost meglátogatja, elmu- laszthatlan dolgának tartja, a nemzeti múzeumot meglátogatni; hanem há­nyadik magyar embernek van módja a fővárosba felrándulni. — A tudomá­nyokban való haladás pedig nemcsak a tehetősek kiváltsága, az ismereteket terjeszteni kell, minél szélesebb körben. Ez indoka a vidékek buzgó igyezeté- nek, a múzeumok alapításánál, ismer­je minél több ember a múlt idők jel­iemét, szokásait, használt eszközeit, s ezekből történetének, mintegy felvilá­gosító magyarázatát meríthesse. Békésmegye közönsége már eddig is szép példáját adá tudományszere- tetének, mit anyagi áldozataival is bi- zony itott, s most itt a legjobb alka­lom, hogy állításunkat megerősitve, újólag is bizonyítékát adja e nemes törekvésének. Haan Antal ur közelebb Olaszhon­ba utazand, s ott is szándékozván megtelepedni, nagy szakismerettel, s áldozattal gyűjtött kép- s régiségtárát áruba bocsátandja. Fáradhatlan régé­szünk id. Mogyoróssy János ur e hir hallatára azonnal átment Csabára, és Haan úrtól előlegesen és a legkedve­zőbb feltételek mellett igyekezett e szép gyűjteményt megnyerni. Haan ur ugyanis hajlandó ez értékes gyűjte­ményt 1000 o. é. írtért átadni még pedig néhány évi törlesztés mellett. — Mogyoróssy ur állítása szerint a gyűj­temény ez árért valódi ajándék. Ezért fordulunk most közönségünk áldozatkészségéhez, találjon módot e gyűjtemény megtarthatására, mit an­nál több reménnyel teszünk, mivel igen előkelő s tehetős ügybarátoknak már Ígéretét bírjuk, hogy tehetségük szerint fognák a vétel-összegét kiegé­szíteni. Ez által aztán megvethetjük egy me­gyei muzeum alapját, s Békésmegyé­nek, mint másban, úgy ebben sem le­het hátramaradnia. Mogyoróssy János ur aláirási iveket fog kibocsátani, megyénk közönségén fog aztán állani, hogy a fáradhatlan, Ugybuzgó s a hazai régész tekintélyek által is szép elismerésben részesülő agg férfiú működése sikeres legyen Teendőink. i. Midőn városunk polgársága a rendezett ta­nács-formát választá községi kormányzatunk megalapítására, bizonyára egy független egészséges községi élet reménye biztatá elha­tározásában, S mik voltak ez elhatározás indokai szemben e kormányzati forma szüksége­sebb voltával ? — Hogy községi életünk a gondnokság alatt sinlődött, tengett, s már-már a pusztuláshoz jutott, azt polgárságunk jól tudá. Jól tudá továbbá azt rí, hogy a községi forma megmaradása esetén az igaz­gatást ismét azok viendik, kik alatt az ed­digi elmaradás és pusztulás az életképességet folyvást gyengité. S e tudat volt indoka az elhatározásnak, e tudat adá a meggyőződést, hogy e bajon segíteni kell, mig lehet, ha ál­dozatok árán is. Hisz gondnokság alól sza­badul fel városunk s függetlenül fog mozog­ni, hisz egy régi betegségből gyógyul ki s egészséget biztosító jövő előtt áll. — Már pedig a függetlenség megszerzése mindenkór áldozatba került s hogy a betegségből sem szoktunk ingyenesen szabadulni, az már ré­gi dolog. Polgárságunknak volt elég ideje a dolog állását jól megfontolni, és józansága átlátta a veszélyt, melyben a község forog, jó indu­lata pedig és életvágya oda készleté, hogy higgadt megfontolással keresse az eszközöket, melyekkel e bajon elég gyorsan s kiválóké­pen gyökeresen segítsen. S az eszközt a ren- . dezett tanácsformában találta fel, helyesen 1 választolt-e vagy nem, azt a jövő fogja meg­mutatni, hanem hogy polgárságunk válasz­tásban a józan ész s az áldozatkészség szép bizonyítványát adá azt örömmel jegyezzük fel. A törvény a vagyonnak tartá fenn a köz­ségi forma megválasztását, a vagyon azon­ban puszta anyag s csak eszköz lehet az ér­telem kezében. Ki viszonyainkat közelebbről ismeri, nem fogja tagadni, hogy e kormány­zati forma elfogadása az értelem működésé­nek köszönhető. És szerencséseknek mond­hatjuk magunkat, hogy mig egy részről az értelmiség a legjobb indulatból indult ki, mi­dőn a törvény szavának eleget teendő a va­gyont czélja eszközéül igyekezett megnyerni, más részről pedig a vagyon képviselői is elis­merésre méltó józanságot mutattak, midőn az értelem szava előtt meghajolva anyagi áldozatok arán is kezet nyújtottak egy szebb jövő megalapítására. Az elv tehát ki van mondva, az ut kije­lölve, mely mellett, s melyen a remélt s óhaj­tott boldogabb napok nem lesznek többé re­mény 8 óhajtás tárgyai, hanem valóban él­vezni fogjuk azokat. Eddig azonban csak az elv van kimondva, s az ut kijelölve, a födolog még ezután kö­vetkezik : az igéből testet kell alkotnunk, s az utat megkezdenünk. A példabeszéd azt mondja : hogy a jó kez­det fél eredmény. A példabeszédek pedig az élet nagy igazságainak nyilatkozatai. Jól kell tehát kezdenünk, az első lépést tegyük meg higgadtan, komoly megfontolás­sal, ettől fog függni a többiek eredménye. Az első lépés pedig a képviselő testület megválasztása. A község czéljainak bővebb fejtegetése nem lévén szándékom, engedje meg mégis t. szerk. ur, hogy röviden emlékezzem meg e czélok legfőbbjeiről. A község, mint tudjuk — „egy helyhez kötött egyének és családok közössége az élet lényeges czéljaira való törekvés végett“ És mik az életnek azon lényeges czéljai, melyek TÁRCZA. Theschedik Sámuel, egykori szarvasi evang. papnak önéletírása. Ötven esztendős papi hivatalának alkalmából írva 1817. deczembertől 1819. marcziusig. Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály. (Folytatás) E közben egy igen nevezetes körülmény adta elő magát. Az ismeretes és alapos „Ra­tio Educationist az evangyélmi iskolákban is keresztül kellett vinni. II. József császár mindjárt uralkodása kezdeten nyilatkozatot kért az evangélikusoktól arra nézve, hogy vajon hajlandók-e és- menyiben követni a ratio educationis-t vallás szabadságuk épség­ben tartása mellett? Ezen a protestánsokra nézve oly igen fontos kérdésre megfelelni ón hivattam fel az akkori egyházi főfelügye­lő b. Prónay Gábor által. És e dolgozat utat nyitott nekem a Pozsonyban székelő királyi isk. bizottmányi tagsághoz, mely minőségben nm. Skerletz N. elnöklete mellett az említett b. Prónay Gáborral és a pozsonyi préposttal Felbigerrel dolgozván döntő befolyást nyer­tem a magyar tanügyre, melynek fölemelése képezi gondjaimnak legfőbb részét mai na­pig is. A rám bizott 14 iskolának első megláto­gatása alkalmával azonnal észrevettem a borzasztó slendrianismus pusztításait, s meg­győződtem, hogy itt a legszentebb törekvés, a legvilágosabb okoskodás is csekély hatá­sú leend. Azért elhatároztam magamban, liogy az én eszményem szerinti minta isko­lát fogok felállítani. Elgondolkoztam a felett, J hogy mennyi nehézséggel keilend megküz- denem, ha a szükséges költségeket, munká­sokat, tanítókat és taneszközöket ki akarom állítani. Végre is a legrövidebb, legbizto­sabb, de egyszersmind legköltségesebb utat választottam, ugyanis: a szarvasi uraságtól kértem 6 hold székes főidet 1780-ban máj 8-kán kedvező választ nyervén építettem egy iskolát, alapítottam kertet és könyvtárat, szereztem kellő eszközöket és gépeket a ma­gam költségén, s négy esztendőn keresztül magam tanítottam ingyen a szarvasi mind­két nembeli nagyobb ifjúságot, hogy belő­lük hely és idökörülményeihez képest értel­mes embereket, jó keresztényeket, munkás polgárokat, ügyes gazdákat és gazdasszonyo- kat képezzek. Ezen tanításnál figyelembe vettem 1. a nagy szükséget, hogy a falusi iskolai tanítás hiányai reális tanokkal olyképen pó­toltassanak, hogy az istennek, müveiben való helyes ismerete terjesztessék; tanítványaimat tehát értelmesen gondolkodó emberekké ké­peztem, óvtam őket a butaságtól, babonasag- tól, veszélyes nézetektől, rendetlenségtől és bűntől, hogy igy a természet nagy terem­tőjének és fentartójának igaz ismeretére, a természeti dolgok illő használatára, az ipar­ra és ezzel földi és mennyei boldogságuk megszerzésére vezessem. 2. az állami felsöséget és az alattvalók jó­létét, hogy az iskolai tanításnál a íelsőség ^lölcs rendeletéi, melyek az alattvalók javát célozzák, jól megmagyaráztassanak, és a honpolgárok ama rcndeletek készséges kö­vetésére buzditassanak, s gyakorlatilag már a gyermekek is arra szoktattassanak. Hoc opus, hic labor est. Például a selyemtenyész­tésre vonatkozó parancsot én a gyermekek által úgy hajtottam végre, hogy az egész selyemkészitési munka, kezdve az eperfák- nak való föld elkészítésétől, a mag elvetésé­től, kapálásától és a csemeték átültetésén, tisztogatásán és locsolásán — a selyembo­garak kiköltésén, felnevelésén, begubózásán, osztályozásán keresztül egész a selyem le- gombolyitásaig és felhasználásig — mind ez a gyermekek kezén ment keresztül. Ez által az egész eljárást könnyen felfogták és gya­korlatilag elsajátították, Éppen ezt tettem a Magyarországon ter­méketlennek tartott székes föld növelésével, melyet gyakori szántás, szintezés, más föld­del való keverés, homokkal, hamuval, trá­gyával való behintés, lóhere és kukurica termelés által oly használható állapotba hoz­tam, hogy már az első két esztendő alatt őt- venháromféle terményt voltam képes rajta felmutatni, és minden terménynek a háztar­tásban, kereskedésben, különféle iparágok­ban és gyárakban vehető hasznát megmutat­tam. — Egy ily gyakorlati gazdászati lecké­nek leírása megjelent az 1784-ik évi Wie­ner Provinzialnachrichten IV-ik negyedben 80-81 év 82-ik szám, miből az intézet szel­lemével könnyen meg lehet ismerkedni. A gyakorlati gazdasági kertben szemmel láthatólag és kézzel foghatólag ismertettem meg a javított gazdászat, szántás, mestersé­ges rétmivelés, istállózás, különféle kerti veteményezés, gyömölcsfatenyésztés, eleven sövények készítése, méh és selyembogár te­nyésztés, lóhero és fűmag termelése, tisztí­tása és felhasználása módjaival, úgy hogy mindezt saját tapasztalataik folytán ismer­ték a tanítványok, s megtanulták, miként kelljen a gazdászat egyes részeit az egész­nek kára nélkül, kevés és gyenge kézzel nagy haszonnal kezelni, s ekképen az eddig használatlan terményeket saját és a haza javára fordítani, II. József császár észreveszi működé­semet. Midőn megkezdett művemet igy csendben mindinkább tökéletesíteni törekedtem, II. József éles szeme csakhamar észrevette ha­zafias vállalatom célját. 1782-ik évi szept. 2-kán megjelent Szarvason Békés vármegyé­nek alispánja Angyal József a főjegyzővel Sztermenszkyvel és más kitűnő egyéniségek­kel együtt, és reggeli 9}„ órakoz az evang. templomba jöttek, hol a nép éppen vasár­napi istenitiszteletre gyűlt vala össze. Szter- menszky az oltár elé lépett és ünnepélyesen felolvassa a német nyelven szerkesztett ki­rályi leiratot; utána Angyal erőteljes ma­gyar beszédben ecsetelte az ünnepély fon­tosságát és okát, mire aztán egy arany gyű­rűn és vörös szalagon függő, 25 arany ér­tékű érmet adott át nekem, mint az intézet alapítójának, és egy más hasonló értékű ér­met nőmnek, mint az intézet körül fárado­zott segédemnek. Erre következtek a hála- beszédek uémet és tót nyelven. (Folyt, köv.) Temetőben halottak napján. Mély álomba szenderül a természet; mint lankadt test kimerült tagjait; úgy hajtja nyu­galomra virágját, füvét, bokrait. A dallos madarak elzüllöttek, elhagyták a hideg, kopár tájat, mint felhő, moly üdébb vidék által vonzatik. Ászéi sivit, végig borzogatja fagyos áram­latával a testet; a lombtalan faágak zizeg­nek ; a sötétzöld füszőnyeg sárgult; a fale­velek hullanak — betakarni anyjukat: a föl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom