Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-08-04 / 18. szám

pénz, vagy érlék papírok betétele áltál — külön-külön 2000 frt biztosítékot nyújtani. 29. §. Az árvagyámok hatásköre és köte­lességei, az árva és gyámi ügyek országos végleges rendezéséig a megyei szabályrende­letekben megállapít vák, a közgyámok kötelé- sek mindenkor ezen szabályrendeletekhez al­kalmazkodni. — Különösen pedig kötelessé- gök az árvák szellemi és erkölcsi kiképezte- tésére s illetőleg a magán gyámoknak ez érdemben! eljárására szigorúan felügyelni, s az e részben tapasztalt hiányokat a tanács­nak intézkedés végett bejelenteni. 30. §. A községi orvos kötelessége: a) A halotti szemléket felvenni, s az arró- li bizonylatot — a jegyzői tisztségnél leendő bemutatás végett a halott jelentőnek kézbe­síteni. b) Az ápoldábau elhelyezett betegeket or­vosilag ellátni, az ápoldábani rend és tiszta­ságra felügyelni. c) A nálla jelentkező teljes vagyontalan szegényeket díjtalanul gyógykezelni. d) A városban tartózkodó szabad szemé­lyeket hetenként kétszer orvosilag megvizs­gálni, valamint a vásári alkalommal megje­lenő hason személyeket szintén megvizsgálni s az eszközlött vizsgálatról jegyzőkönyvet vezetni, s az illetőket vizsgálati jegygyei el­látni. e) Az egészségi állapotról minden ho vé­gével a tanácshoz kimerítő jelentést terjesz­teni, s a községben mutatkozó kórtünetek esetében pedig a városi tanácshoz, s illetőleg a megyei főorvoshoz rögtön jelentést tenni. (Folyt, következik.) Megyénk felekezeti jellegi! elemi isko­láinak állásáról általában. (Vége.) Franciaország jelene és múltja intő példa arra, hogy siessünk! — Molnár Aladár ur ezen ajánlatát nem tartom egészen czélhoz- vezetőnek, hogy t. i. a tanitó-képezdében mi- néltöbb ifjú ingyenes ellátásban részesüljön — tudom, merem következtetni, hogy épen úgy járna e tekintetben több tanitó-jelöltte. akár az állam, akár a püspökség vagy fcé- pezdét fentartó egyházmegye, mint több pap- növendékekkel a szeminárium tulajdonosa. .- Tudnillik kiképeztetvén az ország költségén, szé­pen megköszönnék a jóakaratot; no de ezt csak kivételképen hozom fel, egyébiránt az általános­ságot is könnyen megközelítheti majd ebben a fogárd és élelmes világban... lépvén más pályára Csak is — mint M. A. később helyesen ajánl­ja — a tanítói fizetések javitása, a tanitók nyugdíjazása és hozzátartozóiknak segélyezé­se vonhatja e rögös habár tövises, de sok te­kintetben rózsás pályára az intelligensebb TÁRCZA. Gonda László utolsó müve. Haladó István és Maradó János be­szélgetése a községrendezési törvény­nek végrehajtásáról.) (Folytatás.) M. J. Az 184%. V. t. c. 5. §-ának A) pontja alatt szám szerint épen 48 város van felsorolva, melyek országgyűlési egy vagy több képviselőnek küldésére jogositvák. Ezek közt van 25. sz. kir. város; rendezett taná­csú város, melyek még csak 1869-ben is — törvénykezési költségeik fejében állami se­gélyt nyértek volt, 13 u. m. Jászberény, Halas, Czegléd, Eger, Makó (állami segély­ben nem részesült.) Miskolcz, Hajdú, Böször­mény, Baja, Nagy-Kőrös, Nyíregyháza, Szen­tes, Nagy-Becskerek és Nagy-Kikinda a meg­felelő kerülettel; végre több olyan, melyek­ről magam sem kívánnék sőt nem is bátor­kodóéin olyan iteletet hozni, hogy — ma­radjanak oly nagy község, melyekben az elöljáróság nem állhat egyébből mint: „a bíróból és helyetteséből (másod vagy tör- vénybiró,) legalább 4 tanácsbeliből, pénztár­nokból, községi jegyzőből, illetőleg jegy­zőkből, közgyámból, és a hol van, a rendes községi orvosból“ mint ez kiszabva van az 1871. XVHI t. c. 64. §-ában. E pontnál megállapodom. Érzem, hogy itt nehéz magam fejével átgondolni mindenféle körülményt. ■ifjabb nemzedék tagjait. — De biz addig, mig a tanitói fizetések átlaga Királyhágón innen 208 frt 66 krra, Királyhágón túl pe­dig 120 frt 16 krra rug, a legönzéslelenebb- szivben is lelohad a lelkesülés, — a csalá­dos egyénnek pedig természetesen önfentar- tási kötelessége más pályára működése s há- Iásabb dijaztatása által családját biztosítani; lemondván, az önfeláldozás dicső — fájda­lom sokak által kigunyolt — erényének az öntudat és önérzet nyújtotta hervadhatatlan koszorújáról. Hogy „mennyi és miféle nehézségek fog­nak felmerülni még a népiskolai törvények végrehajtása, végleges s általános életbe lép­tetése körül, három évi tapasztalatainkból sej- dithetjük, — de uem sokára világosan is lát­juk azokat...“ ha alapos és helyes készült- ségü és egyszersmint igazságos vizsgálói le­szünk azon nehézségek és terhek tényezőinek, melyeket a népiek, törv. a szülök, tanonezok s kiválólag a tanitók vállaira raknak... E nézponton megállapítva, önkónytelenül merül föl — a nemzete zömének, a nép alsó réte­gének miveltségét és neveltségét őszintén szi­vén hordozó honfi előtt eme nagy horderejű kérdés: iskoláinkat kellő mennyiségre emel­tük — népiskoláink számára ?! A mai önér­dek hajhászó világ élvsovár s kényelem sze­rető fiai között lesznek-e a nemzetnek kivá­ló egyénei, kik Kölcseynk eme nagy s mély értelmű igéjét, hogy „minden pálya szép, hogy ha abból a hazára fény derül!“ nélkülözések közepette is érvényre emelik a néptanítói pá­lyán ; kik figyelembe nem véve, sőt tagadva a pogány elv eme mondatát „quem dii ode- runt...“ különös resignatioval és a sajátszerü hivatás szerénységének fönségével népesiten- dik meg a képezdéket, majdan az iskolákat s lesznek a nemzetnek, a hazának legszeré­nyebb és legserényebb napszámosai. — Bír­ván lélekerővel a kislelküek, a szükkeblüek és a szükelmüek bántalmait, bölcs mérséklet­tel tűrni; — szeretni Árpád nemzetének uj nemzedékét! ivadékról ivadékra. Táplál a reménység, melynek istápolója hazám jobbjainak önzéstelen honszeretete, mi­szerint időről időre, — ha t. i. az összeülen­dő országgyűlés a népnevelés ügyének is édes­atyai országgyűlése leendett, — lépni fognak a néptanítói pálya szerény és küzdelmes ma­gasságára elégséges derék és jellemes egyé­nek, mely tekintetben ugyan az önzők sere­ge nem érti leiköket, mig ők a költő lelke­sítő énekét tettel valósítják meg t. i. Soknak erdemetlen bérbe sült galamb in­gyen repül De mi, hál’ Istennek érte — megszolgá­lunk emberül Az első szellemszikrákat mi csaljuk ki az agybul, Honnét gyakran csillag támad, vagy egy nemzet napja gyűl. Nagyon kívánatosnak tartom, hogy más em­ber vegye át tőlem a szót; mivel én szeret­nék hallgatni jólelkü s értelmes oktatást. H. I. Tiszteletre méltó hazafiui aggodal­mának eloszlatására megteszem, a mi tőlem telhetik. Ott kezdem, hol kedves polgártár­sam elhagyta. Az 184%. V. t. c. 5. §-ban. A) pontjában felsorolt tiz város neve, mos­tani népességével együtt, a következő u. m. Békés városa, 22,547 lakossal; B.-Gsaba, 30,022 lakossal; Gyula, 18,495 lakossal; Szarvas, 22,446 lakossal; Zenta, 19,938 la­kossal. A népesség száma tehát 19 és 30 ezer közt változó. Természetesnek látom, hogy ezeket csakúgy vaktában nagy közsé­gi álláspontra elitélni, megyei, illetőleg szol- gabirói gyámság alá helyezni alig lehet. Az is eléggé különös, hogy a fentebb említett, egy és négy ezer közt változó népességű er­délyi városok köztörvényhatósági jogosult­sága fentartván, a községrendezési törvény ezek sorsára különösebb figyelmet nem for­dít. Valószínű, sőt aligha nem bizonyos, hogy a megnevezett nehány város 1848-ban és az 1861-dik évi rövid életű alkotmányossági korszakban is rendezett tanácsú várossá szer­vezkedett volt. Miként egy hivatalos belügy- ministeri közleményből tudjuk :„a rendezett tanácscsal biró mezővárosok, legfelsőbb ki­váltságleveleiknél s hazai törvényeinknél fog­va, szintén első fokú bíráskodási joggal van­nak felruházva, csakhogy szabadságukban áll ezen hatósági jogaikkal azon esetre, ha az emezek gyakorlatával kopcsolatos költségek vi­selésére elégtelenek, bármikor jelhagyni.“ — Ezen szabadsággal éltek ama városok pol­Kozeinkben van a gyermek a néptő e bimbaja... S bár égjünk örök munkában, szivünk min­dent elfeled, Ha a köz-üdv egy sugára ragyog szép ha­zánk felett!...“ Bocsánat e lelkesítő kitérésemért! — Foly­tatom a társadalmi szempont elodázhatatlan 8 mellőzhetetlen indokaival. A néptanítók or­szágos testületé a középosztály lényegesebb részét, — de tagjainak nagy része nem ér­vényesítheti a költő ezen intelmét: házasodja­tok meg mint Isten rendélé s nem borul enyé­szet magyar nemzet fölé... hogy miért nem teljesítheti a tanitók szép száma, a nemzet iránti, a költő által oly áthatóan kifejezett kötelmét, ha gondolkozunk könnyen nyitjára jövünk a dolognak ... Ismételve s erőteljes­ben hangoztatom tehát, hogy népnevelés jö- jön el a te országgyűlésed; s akkor — mi­dőn tudnillik egy elemi rendes tanitó fizetése nem 300, a segéd-tanítóé nem 200 frt leend, midőn az önálló tanitó nyugodtan működhe­tik az anyagi gondok miatt — családját ál­lásához illően fentarthatja, — országul s igy megyénkben is kedvezőbb arány fogott mu­tatkozni a tanitók és az iskolai tantermek szá­ma közt. — Mondom kedvezőbb arány, de nem egész óhajtatos arány akkor sem ; mert „igaz ma s mindenkor, hogy a tanitói pálya még jó anyagi helyzet biztosítása mellett is nem az, mely a tanult világot, oly igen e pályára vonzaná.“ Igazolja ezen állításomat részben egy a folyó tanév elején megejtett tanitói pályázatkor történt eset; bizonyos me- gyénkbeli község két külön külön 400 frtos segéd-tanitói állomásra egyetlenegy egyén pá­lyázott, s aztán az az egy mégis választatott. Erre ugyan egy iskola-gyűlölő fukari ember azt jegyezte meg, hogy hát akkor minek az iskolák szaporítása, ha nem kapnak bele ta­nítót ; — akkor kárt tesznek az iskolai elöl­járók ... stb. — No ez a derék ember is fe­jén találta a szöget, szivén hordja a népne­velés, akadom mondani a pénzes zacskó ügyét. — „Elvész a nemzet, mely ostoba és neve­letlen.“ Fájdalom, hogy több tekintélyes egyén be­folyását ferde irányban érvényesíti... hogy közülök többen úgy vannak meggyőződve, miszerint a lányok oktatása és nevelése nem oly fontos életkérdés, miut a fiuké, követke­zésképen azok iskoláira kevésb gond, s ál­dozat szükséges.... Holott meg kell gondol­nunk — úgy mond Szász Károly — »hogy az anya van hivatva gyermekeinek első testi és szellemi nevelését vezetni... Ezért az ed­digi fölületes lánynevelési rendszer helyére alaposabbat kell állítani... Sőt a lányokat jobban kell tanítani, mint a fiukat, mert ez utóbbiak az életpályán ... kipótolhatják elemi nevelésök hézagait — mig a leány egész éle­gárai. Csak azt tudni volna érdekes : hány esetben — azon oknál fogva, mert a költ­ségek viselésére elégtelenek? és hány eset­ben azért, mivel — a költségeket viselni elégségesek voltak ugyan, de a rendezett ta­nács intézményét — az egyének miatt — megunták, meggyülölték, s aztán, a végre­hajtó hatalomnak kortesfogása utján, a jogél­vezetnek megfelelő kötelezettség terhe alól fölmenttettek? Nálunk legalább tudja min­denki, hogy ezen utóbbi ok miatt szűnt meg az első bírósági hatóság. Hanem az is két­ségtelen, hogy a változott idők és viszonyok előhozzák a közvéleménynek is e tekintet­ben kívánatos megváltozását. Ugyanis ve­gyük sorra, mi volt ez előtt a rendezett ta­nács intézménye ? mivé lett az mostan ? mi­vé leendő tehát minálunk is? Köztudomású dolog, miszerént csak legú­jabb időben, épen napjainkban történik az országos törvényhozás intézkedéseinek alap­ján: a közigazgatási és a törvénykezési vagy igazságszolgáltatási szakoknak egymástól el­különítése. Olyan párt, mely ezeknek együt­tesen fentartasát vagy újra egyesítését kí­vánná, tudtomra legalább, nincs e hazában. A munka felosztás elvén alapúi ez a reform ebben találja igazolását. A 30—40 éves ko­rú férfi nem követheti a 15—20 éves ifjú­nak életrendjét. Az említett szak beli felosz­tás az ország politikai érettsége folytán mul- hatlanul szükséges. Az ország politikai fe­losztása, az 1870-diki népszámlálás adatai szerént következő. Az, sz. István korona or­szágainak egyes részei : 1) Magyarország (a régi anyaország,) 2) Erdély vagy a király. téré annál marad, amit elemi iskolába tanult.“ És mégis hány intenligens egyén és sok közöttök, máskép tesz és beszél ......... A nőnemnél az erkölcsi sülyedés csakis az alapnevelés által korlátozható... de ez aztán nem divatos miveltség, hanem müveltség-zo- mánezozta nevelés legyen ám! — Eszme­társulatnál fogva hozom föl, „hogy — Aris- totelesként — a nők a bárbarok által a rab­szolgaságig lealacsonyittatnak, onnan van, mi­szerint maguk e barbárok nem képesek a férfiú“ méltóságig felvergödni----“ Ezt is olvastam v alahol... „a nők a társadalmi élet­ben bizonyos megtiszteltetésben részesülnek ak­kor, midőn nyilvánosság előtt helyett csinál­nak nekik; hogy a férfiak figyelemmel“ vi­seltetnek irántok stb. és hogy a semmikben segélyökre vannak.“ De mindez csak külsőség, szinlegesség, mely arra szolgál, hogy modern-barbársággal félre­vezettessenek közülök a piperköcz — üresfe- jecskéjüek és ingadozó erzelmüek; miszerint ne lássák, mi illetné meg őket szegényeket valósággal csalárd ildomossággal; épen azért több okos nő undorral fordul el az efféléktől a raézes-mázos állovagias izletet villanyos rángást eredményezvén kedélyök főnkéit vi­lágában. — A földész-osztály ifjabb nőnem­zedékének is vannak már egyénei, kikre a fö- nebbiek hiven alkalmazhatók; a gyöngédség oly lélek-virág, mely nincsen kötve állás- és ranghoz.... tehát bebizonyult dolog, hogy a lányok elemi alapnevelésére a milyen lovaglás és szép áldozni, épen oly üdvös is. — „A népnevelés-ügy — igy imák egyik pes­ti nagy politikai lapban—közügy édes mind­nyájunké; mindnyájunk érdeke, hazafiui kö­telességünk úgy hozná magával, hogy érette mindnyájan lelkesüljünk, felvirágoztatásán mindnyájan közreműködjünk s ha kell kész­séges áldozattal mindnyájan járuljunk hozzá. De nálunk még ez szokatlan, nem divatos. Mi a népnevelés hathatósb önkénytes támo­gatását még mindig egyesek kiváltságai közé számítjuk, a nagy többség legfölebb üres sza­vakkal, meddő vitatkozásokkal, nem ritkán rágalmakkal véli ebbeli tartozását leróhatni. Mig ez igy lesz, addig az ajkainkon hordott népmüveltség általánossága csak boldog óhaj­tás marad, de valóság soha. — Ily viszonyok között annál több elismerést érdemelnek azok kik a jelenkor e kivételes divata szerint te­hetségüket e nagyfontosságu ügynek szente­lik. Azok közé méltán számithatni ft. 1 Péky Antal t. kanonok és b.-csabai plébános ur ö nagyságát is, ki egyháza 3 iskoláját min­den szükségesekkel saját költségén úgy el­látta, hogy ez iskolák — fölszerelésében — a törvény kívánalmaihoz mérve alig marad fenn valami kívánni való. Közreműködése folytán az idén két csinos tanterem tanitó I lakkal épül... a szegényebb tanulókat nem hágóntuli Magyarország, 3) Fiume város és kerülete, 4) Horvát-Szlavonország, 5) Határ- őrvidék, 6) Dalmátország (a máig is végre- hajtatlan 1868; XXX t. c. s közelebbről an­nak 65—68 §§-ai értelmében.) Ezen nagy kereten belől van Magyarországban 54 me­gye; Erdélyben — megye, kerület, szék,vidék 26, együtt: 80. Fiume város és kerülete különálló. Horvát-Szlavonországban van 8 megye; a határőrvidéken 15 (ezred,) — ösz- szesen 103. Járás és kerület van Magyaror­szágban (szolgabirói, alkapitányi) 254; Er­délyben (szolgabirói, dulói stb.) 181, — ösz- szesen 435. Horvát-Szlavonországban 57, a határőrvidéken 154 (századi kerület; vala­mennyi összesen: 646. Szabad királyi és kiváltságos város van Magyarországban 48; Erdélyben 30 együtt 78. Fiume 1. Horvát- Szlavonországban 8. a határőrvidéken 11 (katonai község); összesen: 98. Rendezett tanácsú város Mágyarországba 88 (a mint vélem: jogilag és nem tényleg,) a határőrvi­déken 3 (vár.) Ezeken kívül van 1) Ma­gyarországban : 663 mezőváros ; 9,466 falu ; 3,616 puszta, telep. 2) Erdélyben: 48 me­zőváros ; 2,207 falu; 94 puszta és telep. A mi illeti már a bírósági szervezetet, tudtomra, igy állt az vagy inkább — állíttatott hely­re 1861-ben a csász. kir. bíróságok meg­szüntetése után u. m. 1) volt királyi kúria és pedig a) A hétszemélyes tábla, mint Ma­gyarország legfőbb Ítélő törvényszéke, az országbíró elnöklete alatt 31 hétszemély nők­kel (septemvir;) Erdélyre nézve 1868 óta a hétszemélyes táblának egy külön osztálya, egy külön alelnök alatt, 6 köz- és 3 segéd-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom