Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-06-09 / 10. szám
Uj folyam. 10-ik szám. Gyula junius 9-én 1872. ( \ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V J BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr.’ : ^ Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . Sít L J Előfizetési felhívás „Békés“ julius—September, vagy decemberi idejére. Az évnegyed lejárta közeledtével felkérjük megyénk t. közönségét, különösen pedig azon előfizetőket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, lapunk további pártolására. Megyénk kis körében mozogva nem változtatunk azon irányon, melyet magunk elé tűzénk, folyton szaporodó előfizetőink és munkatársainknak tevékenysége pedig biztosíték arra, hogy ez irányon változtatni nem is kényte- lenittetünk. Az előfizetések megújítására, mint legczélszerííbb módot, a posta-utalvá- nyazást kérjük használni. Előfizetési dij julius—sept. 1 frt. „ julius—decz. 2 frt. A szerkesztőség. Miért nem olvas a magyar gazda?! Gazdasági állapotunk elmaradottságának egyik legfőbb okára akarok utalni, arra, hogy a magyar gazda semmit, vagy igen keveset olvas. Azt mondjuk: mi nem tudákos, pedáns, könyvmoly gazdák vagyunk, és ebben áll előnyünk. Mi practikus emberek vagyunk. Lássuk miből áll practikus létünk. Földeinket beosztjuk úgy, hogy területének legnagyobb részén búza legyen; megjárjuk istálóinkat, hogy a marha tiszta és jóllakott-e; czifrán káromkodunk, ha valami nem jól megy; különben pedig napestig pipázunk, vadászunk vagy kártyázunk, legfeljebb néha szépen összeállított négyesben egymást meglátogatjuk, hogy — — politizáljunk. Olvasni? — — No hiszen, nem mondhatni éppen, hogy ne olvasnánk. Olvasunk politikai napi lapokat és azonkívül időtöltésül — — — regényeket. S mi ennek közvetlen következése ? az, hogy gazdaságunk a legprimitívebb állapotban teng, marha-állományunk nem hogy jövedelmet hajtana, de évenként tetemes összegeket nyel el, föld- dünk holdja 5 köblöt terem, holott tizet teremhetne, s legfeljebb 20 frt tiszta hasznot eredményez, holott egyre- másra 50-et könnyen megadhatna. Lehetetlen! — Ám tessék Anglia, Schweicz vagy Németország sovány talajú földeit felkeresni és látni, minő paradicsom az a mi sokkal termékenyebb földeinkhez képest s mennyivel nagyobb ott a jólét, mint nálunk, hol egy aszály vagy árvíz hosszú időre koldussá tesz. (S itt mellesleg eszembe jut, hogy ezelőtt néhány évvel Lipcse szántóföldéi közt sétálván, egy öreg kanász mellett haladtunk el, a ki mintegy 60 sertést legeltetett. Cilinder kalap volt fején. Egyikünk odavetett kérdésére: valljon hány óra lehet ? a kanász velünk együtt zsebébe nyúl s ezüst órát húzván ki, az időt megmondotta. Betértünk gazdájához, egy egyszerű földmi veshez. Szobájában egy könyv- szekrény állott a gazdászati népszerű irodalom legújabb termékeinek mintegy 40 kötetével.) A hiba ott kezdődik, hogy rosszul voltunk nevelve. Tanintézeteink agyon- gyötröttek a kelletlen latin és az ért- hetlen görög nyelvvel s elhanyagolták belénk oltani gyakorlati szakismereteket ; pedig ezek élesztették volna is- meretszomjunkat, mig amazok velünk a tudományt megutáltatták. Későbben, a helyett hogy az elmulasztott szakismereteket az akadémián vagy egyetemen kétszeres igyekezettel utánpótol- tuk volna: mint az istálóból kiszabadult csikó, hanyathomlok kirohantunk az élvezetek mezejére és kávéház és regény lett az iskolában meggyötrött léleknek bosszú-tápláléka. Ez az ellenkező hiba volt, melyért azonban bennünket okolni szintén nem lehet. Egy évi szabad élvezet és — — — beállott az elfásultság, a kimerültség, a blasirtság. Férfiakká lettünk a nélkül hogy igazán tudnánk valamit, s most a gyakorlati élet követelményeit a tovább tanulás ösztönének hiányában more patrio szokottan, a tudomány haladásának teljes ignorálásával oldozgat- juk. Lelkem elborzad, ha azon óriási kárt mérlegelem, melyet az úgy nevezett classikai nyelveknek mértéktelen erőltetése ifjaink lelkében mint idővesztegetést, mint a tanulástól való meg- undorodást, mint lélek elsatnyulást okoz s ha ellenkezőleg elképzelem, hogy oly tanrendszer, mely a tudományok jelen magas színvonalán állva az ismereteknek közvetlen értékét és fontosságát a gyakorlati élet követelményeire nézve kimutatná, az ifjúnak lelkét nem hogy fárasztaná, de figyelmét, érdekelt-1 ségét, ismeretszomját, kutatási vágyát | felébresztené,szóval a tanulást reá nézveélvezetessé, hasznossá tenné : kétszeres átokra nyílik ajkam a jelen poshadt, pedáns tanrendszer ellen. De minthogy; magunkra nézve a dolgon már nem változtathatunk. Itt pedig inkább arról akar lenni szó, nem lehetne-e a mulasztottat pótolni az által, hogy a magyar gazda, ha eddig nem, legalább ezentúl olvasson. Mit olvasson? Hírlapot, regényt bátran, a mennyit akar, de ezen kivül még valamit — — — — — gazdasági szakirodalmat. Úgy sejtem, hogy igen sokaknál köztünk ellenszenv uralkodik gazdasági olvasmányok iránt, még pedig két okból: vagy azt véli az illető, hogy a vidéken kapható ócska könyvekben elavult ismeretek vannak, melyeket ő régen tud, melyeknek olvasása tehát unalmas. Minek erőltesse magát ezekre ? vagy attól tart, hogy a gazdasági irodalom újabb termékei oly tudománynak nyelvén szólanak, melynek a-b-c- jét sem sajátította el (pl. telve geológiai és chemiai műszavakkal és meghatározásokkal), a melyek tehát reá nézve érthetlenek. Ez utóbbiban sok igaz van, azonban kilehet kerülni. Ott van első sorban gazdasági lapirodalmunk: a „Gazdasági lapok“ és a Keszthelyen megjelenő jeles „Gyakorlati mezőgazda.“ Ezek népszerű nyelven vannak szerkesztve s mégis valljon hány gazda járatja és olvassa azokat ? a német irodalom hemzseg gazdasági lapokban s ezek nagyobbrésze szintén gyakorlati, könnyen érthető, sőt némelyike kivá- lólag érdeklekötő olvasmány. Járassunk ezekből is! Fogadom, hogy aki tartalmát megkóstolta, nem hagyja többé abban. Vannak ezen kivül szakkézikönyvek, melyek világos, értelmes, könnyű modorban vezetnek eddig nem sejtett ismeretek mezejére s a melyek ellen épen nem lehet az a kifogásunk, hogy száraz, erőltető olvasmányt nyújtanak. Vegyünk egy ilyet kezünkbe (lip- fcsei ingyen könyvjegyzékek bő választékot nyújtanak) s elfogunk bámulni nem csak azon, mennyire haladt a tudomány, de legfőképen azon, mennyire sikerült azt a mezőgazdaság legapróbb részleteivel eleven érintkezésbe hozni. Ily olvasmány rendkivül fokozza bennünk a gondolkozási kedvet. Gazdaságunk, mely eddig inkább holt teher vállain- kon s száraz pénzszerzési abjectum, kezd alakot ölteni és egyes részleteiben érdekelni. Lassanként felnyilik szemünk s kezdjük belátni eddigi rendszerünk hiányait s megismerni a javításnak 'módjait. Megszabadulunk azon rögeszmétől, hogy úgy és nem másképen kell gazdálkodnunk, mint szomszédjaink s néhány bátor okszerű kísérlet meggyőz arról, hogy földünk sokkal többet jövedelmezhet az eddiginél. Azért végre is csak azt mondó vagyok: vegyünk gazdasági könyveket és olvassunk. így leszünk öntudatos gazdákká; csak ily módon haladhatunk s szaporíthatjuk jövedelmünket! ________ My. Me gyénk köréből. — Békés vármegye bizottságának 1872 évi jun. 3-án Gyulán tartott rendkívüli közgyűlése : Főispán ur távollétében Janesovics Pál alispán ur az elnöki széket elfoglalja s a szép számmal egybegyült t. bizottsági tagokat üdvözölvén, a gyűlést, megnyitja. Ez után — mint a jelen közgyűlés egyedüli tárgyát képező — az országgyűlést f. é. Sz.-Mihály hó 1-re Pest városába egybehívó királyi leirat felolvastatván, szokottan meghirdettetett s miután a leirat eredetije további törvényes intézkedés végett a képviselő választás vezetésére hivatott központi választmánynyal kö- zöltetni határoztatott, — a közgyűlés be- rekesztetett. — Békés megye központi választmányának 1872 évi junius hó 3-án tartott ülése. Elnöklő alispán ur az egybehívott központi választmányi ülést megnyitván — Békés megye bizottsága által áttett, az országgyűlést f. évi sept. 1-re egybehívó kir. leiratot bemutatja. A felmutatott kir. leirat felolvastatván, közhírré tétel végett másolatban a járási főszol- gabiráknak kiadatni határoztatott. A képviselő választások határnapjául: Orosháza s Gyomára nézve f. évi junius hó 27-ének d. e. 7 órája tűzetett ki, — a mikor is a képviselő választás a község házánál vagy esetleg az elnök által kitűzendő nyilvános helyen fog megtartatni. Választási elnökökül és jegyzőkül: az orosházi vál. kerületben, — választási elnökül Kertay Zsigmond; helyettes elnökül: László Elek; jegyzőül: Moisisovics Lajos h. jegyzőül Jeszenszky Miklós. — A gyomai vál. kerületben; vál: elnökül: Janesovics Pál alispán; h. elnökül: Debre- czeni Endre; jegyzőül Jánosi Pál; h. jegyzőnek : Haty Károly választattak meg. Az összeirási ivek f. hó 9-én már nyilvánoson kiteendők lesznek s a netán beérkezendő reclamátiok elintézésére f. é. junius hó 15-én d. e. 9 órára tűzetett ki. A tanfelügyeleti iskola-látogatás eredménye. (A b.-csabai tanító-egyletből.) (Folytatás.) V. Váltig beszélgetjük, miszerint taneszközök nélkül, különben jó tanítás mellett is, úgy vagyunk a tanulóval, hogy „nesze semmi, fogd meg jól.“ Mindamellett vagy nincsenek taneszközeink, vagy ha vannak, azokkal majd bánni nem tudunk, majd bibelödni restellünk. Ha nincsenek, azok hiányát még eddig a tanítón kivül más nem érezte, tehát megszer- zésöket sem sürgette. Hogy pedig a tanító sürgetése mennyit ér, azt a tanterem megbeszélésében érintettem. Tekintsük most e szem • pontból az iskola-látogatót példában. Beszélek a légnyomás törvényéről, nevezetesen a szivattyúról. Lerajzolom a szivattyút alkatrészeivel együtt; megnevezem az alkatrészeket ; képzeletben mozgásba hozom a készüléket s a mozgásában nyilatkozott törvényt kimutatom. Azután megkísérlem, felfogta-e valaki ? Talán senki sem, talán maga a látogató sem. Ekkor figyelmeztetem a látogatót, hogy a természet törvényével minden téren igy vagyunk: eszköz nélkül hasztalan beszédre tékozoljuk az időt; mig ha az eszköz rendelkezésünkre áll, például jelen esetben a szivattyú, mely mindössze is csak 50 krajczárba kerülne, minden egyes törvényt könnyen is, élvezettel is, maradandólag is felfog, még a nagyon silány tanuló is. Miután a látogató a taneszköz nélkülözhetlenségét ekként saját tapasztalata nyomán érzi, láttamoztatom vele a látogatási könyvbe már bejegyzett szükségletet s a többit reá bizom. Merném állítani, hogy ezen eljárás és rendes felügyeleti iskola-látogatás mellett mihamarább felszerelném még a ma épült népiskolát is. Ha némileg valószinüvé tehettem azt, hogy a presbyter látogató biztosabban elhárítja az iskola anyagi akadályait, semmint a nem-pres- byter tanító; aztán meg azt, hogy a rendes felügyeleti iskola-látogatás a tanítót önmive- lésre serkenti: úgy állítanom kell azt is, hogy ugyanazon látogatás az eszközökkel való bánni tudást, meg vesződni akarást is eredményezendő Mert hisz azon látogatóról, aki a taneszközök beszerzését saját belátása folytán és részben saját erszényére is eszközölte, csaknem tehetni fel, hogy azok alkalmazását is ne követelje; ha pedig követeli, úgy a tanítóról nem tehetni fel, hogy öt egyfelől a megindult önmivelés, másfelől a kényszerűség az azon eszközökkel való bánni tudásra ne képesítse. VI. Fegyelem nélkül az iskola és hadsereg: fegyelem nélkül nem jut győzelemhez. Mert fegyelemből leszen az engedelmesség, engedelmességből a megszokás, megszokásból a nevelés, nevelésből a rend, rendből a figyelem, figyelemből a tudás. Miután tárgyam nem kívánja, hogy e helyen a fegyelem egész terét bejárjam, szorítkozom annak
