Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-05-26 / 8. szám
ményeit, sem a tanító-kötelesség körét nem ismeri, sem a tanitó-testiilet iránt bizalommal, jó indulattal nem viseltetik. Ezen ténylegességet folytonosan szem előtt tartva, lássuk már most a felügyeleti iskola- látogatás eredményeit, amint következik. ! Mások még alig sejditik, de legalább a tanítók bizonyosan nálunk is eléggé érzik, hogy a tanterem az egészséggel, az egészség a kedéllyel, a kedély a munkássággal, a munkásság a tanulási eredménynyel okozati viszonyban van; mindamellett nálunk még nem ritkaság, hogy majd a terem kicsinysége, majd sötétsége, majd ablakainak és ajtajának se- lejtessége, majd a melegségnek elégtelensége gyötri úgy a tanítót, mint a tanulókat, j— Az ily helyiségi bajok elhárítását vagy sürgeti a tanító, vagy nem. Ha nem sürgeti, úgy a baj megmarad és a kerületi tanfelügyelőnek ezen bajok miatt az egyházhoz intézett megrovása elvégre a gondatlan tanítóra vitetik vissza. Ezen eset ez évben is előfordult. Ha sürgeti sürgetheti csak az elnökségnél. E sürgetés azonban vagy a feledékenység, vagy az erély- teienség, vagy á bajnak kicsinylése, vagy a szűkmarkúság miatt igen könnyen eredménytelen maradhat; mely esetben aztán a bekövetkezhető megrovás ismét csak a tanítóra esik vissza azért, mert nagy ritkán lévén az ilyféle elejtett sürgetésnek írásbeli nyoma, ö az ö gondoskodását tagadhatlanul kinem mutathatja. Épen ez évben fordult elő ezen eset is. Ily formán a tanító kétszeresen szenved: megszenvedi magát a bajt, meg a bajból támadt megrovást. Uy méltatlanságot az iskola-látogatás lehet- lenné fesz. Mivel az ÍBkola-látogató az iskolában gyakran megjelenni tartozik, módjában áll úgy a padok tömöttségének, mint a terem sötétségének, nedvességének vagy hidegségének és az ablak, ajtó silánysága hatásának legfelsőbb fokáról is meggyőződnie ; de módjában áll a tanítónak is őt mindezekre figyelmeztetni, mindezeknek a tanítás eredményére való káros hatását megmagyarázni, mindezeket a látogatási könyvbe is bevezetni s a látogatóval aláíratni. A látogatás és aláíratás felmenti a tanítót a mindig kellemetlen s mégis kétes hasznú egyenes panaszkodás, kérelmezés alól; elhárít tőle minden gondatlansági vádat, s a létező hiányok megszűntetését sietteti. Az iskola-látogatónak ugyanis, mint a kormányzó testület megbízottjának kötelessége a tapasztalt hiányokat megbízójának bejelenteni s azok orvoslatát indítványozni. Ha már most számba vesszük azon tapasztalást mely szerint többet hiszünk szemünknek, semmint fülünknek; meg azon másik tapasztalást, mely szerint, főleg midőn kiadásról van sző, többet nyom egy gazdapresbyter szava, mint valamennyi intelligens presbyteré együttvéve : következtethetjük, hogy amely javitást maga a tanító éveken át hiába sürgettetett, azt a látogató egyszerű jelentése kieszközölheti és pedig ami megfigyelendő, a tanitó minden legkisebb kellemetlensége nélkül. H. Ha választanom kellene a között, hogy ismereteket hagyjak-e gyermekemnek a rend és tisztaság iránti élénk érzék nélkül, avagy ezen érzéket ismeretek nélkül: egy cseppet sem tétováznám az utóbbinak választásában. Mert a tisztaság és rend egy jelentésű a munkássággal; mert a munkásság fötényezöje az ember társadalmi értékének; mert a munkásság a hiányzó ismeretekhez önerőnkből is elvezethet: de a tisztaság és rend iránti érzék annyira a megszokás müve, tehát annyira a megszoktatásra legalkalmasb korhoz, a gyermekéhez kötött, hogy azt későbben, különösen önmagoktól elsajátítani alig lehetséges vagy legalább igen nehéz. Ezen körülmény megfontolása és méltatása a népiskolai tanítót kétszeresen kötelezi azért, mert neki van leginkább oly gyermekekkel dolga, akiket a tisztaság és rend tekintetében a szülei báz leggyarlóbban támogat. Ha nem is vonom kétségbe, hogy a tanítók a neveles ezen igen kiváló mozzanatát értéke szerint becsülik, még sem lehet megfeledkeznem arról, hogy a népiskoláink ellen felmerült legtöbb kifogás e pontból indul ki. Nem csodálkozom rajta. Hisz a leg- folytonosabb éberséget, a legkövetkezettesebb eljárást épen a megszokás tárgyai követelik; következőleg lelki állapotunk egyenlőtlenségénél fojjva a mulasztás hibája is ugyanazon tárgyak körül fordulhat elő legkönnyebben. A legrendesebb háziasszony is körülnéz szobájában, ha vendéget vár; ha nem vár némi kis rendetlenséget már egyéb foglalkozása miatt is meg-megenged magának. A tanitó is csak igy van. Fésületlen fejek, rongyos és piszkos ruhák, hétszámra tisztitatlan i czizmák, szemetes padló, sáros fal, kitörött ablak stb., sőt még ezeknél kevésbé iskolai dolgok is jobbadán magunkra hagyatva mutatkoznak is, és pedig a magunkra hagyatottság arányában nagyobb és nagyobb mérvben, elanuyira, hogy utóvógre aztán fel sem tűnnek azon rendetlenségek, amelyek a valamikor mégis csak megjelenő vizsgálóknak szemet szúrnak s a tanítónak méltó szemrehányást teremnek. Hogy csakugyan teremnek amellett ez évről is hozhatnék fel hivatalos bizonyítékot. A látogatási intézmény a tisztátlanságot és rendetlenséget vagy megszüntetné, vagy legalább meggyéritoné. Minél személyesebb az indok, annál hatékonyabb. Eddigelé a tisztaság és rend fentartása nem igen talalt egyéb indokot, mint azok nevelői erejének érzetét; a látogatás ehhez hozzácsatolja a becsületérzóst, ha úgy tetszik, a szégyent, ba úgy tetszik, a félelmet. A két indok közöl, tekintettel mindegyiknek sarkaló erejére, világos, hogy a második van előnyben már csak azért is, mert a tisztán nevelészeti indok, mint a miveltség eredménye, korántsem oly általános, mint a becsületbeli, lévén ez a leggyarlóbb egyéniségnek is kisebb nagyobb mértékben alkatrésze; de meg azért is, mert a becsületbeli indokot az olyan látogatás, amelynek se napja, se órája, szükségképen folytonos tevékenységben tartja. (Folytatása köv.) B.-Csaba, 1872. május 22. Csupán az ember tud elpirulni, csupán az emberben van szemérmetcsség. Már maga ezen körülmény is arra mutat, hogy a sze- mérmetesség nem hasztalan adománya a jó istennek. Értem pedig szemérmetesség alatt ösztönszerü vonakodásunkat mindattól, a mi erkölcsi finomabb érzékünket megsérti. Az ily szemérmetesség oly biztos jele erkölcsi érintetlenségünknek, mint a gyümölcs hamva a gyümölcs üdeségének. Nyilván ezért becsüljük a szemérmességet oly igen nagyra általában, legkivált pedig a nőnemnél, mint az erkölcsiség legfőbb hordozójánál. Hogy azonban a mi becsülésünk valamit érjen, szükséges, hogy az ne csupán szóbeli, hanem egyúttal testbeli is legyen s különösen abban nyilatkozzék, hogy erőnk szerint igyekeszünk eltávolítani mindent, a mi a sze- mérmetességet megbotránkoztatja, koptatja. Ilyen megbotránkoztató, tehát eltávolitan- dó dolognak tartom a teljesen ruhátlanul való fürdést oly helyen, mely a nap minden órájában száz meg száz, különféle korú és nemű ember szemének van kitéve. Ilyen hely Csabán azon hídnak melléke, mely községünket a Széchenyi ligettel köti ösBze. Ezen liget Csabának egyetlenegy sétahelye, benne a fürdőház, benne jelenleg a színház is. Ezen hid vezett a gőzmalomba, a kórházba, s községünk egyik külrészébe. Ezen hid közelében van a közös kút az 9 örökös szolgáló látogatóival. Ezen hídon át temetkezik a róm. kath. egyház. — És kora tavasztól késő őszig alig-alig mehet az ember e hidon egyszer a nélkül, hogy a mellette fürdők meztelensége szemét, lármája fülét ne sértegesse. Es ha még csak eddig volna! És ha még e lobicskolő suhanczok magokat láttatni és hallatni legalább annyira nem igyekeznének, mint a velők együtt fürdő lovak és sertések! Ámde megesik, hogy szemtelenségük még kihívóvá is, és pedig akkor válik, a midőn oly egyének kénytelenek elmenni mellettük, a kiket az ilyen erkölcsi megkin- zástól legjobban szeretnénk megóvni. Már kezd nálunk szójárássá válni a „cul- tur-állam." A „oultur-politika“ az erkölcsök megóvását is magában foglalja. Igaz, hogy a politika ezen része szorosan véve a rendőrség dolga; igaz az is, hogy Csaba városá- .nak, mint a melynek a rendezett tanács, daczára felengzö aspiratioinak s kétségbe von- hatlan vagyonosságának, nem kellett, a rendőrség nincs a kezében: mindemellett igen rendén lenne, ha Csaba városának tisztelt hatósága, pótlásául mintegy a hiányzó felsőbb leány iskolának, legalább annyit eszközölne, I hogy leányaink nyilvános helyeinken szemlesütés nélkül járhatnának. — A Gyula városi képviselő testületnek e hó 21-én tartott rendkívüli gyűlésében némi, a kaszárnya építésre vonatkozó jelentéktelenebb ügyek, elintézése után határozatba ment, hogy a kaszárnya építkezésre a magyar földhitel intézettől felveendő 60,000 írtnak engedélyezése abelügyrainisteriumtól meg- sürgottessék, továbbá, hogy az engedély után a kölcsön felvételével Beliczey István, Ladies György és Beleznay Péter urak bízassanak meg. — Dalárdánk megalakult. — E hó 24-én esti 6 órakor nehány dalbarát a „Magyar király“ helyiségeiben barátságos értekezletre jővén össze, ott egyakarattal elhatározá, hogy mint dalárda előlegesen csak a n.-váradi országos dalünnepély befejeztéig megalakul; az ott egybegyűltek és dalegyletet képezők a következők : Niedermayer Antal, Schmidt József, Pazsitzky István, Jankovics Béla, Friedrich Mihály, Nuszbek József, Vangyel Sándor, Hermann Béla, Huszka János, ifj. Huszka Imre, Licska János, Hermann Hugo, Herbertk Alajos, Weil Sándor, Szábel Gotfried, Frailer István. — E névsor azon reményt kelti bennünk, hogy az egylet élete a váradi dalár- ünnepélyen majd túl is terjedve, megfogja állándósitani e téren sokat hányatott egyleti életünket; hitté változtatja eme reményünket azon körülmény, hogy tagjainak egy része még eddig mindenkor és minden körülmények között, mint a dalügynek valódi barátja, részese és osztályosa is volt bármikor keletkezett hason egyleteknek, mig a másik résznek — az újabban felmerült neveknek — mind higgadt gondolkozása és társadalmi állása, mind pedig az ügy iránti önkény tes érdekeltsége biztos zálogául tekinthető, a dalárügy városunkbani állandósításának, egy szebb és biztosabb jövőnek. — Karmesterré egyhangúlag Niedermeyer Antal ur kéretett fel, ki is azt készségesen a váradi ünnepélyig minden díj nélkül fogadá el; az egylet elnökéül e lapok szerkesztője választatván meg, az írásbeli teendők végzését tel- jesitni Ígérkezett, egyúttal az egylet tanóráiban is részt veend. Pénztárnokul: Weil Sándor ur, ki a deficitek mellett is jövedelmet szokott produkálni. — Az egylet csekélyebb mennyiségű havi befizetések által fogja kiadásait fedezni, addig mig magának más jövedelmi forrást fog nyithatni. Újdonságok. — A gyulai I. takarékpénztár részvényeseit figyelmeztetjük a f. é. junius 2-án az egylet helyiségében (főuteza ifj. Mogyoróssy János ház) tartandó tisztválasztó és véglegesen alakuló közgyűlésre. — Az érdekeltek minél számosabb megjelenése az ügy érdekében igen kivánatos volna. A A beiratások a közelgő képviselő- választásokhoz helyben holnap e hó 27-én veendik kezdetüket, és megszakasztás nélkül 14 napig tartanak. — Figyelmeztetjük a választó közönséget a behatásra, nehogy mulasztás által polgári jogainak gyakorlatától meglegyen fosztva. A csongrád vidéki (fólegyháza-oroshá- zai vasutügybeni folyó évi május 20 án Pesten a Tigris szállodában értekezlet tartatott, melyen Csongrád érdekének Éder István és Kádár Henrik, Szentesének pedig Pap Ödön ur volt buzgó képviselője. Jelen voltak Táncsics Mihály és Rátonyi János urak is. Előbbit Orosháza, utóbbit meg Félegyháza érdekei inditák az értekezleten megjelenésre. A kapcsolatos pénzügyi és vállalkozási érdekek oly erőket is vontak az értekezlet körébe, melyek részvéte és kedvező nyilatkozata igen alkalmas az ügy sikerében helyezett bizalom szilárdítására. Csongrádváros tanácsa már eddigelé is hivatás és köteleségérzetröl tanúskodó tevékenységet fejtett ki e vasutügy- ben, melyet Szentes is elismerésre méltó jóakarattal támogat. Az értekezlet Éder István ur elnöklete alatt egy ideiglenes központi bizottságot választott a vasutügy előmozdítása és a modus procedendi kidolgozására. Bizottsági tagok: Rátonyi János, Temesvári László, Varga Lajos, Tót Márton. A A „Zenészeti lapok“ legújabb száma közli Erkel Ferencz koszorús zeneköltőnknek a békésmegyei dalárünnepélyre készített indulóját. — A szerkesztőség jegyzetében kételkedve szól ugyan meg annak megtartásáról, ez azonban az e hó 12-én tartott értekezlet által biztosítva van. •{• Sipos István a gyulai ifjúságnak egyik’ általánosan becsült tagja pünkösd vasárnap délelőtt 10—11 óra közt pisztolylövéssel vetett véget ifjú alig 24 éves életének. — Megdöbbentőig hatott e hir mindnyájunkra, mert ki öt ismeré, lehetetlen volt nem becsülnie szelíd, kedves, előzékeny modoráért, és ama tiszteletért, melyei mindenki iránt viseltetett. — Öt hó óta tartózkodott itthon testvérei körében, és mintegy 6000 írtra terjedő örökségéből Debreczenben egyik jóbárátja és pályatársával vaskereBkedést akart állítani, s ennek létesítése végett néhány hét előtt Debreczenben is volt, de ott nem találván üzlete számára alkalmas helyiséget, e fölött kétségbeesve az öngyilkosság szándékát érlelé magában. — Halála előtt egy két órával több barátainak irt, és a leveleket postára is tévé; — itthon nővére és bátyjának hagyott leveleket hátra, mindkettő egész biztos kézzel írva a zavartságnak legkisebb jele nélkül, végrendeletet és rokonaitól búcsúzáét foglalva magukban. — Idézzük nővéréhez intézett levelének azon sorait, melyek gyászos tettére vonatkoznak : „Kivégzésem gondolata, utolszor Debreczenből haza jöttem ol- ta kezdődök, még pedig az oknál fogva, mivel ott létemkor — egy alkalmatos bolthelyiséget nem kaptam, s az engem annyira desperált hogy végképpen meguntatta éltemet, s főleg azt fájlaltam, hogy Millig kedves társamnak megígértem, hogy mielőbb lesz lakásunk, már pedig itt az idő tervünk megkezdéséhez, és nekem nem szolgált a szerencse, eléggé sajnálom szegény Milliget.“ — Temetése hétfőn délután 6 órakor ment végbe — leveleiben óhajtott kivánata szerint, — a közönség nagy részvéte mellett. — Legyen hamvainak könnyű e föld, mely oly korán lett sírja reményteljes életének. A Múlt szombaton a szalontai 79 éves levélhordozó az ott összejött két vonat között a posta vaggonba akart lépni, midőn mindkettő még mozgásban volt, felléptében azonban véletlenül fejét a vagonba üté és a másik vónalkerekei alá hanyatlott; mellén 5 vaggon menvén keresztül rögtön szörnyet halt. A Békésen, a múlt hó 27—28 napjain adatott át a református egyháznak Saskó Márton brezovai orgona-épitész által az uj orgona 32 fő és 8 mellék változattal készitve. — A bírálatra Zsasskovszky Endre egri székesegyházi és Kutzky Mihály brezovai orgo- nászok kérettek fel, kik mint szaktekintélyek azt minden részleteiben kitűnőnek és lelkiismeretes pontossággal készültnek bírálták, és árát: 7600 frt mérsékeltnek álliták. — April 28-án történt az orgonász választása, mely állásra szavazattöbbséggel Salamon Gábor k.-keresztesi orgonász választatott el. — Békésnek megyénk legnagyobb reformált egyházközségének ugyan volt már orgonája, melyet több évvel ózelőtt készíttetett, de ez alig nehány heti használat után megromlott oly annyira, hogy egészen használhatlanná vált, és többé nem is volt javítható. A A gyomai és orosházi takarékpénztárak alapszabályai módosítás eszközlése végett az ipar- és kereskedelmi-ministeriumtól már a megyéhez érkeztek. + A színkörből. Mannsberger társulata szombaton este kezdé meg szini előadásait „Delila“ francia drámával. — A beköszöntő kedves meglepetésül szolgált a jelenvoltaknak, — ily sikerült drámai előadást ritkán láttunk városunkban. Terűnk nem engedi, hogy egyesekkel bővebben foglalkozunk, nem hagyhatjuk megemlítés nélkül még sem Szir- mainó Szirmai és Korádi sikeres működését. Vasárnap a „Nagy a p ó“, hétfőn a „Sze gedi bünkr 0 ni ka“, kedden „Schneider Fanny“ vígjátékok előadása meglehetősen sikerült, — nagyon helyesen tennék azonban a művezetők ha a darabok megválogatásában egy kissé tapintatosabban járnának el, s a ponyvairodalom divatos cimü darabjaival még a vasárnapi előadásokat sem tarkítanák. Csötörtökön az „U dvari bolond“ előadása jó sikerrel ment veghez. Szirmainé igen ügyesen alakitá a sentimentalis vén leányt Deodata személyében. — A társulat hűtőmben jó drámái erőkkel rendelkezik s sok élvezetes estét enged remélni, ha esak közönségünk megfoghatatlan közönyössége mi
