Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-12-29 / 39. szám
Uj folyam. 39-ik szám. Gyula december 29-én 1872. r~~" a Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V J Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr.---------A Me gjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft v J Előfizetési felliivás a „BÉKE S“ 1873-ik évi egész folyamára. Előfizetési ár: Egéiz évre . 4 frt. Fél „ .2 írt. Negjed „ . 1 frt. A „Békés“ uj-év első.vasárnapjától kezdve, az eddigi nagyságtan, de czéUzerübb alakban fog megjelenni. .— Előfizetési ára marad — mint a lap homlokán jelezve van — a régi. A gyűjtő ivek csak alap mellett küldettek szét eddigi t. előfizeöimnek, kérve őket azokat ismerőik kóréhei! terjeszteni és az eredményt — ha lehetséges — dcczembcr hú 20-ig velem tudatni,— hogy időm maradjon a foganatba veenlö változások végett kellő időben intézkedni. Alább közlöm azon t. löfizetöim névsorát, kiknek előfizetései még a jövő évre is kiterjednek, hozzájok azon kérelmet intézem, szíveskedjenek előfizetési!összegeiket egyik vagy másik gyűjtőnél ugj kiegészíteni, hogy azok' rendes évnegyed lágy félév végéig terjedjenek, nehogy csoisitott előfizetéseik tévedésre szolgáltassanak pákáimat. A pontos megjelenés és szétküldés kiválő gondjaim közé tartozandJ T. gyűjtök 8 előfizető pán tiszteletpéldány vagy annak árában részetilhetnek. Eddigi szives pártfogásért t. előfizetőimnek és munkatársaimnak lgmélyebb hálámat kijelentem. Gyulán december elején;1872. Dobiy János a „Békés“ kldó-szerkesztője. Az év veién. Még két nap és a fijyó év sírjába dől, helyet adandó a rményben egy talán jobbnak, mindensetre remény- teljesebbnek. A gazda, az ipáról a kereskedő számot vet az ó-év ereflnényeivel, netán veszteségeivel. Vállalatunk müködésvel nekünk is számot kell vetni, tartounk evvel önmagunknak, tartozunk izoknak, kik vállalatunk előmozdítói roltak. Midőn a térre, melye kilencz hó előtt elfoglaltunk kiléptük, nem kötöttünk ahoz részünkre úgy reményeket, és igy nem is csaldhattunk; olvasó közönségünknek hezánk kötött reményeit nem ismerketjk. s igy azon véleményüket sem tudhauk, hogy ők bennünk csalódtak-e vág nem. Ezt az uj-évben a párilásnak eredménye fogja megmutatni mi őszintén megmondjuk, hogy tettün annyit ame- nyit tehettünk, de nem ányit, menynyit jóakaratulag tenni óhajtottunk volna. És miért nem ? Mert e kis körben net egy párt intentióinak hódoló közöséggel van dolgunk, hanem oly közönéggel, melynél „a hány ház, annyi zokás;“ — hogy lapunk fenállhasso; ezt tenni szükséges volt. Lapunk hasábjain a véknény nyilvánítása szabad, vagy egyezik az meg- [ győződésünkkel, vagy nem, mindaddig mig a kérdés elv körül forog, a személy nem panaszkodbatik arról, hogy valaha lapunk hasábjain megsér-; tetett volna. És ez mindaddig, mig e lapra ki- ■ zárólag befolyást magunk gyakorlunk | úgy marad. A tért más ifjabb hivatottabb erőnek bármikor szivesen átengedjük, de mindaddig, mig ez nem akad, lemondani csak akkor fogunk róla, ha ez önnön alkotta müvünk megyei közönségünk részvétlensége által az enyészetbe dől. Fentebb említettük, hogy nem tettünk annyit, mint tenni óhajtottunk; — és ez áll. Csak központi községi életünk mozzanatait kisérhettük figyelemmel, és hozhattuk nyilvánosságra, a vidék kerülte a nyilvánosságot. — Viszont a vidék szellemi működése részesített munkáiban reményen felül, a központ hivatott egyéneinek legnagyobb részében hiányzott az akarat, igaz, hogy a tulhalmozott munka örve alatt; — mintha bizony a vidék emberei egész nap csak a napjárását néznék, és ha borús az idő akkor'— miután ezt neu;, tehetik — dolgoznának. A bajnak másut kell rejleni; véle-' ményünk szerint társadalmi állásunkban. Ez állást a munka teremté számunkra s pirulni egyáltalában nincs okunk, mert ez állásban egyet híven őrizhetünk meg, és ez : egyéni függetlenségünk. Mert hiába, a múltból maradt rangkórság foszlányait még örököltük és mig azokat magunkon az idő meg nem emészti, viseljük akarva nem akarva is. Monarchikus államban élünk eltelve ámulattal a föld túlsó felén az „Unió“ köztársasági intézményei iránt az egyik perezben, mig a másikban érdemkeresz- tekröl álmodozunk. Változni fog-e e helyzet az uj-évben, majd meglátjuk. Néhány nap előtt ünnepeltük irodalmunk ébredése hajnalának első századát, talán ideje volna arról is gondoskodni, hogy száz év múlva a becsület ösvényén haladó társadalmi egyenlőség százados ünnepélyét ünnepelhetnék unokáink. Boldog uj-évet!! A múzeumi alapra következő adományok jpjytak_be_ a békésmegyei takarékpénztárhoz. II. Id. Mojsisovics Vilmos ur 72. sz. gyűjtő ivén Nagy-Szombatból: Mojsisovics Albert . . . ! . . 1.— Schmidt Károly .................... : . í.— Bóth Soma.............................. . . í.— Mojsisovics Mogyoróssy Paula . . í.— Ifj. Mojsisovics Vilmos • ! ! ... í.— Id. Mojsisovics Vilmos . . . . . í.— Összesen 6.— III. Vidovszky János ur ivén B.-Csabáról: Thomka Emil......................... . . 10.— Vidovszky János.................... . . 2.Gasztner Adolf ...... . . 2.— Varságh Béla......................... . . 3.— Singer Ignácz......................... . . 1.— Felix Ákos.............................. . . 2.— Ursziny János .................................. 2.— Qy ufeics Viktor.............................. 1.— Szt raka György.............................. 1.— Fábry Károly................................... 1.— Laczay József.................................. 5.— Sz traka Ernő................................... 1.— Koruáromy Béla.............................. 1. Összesen 32.— Főösszeg 48.— Kimutatja: Kratochvill József könyvvezető. Gyula december 27. 1872. Most egy éve, hogy a „Békés“ elődjébe küldöttem egy czikkecskét, mely azonban nem jelent meg bekövetkezett kimúlása miatt benne; de úgy gondolom nem vétek az illendőség szabályai ellen, ba azt megújítva egy pár szóval ismét elmondom. Nem vétek, különösen azért, mert az iskolai niuzeum ügyében Írva azt, most, mikor a muzeum ügye úgyis szellőztetve van: különös alkalmam van arra. Ugyanis nevezett czikkecskében fölhívtam, valamint most is felhivom, a városunkban létező „Casino“ és „polgári kör“ figyelmét a múzeumra, bogy uj évi ajándékul adják inkább oda a nevezetesebb hírlapok még meglevő számait — talán lehet belölök egy egész folyamot összeszedni — mintsem elárverezzék, mikor is a múlt története kalmár kezekbe kerül. Fölhivora továbbá arra is a nevezett köröket, hogy ezután ne hagyják elveszni az egyes számokat, hanem a könyv- tárnok által összegyüjtetvén szolgáltassák rendeltetése helyére a múzeumba. Megbocsát szerkesztő ur, ha még hossza- dalmasabbá válók az által, hogy a muzeum ügyében irt ozikkre megjegyzést tenni bátorkodom. Czikkiró ur úgy gondolja, hogy talán az iskolának nincs is szüksége a múzeumra, hogy erőnek erejével a megyeibe akarja beleolvasztani. Azt mondja czikkiró ur, hogy a tanítók ingyen nem fáradoznak a muzeum rendezgetésével, nem fáradozhatnak anyagi körülményeik miatt; meglehet részben igaza van azon tanítókra nézve, kik úgy sem fáradoznának vele, mert természetük nem veszi be a nagyobb megterheltetést (?) ha kötelességök volna is, s nem azért, mert nem tudnak hozzá, hiszen ez nem elfogadható mentség, mert, ha nem tud hozzá a tanító, ép azért kell vele foglalkoznia, hogy tanuljon belőle valamit. Továbbá azt mondja czikkiró ur, hogy a tanítók oly korszak növendékei, melyben a muzeum rendezgetéséhez megkivántató tudományt és ismereteket nem tanulták s igy nem is követelhetik tőlük azt, — az igaz, hogy az átkos Bach-rendszer alatt ily tudományosságot el nem sajátíthatott senki, ha csak egyetembe nem járt s az akarat tanulni önmagától nem ébredt benne fel, példa vagyok én és iskolatársaim, kik bizony az 1-töl az utolsóig oly szamarak voltunk, hogy az 5-ikben, mikor egy lelkiismeretesb tanárunk a latin classikusok fordítása közben azt kérdezte, minő a leforditott mondat: ép úgy bámultunk, mint az adomában a kis leány, mikor azt kérdezték tőle, hogy mondják ki a nagy A-t ? s kicsibe múlt, hogy úgy nem feleltünk, mint ő t. i. mit kérdi kend azt ily balustyá- tól ? — De hát abból nem következik, hogy ne akadna azért a gyulai kath. tanítók közt a muzeum rendezgetésére egy tanító sem, mert, mint mondám, oly előzetes tanulmány után, mint amilyet kaptunk a gymnasium ban, (mely intézmények tanrendszere mellett oly vitézül kardoskodtak néhányan e lapokban az idén, de melyek pedig ép olyanok s oly eredményhez vezetnek, mint azt „M—y.‘ szintén remekül kimutatta) bizonnyal mondom, hogy tudákos proletáriusok lehetnénk legfö- lebb, de tanítók ugyan nem. — Azért tehát czikkiró ur — bár meghiszem öntudatlan — de nagyon elitéit bennünket, mikor képteleneknek állít megtanulására annak, hogyan kell egy múzeumot elrendezni. — Ha tehát van szó egy alakítandó megyei múzeumról, ne akarjon megfosztani czikkiró ur bennünket tanítókat azou előnyöktől, melyekben részesülünk az iskolai mnzeum bírása által. Tudva levő«dolog, hogy elemi népiskolában semmi tudomány sem tanittatik (\ agy ha igen, akkor hibásan) szabályos rendszer szerént, hanem legföképen szemléletileg, s igy mikor egy-egy természetrajzi tárgyat valóságban bemutathatunk, nem csak hogy azt tökéletesen ismertté tettük, hanem a muzeum iránt a gyermek figyelmét is {elköltöttük, mi azután nevezetes következményeket von maga után. — A múzeumban levő könyvek pedig szintén használnak nekünk annyit, hogy czikkiró ur daczára is komolyan figyelmeztetni nem mulaszthatom el iskolatanácsunkat, hogy az iskolai muzeum ügyét karolja fel s bár áldozatokkal is de alkalmas helyet keressen neki és tartsa meg azt iskoláinak, mert muzeuin nélkül mai világban a népiskola olyan, mint az ég csillag nélkül, pohár bor nélkül, cifra erszény pénz nélkül stb. ahogy azt Mirza-Shaffi megénekelte. ________ D—s J. Eg y világitó fáklya. (A szabadkőmivességhez.) (Vége.) De menjünk világító fáklyánkkal tovább, és lássuk a szabadkőmivesek fel- világosodottságát és eszközeiket czél- jaik elérésére. A jézsuitának ünnepélyes rendfogadalmában „Isten nagyobb dicsőségének előmozdítása, a keresztény erények, különösen az isten és felebarát iránti szeretet, engedelmesség, önmegtagadás és alázatosság gyakorlása; a felebarát lelki üdvének keresztény élet és tanítás általi előmozdítása, az igaz bit predikálása, lelki gyakorlatok tartása, a szentségek kiszolgáltatása, lelki vigasztalás osztogatása, a romai pápa iránti engedelmesség,“ foglaltatnak. Lásd: Institutum Societatis Jesu. Prágáé 1705. Ellenben a szabadkőmives borzasztó esküjében ezek foglaltatnak: „Esküszöm a minden világ építő mesterének nevére, hogy én a szabadkőművesség titkait, jeleit, fogadásait, szavait, tanításait és szokásait soha el nem árulom, és hogy azokról örökre hallgatni fogok. ígérem és esküszöm, hogy soha semmit abból sem irás, sem jelek, sem szavak, sem tagmozgatások által el nem árulok, soha semmit nyilvánosságra nem hozok abból, mi eddig velem közöltetett és a jövőben velem kö- zöltetni fog. Kötelezem, és alávetem magamat a következő büntetés kiállására, ha valaha szavamat megszegném: tüzes vassal égettessenek meg ajkaim, vágattassanak el kezeim, szakittassék ki nyelvem; vágassék el nyakam és függesztessék fel holttetemem valamely páholyban, mialatt egy uj tag felvétetik, hűtlenségem gyalázatára és mások el-
