Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-11-24 / 34. szám

Uj folyam.

Gyula november 24-én 1872

34-ik szám.

( ' Szerkesztőségi iroda:

Dobay János könyvnyomdája, saját házában.

Kiadó hivatal:

Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház.

V. J

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetésiirodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr.

(---------------Me

gjelen

hetenként egyszer, minden vasárnap.

Előfizetési dij:

Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft

A szabadkömivességröl.

i.

Mi a szabadkőmivesség? miféle emberek a szabad kőmivesek és mit akarnak?

E kérdések elég korszerűek s minden tudvágygyal biró lapolvasót érdekelnek, a mikor nyílt titok, hogy édes magyar hazánkban a szabadkő- mivesek száma a lefolyt két évben ezerrel szaporodott; de megyénk lakosságát kétszeresen érdekelhetik, a mióta mindannyian tudjuk, — mi egy bel- ügyministeri átirattal a f. évi junius 25-én tartott megyei közgyűlésen is nyilvánosságra jutott, — hogy B.-Csabán aprilhava óta szabadkőmivesi rendes páholy van, s hogy a társulat tagjai ott és a megyében működésük terét tágítani, szélesbiteni törekednek.

Megengedik tehát, sőt — hisszük — szivesen veendik e lapok olvasói, ha a felvetett kérdésekre néhány felvilágosító sorral válaszolunk,

Tudja mindenki, hogy a szabadkő- mivesség a földtekén mindenütt, a hová a civilisatio, a tudomány és művészet elhatott, kisebb, nagyobb mérvben gyökeret vert; az absolut kormá- nyú államokban kevésbé s még ma is titokban, a szabadabb és önkormányzattal biró államokban nagyobb mérvben, az államhatóság tudta, több helyen pártfogása mellett; és még is alig van zárt társulat, a melyről oly ferde és alaptalan hirek lennének a közönség közt elterjedve, mint épen a sza- badkőmivesség.

És ez természetes: a szabadkőmives- ség csak nehány évtized óta mozog

kissé szabadabban, sőt még ma is nem egy államban üldöztetik vagy alig töretik. Az absolut kormányok rendszerint, de különösen azon hittanok, melyek a lelkiismeret felett uralkodni magukat jogosítva érezik s maguknak csalhatlanságot követelnek, a szabad- kőmivességnek esküdt ellenei, — és mig a tömjén füstje képes leend az ész világát s a szabadlelkiismeret fényét elhomályosítani, addig a szabad- kőmivességröl ferde fogalmak és bal- itéletek mindig leendnek. Könnyen megfoghatóvá teszi ezt azon tagadhatatlan tény is, hogy az inquisitio korában, s általában az önkény és vakhit üldözéseinek a szabadkőmivesség a legtöbb martyr-véráldozatot hozta.

XIV'. Benedek az „Excommunicatio major“-xú. sújtotta a szabadkőmives- séget, ezt gyűlölte és üldözte a jezui- tismus a legelkeseredettebben, úgy hogy X. Kelemen pápának a nagyhirű Gan- ganellinek 1774-ben kiadott „Dominus ac redemtor“ kezdetű a jezsuita rendet eltörlő bulláját senki sem üdvöz- lé melegebben a szabadkőmivességnél. „Halálos ítéletemet Írtam alá, de engedelmeskedem lelkiismeretemnek“ jegy- zé meg sóhajtva a nemeskeblű pápa, midőn ez okiratot aláirta, és nem csa- lódotr, mert még ugyanazon év szeptember 22-én fügével megmérgeztetve, megszűnt élni.

A szenteskedés és vakhit a munkát- lanság, a zsarnokság és szolgaiság lévén a szabadkőmivességnek természetes ellenei, csoda-e, ha ezen társulatról annyi gonosz hir és rágalom roszlelküleg terjesztetik ?

Vérbe mártott tollal kell nevét az

uj tagnak aláírni, midőn lelkét a sátán- nek eladja;

a szent ostyát kell lábaival össze- tapodnia s az istent megtagadni;

meg kell tagadnia családját, nejét, gyermekeit s a szövetségnek vak engedelmességet fogadni;

politikai összeesküvés az egész vagy uj vallásalkotás, mely a papságot akarja eltörleni; nazarénusok azok, soci- alisták, communisták stb. ily híreket készséggel, de roszlelküleg terjesztenek a viliágosság ellenségei, ily híreket könnyen felkap s babonás képzelmei- ben fokoz a jóhiszeműség és tudatlanság.

Már ezért is kell, az igazság érdeke egy maga is elég arra, hogy szemébe nézzünk ezen társulatnak, hogy megtudjuk mit akar, vagy mi a czél- ja? és mik eszközei? Ez feladata a következő nehány sornak.

A szabadkőmivesség általánosságban humanisticus zárt-társulat, melynek czélja az összes emberiség fejlődését, haladását, boldogságát előmozdítani; czélja az összes emberi nemet, melynek egyetemességét a testvériség alapján hirdeti, a zsarnokság és szolgaiság, a tévelygés és tudatlanság bilincseiből kiszabadítani, és ennek folytán az egyetemes szabadságot és egyetemes békét biztosítani.

E czélt nem erőszakkal és rögtönözve, de az emberi nem többségének érett meggyőződése alapján kívánja elérni, ezért miként a czél tiszta és I szent, ép úgy tiszta és nemes á fegy- [ver és az eszközök is, melyekkel annak elérésére a szabadkőmivesség lankadatlan kitartással törekszik.

Ezen fegyver és eszközök főbbjei: A munka, tehát tisztelete minden becsületes munkásságnak, és érvényre emelése azon nézetnek, hogy nincs oly társadalmi állás, mely a munka kötelezettsége alól felmenthetné.

A tudományok és művészet gyakorlása, — valamint — mint a he nyeség a sátán párnájának neveztetik, úgy a tudatlanság a szolgaság ágyának mondható ; azért a társulat minden tagja köteles nem csak önmivelődésén buzogni, de a tudományosságot, művészetet, a felvilágosodást, — szóval: az igaznak, jónak és szépnek mivelését egész ereje és tehetségével előmozdítani.

A tiszta erkölcs és erény terjesztése, — a szabadkőmives egyik legfőbb törekvése, hogy erkölcs s erény legyen minden társadalmi viszonyaink alapja, ezért a józan, mértékletes, békeszerető fed- hetlen családi életet, a szívélyes társulási szellemet, az önzés megvetését, a közügyek iránti érdeklődést, az atya- fiságos testvéri szeretetet, a minden áldozatra kész honszerelmet, az isteni gondviselésben való megnyugvást nem csak szóval hirdeti, de kiváltképen önön élő példájával igyekszik terjeszteni.

A jótékonyság gyakorlása, — legren- dezettebb társadalmi viszonyok mellett is mindig lesznek egyes szerencsétlenek, sorsüldözöttek, kik felebaráti szeretetünk tényeire szorulnak; lesznek különösen gyámolitást és segélyt joggal igénylő özvegyek és árvák, mindezeket jő tanács és buzdítással, a lehetőségig anyagi segélylyel támogatni, de különösen erejökhöz mért tisztes munkával ellátni, a szabadkőmivesség egyik legszebb és szakadatlan foglalkozása. Még egyet említünk meg, ez

a kedély nemesítés. — Már a kötelesTÁRCZA.

Thcschedik Sámuel, egykori szarvasi evang. papnak önéletírása.

Ötven esztendős papi hivatalának alkalmából Írva 1817. deczembertől 1819. marcziusig.

Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály.

(Folytatás)

VI. Fatenyésztésemnél meg akartam győződni arról, hogy miféle vad- es gyümölcsfák fognak az alföldi vidéken, ezen talajban és ezen éghajlat alatt — hol eddig jo gyümölcs nagy ritkaság volt — legjobban és leggyorsabban tenyészni. S ennélfogva nemcsak különféle gyümölcsfákat J (több mint 300 félét) ültettem, hanem próbául neveltem sok féle vad fákat, jávorfát, egerfát, nyárfát, olasz, corolinai, és kanadai akácot, szilfát, platanust, bikfát, éjszakamerikai gyalog fényűt és más ilynemű hasznos fákat, melyek ezen faszegény vidéken nem igen találtatnak. S mi történt? Kinevettek, kicsufoltak nemcsak engem, hanem mindazokat akik példámat követték. 1783-ban az én szép és drága faiskolámban és gazdasági kertemben 6 napon át 7 községi bika pusztított. S mikor oltalmat és segélyt kerestem, azt kaptam feleletül, hogy a bikáknak nem lehet parancsolni, ha nem ültettem volna fákat, akkor a bikák nem pusztíthatták volna el. Végre a nyolczadik napon Vida tiszttartó ur azt az Ítéletet mondta, hogy ezután a bikák tulajdonosai fogják megfizetni a kárt, ha még egyszer történik.

Egy polgár*) ki 2000 eperfát és más fákat ültetett tanyája körül, Theschedik kertészének csufoltatott, s háromszor volt kénytelen földjét eladni a bántalmak miatt; de azért a fatenyésztéstől nem riasztatta el magát, hanem midőn már a bántalmakat megsokallta, eladta mindenét és Nagylakra ment lakni, hol aztán meg is halt.

VII. Rochow és Campe tanmódja szerint készült olvasókönyvem az alsóbb oskolák számára, melyben a gyermekek felfogásához képest az irás főbb helyei az egyes elbeszélések mellett fordultak elő, s az evangyélio- mok, levelek a Miatyánk Hiszekegy ... (melyek nem is tartozhatnak olvasókönyvbe) kimaradtak, nem volt egyéb, mint naturalis- mus, deismns, socinianismus és a jó isten tudja, hogy miféle-ismus. Némely túlokos szülék egyátalában nem akarták 10-12 éves gyermekeinek kezébe adni az én olvasókönyvemet, és tiltakoztak ellene, mint veszélyes irányú könyv ellen.

Végre Magyarország felső vidékén találkoztak egész gyülekezetek, melyek könyvecskémet 100-példányonkint vették prot. iskoláik számára; de azért a könyvkérdés mai napig is fenáll.

VIH. A selyemtenyésztés miatt, melyet Mária Therézia és II. József sürgetései folytán megkisérlettem, s 12 mázsáig vittem, s na- gyobbára fel is dolgoztam, elneveztek „ss*) A kéziratból nem lehet kiolvasni a nevét, csak azt hogy Pál.

| lyemgyártóa-nak. Első nőmet, ki már ekkor 13 gyermek anyja volt, legidősb leányommal és még három más leánnyal együt felküldöt- Item Budára Mazza-Cott úrhoz, a selyemgyár felügyelőjéhez, hogy ott a selyemfonást megtanulván, itthon gyakorlati intézetemben taníthassák. Az itt megfont selymet elvittük Csabára, Nagyváradra, Pestre és Budára feldolgozás végett, hogy megmutassuk, miszerint a magyar selyem éppen oly jó kelmét ad, mint a chinai és a franciaországi.

IX. A lakodalmakra, keresztelésekre és temetésekre nézve már elmondtam nézetemet a „Landmann“-ban 82—86 1. 1.; elmondtam, hogy mért nem helyeslem, és nem szeretem. Minthogy azonban némely tiszttársaim, s az iskola és egyház körüli más hivatalos társaim azokat igen szerették, különködésemet arra magyarázták, hogy én büszke vagyok, hogy megvetem a szegény paraszt népet. - Általában azért igen sok szemrehányást kellet elviselnem, hogy a betegágyas asszonynak zajos vendégek társaságában nem akartam alkalmatlan lenni és hogy időmet hasznosabb dolgokra tudtam felhasználni.

X. Minthogy a legfelsőbb rendeletek folytán az én iskolámban nemcsak protestánsok, hanem minden tankerületből küldött két-két tanítványok között katholikusok is voltak; azért a túlbuzgó vallásrajongók nagy zajt ütöttek, félvén hogy valami veszedelmes valláskeverés fog bekövetkezni.

XI. A Tiszán és Körösön eszközölt faszál- litás szintén ellenségeket támasztott, pedig a 3487 kisebb nagyobb darab fát a Tiszán Csongrádig, onnét a Körösön felfelé 50 fiatal

ember hozta ide Szarvasra, ami, ha 2000 kocsit számítunk és minden kocsira csak 10 garas fuvarbért veszünk, már 1000 irtot tesz. A szolnoki hídnál 700 frtot kellett volna fizetni, s tengelyen való szállításnál legalább 2000 ember kellett volna másfél napon át, s igy összesen 3000 napot töltöttek volna mellette. Szükséges lett volna 800 ló, melyek másfél napig dolgoztak volna. Ez összesen 12,000 nap.

A vizen való szállításnál az az 50 fiatal ember 236 frttal, néhány mázsa kenyérrel, 1 akó borral 5 nap alatt elvégezte az egész munkát. Ezen fából csak 2000 darabot használtunk fel az építkezésnél, a többit az iskolai pénztár javára itt helyben nagy haszonnal elárusítottuk.

A második szállítmány, mely 300 darab kemény vastag, válogatott 6—8 ölnyi tölgyekből állott, még jobban sikerült. Eleinte mindenki kételkedett ennek lehetőségén. Még akkor sem hitték, midőn a kir. udvar a kamarai erdőkből sürgette kiszolgáltatni a fát, mig végre Wiesner erdész és Süberstein urnák buzgó közbenjárása folytán, a kétkedők nagy bámulatára csakugyan megtörtént. így kell a lehetetlennek látszó dolgokat okos emberek közreműködése mellett lehetségessé tenni, és megmutatni quid valeant humeri 1 De még ezen szép és hasznos vállalat is epét okozott némely irigy ember lelkének. Az emberek mindig azt gyalázzák, amit nem képesek megtenni!

VH. Az általam oly szerencsével űzött helyesebb földmivelés, fóldjavitás, fóldkeverés „vakondok“ címet szerzett nekem, mint a ki