Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-11-03 / 31. szám

De ez nem így van. Nagy pénzintézetek ily apróságokkal nem bibelödnek, s minden esetre drágább az ilyen pénz és főleg az, melyet egyes bankárok adnak, mint lenne az, mely a viszonosság alapján egyik vidék által a másiknak nyujtatnék. Avagy miért alakulnak a hitelegyletek magánosokból, hisz ezen egyesek is fordulhatnak pénzintézetekhez s mégis czélszeríibbnek, olcsóbbnak találják önmagukon segi- teni.

A kik nem tájékozottak e tekintetben azoknak elmondjuk, hogy értjük ezt a dolgot. Úgy, hogy p. 100 vidéki bank társaságba állana, alaptőkéjéhez képest mindegyiknek bizonyos összegig hitel nyittatnék oly módon, hogy a hitelösszeg 5%-át minden ily intézet a közös pénztárba befizetné. Befizettetnék e szerint, ha mindegyik intézet egyremásra 30,000 frt hitelt venne igénybe, a mi összesen 3 milliót tenne ennek 5°/0 az az összesen 150,000 frt. De ezen összeg, ámbár szintén kikölcsönöztetve, csak alaptőkéjét képezné a szövetségnek, azon felül természetesen pénzbőség esetében az egyes intézet felesleges pénzeit is ezen centrális gyűjtő bankba küldené s hogy az administratio összes terhe ne ezen hiteli üzlet részre háruljon, az a centrális bank, egyéb üzletet is folytathatna, sőt kellene folytatnia, a híteli üzletrész azonban külön kezeltetnék és az 5°/o tartaléktőke is a bankok ott betett pénzei erejéig azoknak sorrend tartásával — mindig elsőség adatnék más kölcsön vevők előtt.

Ily módon az egyes vidéki intézetek a szintén előforduló pénzbőség zavarától is szabadulnának — mert ilyenen papírok vásárlása által alkalmasan segíteni nem lehet, a papíroknak cursusa van s lehet hogy ép akkor állnak alant, midőn azok convertálására kerül a sor, — és volna hova fordul- niok ha a pénzszűke beáll, és gyüjtet- nék s osztatnék a pénz országszerte a viszonyokhoz képest épen úgy, mint gyűjti és osztja azt az egyes intézet saját rayonjában.

Hogy ez utón is a bajon teljesen segítve nem lenne az bizonyos, de hogy a helyzet tetemesen javulna az is kétségtelen.

Van is már intézet Pesten keletkezőben, mely magának ily czélt is tűzött ki, részünkről óhajtjuk, bár létesülne ily értelemben mielőbb a mihez természetesen a vidéki intézetetek részvétele conditio sine qua non.

Gyökeres orvoslást azonban csak viszonyaink általános javulása, indus- triánk emelkedése, munka s az azzal járó józan takarékosság hozhat s fog is hozni, ha ugyan a Palaczky-féle időhatárt túlélnünk sikerülend.

Tanítóink helyzete.

Az emberi társaság boldog, ha annak egyes tagjai magasztosan dobogó szivet hordanak kebleikben; s váljon nem a tanitó idomitja-e a neveléshiány miatt vadonban növelt gyermek szivét arra, hogy felnövekedvén, a társaságnak hasznos polgára lehessen? A szü lök, nemde nem hálával tartoznak-e azon tanitó iránt, ki az ö gyermekének szivéből a buján termő rósz indulatokat kiirtja s helyette mint a jó kertész nemes érzelmeket plántál ? hs még is, ha nézzük tanítóink nagy része évi fizetését, nem borzad-e el az emberi kebel, ha látja, hogy a társadalom ily nélkülözhetlon tagja, oly csekély évi fizetéssel dijjaztatik, hogy a községi pásztor, hivatal szolga, s vasúti bákter bére is felül múlja ?

Számtalan esetben halljuk hangzani hogy, „népnevelés jöjjön a te országod“ de

vafjon eljöhet-e addig, mig tanitőink igy dij- jaztatnak ? s mig intézkedve nem lessz, hogy a tanitó tekintélye egyes roszakaratu egyének által ne csorbitassék, mint a mily esetet felemlítettem a „Békés“ f. é. 18-ik számában ?

A nemzetgyűlés 300 frt. minimumot alapított meg tanítóink fizetésére nézve; de nem Jealáió'O ez a tanítói hivatalra? lehet e re*

ményloni mig ily csekély fizetések léteznek, hogy a tanítói pályára rászánják magokat mások, mint csak is azok, kik sújtott anyagi körülményeik, vagy más akadály miatt más jövedelmesb pályára nem emelkedhetnek.

E mellett emlitsem-o, hogy korunkban is a tanítót sok értetlen és faragatlan gondol- lozásu ember, nemcsak hogy szolgának, de divatezikknek tekinti, sokszor csupán ráunás- bél, mert tán régi 1 változtatni szeretne.

Ily körülmények közt, ha egy tanitó komolyan meggondolja hivatali állását, s azon kiszámithatlan kellemetlenségeket, melyei küzdenie kell nem bangolódik-e le minden kedélye s buzgalma? Váljon nem kénytelen-e bánni azon órát, melyben e nemes ugyan, de a mellett tövises pályára lépett? Ha jövőjére gondol, nem kell-e csüggedni lelkének a reá várakozó rideg sors felett? tudván azt, hogy elerötlenedett napjaiban nem vár reá más, mint a szegénység súlyos igája? Vagy ha elgondolja, hogy ha a halál jégkeze leszakasztja öt az élet fájáról mi lesz családjából? Váljon nem esik-e kétségbe az elébe sötét felhőként borongó 'gyászos jövő szomorú képe miatt bánatos lelke ? O a más gyermekeit neveli, oktatja, s az övéi neveletlenül lesznek kénytelenek felnőni. O a más gyermekeit mint édes atya gondjai alá veszi, s az övéit nem lesz majd senki a ki ápolja, mert hiszen azok csak egy szegény tanítónak gyermekei.

Ily szomoritó képek lebegvén előttem óhajtásom volna, miután a népnevelés életkérdés nemzetünkre nézve, mert mint az Írás mondja : „elvész az a nép, mely tudomány nélkül való,“ óhajtandó volna, ha a kormány valamint a tanitó tekintélye megóvásáról, úgy a fizetések javításáról is mielőbb gondoskodnék, s törvényjavaslat előterjesztésével e nemzetünkre fontos kérdést ez által előmozdítani igyekeznék.

Zih Károly.

Pest, 1872. október 31.

Falvakban, midőn kongó hangjával tüzet jelez a nagyharang, nincs olyan általános izgalom, mozgalom, buzgalom, mint fővárosunkban volt, midőn egy ködös reggelen azon hirre ébredtünk fel, hogy Budán felütötte fejét a — cholera. (Képzelem, hogy megijedtek e hirro — Becsben.)

A vész már 18-án kitört, de csak elkésve, 26 — 27 én jutott a belügyminiszter tudomására, ki azután sietett intézkedéseinek megtételével. F. hó 18 — 30 ig a cholera 94 egyént támadt meg, kik közül 27 halott. Pestnek csak egy betege és egy halottja van. (egy Budáról áthozott hajóslegény.)

A cholera oly heves és makacs, hogy 1 — 2 óra alatt öl, terjedésének rneggátalását azonban. lehet reményleni részint a téli fagytól, részint a közigazgatási intézkedésektől, ha ezek érvényesíttetnek. Ezekről a közönség plakátok által értesittetik, mely azután igyekszik vörös borral emancipálni magát az epemirigy hatása alól.

j| • *

Tegnap (szerdán) este volt Miklósi istvan- téri színházának megnyitása. Ez (még) valóságos sziget-vár, melybe —— a kőrülözönlö sár miatt csak rémi elszántsággal lehet belo- pódzani. Hátterét képezi egy földönfutó társulat ponyvasátorának, melyben krokodiluso- kat s fakó csataképeket mutogatnak sikitó kintorna csikorgása mellett, melynek „élvezete“ valódi kin-torna a fülnek.

A színház 43 nap alatt épült s rendeztetett be; e lázas, rohamos gyorsaság mellett nem volt csudálatos azon zavar, melynek az előadás megnyitása előtt tanúi voltunk.

Már legalább 300 egyén tolongott az előcsarnokban, és az még mindig szuroksetét volt, mert a gázvezetéki csövek csavarját kinyitni nőm lehetett (Titkos ellenségeim köz- zül — csudálkozásomra — senki sem ütött főbe, pedig a sötétség alkalmasnak látszott arra is.) Később — midőn a csavar engedett, a diszruhás kapus sietett idézni az Ur szavait : „Légyen világosság!“ — és — nem lön világosság, mert a gáz vagy elillant, vagy elvolt zárva valahol.

Végre bejutottunk a díszes színterembe, mely annyira betelt, hogy még az egyik előadott darab szerzője is kint rekedt. Már délben elvolt árusítva minden nemű, nevű és árú ülőhely, a földszinten pedig olyan tolongás volt este, hogy egy nyugtalan szomszédom kétszer is az én zeebembe tette vissza nem annyira „piros bársony“ mint „sárga vászon“ kezkenőjét. (Szerencse, hogy nem az enyémet vette ki az övé helyett!)

Nyitányul a Hymnust énekelte el a teljes kar, melynek édesen, bánatosan rezgő hangjait fedetlen fb-jél és lelkesülve hallgatta meg az elcsendesült publicum. Azután jött a „Pro- l°9» Eróditdl, melyet L/ukácsi szavalt el, nemes tüzet szítva fel szavaival mindenütt. Majd Jókai „Szigetvári vértanuku czimü drámájának 1-sö folvonása adatott elő, Jókainénak közreműködése mellett, kit általános elismerés jutalmazott.

Ezt a „Pesti vízvezeték“ czimü vígjáték, majd „A leánykérőku czimü népszínmű, végre apotheosis követték.

A közönség lelkesülve elégedetten távozott. Nem csuda. Látta a „Szigetvári vértanukat“ szigetvári martyr volt önmaga is, kaczagott a „pesti vízvezetéken,“ kaczagott a pesti gázvezetéken, dulakodott ajhelyéért, tapsol, tkiabált, lelkesült, a mi elég változatos élvezet.

Uj tért foglalt nyelvünk e színpadon . . . . Es nemzetünk nyelvében élni fog! ....

A

Visszapillantások a múltra.

1072. Mig Salamon király — bátyai Géza, László s Lambert herczegekkel, — az ország egyik részén pusztító ellenséggel har- czolt; — addig a más részén, — felhasználva a byzántzi császár hatalma alatt élő besenyők az alkalmat, s védetve a belgrádi várparancsnoktól, — • háborgatták az ország határait. — Ez büntetlenül nem maradt, mert a pusztító csehek s kunok leveretvén — a király s a herezegek nem csak elűzték a besenyőket; hanem elfoglalták a belgrádi várat, is 1072-ben.

E belgrádi győzelem viszályt szült a király s a herezogek közt.

A belgrádi parancsnok Niketás, nem a királynak, hanem Géza hcrczegnek hódolt meg, ki is neraosen bánt a legyőzött ellennel s nem csak öt, hanem társait ' is sértetlenül elbocsájtá. — E nemes tettet a byzántzi császár, drága ajándékok s egy arany korona küldésével hálálta meg, (c korona képezi a mostani magyar korona alsó felét.) Ezen okok szülték azon viszályt, melynek eredménye testvér harez s Salamon elüzetése lett.

Hiába törekedett vissza nyerni Salamon az elvesztett királyi széket. — IV. Henrich császár, s VII. Gergely pápa — azon reménységben — hogy rég táplált hübérúri igényeiket Magyarhon felett valósíthatják; — segítették is Salamont, de sem ezek törekvései sem a kunok s besenyőknek érdekében tett beütései nem helyezhették vissza a királyi székbe.

Újdonságok.

— Megyénkben Csabán e hét folytán fordult elő az első kolera eset, s o betegségben egy egyén halt el. — Az óvintézkedések a megye részéről megtétettek. — Gyulán ez okból szinte megalakult a felügyelő bizottság, tizedenként nevezvén ki egyéneket, kik a házakat bejárják és az utczák és udvarok tisztán tartására szigorúan ügyeljenek, a lakosság rendeleteik és intézkedéseiknek pontosan engedelmeskedni tartozik. — A város orvosa egyúttal utasítva lett, hogy a piaczon az élelmi szerekre kiválóan ügyeljen ; — Különösen figyelmébe ajánltatott a halpiaez, a melyen többnyire büzhödt mocsárból került halak képezik az áruezikket.

— Magyar-Gyulától elszakadni vágyó német testvéreink körében nagy az öröm Iz- ráelben. — Ugyanis a belügyminister leirt megyénkhöz, hogy e viszályos ügyet a megye bizottmánya a törvény értehuéban intézze el. — Mint halljuk a szakadni vágyók vezérei, atyánkfiainak különösen a községi törvény 138. §-át verték fejükbe, no ha e §. szerint akarnak elválni, akkor jobban leszünk összenőve, mint a Siami ikrek. — Különben valami élezfaragó azt is beszéli, hogy németvárosi atyánkfiái a mándlira csupa 138 számmal préselt gombot akarnak varratni, hogy in illő tempore, ha majd megyénk közönsége e kényes tárgyat bonczkés alá veszi, az illető korifeusok el ne felejtsék a 138-as szá- mot. — „Was die Zeit zusammen gefügt hat, soll kein Monsch nicht trennen ha németváros! testvéreinknek sérelmük van, készséggel fogja orvosolni minden józan gondolkozása magyar városi ember, de két falu egy fedél alatt, nem járja meg még politikai san- ditások árán sem.

— A földmivelés, ipar és kereskedelmi ministerium engedélyt adott Petrovics János megyei állatorvosunknak, hogy a marhavész által sújtott Baranya megyében a vész gyógyítását megkísérelje. — Ha János bátyánknak sikerül e kísérlet, biztos lehet benne, hogy neve azonnal bo jön a Brockhaus-féle Conversations-Loxikon supplementjébe, melynek P betűje éppen most van a sajtó alatt

— Orosháza megelőzte Gyulát a menynyiben az ottani iparosok egyletté alakulva, alapszabályaikat már beterjeszték a megyei hatósághoz.

— Napszámból élő népünk jellemzésére nem lesz táti felesleges ha megemlítjük, hogy a vasutak részére ászokfákat szállító vállalkozók, kénytelenek voltak a 16 mértföldnyi- re fekvő Horgosról rakodó embereket hozatni, miután a mi napszámosaink inkább az Ínségről panaszkodtak egymásnak addig, mig a horgosiak az ászokfákat rakták a vaggo- nokba.

— Beküldetett. A Ferenczy-féle undorító s a közegészséget veszélyeztető csatorna, — melynek betömetésére minden intézkedés hiába volt: végre nem boszantja a magyar- városiakat, — miután Ferenczy ur félve a kolerától betömette. Bizony ideje is volt.

—• Megjelent és szerkesztőségünkhöz beküldetett „Szarvas város történelme és jelen viszonyainak leirása,“ irta Zsilinszky Mihály szarvasi tanár és főiskolai könyvtárnok. — A nagy szakavatossággal irt mű kapható Pesten a kiadó Aigner Lajos könyvkereskedésében é3 szerzőnél Szarvason a ki kéri a vidéki előfizetőket, hogy névjegyzéküket az illető dijjal együtt Szarvasra küldjék a szerzőhöz, hogy a példányok mielőbbi szétküldéséről intézkedhessék.

— Hibaigazítás. Múlt számunk első újdonságába egy helyreigazítást érdemlő hiba csúszott, ugyanis a kezdetén „békésmegyei“ helyett „békés-bánáti h. h. egyházmegye“ olvasandó.

— A gyulai főiskolai múzeumot következő* tárgyakkal gyarapitottak. Fő tiszt: Püspöky Alajos sarkadi plébános és esperes ur az 1865-ik évi országgyűlés megnyitása emlékére vert rézérmot. —■ Haan Antal — jeles fcstész megychkfia tizenegy darab érdekes könyvet — melyek közül négy kötet régi érem s pénz ismeretre vonatkozó — számos ábrákkal kisért kalauz; — négy kötet a két testvérhaza történelmét német nyelven a XVII-ik és XVIII-ik századokbeli több jeles hadvezérek és császárok arczképeivél, vidékéit s várak ábráival vázolja, közöttük Torquati Antal csillagász és jeles bölcsésznek Corvin Mátyás magyarkirályhoz 1480-ban irt; „De eversione Európáé“ czimet viselő s az 1534-ben nyomatott „Prognosticon“ jóslatát. — Továbbá t. Placsintár György ur hat darab kitűnő nagybányai ásványt; köztük egy becses szép violaszinü ametist követ. — Kálmán Ödön tanuló pedig egy atyja házánál szoba padoltatás alkalmával — a földből kiásott s valószinüleg az 1801-ik évi gyulai nagy tűzveszélykor valamely nehéz súly által összelapult — homályos czirádai metszés között, fejjel balra tekintő repülő sast ábrázoló füstös külömben ép üvegpoharat. — Végre Farkas József helybeli zenész egy darab török rézpénzt — ajándékoztak.

Csabai újdonságok.-j- Hegyen völgyön lakodalom. Eg az ideje október november nálunk a lakodalmaknak, s bár az utóbbi napok esője meglehetős sarat csinált, azért mégis elygrálgatnak benne hövérü fiatal polgáraink. Érdekes egy ilyen csabai lakodalom vígig tekintése.

+ Rátskay megérkezik Csabára. Távsürgöny. Ilyen plakátokat lehetett a napokban város szerte, a házakon olvasni. S a ki ol- vssta kérdezte: ki az a Rátskay ? Mi az a Rátskay? Eu pedig az ilyen plakátokra annyit jegyzek meg, hogy „Jó bor el kel ezégér nélkül is“ A valódi művészt csalogatás nélkül is pártolja a közönség. Az ilyen „Távsürgönyzés“ által egy ismeretlen Bosko unoka csak nevetségessé teszi magát.-{- Városunk szerto a nép közt borzasztó rémhírek beszéltetnek. „Hogy például vannak helyben ördöngös emberek, kik a fő ördögnek lelkeket vásárolnak még pedig drága pénzen“ s többféle variatokban ismertetik egymás közt a minden jót akaró s jó szi- vü szabadkömiveseket. Ebből is látszik, hogy népünk még igen hajlandó a babonák el- hivésére.

Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő; Dobay Jáuos,