Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-04-28 / 4. szám

Uj folyam. 4-ik szám. Gyula april 28-án 1872 Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, ' főtér, Prág-ház. BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP, Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr. 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos ár­elengedés. — Nyiltfér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. 1 Előfizetési dij: Három hóra Hat hóra Kilencz hóra 1 ft 2 ft 3ft A biztosítás ügyében. Következik a nyári időszak, mely­ben terményeink, épületeink leginkább ki vannak téve az elemi csapások u. m. tűz s jég által okozott megszámithat- lan károknak. És népünk még sem látja be, vagy belátni nem akarja biz­tositó intézeteiuk hasznát. Pedig néhány forintnyi dij befizetése mellett nyugod­tan alhatnék. — A szegény foldmives, ki a falutól távol a mezőn dolgozik, a vész hallatára mig hazaérkezik, sok­szor csak a füstölgő romokat találja. Mit tevő legyen most, mikor mindene a dühöngő lángok martaléka lett ?! Kénytelen koldulni menni, holott egy pár lorintocskája megmentette volna. Ne mentegessük magunkat azzal, hogy itt alig emlékezünk tűz, vagy jégká­rokra, minek biztosítsunk ? A mi ed­dig nem történt, egyszer majd mégis megtörténhet, és keserűen lakolhatunk könnyelműségünkért. Hányszor hallot­tuk és olvassuk a lapokban, hogy egy helyen kiütött a tűz, és végig söpört egész utszákat. Azután nem tapasztal­tuk-e csak imént a tavalyi év nyarán hogy a Bánságnak leggazdagabb vidéke­in a gabonák a jég által teljesen tönk­re tétettek, ugyannyira, hogy ama vi­dék legtehetősb gazdái kénytelenitettek másfelé menni, és részben való nyom­tatás által legalább vetni való magot keresni. — Németországban sok köz­ség van, melyek együttesen biztosítják házaikat. Nálunk még nem jutott a nép oda, hogy önkényt biztosítson. Mi az oka ezen húzás és halasztásnak ? Miért idegenkedik népünk a biztositó intézetektől ? Miért nem oly népszerű­ek nálunk is a biztositő intézetek, mint Németországban! — Hallottam pana­szokat, hogy a biztositő társaságok nem az intézet üdvös célját vagy a biztosí­tott fél kárának szabályszerű megtérí­tését, hanem inkább nyerészkedési vá­gyaikat tartották szemök előtt. Termé­szetes, hogy az ily visszaélések nem csak a miveltebb, hanem még az al­sóbb néposztályt is visszatartőztatják a biztosítástól. — Éhez járul még ama vád is, hogy némely részvénytőkére alapitott biztosító intézet nem bir azon garantiákkal, melyekkel ily intézetnek összekötve lenni kellene, mit egyebek között a trieszti Nouva Societa 7 és fél milliónyi állítólagos különböző tőkéi daczára ujjabb időben tényleg bebizo­nyított; mert a biztonság, melyet rész­vénytársaságok a díjbevételeken és az ezekből képezett tartalékokon kivül nyújtanak, egyedül azon állítólag 1—3 milliónyi tőkében nyugszik, melynek legalább Vio -ed része még a részvé­nyesek zsebében van; tehát az egész részvénytőke csak névleges. Egész üz­letük közvetlen a biztosítottak díjbefi­zetéseiből fejlődik ki, és az egész súly­pont nem a részvénytőkén, mint inkább a díjbefizetéseken nyugszik. A rendkí­vüli káreseteknél pedig, melyek azon tőkét túlhaladhatnák, az ily társaságok semmi további jótállási kötelezettséget nem vállalnak magukra. — Ezeknél fogva igen természetes, miért idegen­kedik népünk biztosítási intézeteinktől. E kifogások és vádak azonban nem elégségesek arra, hogy birtokainkat veszélynek kitegyük. Ha egyik-másik intézet visszaél a nemzetgazdaság anya­gi érdekeit előmozdító intézménynek kitűzött fenséges feladatával: forduljunk másikhoz, melyben megbízhatunk; vagy alapítsunk mi magunk vállvetve oly társulatot, mely édes mindnyájunké legyen. — Hogy a biztositási ügy az emberi társaság minden rétegeire kihasson, s a közjóiét önérdek nélküli hatalmas emeltyűjét képezze, akkor az ily inté­zetektől az üzérkedési szellem távol legyen. Azért sokan azon gondolatra jöttek, hogy Németország példájára mi­ért nem alapítunk községenkint köl­csönös biztositási bankokat, melyek az önsegélyezés elvére alapit- vák — a forgatmányból származó elő­nyök a biztosítottak javára esnének; mert a kölcsönös biztosító egyleteknél minden biztosító nemcsak biztosított, hanem egyszersmind részvényese is a társulatnak és ennek jövedelme felett rendelkezik. Mindazon előnyöket nyújt­ja, melyeket a részvénytársaságok biz- tositottaiknak adhatnak. Németország­ban a gőthai és magdeburgi biztosító bankok a biztositó feleknek évenként 50—60— sőt 80 frt nyereséget is ad­nak 100 frt után. Miért ne lehetne te­hát minálunk is községenként ily biz­tosító bankokat alakítani. Legfőképpen megyénk nagyobb s népesebb közsé­geiben, mint például Gyulán, Csabán, Békésen, Szarvason, Orosházán s a többi népesebb községekben igen meg­ásatnának a kölcsönös biztosító ban­kok. — Vagy ha községenkint nem hát akkor teremtsünk megyénkint, pél­dául „ Békésmegyei kölcsönös biztosító intézet“ címe alatt az egész megyére kiterjedő bankot. Es a megyebeli lako­sok tömegesen karolnák fel e jótékony czélu, anyagi érdekeinket előmozdító megyei bankot, mert minden biztositó azon felül, hogy épületei, terményei, élete biztosítva vannak, azonfelül, hogy a befizetett dij és az intézet jövedelme felett rendelkezik, egyszersmind rész­vényese is a társulatnak, és mindazon előnyökben részesül, melyekben a rész­vény-társulatoknál a részvényesek ré­szesülnek. — És minthogy az ilyen intézmények a nemzetgazdaság anya­gi érdekeit előmozdító czélokkal van­nak összekötve, szóval, minthogy a nemzetgazdaság körébe vágnak: itt igen szép tere nyilnék a békésmegyei gazdasági egyesületnek a kezdeménye­zésre. Vagy ha ez sem, akkor fordul­junk a Pesten székelő magyar kölcsö­nös biztosító bankhoz; csak ne hagy­juk épületeinket és terményeinket, biz­tosítatlanul. — Ezen első magyar kölcsönös biztosító bank jótállása a dijakon és az azokból képződő tarta­lékokon kivül, áll még biztonsági alap­ból, mely két millió forintig fejleszt­hető, és a mely kisorsolás utján a bank tulajdonába menvén át, belőle rendes körülmények között az évi szük­séglet fedezésére esendett kamatbevé­tel, rendkívüliek között pedig maga a tulajdonképi tőke különben szükséges járandóság apasztására fordittatik. A tagok kötelezettségében pedig oly ke­zesség rejlik, melyet a bank tagjai egymásnak saját biztonságuk tekinte­téből kölcsönösen nyújtanak. Mig más biztositó társulatoknál a hirdetett nagy tőkéből néha 500,000 is alig van be­fizetve, a Magyar kölcsönös biztositó banknál az teljesen be van fizetve, és ez fólér sok biztositó társaság által kürtőit két millió írttal. — Forduljunk tehát ehez, mert minél több tagja van, annál nagyobb a biztosíték, és jövede­lem. Minden város és faluban vannak ügynökei, kik ezen szép intézmény jótékonyságáról felvilágosítást nyújta­nak, és kik tűz- és jégkár ellen biz- tositásokat elfogadnak. ________ Bártol J. Eg y rendkívüli közgyűlés a csabai casinóban s még valami. i A csabai casinó egy szép tettét kell nyil­vánosság elé hoznom. A helybeli izraeliták, különösen azok, a kik egyszersmind casinéi tagok, egy idő óta azt vélték tapasztalni, hogy a casinó választmánya zsidókat tagokul befogadni idegenkedik. Közelebb csakugyan megtörtént, bogy egy itt ujdonnan megtelepedett — szintén héber vallásu — ügyvivő casinói tagul ajánltatván, fel nem vétetett. Csak §z kellett még, hogy a zsidó tagok higgadtságukat teljesen elveszítsék; menten rendkívüli közgyűlést kértek, s kérvényükben a. választmány ellen a legilletlenebb módon kikeltek, azt illoyafisnak, hálátlannak, — mert az ajánlott egypár hírlapi czikkében Csabá­nak kedvezett volt — ármánykodónak stb. mondván, követelték, bogy a válaszmány megrovassék és — hogy az ajánlottnak elég­tétel szolgáltassák. Az egybegyült r. k. közgyűlés ezen mél­tatlankodó iratot, mely egyszersmind az alap­szabályokkal való teljes ismeretlenséget árult fi, méltó indignatioval fogadta s határozatilag kimondta, hogy az illetlen, sértő kifejezéseket visszautasítja, hogy a választmányt, mert va­lakit tagul fel nem vesz, ha különben a sza­bályszerű eljárást megtartja, feleletre nem von­hatja, hogy az ajánlottnak elégtételt adnia nincs hatalmában, mert a casinói tagnak való fel nem vétel nem oly tény, mely reparatiót vonna maga után, de a közgyűlés ez esetben mint felebbviteli forum se járhat el, mert a kérvényben erre nézve határozott kivánság nem foglaltatik. Történt azonban, hogy az ajánló szintén izraelita, gyűlés folytán a tagválasztás tár­gyában egy iratot tett le az elnöki asztalra. No vegyük fel az iratot, válasszuk meg az illetőt, hiszen eleget expectoraltuk magunkat ez látszott a többség nézete lenni. A jegyző kezdi olvasni az iratot, hát uram fia az is ép úgy a legilletlenebb, kifakadóbb módon volt szerkesztve. Ah ez mégis mindent felül múl, ez effrons- ság stb. igy az újra s még inkább felhábo­rodott tagok. Az ajánló e közben mégis megtett annyit, hogy a kérvényében foglalt sértő kifejezése­ket visszavonta — de ez persze csekély jó hatással volt. Már most mit tenni, fel nem venni a kér­vényt szabálytalan, felvenni és az ajánlottat leszavazni — holott az időközben már jobban ismertté lett — még rosszabb. De csak a mellett volt a többség, hogy a szavazat meg- ejtessék, egy része békítési szándékból s mert a szabályok igy kívánják, a másik rész meg persze azért, hogy szavazással rögtön elégté­telt vehessen a bántabnakért. Vegyük be, vegyük be, korteskedtek a békítők 1 A szavazat megejtetett és meglepő ered­ménye az lett, hogy az ajánlott kétszeres többséggel megválasztatott, holott a jelen volt számosabb zsidó tágok daczosan nem szavaztak. S ez oly szép tett volt a casino tagjaitól, mely­hez hasonló egy országgyűlésnek is becsüle­tére válnék, mert nem mindennapi dolog ám, hogy valaki a megváltó szavát szószerint kö­vesse, s kőért kenyeret dobjon vissza, vala­mint hogy a gyűlés alatt valaki talán nem is világi hivatkozott is a talmudra, mely azt rendelné — én nem tudom — hogy sze­met szemért, fogat fogért. Mondom ez oly nemes tette a casinónak, mely megérdemli, hogy nyilvánosságra hozas­sák, s én ezt örömmel teszem. Bár a politikai téren tudnánk ily higgad­tak lenni! Egyalkalommal még egyetmás ide vonat­kozót hozok fel. Egyik az, hogy a casinói választmányok, ha a tagul ajánlott elüttök ismeretlen, nem tar­toznak ugyan utána tudakozódni, de nem cse­lekszenek helyesen, ha valakit csak azért meg nem választanak, mert elüttök ismeretlen, a visszautasítás az illetőre minden esetre hátrány és súrlódást okoz. Helyesebben cselekszenek, hogy ha az ismeretlenre nézve a választást függőben hagyják, mig az érdekeltek által, vagy alkalmilag más utón nem értesülnek. Ha az illetők ügyüket elhanyagolják, az aján­lott a névsorból egy bizonyos idő pl. 3 hónap múlva egyszerűen kitörlendö, s tekintetik mint­ha nem is ajánltatott volna. A másik a miről ez úttal szólni akarok, hogy a casinóknak tagválasztás tekintetében minő álláspontot kell elfoglalniok. A casinók közmivelődési factorok, de egy­szersmind zárt társalgási, szórakozási körök, melyekben kiki természetesen annál jobban érzi magát, mentül homogénebb elemekből áll az egylet. Mint közmivelődési factornak a casinónak mentül több tisztességes tagot kell óhajtania minden esetre olyanokat, a kik a mivelődés iránt mentül több érzékkel bírnak. Mint szó­rakozni vágyó egylet a tagokban válogatósabb. A casino kettős minőségében az iménti kettős kiindulás mindegyike jogosult és ter­mészetes, a kettőt tehát combinálni szükséges is, ezt rósz néven venni nem lehet. Tehát a tisztességesség és bizonyos miveit- ségi qualifikatio még nem absolut mérték ar­ra, hogy valaki okvetlenül beválasztassék, egy kis acceptusság is megkivántatik. Alkalmazzuk ezeket az izraelitákra. Az iz­raeliták egyenjogúsítása sokkal ujdonabb in­tézmény, hogy sem ezredéves balitéletet rög­tön kiküszöböljön és pedig nem csak a ke­resztényekből, hanem a zsidóságból is. A tár­sadalmi viszonyok ma még jóformán ugyan­azok, a milyenek az egyenjogositás előtt vol­tak, a törvénynek még nem volt ideje távol­ról se, hogy azokra való teljes hatását megtegye. Annálfogva én azt tartom, hogy a zsidóság nem volna tapintatos, ha csupán a törvényre hivatkozva, bizonyos társadalmi dolgokat for- cirozna, mert az amalgamisationak önként, erőszakolás nélkül kell végbemenni, különben reactiot szül. Ez igy áll, s rajta rögtönözve segíteni egyeseknek hatalmukban nincsen, ve­zéreltessenek bár a legjobb akarattól. E szerint — Csabára és a casinóra vonat­kozva, nem tartom tapintatosnak, ha a zsidó tagok sűrűén ajánlgatnak szintén zsidókat és nem is nagy válogatással casinói tagoknak, először az imént mondottakért, másodszor pe­dig azért, mert még azért, hogy valaki ka- putot visel és németül beszél, ez még nem elégséges miveltségi és tisztességi qualificatio, ha még oly ügyesen forgolódik is a buza- piaczon, vagy a pályaudvaron, főleg tekintve a szegényebb zsidók nagy részénél divatozó nevelési rendszert, mely az ö szempontjukból igen gyakorlati lehet, de nem alkalma» arra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom