Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-11-30 / 96. szám
I Jl. pok kérdésére vonható le. Ha a Sebes-Körös lápja a szabályozás sikerét élvezi, mi rövid idő alatt lehetséges, akkor a völgyön keresztül vett catag- rofok kimutatandják azt, hogy annak öntözése mely utón lészen annak idején célszerű, s alig vélek csalatkozni, ha állítom, hogy a folyó régi medrébe felelevenítendő kisebb, öntöző csatorna a közte és a mostani élöfolyó közötti tért a legszerencsésebben fogja uralni, s ezen nevezetes és termékeny területet válságos években is a legtermékenyebb területekké lészen képes általalakitani. A Sebes-Körös felső része szabályozásának útját állja még a palotai és tarjáni két mederzáró malomgát, vagyis műszóval ha élni kívánunk úgynevezett fenék-gát. Ezen kis gátat csak látni kell, hogy azon meggyőződésre jussunk, hogy ily gátak mellett meder szabályozás lehetetlen, és hogy ily állapot eltűrése a barbarizmussal ugyanazonos. Nem megyek tulságba, ha állítom, hogy ily állapotnak tűrése magára a tulajdonosra is káros, és hogy oly ország, hol ily állapot lehetséges, nincs jogosítva magát a müveit birodalmak sorába helyezni — mivel a műveltség figyelmét nemcsak a folyók- ra, de a patakokra is kiterjesztette, — ott tilos a folyó medrébe csak karót is verni — de a palotai és tarjáni uradalmak tulajdonosai egész erdőket pusztítanak el, hogy azzal egy egézséges folyót beteggé tegyenek, s egy vidék kárára, saját hasznuk nélkül, egy oly állapotot idézzenek elő, melytől minden müveit ember csak iszonnyal fordul el. Ezen türhetlen állapotnak valahára véget vetni, ezen rendetlenségnek határt szabni, feladata, még pedig közel feladata a Sebes-Körös szabályozó társulatnak — s ha ezt tenni nem képes, sürgesse és alkottassa meg a viztörvényeket, — s legyenek azok bármily silányan szerkesztve, de ezen állapotot tűrni, ennek fenállást, fenmaradást bizonynyal adni nem fognak. 4) Berettyó szabályozása. A figyelmes fel vizsgáló ezen szabályozásnál is ha elvekre szorítkozik, nem mondhatna egyebet mint azt, hogy az elem megtette kötelességét, s a völgy irányba kijelelt átvágásokat kiképezte s meghágta azon gátakat, melyeket számára az érdekeltség vagy el nem készitett, vagy ha igen, hiányosan állított elő. S igy itt is nincs egyéb teendő : mint a vagy nem létező, vagy hiányosan előállított töltés vonalakat rendszeresen felépíteni, még pedig a Fehér- és Fekete-Körös folyóknál, már kijelelt mérvek szerint. Sokkal fontosabb azonban a Bakonyszegtöl Szeghalom alá vezetett Berettyó folyó elterelése. Nézetem szerint ezen elterelés a Körös folyónak a Sebes-Körös egyesülésétől való részét egészen Túr alá terelte — s azon nagy vidéket, mely Bakonyszegtöl kezdve egészen le Túrig terjed s mely terület több mint kétszázezer holdban fejezhető ki, eleven folyójától fosztotta meg. A természet ezen nagy területnek a Berettyót adta. Az emberek gondatlansága ezen folyót úgy elhanyagolta, hogy annak bizonyos medre vagy határa már nem is volt. Nézetem szerint az elterelés hiba, ok nélkül terhel egy egész vidéket, s ugyanakkor meglosztja éltető nedvétől a nekie szánt völgyet; — de a százados elhanyagolás indokolja az eljárást. Ha mint kételkednünk nem lehet, a vizek hasznosítása hazánkban is megindul — a Berettyó természet rendelte helyén ismét meg fog jelenni — s az érdekeltség oly elevenen fogja sürgetni annak megnyerését, a milyen könnyen s egykedvüleg oda adatta azt má- j soknak. Egyrésze a jól kiképzett és helyesen működő Berettyó csatorna töltéseinek a vizet megszakadás nélkül által ereszti és szivárgás által egy nagy vidéket elönt ugyanis — a turfás felület ásása a turfás rétegre föltöltetett, s igy vidékét elárasztja. Ezen töltés vonal javítása másként mint a szokott módon alig lehetséges, a töltés test mint van meghagyandó — de a test előtt épen úgy, mint mögötte a turfás réteg legálább 6 láb szélességben az eleven földig kihányandó, s jó alkalmas földdel betömendő lészen, s igy a szivárgásnak eleje fog vétetni. (Folytatása következik.) — A megyebizottsági tagok megválasztása e hó 27-én megyeszerte végbemen vén, az eredmény közlését a lapunk bezárta előtt érkezett tudósításokhoz képest, következőkben kezdjük meg : Gyulán: Szánthó Alajos, Neuman József, Dániel Pál, Fónagy Károly, Keblovszky Lajos, Ferenczy Alajos, gr. Wenckheim Frigyes, Bóth János, Hárshegyi István, Hoffman Alajos, Zöldy János, Japport Simon, Pflaum István, Rusz Miklós, Hajóssy Otto, Popovics Jusztin, Illovics Szilárd, Czoldán János, Tulkán Mojsza, Nyikora Mihály, Styir György, Mundruczó Mihály. Összesen 22. (Megjegyezzük, hogy Gyula 38 bizottmányi tagot választ; azonban két alválasztó kerületből még eddig nem érkezvén tudósítás, a hátralevő 16 megválasztott névsorát jövő számunkban hozzuk.) Csabán: Krcsraarik János, Kemény Mihály, Bartóky László, Takács Soma, Varságh Béla, Fábry János, Botyánszky György, Bohus M. János, Lipcsei György, Laurinyecz Mihály,^ Laurinyecz György, Kvasz György, Kovács Sz. Adám, Ónodi János, Fikker Lipót, Zsilinszky Mihály, jVidovszky János, Karassiay Kornél, Wilim János, Achim János, Aradi János, Bartóky István, Sztraka György, Kliment Sz. János, Jánovszky György, Urszinyi János, Lipták Lukácsik. Összesen 27. A vésztő-dobozi vál. kerületben : Farkas Béla, Kéri Elek, Ökrös Sándor, Hricz János, Ökrös P. István, Lázár István. Összesen 6. A kétegyház-ki- gyós-gy.-vári vál. kerületben : Szilágyi Antal, Arató Sándor, Popovics Elek, Tyeluk György, Pasali György, Szilágyi János. Összesen 6. Körös-La- dányban : Pap Károly, Szekeres Sándor, Bak András. Összesen 4. Az eddig fölsorolt megválasztottak közül van jobboldali 25, 1 kétes, a többi baloldali. (Folytatjuk.) Újdonságok. — Az alföldi vasút igazgatóságához megyénkből nyilvános interpelláció intéztetik az „Eli.“ pénteki számában, mely igy szól: Az alföld-fiumei vasút szeged-csabai localis vonalán f. évi szept. 14-én behozott uj menetrend, minélfogva ezen majdnem 100,000 lelket számláló vidéknek Pest és Aradda- li egyenes közlekedése megszüntetett, s a békés-csabai állomás, kelletvén ott 4—7 órát várakozni, valóságos veszteglő intézetté vált, miáltal ezen egész vidék 15 órával később kapja a postát, mint annak előtte, s végre az állam is mint kamatbiztosi- tó, miután a Pest és Arad felé utazó közönség kénytelen az alföldi vasút mellőzésével, a tiszai pályához kocsin utazni, károsittatik, — megváltoztatása tárgyában több helyről az igazgatósához és minisztériumhoz benyújtott folyamodások ekkoráig sem intéztetvén el, fölszóllittatik ennélfogva a t. igazgatóság, legyen szives nyilatkozni: figyelembe kiván- ja-e venni a 100,000-re menő lakosság érdekeit és méltányos kívánságát ? Vagy ragaszkodik-e továbbá is a tévedésből vagy figyelmetlenségből behozott, az Alföldet nagy érzékenyen sújtó és minden érdekeket sértő rósz menetrendhez ? Ezen interpel- látiót mi is magunkévá tesszük.-f- A dalestély jövő szombaton dec. 2-án bizonyosan meg fog tartatni, mint hirdetve van, s mint már említők táncmulatsággal kapcsolatosan, i A müsorozatban, mint olvassuk a Loreley is ben- foglaltatik, melyre közönségünk figyelmét annyival is inkább felhivjük, mivel e darab, — nem tekintve mübecsét — királynénk kedves éneke. — Uj katonai térkép. A magyar korona országainak honvéd kerületek szerint való felosztását elötüntető térkép a honvédelmi minisztérium meghagyásából szinnyomatban többszörösittetvén, e készletből nagyobb mennyiség bocsáttatik a közönség rendelkezésére és a honvédelmi minisztérium elnökségénél a vételár egyidejű beküldése mellett megszerezhető.-f- A honvédség, e minden oldalról annyi IolI kesedéssel fogadott intézmény népszerűsége megtartására nálunk, mint látszik, nem sokat adnak. Már több Ízben történtek kellemetlen összekoccanások polgárság s honvédség közt, s a kezdeményezők mindig az utóbbiak voltak. — Múlt vasárnap az éjjeli őrjárat a „Vadász“ cimü kávéházban oly jelenetnek volt előidézője, mely bizony nem sok babért fog szerezni az est hőseinek. — Az őrparancsnok a mulató polgárságot minden ok nélkül bántalmazni kezdé, s midőn ezek öt rendre utasítanák, a vitéz káplár „szurony szegez“-t vezényelt. — Azonban csakhamar azon vette magát észre a bátor őrség, kemény parancsnokával együtt, hogy az ajtón kívül vannak, a mi pedig legkevésbé sem volt szándékuk oly vitézi elszántságra készülődésükben. — Több gondot fordíthatnának a tiszt urak ily garázda örparancsnok műveleteire, mert épen az ez alkalommal is szolgálatot tevő már többször követett el, rendesen részeg állapotban ily — a katonai törvények szerint szigorúan büntetett — kihágást. — A csákói agarász egylet öreg agár versenye kedvezőtlen időjárás és csekély részvétel mellett e hó 22-én tartatott meg. A dijat Vecsey László „Czigány“ nevű fekete szukája, a tétet pedig Petőfi István „Fecske“ nevű szintén fekete szukája nyerte el. — Derék régészünk: id. Mogyoróssy János ur fölhívására felemlítjük, hogy a helybeli múzeumnak Andrásy Miklós ur által ajándékozott ős-állat csontok és fogak, pesti szaktudósok által megvizsgáltatván, „equus caballus- a mai lovak ősapjáénak“ lenni ismertettek fel. — A múlt napokban a Vásárhely felé menő éjjeli vonat Csabán túl három ökörrel találkozott, melyeket agyonzuzott a nélkül hogy egyéb baj esett volna annál, hogy az egyik teherkocsi a vágányból kiesett. — Gyula-Varsúndról e hó 28-ikáról keltezve a következő sorokat vettük: „ Tisztelt szerkesztő ur! A rendkívüli sok esőzés 1868-dik évi búza aratás után, nem különben az 1869 évi szeptember hótól kezdve majdnem állandóan s főleg az 1870 évi karácsontól egy folytában január 1- ig 1871, a midőn a sok hónak még a hegyekben is rögtön elolvadása a folyóvizek kiömlését; lapály osabb helyeken pedig vizcsoportosulást, s földárt eredményezett, a Fehér-Körös vidékünkön főleg határunkban beláthatlan tengereket idézett elő. Ez év január 1-én Gyula-Varsánd községe kirendelte ugyan az embereket a malom csatorna töltésének — mely mai nap is leginkább fenyeget — megerősítésére, magasbra emelésére, de a viztengerta csatorna rósz volta miatt nem bírván, a töltést elmosva falunknak rontott, és egy egész utcát, úgy hogy azon csónakásztak elárasztott. A rémülés oly nagy volt, hogy ki sem mondható, és úgy szólva kétségbeejtő, hogy sok ember télnek idején és pedig éjjel a midőn a viz jött, futással menthette meg életét, kénytelenek voltak tűzhelyeiket többen elhagyni élelem takarmány s minden egyéb szükségesek nélkül, és a magasb helyeken állóknál ideiglenesen szállást koldulni. A kár, hogy mennyi volt, meg nem becsülhető egészben, hanem annyi bizonyos, hogy nagy volt és leverő ily szegény község lakóira nézve; igen nagy kárt okozott mondom az, mert elrontá házainkat; tönkre tette bő terméssel kecsegtető földjeinket. Ki fizeti meg a kárt melyet szenvedtünk ? ki ád kárpótlást a szegény kárvalottnak ? Ha a természetes anya-köröstől szenvedtünk volna, úgy eltűrnénk (!) de miután nem az, hanem a mesterkélt malom csatorna tévé azt; elégtételt kérünk az eddigiekért, a jövőre nézve pedig felszólítjuk az illető társaságot, hogy a töltést csináltassa, illetőleg rendelkezzék, mert kötelességében áll, hogy az nekünk ismét a midőn már újólag az esőzések bekövetkeznek, oly szomoritó kárt ne tegyen. Békés és Aradraegyék küldöttei itt a hely színén megjelentek ugyan, de hogy mit végeztek vagy végezni fognak nem tudjuk. Kemény Sándor plébános,“
