Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-11-16 / 92. szám

a nov. 11-iki volt, annyira előkészületlenül és az eshetőségeket legkevésbé sem véve számba — jelenik meg? S ha még is igy történt: miért nem lépett föl egy megalkuvási indítvánnyal, mely — részünkről nem kétkedünk — a jobboldalon elfogadásra talált volna?

Mert hiszen a jobboldal számítva arra, hogy ez úttal is, mint rendesen, kissebbség- ben lesz, oly föltevéssel készité a lajstromot, hogy a baloldal a maga részéről szintén egy olyannal fog előállani s ennek következménye ez úttal is egy aránylagos megalkuvás lesz.

Vagy bűnül rovandó-e fel a jobboldalnak, hogy a maga részéről megtette ajánlatát a kérdéses névlajstrom alakjában?

Fenmarad még egy ellenvetés, az t. i., hogy méltányossági érzettől vezettetve, miért nem lépett föl maga a jobboldal megalkuvási indítvánnyal a dolog közvetítésére ?

Ez — nem tagadjuk — megtörténhetett volna s — hisszük — meg is történik, ha a baloldal mindig szenvedélyes vezérszónokai a névlajstrom felmutatása pillanatában ismét szenvedélyes kitörésekre nem fakadnak s ez által az egész közönség pái'tdol- gokban annyira fellobbanásra kész szenvedélyességét föl nem idézik, s a gyűlés addig higgadt menetét sarkaiból kiforgatva, a nyugodt tanácskozást a lázas izgatottság tanácstalan örvényébe nem sodorják.

Az mi azután következett, csak könnyen magyarázható következménye volt az előzményeknek.

Egyébiránt — s ezt nem először mondjuk és őszinte, érdeknélküli szándékkal ismételjük — e szenvedélyeskedő magaviselet mindig távolabb viszi egymástól a pártokat s ez mindig a közügyek rovására történik.

De megbocsáthatlannak tartanók azt, ha a nov. 11-iki megyei gyűlés eseményei ellenzékünknél oly mérvű visszahatást idézne elő, mely a küszöbön levő s a helyes közigazgatás érdekében mindnyájunk által pártkülönbség nélkül óhajtott megyeszervezésre is átvitetnék; megbocsáthatlannak ta rtanók, ha a pártlegénykedés mindig egyéni hiúságon alapuló viszketege oly áldozatöhol ö az egy helyen elesettek eltemetéséről gondoskodott. „Miután a halottak száma igen nagy volt — írja Istvánffi — úgy hogy a sok holttesttől a levegő is megromlott és az ellenség elvonulása után azok felfalására oly nagy sereg kutya gyűlt össze, hogy az azon járó-kelő utasok biztonsága is veszélyeztetve volt: a buzgó nő, Kanizsai Dorottya, Perényi Imre nádor özvegye, a keresztényeket, kik a haza védelmében estek el, megszánván, saját pénzén 500 embert fogadott, kik az elszórva fekvő holítestteket, hogy azokat a vadak 8 ebek szét ne tépjék s föl ne falják, roppant nagy gödrökbe eltemetteté.“

Elveszett a gyászos mohácsi csatában Magyar- ország nemességén kívül II. Lajos magyar király is. Mit igy ir le Istvánffi: „A király kevesekkel az általa megjósolt nyomorúságban futással kényszerült menekülni; Mohácsot jobbra hagyván, futva Pécsnek tartott; de midőn a mocsáros és sáros Karasica patakhoz ért, mely föl nem ismerhető ágyban iszap közt foly tovább s akkor a Duna kiáradása s a jeges zápor miatt, mely a csata után zuhogott, megáradt; az éj sötété s az üldöző ellenségtől való félelem pedig gázló keresésére időt nem engedett, a végzettől ragadva, ott, hol a sors, szerencse magával hozta, ügyekezett az akadályozó partra jutni; megrántván a kantárt, lova visz- szaesett s a mély sáros iszapba keveredett, fegyverei által is terheltetvén s lova őt maga alá nyomván, nyomorultul elveszett; a jóindulatú s jeles fejedelem, ki minden testi s lelki tulajdonnal ékeskedett, nem ily halálra volt érdemes.“

kát vonna maga után, melynek árát csak a közérdek adná meg.

Ha e sajnos eset állana be, valóban nem tudnók mivel igazolni, hogy a közérdekeket az egyéni ambitió és hiúságnál többre becsüljük s önmagunk adnánk bizonyítványát annak, hogy a szabadságra nem értünk meg teljesen.

De mi nem akarjuk hinni, hogy e sajnos esetnek csak lehetősége is meg volna nálunk.

Hazai közügyek.

A magyar ministerválságról következő hírek vannak: Lónyay gr. szombaton délután megérkezvén, még az este résztvett egy Andrásy elnöklete alatt tartott ministertanácsban, melyben minden irányban egyetértés jött létre. Kedden ö és gróf Andrássy letették az esküt ö felsége kezei közé, szerdán Lónyay visszatér s előterjeszti a ministertanácsnak programmbeszédét, melyet cső- törtökön a házban el fog mondani. Hollán Ernő honvédelmi ministerré és Szende Béla honvédelmi államtitkárrá kineveztetése Lónyay ajánlatára legközelebb várható.

Gróf Andrássy búcsúja a Deákkörben vasárnap esti 7 órakor megtörtént. A párt tagjai teljes számban voltak jelen, úgy szinte a ministerek. A ministerelnököt lelkes éljenzés fogadta s a kör elnöke Justh József, tolmácsolta rövid szavakban a párt fájdalmas érzelmeit, kívánván, hogy Andrásy uj tisztjében hasonló szives fogadtatásban^ré- szesüljön, mennyi szeretet környezte idehaza. Megnyugvást a párt csakis abban lelhet, hogy Andrásy utódja a kör tagjainak teljes bizalmát bírja. — Andrásy válaszát lelkes éljenzés követte s szaki- tá több helyütt félbe. Szives kézszoritásokkal erö- sité a ministerelnök szavainak súlyát az őt körül- állóknál. Andrásy este kilencig tartózkodott a körben s távoztával minden jelenlevők szerencsekivá natai kisérték.

A Deákpárt nov. 13-iki értekezletén az ipartörvényjavaslat vétetett tárgyalás alá. E törvény- javaslatot, melyet a 15-ös bizottság dolgozott át újból, úgy lehet tekinteni, mint kompromisszumot a jobboldal és ellenzék közt. A kereskedelmi minister fölkérte a pártot, hogy fogadja el a törvény- javaslatot s ne tegyen abban semmi elvi ellenmó- dositványt, annyival kevésbé, mivel az ezen törJovius Pál, hogy ezt sem mellőzzem, elbeszélvén a mohácsi csatavesztést és Solymánnak Buda kir. városba történt menetelét, nem kétkedik hozzáadni: „Ott hozzávitték 7 four és főpap vérző fejét, kiket mosolygó ajakkal gúnyolt; — — midőn egyenként megnevezték őket, hevesen szitkozódott; — különösen Szálkái László esztergomi érsek, ki mindnyájok közt leghatalmasabb volt, hánta szemére gyalázatos fösvénységét, hogy vonakodott kiadni saját királyának a szükséges aranyokat, midőn kincstárában oly nagy mennyiségben volt s a nyomasztó háború küszöbön állott.“ Nem tudom, mely forrásból merítette ezt Jovius, kinek fögondja volt élvezetet nem nyújtva sokat írni. A hazai Íróknál legcsekélyebb nyomát sem találjuk az egyháznagyok hanyagságának a segély összehozását illetőleg. Sőt Broderics István váci püspök arról emlékezik, hegy a főpapok e végzetes háborúhoz nem megvetengö pénzösszeggel járultak s még a szent edényeket sem kímélték. S igy Jovius méltánytalan beszéde, a köznapi mesékkel együtt, elvetendő.

Perényi Ferenc n.-váradi püspök történetét Sam- bucus János azon szavaival fejezem be, melyekkel „Magyarország Történeté“-hez ragasztott függelékében magasztalja Ferencünk jeles ékesszólását: „Többi közt — mondja — Perényi Ferenc váradi püspök oly ifjúi kedves kedélylyel és oly határozott jellegű irálylyal volt felruházva, hogy e tekintetben (kivéve talán Zalaházi Tamás veszprémi püspököt), senkit sem teszek eléje“.

Márki Sándor.

vényjavaslat tárgyalására szánt idő kevés. A párt ennélfogva elhatározta, hogy a törvényjavaslatot elfogadja minden módositás nélkül.

Osztrák dolgok.

Bécsböl jelentik, hogy Kellersperg szombaton kapta meg a végleges és formális megbízást kabinetet alakitani. Programmja elfogadtatott, csak Ga- liciára nézve forog még főn némi nehézség, ameny- nyiben t. i. ö nem akar külön galíciai ministert, s külön lengyel kiegyezést, mig Andrásy ezt sürgeti. Goluchowszky helytartónak Bécsbo hivatása e kérdéssel függ össze. A kabinet alakítására az előkészületek meg lévén téve, az sebesen fog menni, s e hét végére várják a kinevezéseket.

Prágából írják, hogy a föderalisták pártgyülé- se nov. 21-én fog megtartatni. Programmalapnak a cseh javaslatok tűzetnek ki, s az értekezlet célja : közös akciótervet hozni létre. — Vasárnap Prágában egy nagy népgyülés volt, melyben 10,000 ember vett részt. Greger szónokolt. „A csehek vereségén búsul Austria őrangyala, bátor Bécs diadalmában ujjong; de diadalmaskodik Berlin is és Szentpétervár, melyek a Habsburgok örökségét nyerik. Beust elbocsáttatásának örül, de utána azon párt marad a kormányon, mely a porosz sast akarja kitűzni az udvari várkastélyra. De a csehek nem tűrhetik, hogy királyok, egy árnyék király a bajor és szász fejedelmek sorsára jusson, s hogy Ottokár és Podiebrad utódja a német császár hűbérese legyen. Ezért akartak kibékülni, de a sze- retetre gúnynyal feleltek vissza. Háborút akarnak, ám legyen háború!“

Országgyűlés.

Nov. 13-án. A múlt ülés jegyzőkönyve, minden észrevétel nélkül hitelesittetett — Elnök bejelenti hogy ö fölsége a királyné névnapja alkalmából isteni tisztelet fog tartani szombaton d. e. 10 órakor a várban. Egyúttal megragadja az alkalmat, hogy azon mély tiszteletnek és hódolatnak, mely- Iyel a képviselőház ö fölsége a királyné iránt viseltetik, kifejezést adjon. — Paulovics István interpellácziót intéz a miniszterelnökhöz, vonatkozólag a közös külügyminiszter által a keleti viszonyok ügyében kibocsájtott diplomácziai jegyzékre, és a dunai fejedelemségeknek különösen adott biztatásokra. — Ezután zárt ülés tartatott. A zárt ülés után elnök a szót átadja Szlávy Józsefnek.— Szlávy József kereskedelmi miniszter : Tisztelt ház! Van szerencsém a tisztelt háznak bejelenteni, hogy ö fölsége Andrásy Gyula gróf miniszterelnök urat fölparancsolván Bécsbe, a minisztériumban való- szinüleg legközelebb változás fog beállani. Ily körülmények között azt hiszem a t. ház egyetért a minisztériummal, mely nem látja helyesnek és indokoltnak, hogy ezen időközben a változás bekövetkeztéig a ház akár nyilvános, akár osztályüiések- ben tárgyalásait folytassa. — Bátor vagyok ennélfogva a tisztelt házat fölkérni, méltoztassék úgy nyilvános, mind osztályülési tanácskozásait fölfüggeszteni mindaddig, mig ezen változások bekövetkeznek, vagy a kérdés máskép nem dől el, mi — bátor vagyok megjegyezni — a legközelebbi ülésben meg is fog történni. — A ház fölhatalmazza. elnökét, hogy a legközelebbi ülést akkorra tűzze ki, mikor a miniszter által érintett kérdés eldöntéséről értesítve lesz.

— A főrendiház ülésén Bujanovics Sándor a képviselöház jegyzője, áthozza az igazságügyminiszter póthiteléröl szóló szentesitett törvényczikket kihirdetés végett, továbbá az úrbéri birtokviszonyokról, s irtványokról, a vadászatról és bírói végrehajtókról szóló törvénjavaslatokat szives hozzájárulás végett. — Szlávy József miniszter fölkéri a házat, hogy napolja el üléseit addig, mig a mi- niszterváltság megoldást nyer. Elnök ez értelembem mondja ki a határozatot.

Külföld.

Párisi hírek szerint folyó hó 1-jétöl 5-éig negyvenhárom Ítélet és 210 esetben elállási hatá