Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-11-16 / 92. szám
Harmadik évfolyam. 92-ik szám. Gyula november 16-án 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. \ Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési' irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann 15. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca j 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték J minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok: nem lcüldLetnels: vissza. egesz evre fél „ negyed „ Egy megyei közgyűlés, mely csatának is beillik. És tőnek nagy zöngést és sivalkodának S rettenetesképen ménének vízvárnak. T i n ó d y. (?) Békésmegye székliázának tanácskozási terme sok zajos gyűlésnek volt már színhelye ; a vidéki politika meddő szóvitái nem egyszer mentek át a szenvedélyesség lázas kitörésébe; a „pártok“ bajnokai a Don Quixot-i lándzsatörés nemes bajnokaiként szerepelve, már nem egyszer földrengető csatát vívtak egymás ellenében s e hősi tettek dicsőségéről nem egy lantos fog az utókor nemzedékének lelket emelő dythi- rambokat zengeni: de lia mindez igy van, ha van okunk a Békésmegye bizottmánya kebelében eddig végbement ezen eseményekre méltó bámulattal visszatekinteni, úgy a folyó évi nov. 11-ik napjának ebédelőtti óráiban a fentemlitett terem belsejében lefolyt közgyűlés sem utolsó a maga nemében s méltó arra, hogy miatta Klió kézbevegye irópennáját. Ugyanis nem kevesebb történt (megyénk újabb pártéletében hallatlan eset), mint hogy megyei bizottmányunk ellenzéke ezúttal kisebbségben lévén, nem érvényesíthette magát az említett közgyűlésen, s az annyiszor csatát veszitett jobboldal győztes lön. A mily rendkívüli ez eset, — természetesen ép oly érzékeny feljajdulásra szolgáltat okot a vesztes félnél, mely éveken keresztül megszokva azt, hogy ellenfele kitúró hátát döngetve, ezt már nem is tartotta egyébre valónak, mint hogy időről időre jó sort verjen rajta, — ez alkalommal is számot tartott arra, hogy eme passióját kényuri elégültséggel fogja gyakorolni. Azonban az egek egészen másképen vé- gezének. A jobboldal vitézei a harci kürt első riadására felocsúdván legtöbb esetben mély álmukból, fölfegyverkezének és elin- dulának vala a végzetes csatát megvivan- dók, gondolván magukban: mi megtesszük a magunkét mint bű katonákhoz illik; ha megveretünk — nem lesz ez uj dolog senki előtt. / Es bogy a csata színhelyére érkezének, úgy tapasztalák, hogy nagy számmal va- hínak egybegyülekezve, míg a másik oldalon, az ellen tábora is számos harcossal dicsekedhetik ugyan, de még sem annyival, hogy számuk nagyságától megijedni elegendő ok volna. És megkezdődött a csata. Lön nagy vita és az okoskodások bő forrásainak zsilipjei megnyittatváD, igen nagy — szóon- tás következett be, a mely azonban később nagy kiabálásba ment át és a melynek gyászos és rendkívüli vége az lön, hogy a baloldal harcosai félvállra vetvén ősi kaca- gányt pótló gérokkjaikat, erős csatározás közben elvonulának a véres mezőről. És a jobboldal vitézei látván mindezeket, alig mertek hinni saját — hátuknak, és nagy vala az ő örömük a felett, hogy gérokk-kacagányukon a por mind ott maradt a csata után is __ Ez rövidre vont rajza a történteknek, mely ha némileg a komikum színeivel van is ecsetelve, mégis hűségesnek mondható. És már most szóljunk komolyan és tárgyilagosan a dologhoz. Megyei ellenzékünk e kis veresége aránytalanul nagy érzékenykedést, mondhatjuk elkeseredést vont soraiban maga után. Lássuk mennyire indokolt ez. Az hozatik föl az ellenzékiek által, hogy a megyebizottsági tagok választását vezénylő megyei küldöttek megválasztása stb. a közgyűlésre meghívó szétküldése után pótlólag tűzetvén ki a közgyűlés tárgyául, erről nem minden bizottmány! tag értesült a kellő időben. Föltéve, hogy ez úgy történt, kérdjük, váljon e körülmény nem egyformán volt-e hátrányos jobb- és baloldalra? Egyébiránt a megtartott közgyűlésen általánosan el lön fogadva az, hogy a választások igen is tárgyát képezzék a tanácskozmánynak s igy e tekintetben jogosult neheztelés nem foroghat fen. Másik fontosabb nehézsége az ellenzékieknek az, hogy a jobboldal kész névlajstrommal lépett föl a közgyűlésen s annak elfogadtatását sürgeté a nélkül, hogy az ez úttal esetleg minoritásban levő baloldallal e tekintetben a közgyűlésen méltányos al- kuvásra lépni megkísértette volna. Ha e miatt az ellenzék neheztel, úgy jogosan csak önmagára neheztelhet. Mert hiszen ki tette volna föl a mi mindig győztes, mindig csataképes, pártdolgokban elismert tevékenységű baloldalunkról, hogy egy oly fontos actusokkal bíró közgyűlésre, minő fám« Perényi Ferenc, 42-ik nagy-váradi püspök. (Mutatvány Gánóczynak „Episcopi M.-Yaradinensis“ című, Bécsben 1776. megjelent műve Il-ik kötetéből.) (Vége.) Tömörít mindezek oly kevéssé indították meg, hogy mindig csatát sürgetett. S azon helyen már oda fejlődtek a körülmények, hogy a magyarok harc-elfogadás nélkül onnan tovább nem vonulhattak. Néhány nap alatt a lovasságnak több csatározása volt, ily alkalmakkor mindig a magyarok maradván előnyben. S ez még inkább tüzelte Tömörít s a katonákat, hogy sokkal keményebb csatát kívánjanak, sőt, hogy azzal fenyegessék a királyt, miszerint az illető tanácsosok életébe kerül ha szavokra hajtván, tovább is ellenzi a harcot. Azokat, kik helyesebb tervekkel léptek föl, kíméletlen fenyegetéseikkel elijeszték s a király harcot határozni kényszerülvén, az ütközet napjául Hero- destöl lefejezett sz. János napja, aug. 29-ke lett megállapítva. Csatarendbe állíttatván a sereg, hajnalban Lajos király a második seregben, mely 10,000 emberből állt, foglalt helyet. „A második hadrend — mondja Istvánffi — ugyanannyi lovasból állott, melyben volt a király is és csaknem minden püspök s egyéb egyháziak nagy számmal.“ Sambucus igy ir: „ A második hadrend, vagyis azon csata-él, melyet tartaléknak nevezünk s melyben a király is volt, leginkább lovasságbői s kevés gyalogságból állott. — — — A király jobbján voltak az esztergomi és zágrábi-------, a zágrá bi után a váradi, pécsi, szerémi főpapok: kettőt pedig, a győri, és váci püspököt, baloldalra ál- littottak. A kancellár után a nyitrai, bosnya, fehérvári prépost s ezek után a király titkárai és ud- varnokai voltak a baloldalon: a király mellett hely volt hagyva a nádornak, ki — bár Iába fájt s alig birt lovon ülni — szorgalmasan hol az első, hol a második sorban volt.“ Sólymán úgy állitá föl seregét, hogy azt, katonai számához képest, a sikmezön minél szélesebben kiterjessze félhold-alakban, úgy tervezvén, hogy a királyiakat mind elöl, minb oldalt — nagyobb félelmet gerjesztve —• megtámadhassa, ha a csata kedvezőtlen fordulatot venne. A csata kezdete eléggé eredménydús volt a magyarokra^néz- ve, kik már szétszórván s üldözvén a lovasokat kik először támadták meg őket, a janicsárokra és a császári testörségre rohantak, — midőn a király táborából egyszerre a szaladók zaja hallatszik s zavart kiáltások közt támadó és védő, ember ember ellen, üldözi egymást. A pórul járt magyarokat a mozsarak végre megfutamították. Részint a harcban, részint a futásban 10,000 lovas esett el s majdnem 12,000 gyalog; a nagynevű nemesek közöl több ő00-nál. Elveszett 80 nagyobb, 60 kis- sebb mozsár. „Azonkívül valamennyi püspök, mondja Istvánffi, — u. ra. (Szálkán) László, esztergomi érsek ; Perényi Ferenc váradi, — Paksi Balázs győri, Csaholi Ferenc Csanádi, Palinai György bosnya, hires jogtudós, — Móré Ferenc pécsi püspökök, utóbbi nem rég tért vissza veléncei követségéből s most a harcból több halálos sebbel borítva elfutván, az ut melletti tövisek közt rogyott le s halt meg, gályák — s ágaktól fedve; az ellenség elvonulása után megtalálták s eltemették; az övében volt 1000 aranyat borbélya titkon magának tartotta meg.“ Elesett e harcban Tömöri Pál kalocsai érsek is és Szapolyai György, szepesi gróf: szerencsétlen hirtelenkedök, a gyászos háború okai és vezérek. Ez volt vége Perényi Ferenc váradi püspöknek, ki hosszabb életre s jobb halálra volt ‘méltó. Temetkezési helyet rokona, a hires honleány: Kanizsai Dorottya kegyeletéből nyert Mohács mezőjén,
