Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-11-09 / 90. szám
Harmadik évfolyam. 90-ik szám. Gyula november 9-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reelamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ÉS VEGYES TARTAT.MTI KÖZLÖNY. j "S““1' Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési < irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca : 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték [ minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratolü: nem küldetnek vissza. egesz evre fél „ negyed „ \ / / A csehkérdés, a delegatió és gróf Andrássy. (R.) A túlsó oldalon a dolgok kétségen- kivül végzetteljes lejtőig jutottak. A „Gleichberechtigung aller Nationalitäten“, „divide et impera“-féle magyarellenes és a mi azzal egy — anticonstitutionalis irányzatok fanyar gyümölcseiket bezzeg megtermették. Foederatio, szláv hegemónia, vagy — ab- solutismus, s legalább beláthatlan végű pro- visorium, úgy látszik, a lajtliántuli állam- bölcseség ezt az alternatívát csinálta meg magának. Nem feladatunk azt az Ariadne-fonalat kutatni, mely ebből az égető tévetegből kivezessen, ámbár annak a zavarnak súlyát mi is érezzük ; elég, ha őszinte óhajtásunkat kifejezzük, bár az érdekeltek higgadt mérséklete (!) és a vezérek bölcs hazafiassága találnának a közös megélhetésre oly modust, mely a monarchia létkérdését va- lahára — és pedig a monarchia épségének előnyére megoldaná. Nekünk ez úttal célunk azt tárgyalni : ha váljon a lajthántuli dolgok, a szlávok kitört gyülölsége a dualismus intézménye nélkül, a personal unióval, tehát semmi közös fáEíii Perényi Ferenc, 42-ik nagy-váradi püspök. (Mutatvány Gánóczynak „Episcopi M.-Varadinensis“ cimü, Bécsben 1776. megjelent műve Il-ik kötetéből.) (Folytatás.) Perényi Ferenc, ki örökös főispánja volt Bihar vármegyének, a N.-Váradon lakó Klára-apácáknak sz. Annához czimzett temploma számára, 1523-ban szabadalom-levelet bocsátott ki. Ezen levél igy hangzik : „Mi Perényi Ferenc, váradi püspök s bihari örökös főispán stb. Adjuk emlékezetül mindazoknak, a kiket illet, hogy azon különös tisztelettől vezérelve, melylyel sz. Anna egyházához, hol az apácák állandó isteni könyörgésekkel szolgálnak, viseltetünk: a főn nevezett apácák tartására bizonyos, a mi birtokunkban levő Püspökiben, a Körösön épült malmot, melyet már elődünk, Thurzó püspök, állítólag saját pénzén megvett az apácák számára, azonban kora halála miatt arról adomány levelet nem állíthatott ki, — mi újból nekik adunk s örök joggal reájok ruházunk hogy övék legyen, élvezzék jövedelmét, birják ; és hogy a főn említett malom haszna annál gyümölcsözőbb és nagyobb legyen, beleegyezünk s megengedjük, hogy az apácák e malmához hozandó gabonák egy dénár fizetésén kivül semmi más vám alá ne essenek. Melynek bizonyságára tulajdon pecsétünkkel ellátott e- me levelünket nevezett apácák számára kiadtuk. Kelt váradi várunkban, sz. Márk evángelista élő- napján*). Az Ur 1523-ik évében. *) April 25. hadsereg és pénzügygyei s persze önálló magyar kül ügy gyei — ránk nézve kevésbé kellemetlen befolyást gyakorolnának-e? mert az ellenzéki lapok nemde minden tulnanról jövő baj átvezető hídja gyanánt a dualismus intézményére utalnak. S mi e tekintetben teljesen arról vagyunk meggyőződve, hogy miután egy hosz- szu múlt és annak a jelent megalkotott consequentiái a monarchia mindkét felét kényszerűen oda utalják, hogy állami con- sistentiájukat egyrészt az egymást támogatásban, egymást megvédésben keressék s találják fel, miután ez a siami-ikerszerü állapot vagy vegyes házassági viszony — mint Széchenyi nevezte volt, a két fél között fennáll, azt tehát nem a dualismus, nem a delegatió teremtette, — hát bizony ha tulnan baj van, vagy lesz, azt mi igy vagy amúgy megérezzük s megfogjuk érezni minden körülmények közt s tulnan viszont. Azt mondják: ime a delegatió alakulása mily kétséges, holott annak határozatai nélkül nincs budget, budget nélkül nincs alkotmány, tehát — a delegatió nem gyakorlati intézmény! Dehogy, dehogy... avagy valamely szerkezet gyakorlatiassága attól feltételeztetik, ha váljon minden zavaró Perényink kiváló s öt egész életén át hevítő buz- góságát a tiszta és a főrendüektöl elfogadott vallás terjesztésében, 1524 felé határozottan kimutatta. S valóban, igen szükséges volt az egyház-nagy ébersége s pásztori gondja azon megmételyezett időben, midőn Luther Márton tévtanai már Magyarország részeit is elárasztani kezdték. A kevéssel előbb érintett fönebbi évben, a Budára összelőtt országgyűlésen, a papság sürgetésére, a rendek egyetértésével e törvény nyert szentesítést: „Ő felsége, mint kathölikus király, minden lutheránust, pártfogóikat s felekezetökhöz ragaszkodókat, nyilvános eretnekségök s a boldogságos szűz Mária iránti ellenséges érzületük miatt fejvesztéssel s minden vagyonuk elkobzásával méltoztassék büntetni.“ De ezen parancsolat, a kihirdetett büntetés sem indította meg a néptömeg egy részét, az élet féktelensége, melyet az eretnekség tűr, a régi vallás szigoránál jobban tetszett, különösen a Minis- tellust követőknek, kik a határ-megyékben adták át magukat a tévelyeknek s növelték a nép makacsságát. E baj nem csak Erdélyben terjeszkedett napról-napra, hanem sebes léptekkel hatolt a szomszéd megyékbe is, melyek a váradi püspökséghez tartoznak. Szomoritó volt ez Perényi Fe- rencre; szomoritó pedig annálinkább, mert saját rokonáról Perényi Péterről is azt tartották, hogy Luther magyar követőinek egyike. Miért is minden erejét e bajnak juhairól való elhárítására használta föl. Hirdetőit intette, a népet tanította, a régi hitben való álhatatosságra buzdított mindenkit s a lutheránusok elűzésére, mint kik a váradi egyház- megye juhaihoz nem tartoznak. Lajos király sem maradt hátra. A köztörvényen kivül, mely a lutheránusokat fej vesztésre ítéli, ijeszkiilső hatásnak ellent tud-e állani.. ? hisz ilyen szerkezet nem létez, minden gépezet működésének feltétele, hogy abban külről ne zavartassák. Hisz országgyűlést se lehet tartani, ha az országot ellenség járja, magát az alkotmányt felfüggesztik belzavarok esetében — nos, országgyűlés és alkotmány gyakorlatiatlan szerkezet volna ? Ah — mondják, — de miért kell a mi dolgunknak fenakadni a lajtántuli zavarok miatt! És ime a csehek győzelmével az osztrák delegatióban a többség sláv lesz, sláv tehát a külpolitika is. Hát vegyük a personal unió alapját; kétségtelen, hogy közösen érdeklő ügyek s az azokkal itt és amott vele járó költség szintén csak úgy meglesznek. Miként tárgyaltathatnak ezek itt és amott, ha Laj- tántul törvényes országgyűlés nem létez ? a külpolitika pedig, ha az tulnan sláv irá- nyu^akar lenni, sláv lesz — tulnan természetesen — delegatióval és a nélkül avval a különbséggel, hogy az osztrák delegatió német minoritásával együtt a magyar, a sláv külpolitikának mindig útját állhatja, mig personal unióval nincs közös szavazás, hanem otthon kiki függetlenül s többsége szerint határoz. S vegyük, hogy az téssel teljes levelet küldött a szebeniekhez, hol az eretnekek fészke volt. így hangzik : „Lajos, isten kegyelméből magyar és cseh király, okos és értelmes híveinknek, a tanácsnak és bíráknak, kormánynak, ülnököknek s egyéb esküdteknek, Sze- ben városunk tanácsának, üdvöt és kegyelmünket 1 Lelkűnknek nem minden visszatetszése nélkül értesültünk bizonyos Luther Márton tanairól, kit az apostoli szent szék követőivel együtt már előbb kiátkozott. Annyira elbolonditotta ö néhol az embereket, hogy az evangéliumi igazságnak és a szentatyák által hátrahagyott szertartásoknak elvetésével, tanait és önkénye szerint szerzett könyveit, közönségesen elterjedve vallják s birják. Mely állításait és könyveit azon Luther Mártonnak, melyeket az apostoli szent szék, mint mondók, magával az igazsággal ellenkezők gyanánt már kiátkozott, mint boszúsan értesülünk, ti és polgártársaitok, kereskedőitek és azon város egyéb lakói, könyveit eladván s megvévén, követni kezditek. Nekünk azonban, hogy egykori magyar elődeink nyomába lépjünk, kötelességünk hitünket s keresztény vallásunkat, hogy a kiközösített eretnekek meg ne támadják, s meg ne vessék, királyságunkban s az ahhoz tartozó országokban fontartani; akarjuk tehát s hüségteknek ezen levelünk rendében összes javaitok elvesztésének büntetése terhe alatt rendeljük és parancsoljuk, hogy mind a ti Szeben városotokban, mind más helyeiteken, fon- nevezett Luther Márton tanait és könyveit, mint kiátkozottakat, utcaszerte s az egyes házakban fölkeressétek, a megtaláltakat nyilvánosan megégessétek s az után kihirdessétek, hogy azon tanokat, állításokat és. könyvecskéket venni, eladni, olvasni, vagy tárgyalni, minden javuk elvesztésének bűn.
