Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-11-05 / 89. szám
Harmadik évfolyam. 89-ik szám. Gyula november 5-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kjézlratok: nem küldetnek: vissza. egesz evre fél negyed „ Megyei szervezésünkhöz. (?) Múlt számunkban megkezdett közlésünk folytatásául a belügyminister urnák, megyénk szervezési munkálatát érdeklő egy további rendeletét ismertetjük, mely mellett a szervezési munkálatnak 1. a választó kerületek alakitását, 2. a tisztikar-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet hatáskörét és a munkafelosztást, 3. az állandó választmány szervezését és 4. a legtöbb államadót fizetők névsorát tárgyazó részei küldettek vissza. E rendeletben a minister ur a következő észrevételeket teszi : A munkálat azon része, mely szerint a szolgabiráknak a többek között az is hatáskörébe esik, hogy az aratás és átalában a mezei munka idején a munkaadók és munkások közötti súrlódásokat elintézik : azon módosítás illetőleg hozzátétellel áll meg, hogy ez csak any- nyiban esik a szolgabirák hatáskörébe, a mennyiben az ilyetén ügyek a törvény által a községi önkormányzat, vagy a bíróságok hatáskörébe nem soroltattak. A munkálatnak ugyancsak a tisztviselői hatáskört tárgyazó azon része pedig, mely szerint a megye különféle pénztáraiból kamatozás végett kikölcsönzött tőkéket szükség esetén a pénztári tisztség mondja fel, s ugyanaz teszi meg a megfelelő törvényes lépéseket a behajtásra nézve —■ aként változtatandó meg, hogy ezen teendők az alispán hatáskörébe tartoznak. Az állandó választmány szervezését illető tervezetre vonatkozólag megjegyzi a belügyminister ur, hogy a tervezetben javaslatba hozott nyolc válaszmányi tag kevés, miután betegség, vagy egyéb körülmények akadályul szolgálhatnak arra nézve, hogy az állandó választmány fontos teendőinek kellőképen megfelelhessen. Ennélfogva nagyobb számú tagok megállapítása szükségeltetik. Egyébként a munkálat fentebb elsorolt részei helybenhagyatnak s megerősittetnek, s a belügyminister ur egyszersmind fölhívja a megye közönségét, hogy a közlött észrevételek szerinti módosításokat eszközölvén, ez után a törvényhatóságok rendezésére vonatkozó további teendőknek az 1870. 42. t. c. 92. §-a rendelkezéséhez képest leendő foganatba vétele iránt intézkedjék. (A múlt számunkban érintett s az árvaszék szervezésére vonatkozó ministeri rendeletet csak ezután közölhetjük. — Szerk.) Osztrák dolgok. Az osztrák kabinet alakulásáról biztos hírek nem érkeztek. Kellersperg, ki a fölségtöl e tekintetben megbízást vett, állítólag nem akar mag» lenni ministerelnök, mivel magát „uj embernek“ véli, hanem ha lehet Potockit, ha ö nem vállalja el a tisztet, úgy egy más gavallért, pl. Auersperg Adolf herceget kívánja megnyerni, maga pedig csak belügyminister akar lenni. Stremayer a kultuszra, Ung'er tanár az igazságügyre neveztetnek. Brestlt is említik a kombinációban, úgy szinte gr. Hartigot. Koller vagy mint helytartó, vagy mint főparancsnok menne Prágába. Kellersperg és Herbst között állítólag közeledés jött létre. Mindezen hir hitelességre számot nem tarthat. A Kellersperg és Herbst közti viszály 1868-ban úgy történt, hogy Kellersperg akkor prágai helytartó, Hasner oktatásügyér egy rendeletét végrehajtó, melyről Herbst igazságügyér nem tudott semmit. E kérdés a landtagban szőnyegre kerülvén Herbst a helytartó ellen szavazott s e miatt hevesen összevesztek. A Berger-féle kabinetválság alkalmával szóba jött Kellersperg fölvétele a minis- teriumba, de ez kinyilatkoztatta, hogy „Herbst mellett ö nem ül a ministeriumban.“ E mondatot az alkotmányhü körök a nyilvánosság elé hozták, a „Pressék“ Kellersperget megtámadták, s igy alkalmat szereztek Herbstnek a helytartót megbuktatni. * Külföld. Párisbail a rendőrség több város-negyedben bonapartista emissariusok után kutatott, kik több iAbca Perényi Ferenc, 42-ik nagy váradi püspök. (Mutatvány Gánóczynak „Episcopi M.-Varadinensis“ cimü, Bécsben 1776. megjelent müve Il-ik kötetéből.) (Folytatás.) 1515. Szapolyai János, kinek ezelőtt is nagy hire, neve volt, most —• legyőzvén és halállal kivégezvén a parasztokat s Temesvárt is fölmentvén, még nagyobb s híresebb lett. így — a mire vágyakozott, — több alappal remélhette ezentúl a királyságot és kormány-pálcát. A többi közt leglángolóbb barátsággal viseltettek iránta Verböczi István kir. itólö-mester és Zobi Mihály mindketten pártosak, szavukat, tetteiket és hüségöket áruba bocsátók, túlzók ; kik zavarokban s forradalmakban gyönyörködtek s ahol csak lehetett, mindenütt a vagyont hajhászták. És annyira mentek elvétemült- ségökben, hogy a király hallatára estszürkületkor bizonytalan emberek hálószobájába parittya-köveket dobáltak igen sűrűn, azt hivén —“mint ennek hitelt adhatunk, — hogy a király ott van. — Mig legtöbben Szapolyaihoz ragaszkodtak, addig Perényi Ferenc váradi püspök a kisebb, de józanabb rószszel erősen megmaradt Ulászlóhoz való hűségében. Ulászló, hogy e zavargásokban magát s övéit biztosítsa, Miksa császárral — alkalmasnak tálálván az időt a házasság iétesitésére, békét és szövetséget kötött, mely is ugyanazon évben, mint tudjuk, Pécsben ment véghez. E közben Szapolyai János, kit mind magasb- ra emelt a szerencse s mindinkább megnyeré maga számára a polgárokat, lelkesítve a parasztok ellen viselt harca jó eredményétől, a törökök ellen háborút vállalt. Hanem Báli bég által megtámadva ésfutásra kényszerítve: táborát,faltöröágyúit és minden hadi szekerét az ellenség kezében hagyta, úgy hogy a pórok legyőzésekor orélyeért és bátorságáért a közvéleménytől nyert diszkoszorút, nem az idő, hanem balszerencséje által, elhomályosítva, vagy elveszve gondolta. De nem sokára mégis emelkedettebb lelket tanúsított, mint azt a maga helyén látni fogjuk. 1516. Ulászló Budáról Bécsbe ment; de sem az annyi munkával létrehozott sőgorságnak, sem a szövetségnek gyümölcseit nem élvezheté. Nyolc hónap múlva, hogy visszatért, elsőben hideglelésbe esett, majd köszvény kezdte gyötörni s a természet örök rendje szerint ö is megadó magát a halál hatalmának 1516-ban. Halála napját az Íróktól elütöleg határozza meg azon érctábla, melyet a jeles Kollár Ádám Ferenc a bécsi császári könyvtárban föltalált s melynek sorai ezek: „Az Ur 1515-ik évében mártius hó XlII-án, 7 óra után reggel, a budai várban, felséges Ulászló, II. Kázmér, lengyel király fia, Magyar-, Cseh-, Dalmát- és Horvátország királya, elhunyt. Élt 59 évig — és uralkodott Magyarországon 25 évig, 5 hónapig és 24 napig, Csehországon pedig 45 évig, 6 hónapig és 24 napig.“ Ulászlónak legtöbb történetírója csak rosszat mond felöle: hogy többet adott kényelmére, mint azt a közügy engedé; hogy a nemesség fékét fölötte megtágitotta ; hogy a terhes gondokat kerülte, mindent másra bizott, maga mit sem tett: inkább volt való zárdába, mint a királyi trónba. ítéljen felöle mindenki tetszése szerint; annyi bizonyos, hogy az ország területéből mit sem vesztett el, áj- tatossága, nyájassága, a polgárokkal szemben ta- nusitott szeretető és leereszkedése által kormányozta és oltalmazta birodalmát. Ulászló, halálát közeledni érezvén, a tartományok igazgatására Lajos fia mellé, ki még erre gyönge korú volt, egy kormánytanácsot rendelt Tamás bibornok, György brandenburgi márki és Bornemissza János személyében, kik az ifjú király gyámnokai lettek. Pedig a brandenburgi márki, ki vérszerinti rokona lévén, a palotában az első helyet foglalta el, Lajos király legszebb érzelmeit megrontotta s őt elvonta az államügyeivel való törődéssel, úgy, hogy — Istvánfi szerint — a gyönyörökben elmerülve, gyakran a fontos ügyeket Tamás esztergomi érsek, Bornemisza s a többi jók nagy bánatára másokra bízó, kik ebben az ország romlásának eszközeit látták.“ (Folytatása következik.)
