Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-11-02 / 88. szám
Harmadik évfolyam. 88-ik szám. Gyula november 2-án 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési; irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték J minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek -viaszét. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egész évre fél „ negyed „ 6 frt — 3 frt — 1 frt 50 Megyénk szervezéséhez. (?) Mint mikor valamely fontos esemény küszöbön álló bekövetkezése nagy várakozással tölti el a kedélyeket s fokozott figyelem és várakozásteljes csend uralkodik a közönség minden rétegében valamely előre hirdetett nagyjelentőségű dolog iránt: kör ü Ibelől ilyen a hangulat, ilyen várakozásteljes csend és feszült érdekeltség észlelhető ez idő szerint az egész országban szemben azon inár megindított és maholnap teljes mérvében foganatba veendő nagy fontosságú művelettel, mely a törvényhatóságok és első folyamodása biróságok szervezését s igy belügyi állapotaink két leglényegesb ágának maradandó organisatióját képezi. Békésmegye közönsége kétségkiviil nem csekélyebb^erdekeltséggel néz saját törvényhatósága s a területén felállítandó első fo- lyamodásu biróságok rendezése elé; miért is valamint eddig nem mulasztbttuk el a rendezésre vonatkozó s rendelkezésünkre bocsátott adatokat időnkint közleni, úgy ezután is feladataink egyik legfőbbikét ké- pezendi, a szervezés mind közigazgatási, mind törvénykezési ágát illető adatokat s általában a szervezkedési munkálat fokonkénti előhaladását koronkint s a mennyire a dolgok menetébe avatva vagyunk — a közönség tájékozhatásául s méltó érdekeltségének megfelelőleg nyilvánosság elé hozni. így, mint megyei szervezési ügyünk legújabb stádiumát jelezhetjük, hogy a bel- ügyminister úrtól a napokban két rendbeli leirat érkezett a megye közönségéhez, mely leiratok a már régebben fölterjesztett szervezési munkálat némely részeire vonatkoznak. Egyikét e leiratoknak szándékunk ezúttal a közönséggel megismertetni, a másikat épedig jövő számunkra tartjuk fen. A belügyminister ur a szervezési munkálatból, a megye- területének szolgabirói járásokra osztását, a tisztikar, segéd, kezelő és szolgaszemélyzet létszámát, a fizetések mennyiségét és a napdijak fokozatát előtüntető tervezeteket küldte vissza az említett leiratok egyike mellett, ,s e tervezeteket megerősítetteknek jelenti ki, egyszersmind azonbau ezekre vonatkozólag a következőket jegyzi meg : f Nincsen szándékában — úgymond a minister ur —•_ a megye önkormányzati hatáskörébe avatkozni, de figyelmeztetnie kell a megyét, hogy az 1870. 42. t. c. kötelező erejénél fogva a megyének jövőre köz- igazgatási szükségletei fedezésére a megye területén 1870. évben kivetett egyenes adók összegének 7.76 százalékánál, mely 73,993 ftot tesz, nagyobb összeg rendelkezésére nem bocsáttathatván, ezen összeg pedig a fizetéseknek tetemes emelése s ezen kívül még lakpénzeknek is megállapítása által felmerülendő 82,030 frt s a még költség- vetésileg megállapítandó egyéb kiadásokat, (irodai szerek, szolgaszemélyzet ruházata, megyei épületek fentartása stb. — Szerk.) nem fedezvén, a kiadástöbblet kizárólag a megye lakosainak terhére fogna háramla- ni. Hogy tehát ezen teherviseléstől a megyei lakosság megkiméltessék: elkerülhet- lenül szükségesnek tartja minister ur, hogy a tisztikar, segéd, kezelő és szolgaszemélyzet fizetései oly mérvben állapitassanak meg, hogy azok a még ezentúl kiszámítandó egyéb kiadásokkal együtt a fent számjelzett összegben fedezésüket találják. A javaslatba hozott alszolgabirói állomásokat illetőleg megjegyzi a minister ur, hogy nem ellenkezik ugyan a törvény szellemével, hogy a tényleges szűkt Abc a Perényi Ferenc, 42-ik nagy-váradi püspök. (Mutatvány Gáuóczynak „Episcopi M.-Varadinensis“ cimü, Becsben 1776. megjelent müve Il-ik kötetéből.) 1512. A Perényiek igen nemes családjából származott Ferenc, Thurzó Zsigmond halála után a váradi megye püspökévé neveztetett ugyanazon 1512. évben, melyben amaz elhunyt. Midőn Várad püspöki süvegét rá bizták, alig volt oly idős, minőnek az egyház jog a püspököktől követel. Innen Istvánfi még 1526-ban is Perényi Ferencet szépnek ugyan, de egyszersmind ifjúnak nevezi. A hadban és művészetben egyaránt jártas, királynak és népnek kedves volt ö. 1513. Kevéssel elébb emlitém (Thurzó életrajzában. Ford.), hogy Tamás esztergomi érsek, Ulászló beleegyezésével Rómába ment. Mig Tamás a segítség sürgetése végett Rómában idözék, az Öregség és munka által elcsigázott Gyula pápá 1513. febr. 20. lelkét istennek visszaadta; kinek helyébe, X. Leo néven, a 40-ik évét még el nem ért Medici Jánost választák pápának. O sem katonákkal, sem pénzzel nem gyámolithatván a magyarokat, azoknak, kik a török ellen fegyvert fognak, bünbocsánatot hirdetett. 1514. Visszatérvén Tamás Magyarországba, közölte ezt Ulászlóval és a föurak tanácsával; s Budán, Zsigmond templomában, végezvén az istentiszteletet, szónoklatot tart, melyben kihirdeti a pápa engedélyét; de ezt nemcsak a pesti és budai templomokban tette, hanem mindenütt hirdetteté, hol káptalanok, zárdák voltak, úgy saját pápai követi, — mint a király hatalmánál fogva. S elrendelő, hogy-minden magyarországi püspök kövesse példáját. — Nagy gyorsasággal s- nem kevesebb előmenetellel teljesítette ezt Perényi Ferenc is saját egyházmegyéjében; mert — Istvánfi bizonysága szerint, — rövid idő alatt rendkívüli nagy sokaság özönlött Várad alá fegyvert fogni. De máshol sem hiányoztak e kívánt hadfiak. S a bibornok már vezérről gondoskodott; nem tudom miért? — A nemtelen születésű, de nem rég vitézsége folytán nemessé tett Székely, — más néven Dózsa Györgyöt a keresztes had vezérévé kinevezi, igen nagy kereszttel jelzett bársony fehér zászlót nyújtván kezébe. Minthogy pedig oly nagy számú parasztság ment keresztesnek, hogy a földek mívelésében és az urak szolgálásában imitt- amott már hiány is mutatkozék : a nemesség többsége jobbágyait a katonáskodástól eltiltá és visz- szatartván, súlyos büntetésekkel is fenyitette. Ennek következtében a köznép szerencsétlen sorsát siratni, panaszait kiönteni és eddig hallgatag haragját a rajta uralgó nemesek ellen kimutatni kezdé. Székely György a jobbágyok siralma által bosszúra izgattatván, fegyverét váratlanul a zsarnokoskodó nemesség ellen forditotta, a Pesten és Budán lakó nemesek telkeit késedelem nélkül kiraboltatta ; azokat, kik a pesti tábort védelmezték, majd Egerbe, majd Szegedre hurcoltatta foglyokul; utjokat irtózatos nyomaik jelelték. A legtekintélyesebb férfiakat (mint Telegdi Istvánt, Csáki János Csanádi püspököt és másokat) minden kigondolható kínzással ölték meg : a nemesek lakaiba üsz- köt vetettek úgy, hogy Buda várából, a mennyire szem lát, mindenütt szörnyű tüzeket szemléltek. Végre a nemesek fegyverre kelvén, a haza oly dühös pusztitóit órdemök szerint büntette. Perényi Ferenc e zendülés idején, egy időre nyugtatván pásztori botját, azon volt, hogy — tekintve a fenyegető vészt, — uradalmaiból saját zászlója alá nagy számú katonaságot gyűjtsön és a Nagy-Várad alá — mint említők — nagy számmal összegyűlt parasztokat elszélessze és szétszórja. A csőcselék népet megtámadván, bátor kézzel és lélekkel küzdött. Istvánfi erről igy ir : „Észtéi Hy- polit bibornok s egri püspök katonái Eger körül, Perényi Ferenc váradi püspök pedig Váradhoz nem messze, Czibak Imre, Artándi Pál, Bajomi Benedek és Glesáu Miklós társaságában az ellenséget igen megverték; kik is szétszóratva, részben Györgyhöz, részben Lengyelországba s más távolabb eső búvhelyekre menekültek.“ Utoljára is e csőcselék népet Szapolyai János szepesi gróf és erdélyi vajda Temesvárhoz közel végképen legyőzte s elfogván annak vezérét Györgyöt, iszonyú kínzások közt végezte ki. — Ily vége lett Székely Györgynek, ki e szerencsétlen háború oka volt s ki által Magyarországban 40,000-nél több ember veszett el. Helyreállván Magyarország békéje, Ulászló or- szággyülést tartott Budán, melynek igen nagy számmal hozott törvényeit Perényi Ferenc is aláírta. E törvény zárszavai ezek : „Kelt Budán, boldog Erzsébet özvegy ünnepén, az országgyűlés és fenjegyzett értekezlet 33-ik napján, az Ur 1514-ik évében, uralkodásunknak Magyarországon stb. 24- k Csehországon pedig 45-ik évében. Tisztelendő s az Urban atyánkfia Tamás, sz.-mártoni apát ur, római egyházi bibornok, konstantinápolyi atya-érsek, apostoli követ, esztergomi érsek, — Frange-
