Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-03-16 / 22. szám
London márt. 13. Ma a konferencia ülést tart. Napoleon csütörtöktől kezdve váratik Chislehurstba. Rakhelyek Csabán. Tudjuk, hogy nagyobb kereskedelmi központokon nagyszerű rakhelyek vannak, — Pesten még csak lesznek — hova termését kiki beszállíthatja, rá az illető pénzintézettől bizonyos áru előleget vehet fel, melyről úgynevezett varrantot, igazolványt kap, s ez által képesítve van áruját akkor adni el, midőn az árt conveniensnek tartja, vagy legalább speculálhat ilyenre, mert hogy a legjobb árt el is találja, az természetesen nem bizonyos. Csabán persze ily intézet egyelőre nincs, de azt tartom, hogy szintén lehet, nem ugyan önálló, hanem fiókintézet, a mire itt kettős szükség van, először : mert a csabavidéki gazdáknak is jól esnék ily előleghez jutni, 2-or a gyakran feneketlen utak miatt az áru szállithatóságát azzal biztosítani, hogy az ne kinn a pusztán tartatnék, honnan gyakran épen nem, vagy csak roppant fuvarbér árán lehet szállítani s igy vagy használatlan elmulasztani az alkalmas percet, vagy drágán megvásárolni azt. De addig is, mig ily intézet keletkezik, igen kívánatos volna, ha Csabán elegendő jutányos magtárak volnának, a gazdák helyesen tennének, ha áruikat járható utakan, nem várva az eladási időt, járható utón jutányosabban beszállítanák, a helyett, hogy most nem egyszer 15—20 krral többet fizetnek köblönkint, a miből a magtár-bér kitelnék, s gyakran kénytelenek az alkalmas percet elszalasztani, holott bizonytalan, ha váljon fog-e az ismét kínálkozni. De a magtár-bérnek se kellene egészen a búzára nehezedni, mert ott a takarékpénztár, mely nyers termékekre szintén kész előlegezni, melylyel a gazda szükségletét fedezheti s szintén képesítve lesz a jobb árakra speculálni. De természetesen ehez is kikövezett utca kell, különben a mit a vámon megnyert a gazda, a réven vesztheti el, a mit fuvarbérben gondosságával megtakarított, ugyanazt a városból való fuvarozásban vesztheti el, sőt Csabán az se újság, hogy bajjal, költséggel mindenünnen lehet a vasútra szállítani, csak épen a városból nem, mert ott a feneketlenné vált sár, a kutszerü kátyúk minden közlekedést megdermesztenek! Úgy tapasztaltam, persze csak a korszakos esőzések beálltával, hogy a gazdaközönség azzal is tetemes összegeket takaríthatna meg, ha stylusul elfogadná termésének ily módoni beraktározását és a kereskedelmi conjuncturák felbasználhatására Ien- gösitését. A vidéki gazdáknak roppant előnye a csabai piac, ha azt kellőleg felhasználni akarják többek között az által, ha, a mint mondom, termésüket idején beszállítják. Mennyivel több akadálylyal küzdenek oly gazdák, kik ugyan vasuthasitotta vidéken gazdálkodnak, de emporialis helyük nincs, s gondolom nem egyszer felsóhajtanak e miatt — mig mi, valljuk még, ezen előnyt eddigelé kibá- nyásznikéstünk. , Hanem, ismétlem, hiába van vasút, ha hozzá nem juthatunk, hiába piacunk, ha annak nincsen feneke, ha épen, ha oda szállítjuk árunkat, nem vagyunk biztosak, hogy ép ott nem lesz árunk úgy beékelve, hogy lehet a világon a legjobb ár, mi onnan ki nem mozdulhatunk. S hiába sürgetjük a vasúti társaságokat, hogy legyen elegendő színük, kocsijaik — ha magunk a szállítás folytonosságának lehetőségéről nem gondoskodunk, ellenkezőleg egyszer hetekig semmit se szállíthatunk, aztán meg egyszerre úgy megrohanjuk az indóházat, hogy nincs józan kivánság, mely azt kívánhatná, hogy a vasútnak ily tömeges tulszállitásnak megfelelő tárai és kocsijai legyenek. Itt közbevetöleg még azt a nyomorúságot említem fel, hogy mi nem egyszer nem más okból adjuk el termésünket, hanem azért, mert épen szállítási nyílás van s mert az indóház szállításra nyitva áll. Nálunk ez fontos eladási esély, az árakra való praecis tekintet nélkül, olyan sauve qui peux- féle momentum, nevetséges, ha oly szomorú nem volna. Elég hullámzást idéz elő a szállításban az árak változása, nem kell, hogy azt még a közlekedési bajok is növeljék. És Csabán ezen anomálián nagyot enyhíthetni először, ha Csaba valahára komolyan hozzálát, hogy főutcáját, piacát kiköveztesse, 2-or ha a gazdák termésűkről előre gondoskodnak annak beraktározása által, nem pedig akkor, mikor már az eladásra az árenda vagy egyéb szükségeik által kényszerittetnek, a minek a levét oly gyakran okulás nélkül isszák. Annálfogva cikksorozatomat azzal végzem, hogy Carthaginem delendam esse censeo! nehézség, akadály, nincs pénz stb. mind nem ok, kövezett ut legyen, ez az egyetlen helyes kadentia a türhet- lenné vált, felszámithatlanul káros, emésztő bajra. Sequens : B é k é s. R. Bt'keüimep Nürnbergijén. Nürnberg mart. 7. Megígértem, ha Páris kapitulál, megiraudnm, miképen ünnepelték azt meg a nürnbergiek. — Páris még a múlt hó 26-án csakugyan kapitulált, de itt az alkalommal semmi ünnepélyt nem rendeztek, részint mert a hivatalos sürgöny meglehetős későn érkezett, de meg azért is, hogy a költségeket kiméivé, ne kellesen a békekötés alkalmával újból paradérozni, általános elv lévén a németnél a takarékosság. A városi tanács elhatározta addig külső jelt nem adni az örömnek, mig a béke megkötve nem lesz. E hó másodikén megjött a hivatalos sürgöny, melyben jelenték a győzelmi béke megkötését. A tanács azonnal összeült, bizottmányt nevezett ki, melynek feladata volt a nagyszerű örömnapot minél nagyobbszerü ünnepélyességgel megörökíteni. Nem sokára falragaszok hirdeték, hogy szombaton f. hó 5-én az ünnepély megtartatik, mely a Programm szerint következőleg ment véghez. Körülbelül 2 hónapja a folytonos készülődéseknek, az iparosok nem győztek eleget tenni a megrendeléseknek, festők transparenteket festettek, a német császár, bajor király, Bismark, Moltke stb. arcképeit, Germania, Németország egyesülése, a béke angyala olajággal s több eféle simbolizatiót. A költők alkalmi énekeket írtak. - • Hetek óta hordják a fenyőágakat, mikből koszorúkat és díszítéseket készítettek a házakra. Az Aegidien-té- ren egy óriási német császári sas volt felállítva légszesz csövekből, balra Bajorország, jobbra a város címere. A házakról zászlók s koszorúk függtek mindenfelé, úgy, hogy az agg Nürnberg egészen megifjodott. Nyitányul reggeli 5 órakor 105 ágyulövés szolgált, 6 órakor megérkeztek a vasutak a közel fekvő falvak s városokból jövő ezer és ezer vendéggel. Jóval 8 óra előtt özönlött a roppant néptömeg a hajdani Hohenzollern várba, hol a város felé eső részen 12 dalegylet egyesült, „Erős várunk nekünk az Isten“-t és „Nun danket alle Gott“ mig az ének tartott, minden templomban harangoztak s a távolból ágyumoraj hangja, vegyült az ének hangjaiba. A roppant csoport gyönyörűen csoportosult a vármagaslaton, bástyákon és a kígyózó felmenetelen. Pompás tavaszi reggel volt, a nap épen emelkedett s remekül világitá meg a képet, mely hatását nem is téveszté el, meg is látszott a hatás az arcokon iilö könnyekben, nem tudom örömkönnyek voltak-e ezek, vagy az elesett apák, fiák s kedvesekért omoltak ?... Innen a legnagyobb rendben oszolt szét a tömeg a város különböző utcáin, hogy megtekintsék a feldíszítéseket és olvashassák a feliratokat, melyek közül ime mutatvány : „Ein Friede, den in dieses Hauses Räumen man einst gefeiert, hat das Reich zerstückt; Durch zwei Jahrhunderte blieb eitles Träumen, was jetzt ein deutsches Herz beglückt.“ (Ez az 1649. évi sept. 25-én kötött westphaliai békére vonatkozik, melyet ugyanakkor az itteni ta- nácsházben ünnepeltek meg.) Majd egy kis szabadság utáni vágyat kifejező ilyen vers is : „Du deutsches Volk hast recht gedacht! Freu stand am Rheine deine Wacht; Doch ruhig sollst Du dann erst sein, Wenn zu der Macht die Freiheit Dein! Ez nem nagy megelégedés az újdonsült császársággal. Ezeken kivid még igen sok édeskés feliratokat lehetett olvasni, melyek a közörömben osztozkodni nem tudókon épen nem költék fel a vélt hatást. A polgármester házán ez vala olvasható : „Guten Morgen Deutsches Land,“ nem láttam, de hiszem, hogy „Gute Nacht Frankreich“ felirat is létezett. 11 órakor*diszelöadás a színházban „Képek a jelenlegi háborúból“ cim alatt. Ezek után az utcák kissé megcsendesültek de annál élénkebbek lettek a kávéházak, vendéglők és valamennyi nyílt helyek. Délutáni órákban megsétáltatták a francia foglyokat, mintegy 300-an lehettek, a bizottmány arról is gondoskodott, hogy e napon jobb ebédet s hosszas szabad időt kapjanak. — Alkonyatkor ismét roppant élénkség volt az utcákon, mindenki igyekezett a város főpontjára, az Aegidien térre jutni. Hót órakor megindult a körülbelül 3—4000-ret meghaladó fáklyás menet mely négy részre oszolva, a város első négynegyedében vonultak. A menetet invalidusok és sebesültek nyiták meg — kocsikon ülve — magasabb hivatalnokok, katonatisztek, s minden egylet zászlójával, a dalegyletek szines lámpákkal énekelve hazafias darabodat, köz- be-közbe hallani lehetett szavalatokat. A kivilágítás imposans volt. Az egész város tenger fényben úszott, különösen szép volt a városháza. Földszintől egész a tetőig légszeszcsövek s ezer meg ezer lámpákkal világítva, — tündér palotára emlékeztetett. A nagyobb épületek, terek és templomok, mind oly művészien voltak diszit- ve, minőket e nemben a német ipar s művészet csak produkálni képes. Az egész ünnepély szorosan a programm szavai szerint ment véghez, s nagyon nevezetes, hogy oly nép tömeg között legkisebb rendzavarás vagy botrány nem történt. A lelkesedés oly nagy volt, hogy ép e napra eső birodalmi követ választásánál alig jelent meg néhány választó. És most győzelemittasan nyugosznak babéraikon nagy reményekkel eltelve a jövő iránt, mely Németország egységét és jólétét örökre biztositandja. Gyulai László. Levelezés. M.-Berény, 1871 márc. 12. a nemes tett nem szorul dicséretre. Azért örömmel veszek ezennel magamnak alkalmat olvasó közönségünket arról értesíteni, hogy a legközelebb elmúlt téli hónapokban itt működött szintársulat egyik kitünőbb tagja Szilágyi Berta (Lelle Erzsébet) kisasszony, ki 81 éves agg atyját művészete és kézi munkák által tartotta volt, betegen visszamaradván, Minich Ádám ur családjában oly ém- berszeretö szivekre talált, hogy nem egyszer ak- képen fejezte ki elismerését, miszerint „itt atyára és anyára talált.“ Ugyan is Minichék másfél hónapig szívességből adtak a fennevezettnek szállást és élelmet, szegény Sz. B. egész halála napjáig, mely f. hó 8-án következett be. El nem hallgathatjuk azon meleg részvétet sem, mely Minich ur indítványára, azonnal a m.-herényi közönség részéről is az elhagyott agg, most már egészen magára hagyott atya iránt nyilatkozott. Nem csak siettek, szeretet adományaikkal, hanem mind a rom. kath. mind a német ajkú evang. mind a helv. hitv. egyház, arra felszólítva, dij nélkül huzattá meg a harangokat az elhunyt kisasszony eltemettetése alkalmával; Lux dr. ur másfél havi fáradságát a mig betegen feküdt, szívességből végezte volt körülette; végtisztesség tétele alkalmával a m.-bepényi zenekar s a m.-herényi dalárda semmi dijt nem fogadtak el; s tán nem sértjük T. Buday r. kath. tanitó ur szerénységét, ha felemlítjük, hogy az egész végtisz- tességtételt oly megható ünnepélyességgel szintén szívességből végezte, a mint csak tőle telhetett. Az^ asztalos is csak épen a fa árát vette meg a koporsó mellett, úgy hogy a fentemlitett gyüjte- lékböl, miután minden egyéb költségek megvoltak
